"... a szívem a torkomban dobogott, lépteim kísértetiesem visszhangzottak a kihalt folyosón. Tudtam, hogy meg kell őt találnom, mielőtt még nem késő. Valaki van itt, valaki ólálkodik a sötétben, arra várva, hogy lecsaphasson rá... érzem."

Gerard rémülten zihálva csapta be maga mögött az ajtót, miután már harmadszorra is ugyanaz a szörnyű, de megtévesztő látvány fogadta a szobában, miutánismét végig kellett néznie a testvére megjátszott halálát. Fogalma sem volt, hogyan bukkanhat rá így az igazi Mikey-ra, de előre rettegett, vajon mi várhat még rá ezek után. Hiszen az idő fogy, neki pedig meg kell keresnie őt minél hamarabb, de addig vajon hány ilyenben lesz még része...?
Vadul kalapáló szívvel indult tovább a folyosón, és csak hosszas habozás után nézett be a következő szobába. Hatalmas kő esett le a szívéről, amikor látta, hogy egy lélek sincs ott. Megkönnyebbülten csukta be az ajtót, hogy aztán indulhasson a következő szoba felfedezésére, ám amikor megfordult, a hirtelen elé táruló látványtól földbe gyökerezett a lába.

"...A következő pillanatban megváltozott a tekintete. Arca elsápadt, a szemei tágra nyíltak a rémülettől, ahogy mögém nézett. Akkor láttam meg a fekete, csuklyás alakot az ajtóban, és az volt az utolsó dolog is, amit láthattam..."

Halálsápadtan, tágra nyílt szemekkel lépett hátra egyet, de ennél többre nem volt képes. A félelem hideg borzongásként kúszott fel a gerincén, lassan teljesen átvéve az uralmat fölötte.
Az a lány állt vele szemben, akit a festményen is látott Ayesha szobájában. Azonban itt egyáltalán nem hasonlított önmagára, külseje több volt, mint rémisztő. Ruhája véres cafatokban lógott rajta, arcán, karjain hosszú, mély vágások éktelenkedtek, a szemei körül vérző karikák húzódtak. Az egyetlen, amiről fel lehetett ismerni, az ezüstösszőke hajzuhatag volt, amely úgy lebegett körülötte, mintha vízben úszna.
A lány hirtelen megmozdult, és véres szemeivel egyenesen Gee-re bámult, aki ennek hatására rémülten hátrálni kezdett. Aztán a következő pillanatban ugyanaz a hangos, földöntúli sikoly hasított a levegőbe, mint ami még ezelőtt üldözte. Most már kétsége sem volt afelől, ki adja ki ezt a hangot.
Gyorsan a legközelebbi ajtóig hátrált, majd aongolkodás nélkül berontott, és me sem nézve, hová került, becsapta az ajtót a folyosón álló rémisztő teremtés előtt. A sikoltás így sem maradt abba, csupán valamivel tompábban hallatszott be.
Amikor végül Gerard, még mindig remegve megfordult, immár többszöri alkalommal érezte azt a félelmet, amelyről biztosra vette, hogy az összes álmában kísérteni fogja.

"...Ott ült a sarokban, magába roskadva, fejét felhúzott térdeire hajtotta. Közeledő lépteimre rémülten felkapta a fejét. Arcán patakzottak a könnyek, és egész testében reszketett. Fekete haja csapzottan a szemébe lógott. Közeledtemre azonnal hátrébb húzódott, mintha félne tőlem... vagy valami mástól."

