Alan nem lepődött meg a meghíváson, szerintem ő is unta már az állandó császkálást a városban, és elárulta, hogy mióta engem ismer egy kicsit művelődött a zenekarból, mert nem akart annyira felkészületlen lenni, hogy azt sem tudja az MCR-t eszik vagy isszák.
Megbeszéltük hát, hogy másnap kora délután átjön, és rendezünk egy kis zenehallgatási, klipnézési napot.

Otthon nem szóltam, mivel tudtam, hogy másnap elég zsúfolt lesz Gerard programja, ezért gondoltam úgysem fog találkozni Alan-nel.
Ahogy megbeszéltük, Alan jött is, és mivel épp senki nem volt otthon, azonnal felmentünk a szobámba.
Rengeteget beszélgettünk. Komolyan nem értem mit tudunk még mindig ennyit beszélgetni, hiszen már vagy öt napja mást sem csinálunk, de még mindig volt témánk.
Mivel előző nap választ kaptam legkényesebb kérdéseimre, most már nyíltan mertem szóba hozni Alan magánéletét.
- Nem, most nincs senkim. - válaszolta kicsit letörten a kérdésemre, hogy van-e éppen barátja. - Már vagy fél éve egyedül vagyok.
Annyira szomorú volt, ahogy ezt mondta, hogy nagyon megsajnáltam, és ott helyben elhatároztam, hogy miden áron szerzek neki valakit, ha törik, ha szakad! Alan nagyon rendes srác, igazán megérdemli, hogy boldog legyen!
Szerencsére Gerard egyáltalán nem került szóba, így arra gondoltam, nyilván tudomásul vette, hogy nem szabad préda. Így nekem is könnyebb lesz, ha esetleg majd találkoznak, mert azt gondolom mondanom sem kell, hogy szerettem volna sok időt tölteni Alan-nel, mert benne igazi jó barátra találtam. Olyanra aki megért, meghallgat ha kell, és nincsenek hátsó szándékai sem a zenekar miatt, sem pedig miattam. Kicsit elegem volt már a „híres papa pici lánya” szituból! :(

Alan-nel épp belemerültünk Ray gitárjátékának csodálásába, mikor váratlanul kinyílt a szobám ajtaja, és....
- Amy, nem láttad a.... - hallatszott a ajtó felől, és azt hittem a pofám leszakad.
Gerard állt ott, teljes életnagyságban, egyetlen szál boxerben! Hát mit ne mondjak kicsit sokkolt minket a látvány!
Gee legalább annyira megdöbbent, mint Alan és én, és pár másodpercig teljesen lefagyva, kezében még mindig a kilincset szorongatva torpant meg a küszöbön.
Mind a hárman csak néztünk egymásra, de azt hiszem leginkább Alan volt zavarban. Úgy elvörösödött szegény, hogy már arra gondoltam megüti a guta, aztán kidülledtek a szemei, és olyan nyálcsorgatva nézte Gerard domborodó alsóját, hogy azt hittem ott helyben leteperi.
Végül Gee tért magához először a kábulatból
- Őőő... bocsánat, nem tudtam, hogy vendéged van! - hebegte zavartan, és az ő feje is rendesen elvörösödött.
Lépett egyet hátra, miközben maga után húzta az ajtót, hogy becsukhassa. Komoly sokkhatás alatt lehetett, mert a lábfejére húzta az ajtót. Mi csak annyit hallottunk, hogy nagyot káromkodik odakint.
Felpattantam, és az ajtót kitárva ott találtam Geet a küszöb előtt guggolva, ahogy a lábfejét fogdossa.
- Mi történt? - kérdeztem, de azért annyi eszem volt, hogy becsukjam az ajtót, ne hallatsszon be minden.
- Ráhúztam az ajtót! - mutatta Gerard a sérülését.
És tényleg, a lábfején a bőr csúnyán felhorzsolódott.
Ez az egész szitu teljesen hihetetlen volt számomra. Annyira ügyeltem rá, hogy lehetőleg ne találkozzanak ő, és Alan, erre nem elég, hogy összefutnak, de még Gerard ráadásul majdnem pucér! Az a boxer meg, ami rajta van, csak még jobban kiemeli az idomait, mint elrejti!
- Bocs, én tényleg nem tudtam, hogy... nálad van...Alan. - Alan nevét már suttogva mondta, és a csukott ajtóra bámult.
- Én meg azt hittem nem leszel itthon. - mondtam szemlesütve. Hibásnak éreztem magam, mivel tényleg szólhattam volna, bár álmomban nem gondoltam, hogy ilyen bekövetkezhet. Bár az is igaz, hogy Gee szokott így mászkálni a házban, erre gondolnom kellett volna! - Te ne haragudj!
- Mindegy, hagyjuk! - legyintett. - Nekem is lehetne annyi eszem, hogy kopogok, mielőtt benyitok hozzád. - legyintett, és úgy tűnt hamar túltette magát a dolgon.
Kicsit sántikálva elindult a háló felé.
- Egyébként mit akartál kérdezni, mikor benyitottál? - szóltam még utána.
- Ja, csak az egyik ingemet kerestem, gondoltam te esetleg tudod merre lehet, de nem érdekes, majd felveszek mást!
Ezzel elbattyogott a hálóba.
