Hú gyerekek, ezt nevezem én bulinak. Valami fergeteges volt! Képzeljétek! A kollekcióm, amit még a támadásom előtt készítettem, akkora sikert aratott itt Párizsban, hogy a Vogue (A VOGUE ) a legnagyobb hírű francia divatlap egy egész cikket az én ruháimnak szánt és benne a valaha volt legtehetségesebb kezdőnek nevezett . Iszonyatosan boldog hetem lett volna, mert a munka csodálatosan ment, már nem fájt semmim, viszont 1 dolog beárnyékolta a boldogságom. Mike már egy hete nem jelentkezett! Ezzel nem is lett volna akkora baj, ha nem az én lakásomban lett volna minden holmija. Mert azt én meg értem, ha utál, bár azt nem hogy miért :S
Komolyan aggódom! Itt valami nagyon nincs rendben. Valami történhetett vele. Ha holnap sem jelentkezik, betelefonálok a szalonba, hogy nem megyek és megkeresem!
Lefeküdtem aludni (teszem hozzá hajnali vagy reggeli fél hatkor) , de nagyon nem ment az alvás! Csak rémképeket láttam, szóval 9-kor abba hagytam a próbálkozást és felkeltem. Az álmaimról inkább nem beszélek, elég volt őket egyszer átélni....
Felhívtam Champneyt és elengedett, nem kell mennem dolgozni.
Már dél is elmúlt és Mike ismét sehol.... KERESÉST MEGKEZDEM!
Először is körbe telefonálom a kórházakat.
Első próbálkozásomra sikert :S értem el, sajnos.... vagy legalább is azt hiszem . Lediktáltam, hogy hogy néz ki és azt mondták van a személyleírásnak megfelelő betegük akinél pont nem találtak semmilyen papírt ez jó hír...végülis, a rossz az az, hogy ezt a beteget félholtra verték és éber kómában van....lehet, hogy nem szeretném, hogy most találjam meg Mike-ot..... Na mindegy, megyek!
Taxit hívtam és lementem a kórházba. A kórházban egyből bevezettek az intenzív osztály 104-es szobájába...és akkor megállt a szívverésem, mert Ő FEKÜDT OTT! Mindenhol csövek lógtak belőle, szörnyen nézett ki. Meg tele volt sebekkel és azt mondták csoda, hogy még él olyan súlyos sebeket szerzett. Felvették tőlem az adatait, majd odaültem az ágy szélére.
Megfogtam a kezét ( az egyetlen ép pontját) simogatni kezdtem, közben zokogtam. Beszélni kezdtem hozzá mindenféléről, csak úgy ömlöttek belőlem a szavak . Elmondtam mennyire szeretem és, hogy 452 nem fogadott hívása van a bandától, de legnagyobb részben Gee-től (286). Azért beszéltem, mert a doki azt mondta, hogy a hallása talán van, még így is. Beszéltem, beszéltem, amikor egyszerre megszorította a kezem. Hatalmasat ugrott a szívem, lehet, hogy tényleg bejön módszer? Biztatni kezdtem, mintha valami versenyen lettünk volna.
- Gyerünk édes, nagyon jó vagy! Remekül csinálod, csak ébredj már föl, kérlek, kérlek! KÉRLEK!(már szinte ordítottam, pedig tudom hogy ennek eredménye az nem sok.......
- Ne kiabálj Dia,mert megsüketülök!-szólt rám MIkey ! MIKEY FELÉBREDT!!! Megöleltem, és ismét sírva fakadtam, annyira örültem, hogy nem valósult meg a doki jóslata, hogy akár hónapokig is lehet az én SZERELMEM!
- Mikey, én annyira sajnálom, hogy......( igazából nem tom mit, de szerencsére félbeszakított ismét
- Ne mondj semmit, beszéltél már eleget, hallottam minden szavad és én is ugyan így érzek irántad. Nagyon szeretlek! Megölelnélek, de most nem tudlak szóval vedd úgy hogy most nagyon meg vagy ölelve és egy csókot is kaptál- mosolyogta, kicsit szomorkásan
Tehát cselekednem kellet! Hát én csókoltam meg Nem tehettem mást..... De úgy látom ő is örült az én kis Gesztusomnak!
- Mike, kiszaladok szólok a dokinak, hogy felébredtél!
- Ne, hagyj itt!- úgy mondta, mint ha egy évre mennék el
- Nyugi, 1 perc és itt vagyok.
Kiszaladtam a kórteremből és tényleg kb egy perc múlva ott álltam Mike előtt a dokival.
Kérdezgetni kezdte és vizsgálni. Ott volt nálunk egy negyed órát majd elment, mert a csipogója megszólalt.
Kiment, de amint kilépett a teremből, egy elég bizarr külsejű nő vánszorgott be Mike "szobájába".
- Cső mindenkinek! Cecilia vagyok és én és a barátom találtuk meg ezt a srácot( ezt nekem mondta, aztán észre vette, hogy Mike is fent van) Ó, szia neked is! Örülök, hogy fel vagy, már aggódtam.....(na persze, ebből a hangsúlyból mindent kivettem, csak aggódást nem)
- Szia! Én Dia vagyok és nagyon köszönöm, hogy behoztátok Mike-ot, nagyon hálás vagyok.
- Hát van is miért hálásnak lennetek. Te vagy a csaja?- kérdezte valami hatalmas bunkósággal (szerintem)
- Hát, a barátnője vagyok, igen- mondtam neki és válaszadásként megfogtam Mike kezét.
- Akkor, már jó kezekben van, én elmegyek! Cső!
Kiment, a kicsit sem illuminált állapotban lévő hölgy....végre