Olyan jó volt kettesben lenni, feszengés nélkül, hogy ’húú, vajon félre fogja érteni?’ estébé. Csak mi ketten. Egy nagy házban. Aww...
Csengő. Ha tehetném, összetörném az összes csengőt és telefont. Mindig a legjobbkor tudnak megszólalni xD
-Megyek, kinyitom- sóhajtotta Frank.
-Oké- válaszoltam.
Hallottam, hogy kimegy a házból, aztán nyitja a kaput. Meg nagy röhögéseket is hallottam, szóval valami ismerős lehetett az. Erre már én is kíváncsi lettem, úgyhogy lefutottam az emeletről, hogy megnézzem, ki az.
-Kicsim, eddig öltöztél?- kérdezte Frank vigyorogva.
-Frankie, baszódj meg!- mondtam nevetve.- Amúgy szia Mikey…
És akkor baszott be. Hogy mit mondott Frank az előbb. Hogy ’kicsim’. És Mikey Way személyes jelenlétében. Uff. Ez gáz. Éreztem, hogy nagyon elvörösödik a fejem. Frank is színváltós lett, ő kifehéredett…
-Illetve…- kezdett bele. Ezt nagyon elcsesztük, ez már visszavonhatatlan...
-Na, most jöttök, és mindent elmagyaráztok!- suttogta Mikey, elég döbbent fejjel.
-Oké, ahogy akarod.
Frank elindult, én mögötte, és Mikey meg énmögöttem. De mit is fosok annyira? Megtudja, és kész. Nem fogja senkinek se elmondani. Ebben csak az a gáz, hogy nem értem, mit játszadozunk itt, és miért nem állunk ki a többiek elé, hogy ’bocsika, mi egy pár vagyunk’. Nem kéne minden csókot titokban megejteni, és minden mondatban attól tartani, hogy valamelyikünk elszólja magát. És ez most meg is fogom mondani Franknek, ha tetszik neki, ha nem.
Bementünk a nappaliba, és leültünk. Frank nagyon idegesnek látszott. Mikey csak értetlenül nézett. Én meg próbáltam halál nyugodtan bámulni ki a fejemből.
-Na, elmondja végre valaki, hogy mi folyik itt?- kiáltott fel Mikey méltatlanul, amikor már vagy 5 perce ültünk Frankkel a csöndben, és tanulmányoztuk a padlót. Meg néha egymást. De akkor tuti telibe találtuk Mikeyt is, úgyhogy én inkább fel sem néztem…
-Persze.
Frank a kezeit tördelte. Mit görcsöl ennyire… Csak nem… szégyelli, hogy a barátnője vagyok? :s
-Oké, ha te nem mondod, mondom én- kezdtem bele sóhajtva, és Mikey szemébe néztem.
-Én és Frank, szóval… Együtt vagyunk.
Ahhoz képest, hogy az előbb már rá lehetett volna jönni, hogy mi van, Mikey feje olyan lett, mint a.. nem tudom mi xD Mint Sikolynak… Így elfolyott az arca, annyira ki volt akadva xD
-De… Hogyan… Mikor?
-Tegnap este Lil bejött a szobámba. Beszélgettünk. És kicsúszott a száján, hogy szeret. És mivel én is őt, gondoltam megmondom neki. És összejöttünk.
Úgy látom, Frank kezd bátorodni. Így kell, hajrá, Frankie! *gondolatban pompomlánnyá változik, és F betűs pólóban ugrál*
-De ez most komoly?
Basszus, Mikey, lehet, hogy sokkolt a hír, de ilyen hülye te sem lehetsz -.-’’
-Igen, komoly, szeretjük egymást! Talán zavar?- valósággal letámadtam szerencsétlent. Persze nem úgy xD
-Nem, nem zavar. Sőt, nagyon örülök neki! Amikor nálunk pucoltuk a konyhát, már tudtam, hogy ti egyszer össze fogtok jönni!- úgy vigyorgott, mint a vadalma. Mikey-vadalma xD Igazából kicsit ledöbbentem, mert az előbb olyan ábrázata volt, mintha közölték volna vele, hogy már csak egy fej, mert leamputálták a testét. Most meg vigyorog! Nem értem én ezt a gyereket xD
-Örülök, hogy örülsz, de kérlek, még ne mondd el senkinek, jó? Frank nem szeretné.
-De miért ne? Nem ártanátok vele sen…
Hirtelen elhallgatott, az arcára zavarodottság ült ki. Na, én már tényleg totál nem tudok semmit…
-Oké, nem mondom. Megígérem.
A mosolya eltűnt, és komor lett. Tudtam, hogy hiába kérdezném meg, mi a baj, nem árulná el. Így hát nem is próbálkoztam. Frank viszont rögtön megkérdezte. És a válasz persze az volt, hogy semmi. Éreztem, hogy valami nagyon gázos, csak nem akarja elmondani. És én nem erőltetem. Én is utálom, ha nem akarok megosztani dolgokat egy másik személlyel, és minden áron ki akarják belőlem húzni. Frank is kezdett leállni, miután már húszadszorra is azt kapta válaszul, hogy ’semmi bajom, nem érted?’. Nem, Frank nem érti. És én sem…
Majd egyszer elmondja. Ha akarja.
-Mikey, és veled miújság?- kérdeztem kedvesen, mert egyrészt jó lenne terelni a témát, másrészt eddig csak rólunk volt szó. Most ő jön.
-Hát, Lucy kibékült velem… Ne örülj, nem úgy. Azt nem mondta, hogy minden a régi. Csak azt, hogy ne veszekedjünk, mert hülye volt. És megbánta, hogy ilyen dolgokat vágott a fejemhez, de mondom, arról nem volt szó, hogy megint együtt lennénk. Most mit vigyorogsz?
-Mindig így kezdődik. Másfél hét, és megint kéz a kézben fogtok járni az utcákon. És akkor majd gondolj a jó öreg Lil nénire, aki előre megmondta
-Tényleg így gondolod?- kérdezte Mikey reménykedve.
-Nem, nem gondolom. Tudom. Főzzek teát?
Csakis kizárólag a poén kedvéért. xD
-Nem kell- vigyorgott Mikey.
-Amúgy Mikey… akkor előtted nem kell titkolóznunk, ugye? És nem kell 50 méter távolságot tartanunk egymástól, igaz?- kérdezte Frank sóvárogva.
-Dehogy kell! Mondjuk azért ne faljátok fel egymást, jó?- mondta röhögve, mert Frank odajött hozzám (egy másik fotelben ült, mint én), az ölébe kapott, leült a kanapéra (úgy hogy én közben az ölében hávájoztam xD), és megcsókolt. Mintha két éve nem smároltunk volna xD Nem mintha ellenemre lett volna, sőt! Ilyen a szerelem…
Ezen szép gondolatok ellenére még mindig foglalkoztatott Mikey problémája, amit olyan nagy gonddal próbált eltitkolni előlünk.