Mikor visszamentem a szobámba Alan kicsit furán ült. Ahogy végignéztem rajta volt egy olyan érzésen, hogy hallgatózott az ajtó előtt, és csak az érkezésem előtt pillanatokban csüccsent vissza a székre. Természetesen erről az észrevételemről egy szót sem szóltam!
- Uhh, bocs ezért a kis... - hebegtem zavartan, de még mielőtt befejezhettem volna megszólalt.
- Ááá, ugyan már! Semmi gond!
Naná, hogy neki nem gond! Így legalább alaposan megstírölhette Gee testét, és nem neki volt ciki!
Pár percig zavartan ültünk egymás mellett teljes némaságban. Valahogy egyikünknek sem akaródzott megszólalni.
Végül Alan törte meg a csendet.
- Használhatnám a mosdót?
- Persze, tovább a folyosón, a második balra. - világosítottam fel.
Egy pillanatra felvetődött bennem, hogy talán el kéne kísérnem a biztonság kedvéért, de ez elég furán jött volna ki, így nem tettem.
Ahogy Alan után becsukódott az ajtó, hirtelen belém nyilallt a felismerés. Hogy én mekkora marha vagyok!!!
Hiszen a második ajtó balra a.....
Kiugrottam a folyosóra, hogy még időben megállítsam Alant, de.... A következő pillanatban meghallottam Frankie kiabálását.
Elkéstem!
Én hülye a fürdőszoba helyett a hálószobába küldtem Alant!
El sem tudom mondani mit éreztem akkor, mikor megláttam szegény fiút kifelé hátrálni a hálóból, miközben Frank egyfolytában ordibált vele.
- Mi a faszt keresel itt kisapám? - kiabálta teljesen kikelve magából Frank. - Mégis mit gondolsz magadról, he? Te kis...
Mielőtt folytathatta volna gyorsan ott termettem, hogy megakadályozzam a folytatást.
- Frank, várj! - kiáltottam, és Alan elé álltam, akihez már vészesen közeledett Frank lendülő karja. - Ez az egész egy félreértés. Alan csak a fürdőszobát kereste.
- Na persze!
- Én küldtem véletlenül rossz helyre. Azt mondtam neki, hogy baloldalt van, jobb helyett.
Frankie szava elakadt, erre most nem tudott mit válaszolni. Közben az ajtóban megjelent Gerard feje is, és megnyugodva tapasztaltam, hogy már van rajta ruha.
Lesütött szemekkel Alan felé fordultam.
- Ne haragudj, én nem akartam. Tényleg! Csak véletlenül... - magyaráztam bűnbánó arccal, és rettenetesen nagyon sajnáltam a történteket.
- Ti most szórakoztok velem? - kérdezte Alan kicsit hisztérikus hangon.
- Nem, dehogy is! - nyúltam Alan felé, és óvatosan megfogtam a karját, mert úgy tűnt, hogy el akar futni. - Tényleg nagyon sajnálom.
Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Ekkora égést!
- Bocs haver, hogy kiabáltam veled. - veregette meg Frank is Alan vállát. - Csak azt hittem kukkolsz, vagy valami!
- Öh, semmi baj... - motyogta Alan tátott szájjal, és kezdett visszatérni elveszett arcszíne. - Én csak a mosdót keretem.
- Az ott van szemben. - tájékoztatta Gerard, és a szemben lévő ajtóra mutatott.
Alan azonnal beiszkolt a fürdőszobába, és hallottam ahogy a kulcs elfordul a zárban.
- Amy, gyere csak be egy kicsit. - intett Gee vészjósló hangon, és betessékelt a hálóba. - Szóval, mi volt ez? - kérdezte bent halkan, nehogy Alan is meghallja.
- Semmi! Én tényleg csak véletlenül... Ajj, ne haragudjatok! - már a sírás szélén álltam, ahogy Frank és Gee vádlón bámultak rám.
Feszült csend következett, és egyáltalán nem tudta mi jár a fejükben, de iszonyatosan szégyelltem magam.
Frankből váratlanul kitört a röhögés. Először próbálta visszatartani, de mikor nem ment neki, elemi erővel kezdett el hahotázni. Erre már Gee sem bírta soká, és csatlakozott Frankhez, majd átkarolt, annak biztos jeleként, hogy nem haragszik. Az öleléshez pár pillanat múlva csatlakozott Frankie is, így együtt nevettünk ezen a lehetetlen szitun.
- De azért ez akkor is hihetetlen. - vigyorgott Frankie, mikor már abba tudta hagyni a nevetést. - Ilyen még egy rendező sem tudna kitalálni. Először Gerard nyit be hozzád pucéran...
- Volt rajtam alsó! - vetette közbe Gee.
- ... aztán ez a fürdőszoba dolog! Komolyan Amy, te csúcs vagy!
Láttam rajtuk, hogy már nem haragszanak, így megnyugodtam.
- Azért nem ártana a vendégedet is kiengesztelni a kellemetlen helyzet miatt. - figyelmeztetett Gee. - Mert nekem nagyon úgy tűnt, mintha rendesen bepánikolt volna! Kérdezd meg velünk vacsorázik-e.
- Oké, megkérdezem tőle! - sóhajtottam, de valahogy azt reméltem, hogy nemet mond a meghívásra. :)