-Dehogy ront el! Inkább segít. Olyan naiv vagyok…voltam.
Nana, azért leállhatna… Ennyire nem beszéltem tele a fejét :/
-Liiil, mit etettél szegény gyerekkel?
Frank dühösen sóhajtott.
-Nem etetett semmit! 19 éves vagyok, basszameg! Mi van akkor, ha megváltozott a gondolkodásom?
Oké, ez most olyan „lázadó15évesvagyok” mondat volt. De nem akartam megbántani szegényt, kapott már eleget.
-Aha. Megváltozott. Háromnegyed óra alatt.- Lucynak olyan magasra szaladt a szemöldöke, hogy én még ilyet nem is láttam.
-Akkor kapjátok be- morogta Frank, és kiment a konyhából.
-Frank, ne csináld már! Gyere vissza!- kiáltottam utána. De nem mentem vele sokra, mert hallottam, ahogy lerobog a lépcsőn, majd bevágódik egy ajtó… Valószínűleg a bejárati.
-Akkora farkak vagytok! Kicsit kezd felnőni, erre máris letámadjátok…
-Mert Frank naivan volt jó és aranyos! Azt hiszed, hogy mindent megváltoztathatsz?
Lucy dühösen meredt rám. Sosem beszélt még így velem. Annyira lesokkoltam, hogy válaszolni is elfelejtettem.
-Lucy, állj le- mondta csendesen Mikey.
-Nem állok! Az ő hibája az egész!!
Várjunk csak. Mi az, hogy az egész?
-De akkor is fékezhetnéd a szád- suttogta kicsit agresszívebben Mike. Gerard tekintete idegesen ugrált ide-oda.
Nekem meg cikáztak a gondolataim. Most mi a szar van, ha megkérdezhetem? Inkább hagytam a francba. Még ennyit sem érdemel meg ezek után…
-Oké. Az én hibám.
Mereven néztem Lucyt. Nem bírtam ezt elviselni, ezt a feszültséget, úgyhogy még odasziszegtem egy „sziasztok”ot, mielőtt én is kihúztam a konyhából, és hiába fájt nagyon, még Gerard hívó szavára sem fordultam vissza.
*****
Sétálni akartam. És cigizni. Pedig nem szoktam. Akkor már nagyon durva dolgok vannak, ha én a cigihez folyamodok. Bementem a kisboltba az utcában, ahol azért nem volt szerencsés vásárolni, mert a boltos egy bunkó paraszt, és képes beköpni apunak, hogy cigit vettem. Majd hazudok valamit. Nem hiszem, hogy rögtön azt fogja gondolni, hogy bagózok, ugyanis nagyon-nagyon ritkán veszek.
De akkor semmi sem érdekelt.
Tehát, bementem, vettem egy doboz cigit, és zúztam is ki a boltból //piát csak azért nem vettem, mert nem akartam másnap is fejfájós lenni… ha nem lette volna másnapos, biztos veszek…//. Arra gondoltam, hogy jó lenne sétálni egyet a közeli parkban, szóval elindultam arrafelé.
Mivel délelőtt volt, nem sokan voltak olyan elvetemültek, hogy a parkban sétálgassanak, úgyhogy nem láttam sok embert. November lévén eléggé szar idő volt, én meg olyan sebességgel húztam el otthonról, hogy természetesen megfeledkeztem mindenféle pulcsiról, kabátról, és egyebekről. Amúgy a nap sütött, és a szél sem fújt, de attól függetlenül még hideg volt. De az sem érdekelt.
Elővettem a cigisdobozt, meg egy öngyújtót, és elkezdtem pöfékelni. Közben szidtam magam, hogy ”bagósparaszt” (így szoktam hívni a cigiseket a suliban), és imádkoztam, hogy semmilyen családi baráttal ne fussak össze. Csak egy emberrel lett volna kedvem találkozni… Frankkel.
Nem hiszem el, hogy ennyire kiakadtak a többiek, mert elmagyaráztam Franknek, hogy akármennyire szeretünk is valakit, ha kibaszott velünk, akkor mi is tegyünk így vele. Inkább a többiekkel kéne beszélni. De hát én nem tehetek semmit, és más is vagyok, mint ők. Sokkal másabb. És erről már bocsi, de nem én tehetek. ÉS más a gondolkodásom is. Lehet, hogy én vagyok gyerekes, nem tudom. Csak azt, hogy megint megy a szarkavarás, és a tetejébe még Lucyval is összevesztem.
Tényleg, mi az hogy minden az én hibám? Ezt nagyon nem értem. De hát én már semmit sem értek!!
Csak mentem tovább, és megállás nélkül szívtam. Úgy nézhettem ki, mint egy köcsög kis láncdohányos. De mondtam már, hogy nem érdekel??
Elfáradtam, és muszáj volt leülnöm egy padra. Rohadtul fáztam. De előbb halok meg, minthogy hazamenjek…
Mért nem tudom Frank címét? Most lazán elsétálhatnék hozzájuk. Azt tudom, hogy néhány utcával lakik arrébb, de azt nem, hogy pontosan hol. De lehet, hogy neki is kedve támadt sétálni egyet, és itt kering valahol a parkban^^
Naná. És éppen most léptem ki egy mesekönyvből. -.-”
Amúgy olyan szép volt így ez a hely… Ahhoz képest, hogy már majdnem december volt, nem kopasz fák között sétáltam/ültem, hanem valami színes levéltenger közepén…És gyönyörű volt ^^ Az ég is kéken virított, semmi felhő vagy ilyesmi. Hát, akkor öltem volna még meg magam, ha elkezd esni -.-’’ Mondjuk az esővel csak néha volt bajom…A havat viszont utáltam. Egyszer Lucy azt mondta, hogy ezért nincsenek barátaim…Na, már megint Lucy.
Folyton nála lyukadok ki. Nem értem. Főleg azt, hogy ’’minden az ő hibája’’. Mi? Mi minden az én hibám? Meg tudná mondani?
Féltem a választól. Lucy meg tudta mindig meg tudta mondani. És tudtam, hogy most sincs másképp…