Aznap este semmi érdekes nem történt. Csak a szokásos. Megkajáltunk, aztán lezuhanyoztam, és elpunnyadtam. Beállítottam a telefonomat fél 9re, mert képes vagyok elaludni pont akkor, amikor nem kéne. Kicsit háborogtam, hogy szombaton már ilyen "korán" fel kell kelnem. De hát ez van ^^
Szóval, bekómáltam. Másnap a telefonom csörgésére ébredtem. Legszívesebben fogtam volna azt a szart, és hopp, kivágtam volna a csukott ablakon keresztül, de inkább mégsem tettem. xD Nagy nehezen magahoz tértem, lezuhiztam, meg minden, felöltöztem, meg minden.xD Az egyik kedvenc, fekete csőnacimat rángattam magamra, meg egy lila pólót... Imádom ezeket a színeket ^^ Mire elkészültem, már majdnem fél 10 volt. Hoppá, a húgom vajon felkelt? Gyorsan átszaladtam a szobájába. Nem volt a tökéletesen megvetett ágyában. Átkutattam az egész házat, de nem találtam sehol... Aztán végülis egy üzenet a hűtőajtón tájékoztatott a hollétéről.
-Gondoltam, hogy Mikeynál van- mondtam magamnak. Persze, miért is ne menjen hamarabb? Amióta jár Mikeyval, sülve-főve együtt vannak, ami alapjában véve nem baj, csak már kezdett hiányozni... Régen mindent együtt csináltunk, legjobb barátnők voltunk. Persze, most is azok vagyunk, de keveset van itthon. És hiányzik.
Oké, ne lelkizz már! Csöngettek!!
Szaladtam ajtót nyitni. Frank, Bob és Ray álltak előttem. Franki mosolygott... Olyan édi voooolt^^
-Készen vagy?- kérdezte.
-Igen, mehetünk- válaszoltam. Kiléptem az ajtón, jól bezártam, aztán a kaput is, és elindultunk. Oké, első meglepetés!
-Hát... Mivel van jogsim, gondoltam, mehetnénk ezzel is.
Ray rámutatott egy fekete autóra. Semmi szép vagy modern dolog, de jobb volt, mint gyalogolni. Én igazából azon lepődtem meg, hogy Raynek van jogsija...
Frank elém ugrott, és kinyitotta az ajtót. "ajjdeédiiii" gondoltam. Beszálltam, ő meg mellém ült, a hátsó ülésen. Huhúúú
Ray vezetett, ugyebár... Meg is lepődtem volna, ha Bob ül a kormányhoz xD Jóvanna, tudom, hogy nem vagyok teljesen ép agyilag. Mindegy xD
Elrobogtunk a kórházig. Én már eléggé tojtam, hogy mit fogok Gerardnak mondani, ha egyáltalán ébren lesz... wááh. "Szija, Lilnek hívnak. Ne kérdezd, tudom hogy nem ismersz, Lucy húga vagyok." Neeem... Ez nem jó. Á, haggyuk a francba, majd improvizálok... Majd bemutatkozok, és kész. És utána majd kérdez, én meg válaszolok. Ennyi^^ Azé' tudok *önelégültfej*
Tehát, megérkeztünk. Bementünk a kórházba, egyenesen a már jól ismert, aranyos portásnénihez (xD), aki végre rájött, hogy hogyan kell dolgoznia, és sikerült megmondnia, melyik szobában van Gerard, meg hogy hányadik emeleten, estébé. Felfelé menet összefutottunk Mikeyékkal. Ők már voltak. Valahol éreztem, hogy miért nem akarta Mikey, hogy mindenkivel együtt jöjjenek be...
Felmentünk hozzá. Nem csak én izgultam: Frankin is látszott, hogy fosik egy kicsit a látványtól, és Bobról meg Rayről se sugárzott hogy "hűűdenyugodtvagyok". Frank irtózatosan sokszor nézett rám... A végén már egy kicsit zavart, komolyan xD
És odaértünk. Nem sokat láttam Gerardot a "balesete" előtt, de...de.... ez így is szörnyű volt :S Az arca beesett, és hófehér... Olyan törékenynek nézett ki... Nagyon sajnáltam. De legalább élt! És ébren volt.
-Szia, Gerard- köszöntünk halkan. Ha nem hallottam volna valami nagyon halk "sziasztok"ot, akkor észre sem veszem, hogy köszönt, a szája ugyanis szinte meg se mozdult.
-Ömm... Engem szerintem nem ismersz. Lillianne vagyok. Moonlight. Lucy nővére.
Gerard szeme elkerekedett. Nem tudtam, hogy mivan ilyenkor... Talán valami rosszat mondtam?
-Szia- suttogta. Olyan furcsa volt a tekintete... És valami azt súgta, hogy ez nem a vérveszteség miatt van.
Leültünk a kórteremben. Egyágyas szobát kapott, úgyhogy ha nem jönnek hozzá látogatni, akkor totál egyedül van. Szegény :S A fiúk halkan beszélgettek Gerarddal. Illetve... "hogy vagy?" estébé. Mást nem igazán lehettet megtudni tőle ebben az állapotban. Frank nagyon szomorúnak látszott. Persze a többiek se voltak vidámak, de Frank triplán olyan szomorú volt, mint Ray meg Bob meg én. És ettől még jobban összefacsarodott a szívem...
-És te hogy kerülsz ide?
Tartott egy ideig, mire leesett, hogy hozzám szólnak. Ha valaki így kérdezni meg tőlem, hogy miért jöttem be látogatni, lecsapom, de mivel szerintem Gerard direkt választotta a rövidebb verziót, megkíméltem az életét *.*
-Hát... Tegnap pont bent voltam a kórházban, reggel, és láttam, amikor behoztak. És ott volt Lucy meg Mikey is, ezért követtelek titeket... Aztán így keveredtem ide.
Mosolyogtam rá. Ő is megpróbálkozott vele... De nem igazán ment :S
-És miért voltál bent?
Ahhoz képest, hogy milyen szarul van, milyen aranyos és figyelmes :O
-Eltörtem a kezem, és tegnap vették le a gipszet. Nem nagy ügy- tettem hozzá, mert Gerard arca aggodalmat tükrözött. Istenem, de édessh *.*
Még bennt voltunk nála egy fél órát, de aztán úgy döntöttünk, hogy elindulunk, mert látszott szegény Gerardon, hogy kezd álmos lenni, mi meg nem akartuk zavarni.
-Szia, Gee- köszönt el bánatosan Frank.
-Sziasztok- mondta Gerard alig hallhatóan.
Már mentünkm kifelé, amikor hallottam, hogy valaki nagyon de nagyon halkan a nevemen szólít...
-Lilianne...
Meglepetten visszafordultam, és odamentem Gerardhoz.
-Tessék?
Gerard egy picit habozott.
-Ugye... ugye holnap is bejössz hozzám?
Itt döbbentem le igazán.
-Persze- könnyek gyűltek a szemembe a meghatottságtól...
-Oké. Akkor holnap látjuk egymást- mondta, és megint megpróbált mosolyogni.
-Igen. Gyógyulj meg...
Gerard bólintott. Én még köszönésképpen intettem neki, aztán elindultunk a fiúkkal az autóhoz.