Egy újabb ál-Mikey-val találta szembe magát, aki ezúttal egy régi, ódon vasrúdhoz volt kikötözve. Tekintete reménytelenséget, félelmet és fájdalmat tükrözött, ahogy a tőle nem messze valami furcsa, sötét folyadák felszínét nyaldosó lángokat figyelte, amelyek másodpercről másodpercre közeledtek hozzá.
Gerard-nak esélye sem volt, hogy odajusson hozzá, mert ismét egy vastag üvegfal magasodott közöttük. Ugyanakkor tudta, hogy ha kimegy innen, ismét az a lány vár rá... maga előtt látta a felismerhetetlenségig összevagdalt arcot, és a rettegés újult erővel árasztotta el. Aztán amikor meghallotta Mikey első segélykiáltását, bár a szíve majd' megszakadt, de szinte rohanó léptekkel menekült ki onnan.
Ahogy ismét kilépett a folyosóra, hatalmába kerítette a jól ismert érzés, mint minden alkalommal, amikor menekülnie kellett. A lány ugyanott állt, mint azelőtt, de félő volt, hogy bármelyik pillanatban támadásba lendülhet.
Gerard próbaképpen lépett párat, de az alak továbbra sem mozdult, hanem csak állt ott, ésa meredten bámult rá, mintha várna valamire.
Ki ez? Mit akar tőlem?? - száguldoztak a fejében a kérdések, miközben azon tanakodott, hogy most mihez kezdjen. A szívverése legalább a háromszorosára gyorsult, úgy érezte, nem kap levegőt, képtelen józanul gondolkodni. Így az egyetlen kézenfekvő megoldás mellett döntött - továbbmegy.
Még hátrált pár lépést, de ezzel sem tett túlságosan nagy hatást a "társaságára". Azonban nem mert megfordulni, mert mi van, ha... ...
Nem tudta befejezni a gondolatmenetét, ugyanis váratlanul nekiütközött valakinek.
Ijedten megfordult, és minden erejére szüksége volt, hogy ne kiáltson föl rémületében.
Mikey állt vele szemben. Ugyanúgy nézett ki, akárcsak a másik lány. Ugyanolyan, véres, hosszú sebhelyek éktelenkedtek az arcán, és nem volt a ruháján terület, amely ne lett volna szakadt, vagy vértől áztatott.
- Mikey... - suttogta Gee akaratlanul, és nem tudta elhinni, hogy ez tényleg az ő testvére. Ez nem Mikey! Ez csak egy bábu! - győzködte magát, de akkor Mikey hirtelen közelebb lépett. Gee hátrapillantott, és látta, hogy a lány is egyre közeledik felé. Bekerítették.
Pár másodpercig ténylegesen elhitte, hogy ezzel vége, innen már nem juthat ki. Aztán a félelem vastag, csaknem áthatolhatatlan ködén át lassan egy ötlet kezdett körvonalazódni benne.
Gondolkodás nélkül cselekedett, előre lépett, és teljes erejéből ellökte Mikey-t, aki egyensúlyát vesztve esett a folyosó falának, majd amilyen gyorsan csak tudott, futni kezdett.
Már a sarkon is befordult, amikor feltűnt neki, hogy nem hallja maga mögött a követő lépéseket. Talán mégsem kell menekülnie, ezzel Ayesha csupán rá akart ijeszteni - ami kétségtelenül sikerült is. Már épp kezdte beleringatni magát ebbe az illúzióba, amikor villámcsapás módjára, a semmiből hirtelen ott termett előtte a lány, hangos, metsző sikítása szinte fülsiketítő volt. Gerard ijedten hátraugrott, megfordult, és a másik irányba kezdett el rohanni. Alig tett vagy öt lépést, amikor váratlanul "Mikey" is elállta az útját.
Gerard pánikba esve nézett körül, és a legnagyobb meglepetésére pont egy ajtó mellett állt. Szinte vakon rontott be rajta, és tivább menekült, maga sem tudta, merre. El innen, el ezektől a szörnyű lényektől, amelyek halálra rémítik, miközben még az igazi Mikey-t is meg kell találnia.
Különféle, szokatlan berendezésű szobákon keresztül vezetett az útja, de tovább futott. Valahol távol ismét felharsantak a jól ismert sikolyok. Aztán a következő pillanatban gazdájuk ismét ott állt Gee előtt, aki épp hogy csak le tudott fékezni előtte. Úgy érezte magát, mint egy madár a kalitkájában. Esélye sincs menekülni, hiszen újra és újra bekerítik. Legszívesebben ő is felsikoltott volna, akárcsak a lány. Megfordult, és csodálkozva látta, hogy Mikey nem áll ott mögötte. Kihasználta az alkalmat, és arra menekült, de rövidesen már ő is ott termett előtte, elzárva a menekülés egyetlen útját.
- Mit akartok tőlem??! - kiabálta rémületében, hangja tele volt pánikkal és félelemmel, szinte felismerhetetlennek tűnt számára.
A két alak nem mozdult. Gerard zihálva meredt rájuk, és egyetlen gondolat száguldozott a fejében: Vége mindennek.
Azonban miután már fél perc elteltével is némán bámulták egymást, nem tudta mire vélni ezt az egészet.
- Mikey...? - próbálkozott félve. Ahogy kiejtette a száján a nevet, öccse hasonmása ránézett, de nem csinált semmi egyebet.
Hirtelen hangos dörrenés hasított a beállt csöndbe, majd a következő pillanatban testvére élettelenül hanyatlott hátra. Gerard összerezzent, és a még mindig mögötte álló lányra pillantott, azonban akor már nem ő volt ott.
Ismét Mikey állt vele szemben, egy másik hasonmás, aki most egy pisztolyt szorongatott a kezében, és egyenesen rá szegezte.