Heartbreak - bevezetés

fordította: Chasidy  2009.03.23. 00:41

Abban az évben a szürrealista irodalomtól kezdve a színjátszásig mindent kipróbáltam, az utolsó vizsgámon magát az ördögöt játszottam…egy olyan szerepet, ami ráébresztett arra, hogy imádom az előadást, de arra is, hogy gondjaim vannak a komolysággal. Azok, amikben kitűntem, mind nevetségesek vagy őrültek voltak…tehát úgy döntöttem, vicces vagyok. Elhatároztam, hogy megpróbálkozom a vígjátékírással. Nem voltam vicces.

 

Legalábbis a csoportban senki szerint sem, kivéve egy embert… Aznapra az volt a feladat, hogy vegyünk egy klasszikus irodalmi művet, és űzzünk belőle tréfát… Úgy döntöttem, Mark Twain Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjai c. darabját választom, és pontosan abban a stílusban írok róla egy novellát, mint ahogy Mark Twain tenné, de hozzáadok egy momentumot, amikor Tom, mialatt a Mississippin tutajozik, leírja, ahogy a nyári szellő egy bizonyos módon izgalomba hozza... Senki sem nevetett rajta…kivéve egy Avengers pólós fickót… Nem a képregény Avengers, hanem a klasszikus, 60-as évekbeli kémműsor Avengers, amire aznap figyeltem fel. Az ebédszünet alatt áthajoltam hozzá, és egy teljesen helytelen témával törtem meg a jeget, hogy lássam, jogos volt-e a srác. Az volt.

 

Ezzel kezdetét vette egy szerelmi affér, véleményem szerint a csoport két egyedüli tagja közt, akik ténylegesen viccesek voltak. Az elkövetkezendő hetek során egymás megnevettetésének határait feszegettük. Semmi sem volt szent, semmi, amin ne próbáltunk volna elsütni egy poént. Sosem nevettem annyit életemben, és gyorsan barátok lettünk, egyszemélyes közönségnek írtunk.

 

Jonnal már kilenc éve vagyunk barátok. Életünk különböző állomásain láttuk egymást, számos kapcsolat és zűrzavar során, és ahányszor csak hazajöttem, reggel hatig virrasztottunk, zombikról és Asia Argentoról beszélgettünk. Olyan ő, mint egy testvér.

 

Az összes történet igaz, és az összes megtörtént már mindannyiunkkal…Jon és Nick egyszerűen csak őszintébbek velük kapcsolatban. Mind estünk már szerelembe, mindünkkel megtörtént már, hogy kiszerettek belőlünk, de a Heartbreak történetei annyi hitelességgel festik le ezeket a perceket, hogy a dicső önbecsmérlésre emlékeztetnek minket. A vérre és a merszre és a hosszú hazautakra egyedül…a valaki keresésének céltalanul eltöltött éveire.

A Heartbreak pillanatképe azoknak az éveknek. Nem szép és nem elbűvölő…de nevetni fogsz – ezeken a srácokon és saját magadon is. Azokon a dolgokon, amiket azért teszünk, hogy szeressenek, azokon a mélységeken, amelyekig süllyedünk, hogy valaki visszamondja nekünk azt az egy szót.

 

És ez, barátaim, vicces.

 

-Gerard Way

Seattle, 2006.