Blood
Miért pont ő? Miért pont vele? Miért? – Ezekkel a kérdésekkel bombázta magát Gerard, miközben…
De kezdem inkább a legelején. Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Gerard és Frank feküdtek egymás karjaiban az ágyon, a nap még csak felkelőben volt. Az óra pontban hat órakór csöngött. Minden úgy zajlott, mint általában. Mai programnak elhatározták, hogy munka után elmennek moziba megnézni, valami új horrorfilmet, mert már úgy is régen nem voltak együtt moziba. Így is történt, munka után elindultak moziba, de előtte beültek egy kávézóba, hogy megpihenjenek munka után.
-    Hát haver, kiénekeltem a lelkemet is ma. –panaszolta rekedtes hangon Gerard, miközben a vele szemben ülő Frank tökéletesen ragyogó szemeit figyelte lelkesen.
-    Ne is mondd… ha nem szakad most le a kezem, akkor tuti, hogy két percen belül lefog. –masszírozgatta enyhén nagyon elgémberedett karját.
-    Hála az égnek hétvége van. Pihenhetünk, és nem kell kiordítani a lelkünket. Nem is értem, hogy a csudában bírjuk ezt végig csinálni.
-    Én tudom… egyszerű a válasz. imádjuk a zenélést, ez az életünk. Ha nem csinálnánk…
-    Nem lennénk teljesek… tudom haver, nem kell mondanod! –szakította félbe barátját.
-    Na de mennyünk Gee, mert hamarosan kezdődik a film, és mi még mindig a kávénk felénél tartunk… - nézett a csésze aljára Frank.
-    Ok, ok. Menjünk!
El is indultak a mozi felé. Útközbe szokásuk szerint remekül elhülyéskedtek. Gerard, mint mindig, azzal húzta Franket, hogy mennyire rohadtul kicsi, és mégis mekkora nagy az egója… Frank csak durcáskodott, bár valamilyen szinten hihetőnek tartotta barátja szavait, mivel, hogy tényleg iszonyat nagy volt Frank egója. Miközben folytatták útjukat, egy sikátor előtt haladtak el. Egyikük sem hitte volna, hogy történhet valami, de mégis… Egy sötét ruhás, magas, eléggé nagydarab ember eléjük állt. Gerard és Frank egyelőre még nem féltek… De mikor az, az alak megszólalt…
-    Azonnal adják ide a pénzüket és az értékeiket!
-    Adja a halál. –mondta Frank gúnyos, lenéző tekintettel.
-    Nem hiszem, hogy jó ötlet nem ide adni… –erősködött a rabló.
-    No és miért nem olyan jó ötlet? Ha? –ismételten visszaválaszolt Frank, eléggé gúnyos hozzáállással.
-    Ezért! –Ekkor hirtelen magához rántotta Franket, és egy kést szegezett a torkához.
-    Jól van haver, ne pöccenj be ennyire! Engedd el a srácot! Odaadom a pénzt bakker, csak engedd el! –esett kétségbe Gee, mi közbe csak annyit látott, hogy barátja arcára halálfélelem ült ki.
-    Jobb lenne, ha sietnél… nem akarok egész este itt dekkolni! –majd sürgetés képen, Frank tokán egy aprócska sebet ejtett a késsel.
-    Jól van már! –ordította Gee. mert látta, hogy Frank szeméből egyre sűrűbben folynak a könnyek.
Mindent odaadott a rablónak, ami nála volt. És várta, hogy visszakapja Franket.
-    Jól van. Köszi, az „adományt”, de túl sokat vártam rá, és az agyamat is felbasztátok… Szóval… –Egy erős, és mély sebet ejtett Frank torkán, majd odalökte Geenek.
-    Tessék… a barátod. –és elment.
Frank ott feküdt Gerard Karjaiban. A vágásból, csak úgy ömlött a vér. Gee azonnal hívta a mentőket.
-    Frank! Meg ne halj itt nekem! Hallod? Nézz rám! –Gee szemei könnybe lábadva meredtek Frank félig lecsukódott szemeire.
-    Élek még cimbi. Nem halok, meg ne aggódj! –Könny borultak szemei, és csak Gee könnytől csillogó szemeit tudta bámulni. Attól félt, hogy többet nem láthatja ezeket a szemeket.
-    Frank! Figyelj rám! A mentők mindjárt itt lesznek, tarts ki addig! Semmi baj nem lesz.
-    Gee!... –szolt Geehez, bár nem igazán bírt beszélni, de azért összeszedte magát.
Szeretlek, és tudd, ha meg is halok… –nagyot nyelt. –tudd, hogy mindig is szerettelek, szerettem, ajkaid lágyságát, a kezeid érintését. –folytak Frank könnyei, ráhullottak Gee kezeire, amelyek tartották Frank, már alig élő testét.
-    Én is szeretlek Frank. Rettenetesen, nem akarom, hogy meghalj. Nem fogsz meghalni. Neked élned kell. –Könnyeit nem bírta tovább tartani. Úgy sírt, mit egy kisgyerek. Könnyei ráhulltak Frank fagyos és fehér arcára.
-    Gee… Hiányozn… -és ennyi volt… Frank utolsó szavát már képtelen volt befejezni… Szemeiből még kihulltak az utolsó könnycseppek. És abbamaradt kezének szorítása, amellyel Gerard kezét szorította.
-    Frank!!! Ne!! Ne tedd ezt!!! –Gee magához szorította Frank élettelen, hideg testét, csak szorította magához, képtelen volt elengedni. Nem akarta elveszíteni szerelmét, nem bírt belegondolni abba, hogy többé nem csókolhatja Frank édes ajkait, többé nem simíthatja végig puha arcát… Frank tetemére borulva sírt és várta a mentőket.
Megjött a mentő, kirohantak, megvizsgálták Franket.
-    Részvétünk… Már nem élte túl…
Gerard csak állt a mentő mellett, és nézte, hogy, hogyan viszik el szerelme halott testét. Nem értette… Miért pont ő? Miért pont vele? Miért?
*Vége*