5.fejezet

 

-Istenem! Ez…ez…csodálatos!- suttogtam, amikor megláttam a kész reggelit.

A pici lányom és az apja egy csokor gyönyörű rózsával a kezében mosolyogva állt az asztal mellett. Az asztalon volt palacsinta, kávé és természetesen tea a lányomnak. A palacsinta frissen sült volt és még gőzölgött.

-Meglepetés mami, meglepetés! Apu hazajött!- sikítozott és körülöttem ugrált. Igen, tényleg szeret kiabálni.

-Leecee, ülj le, oké?- nevetett, a lányom pedig azt tette, amit mondott.

Oh, el is felejtettem. Leecee a kislányom neve. Oké, tudom, hogy ez egy becenév, de nem érdekel. Nekem tetszik, neki is tetszik, mindenkinek tetszik és kész. Szóval, mikor Leecee leült, közelebb lépett hozzám és megcsókolt.

-Azt hittem, csak holnap jössz haza!- mosolyogtam és megöleltem.

-Igen, én is, de kész lettem a munkámmal és futottam vissza az én gyönyörű menyasszonyomhoz és a gyönyörű kislányomhoz.- mosolygott és megpuszilta az arcom.

Odaadta a rózsákat és megint lágyan megcsókolt.

-Aww, köszönöm!- suttogtam- De nincs szülinapom vagy ilyesmi, szóval miért kaptam?

-Mert szeretlek, édes!- válaszolta.

Csak álltam az ölelésében és sírni akartam. Nem azért, mert boldog voltam, oh nem, nem voltam boldog. Hazug voltam. Utáltam magam. Jason volt, a vőlegényem, de nem szerettem. Csak szükségem volt egy férfira, aki megvéd és a lányomnak is szüksége volt egy apára. A könyvesboltban találkoztunk, ahol dolgozom. Az volt az első munkám, miután elhagyott engem…minket. Küzdenem kellet a szüleimmel, az emberekkel, az egész világgal…és egyedül voltam a gyerekemmel a hasamban. Aztán Jason belépett az életembe. Nem érdekelte semmi, csak engem akart. Csak szeretni akart, vigyázni rám és a gyerekemre. Minden jobb lett vele. Soha nem kérdezett Leecee igazi apjáról és soha nem is beszéltem róla neki. Tudta, hogy talán soha nem fogom elfelejteni, de ez sem zavarta. Csak mellettem akart lenni. Soha nem mondtam neki hogy szeretem, mert soha nem is szerettem. Az egyetlen férfi akit szerettem, az egyedül hagyott és több ezer darabra törte a szívem. De rendbe kellett hoznom az életem Leecee miatt. És most, van egy gyönyörű 3 éves lányom és egy jóképű, bámulatos vőlegényem, bár nem vagyok boldog. Mert még mindig őt szeretem. Még mindig Franket szeretem. Szeretni fogom mindhalálig. Isten a tanúm, hogy soha nem fogok neki megbocsátani.