-Szia Pansy!- rohant át Frank az ebédlőn keresztül hozzám.

-Pansy?- nevettem és ráztam a fejem.

Fogalmam sincs hogy jött ez a becenév.

3 héttel később, Frankkel elválaszthatatlanok lettünk. Együtt jöttünk suliba és együtt ebédeltünk minden nap. Nagyon sok óránk volt együtt, szóval alapvetően egész nap együtt voltunk.

-Igen! Hát nem király? Így fogom hívni a következő gitáromat, tehát gondoltam kipróbálom rajtad.- mosolygott.

A néven gondolkodtam. Pansy…tetszik. Bólintottam és beleharaptam a szendvicsembe.

-Tetszik.- mondtam, miközben lenyeltem- Tudsz gitározni? Van bandád?

Frank lelkesen bólintott.

-Aha. A nevünk Pencey Prep. Én vagyok az énekes.- mondta büszkén és mohón enni kezdett.

Uh, csak eszik és eszik, de nem is hízik.- irigykedtem magamban.

-Nincs sok dalunk még, de nagy terveink vannak.- magyarázta.

Nevettem, hogy milyen nagy lelkesedéssel meséli. Majd egyszer híres gitáros lesz, egy rock bandában fog játszani és végigturnézzák az egész világot.

-Most mondja a terveit a világuralommal kapcsolatban?- vigyorgott Mikey és csatlakozott hozzánk ebédelni. Bólintottam.

-Láttad már játszani?- kérdezte, de válaszul csak ráztam a fejem.

-Őrült. Jó érzéke van, de akkor is egy elmebeteg. Ha így folytatja az intenzíven fog kikötni az extrém gitározási stílusa miatt!- nevetett Mikey, Frank meg csak pirult.

-Igaz, de semmi komoly még.- mosolygott Frank.

-Csak pár horzsolás és zúzódás…Meg egy törött lábujj…- adta hozzá Mikey.

Nevettek és elmesélték, hogy tavaly egy koncerten, Frank a színpadon ugrált és rosszul sikerült a landolás és eltört a nagy lábujja.

-Szóval egy őrült!- röhögött Mikey.

-Pansy, minden péntek este próbálunk. Eljössz ma este?- kérdezte Frank.

-Persze. Szeretnék.- mosolyogtam.

„Legalább elvisz abból a házból, amennyi ideig csak lehet.”- gondoltam.

-Várjatok!- nézett Mikey összezavarodottan- Pansy? Így kell hívnunk ezután?- nevetett.

Megráztam a fejem és Frankre néztem. Vigyorgott.

-Ne is kérdezd…- nevettem- Csak ne kérdezd!

*****

Frank kocsijának támaszkodva vártam suli után, rá és Mikeyra. Magamban dúdoltam. Frank csendben odalopózott mögém és a fülembe „suttogta” hogy Booo!

-Istenem Frank! Olyan hülye vagy!- nevettem és megütöttem a karján- Megijesztettél!

Frank felnevetett, Mikey pedig a fejét rázta és beült a kocsiba.

10 perccel később Mikeyéknál voltunk és kiszálltunk a kocsiból.

-Nem jöttök be inni valamit?- beleegyeztünk, Mikey pedig bevezetett minket.

Most találkoztam először Mikey anyukájával és nagyon kedves volt. Úgy bánt Frankkel, mint a saját fiával.

Épp zenét hallgattunk Mikey szobájába, amikor észrevettem, hogy valaki áll az ajtóba. Kb. ugyanolyan magas volt, mint Mikey és kócos fekete haja volt. Mosolygott és bejött. Frank ahogy meglátta, rögtön felugrott.

 -Gee!- kiabált és odafutott megölelni.

-Hogy vagy haver? Rég láttalak! Hiányoztál.

Mikey és Frank beszéltek vele pár percig, én pedig csak csendben ültem. Lehetséges, hogy nem vették észre, hogy még itt vagyok és nem mutattak be.

-Oh, Gerard! Ő a barátom Hayley. Frank utcájában lakik. Hales, ő a bátyám Gerard.

Mosolyogtam és kezet ráztunk Gerarddal.

Az órámra néztem és észrevettem, hogy már fél órája otthon kéne lennem és apa már biztosan vár.

-Oh, francba. Bocsi, de most mennem kell.- felugrottam, megöleltem Mikeyt és Franket, majd elindultam az ajtó felé, de félúton megálltam.

-Örülök, hogy találkoztunk Gerard!

-Én is Hayley.