Sarah apró teste ott feküdt összekuporodva a szobája ajtajában. A feje körül egy élénk piros vértócsa volt. Az arcára rá száradt a vére és a haját is befestette. Letérdeltem mellé és ringattam a karjaimban.

-Ne…ne hagyj itt Angel…kérlek…

Nem tudtam uralkodni magamon és hangos zokogásban törtem ki, mikor semmi életjelet nem adott. Az arcom a hajába temettem és sírtam, miközben előre-hátra dülöngéltem.

Ez nem történhet meg…még csak 10 éves volt…Ki tehette vele ezt? Visszafektettem és nagy nehezen lábra álltam. Nem apa? Hirtelen természete volt, de ő nem…nem tehette…Csak elvesztettük anyát. Hogy tehette ez velünk? Hogy rombolhatta le a családunkat így? Berohantam a szobájába és rosszul lettem a látványtól.

Mozdulatlanul feküdt az ágyon, a puska még mindig a hideg kezébe volt és mellette volt egy kis füzet. Felvettem a füzetet és gyorsan kirohantam a szobából. Nem bírtam ott maradni. A papíron ez állt:

„Bocsánat Hayley. Mindenért. Többé nincs szükséged rám az életedben. Tudom, csak találkoztam vele, de Frank vigyázni fog rád, sokkal jobban mint én. Sajnálom.”

Összerogytam megint. A testem remegett az érzelmektől. Miért? Hogy tehette ezt? Miért tette ezt Sarahval… Vettem egy mély lélegzetet és felálltam. Nekitámaszkodtam a falnak. Majdnem megint elestem. Frank. Szükségem van rá. Most jobban, mint valaha. Elővettem a telefonom a zsebemből és tárcsáztam a számát. Kissé álmosan vette fel, de egyből felébredt, amikor meghallotta a zokogásom.

-Frank? Sz-szükségem van rád…istenem…kérlek Frank…k-kérlek gyere.- zokogtam a telefonba.

-Hayley! Otthon vagy? Oké, csak maradj ott. Azonnal megyek.- mondta és letette.

Megint a földre estem. Képtelen voltam tartani magam.

Nemsokára hallottam, hogy Frank dörömböl az ajtón és nekem kiabál. Odafutottam és kinyitottam az ajtót. Nekiestem és sírni kezdtem a mellkasán.

-Hales…mi a baj?- kérdezte aggódva és végigsimította a hajam.

-Sarah…istenem…-ez volt, amit mondani tudtam.

Frank bevezetett a nappaliba és leültetett a kanapéra, azt mondta mindjárt jön. Felrohant az emeletre. Összeszorítottam a szemem. Frank hirtelen zokogni kezdett, mikor megtalálta Sarah-t. Nagyon megszerette az elmúlt hetekben. Ő is úgy tekintett rá, mint a húgára. Dermedten ültem, amíg ő felfedezte az emeletet. Hallottam az átkozódását, amikor meglátta azt a férfit az ágyon feküdni, akivel pár órája találkozott. Megfogta az üzenetet és visszajött a nappaliba. Felhívta a 911-et és mindent elintézett helyettem. Mikor letette a telefont, leült mellém.  Megfogta a kezem, majd végül szorosan megölelt. Mindketten az ártatlan lány miatt sírunk, akit épp most vesztettünk el.