Reggel, ahogy mocorogni kezdtem Gerard felébredt mellettem. Még mindig átölelt, és ahogy elhagyta magát nagyon nehéznek éreztem a karját a derekamon. Kicsit megmozdultam, erre fölemelte a fejét.
- Jó reggelt! - mondta mosolyogva.
- Neked is. - válaszoltam. - Egész éjszaka itt voltál?
- Persze. Nem is voltak utána már rémálmaid!
Hirtelen eszembe jutott az előző éjszaka, és végtelenül hálás voltam Geenek, hogy mellettem maradt, és segített.
- Akkor... nem is kellett nyugtató? - néztem rá csodálkozva, mert még mindig hihetetlen volt számomra ez az egész, és abban sem voltam biztos, hogy nem képzelődtem-e.
- Nem hát! És nem is lesz rá szükség! Nem fognak rászoktatni arra a szarra! Itt leszek melletted, és vigyázok rád!
Melegség öntötte el a szívem e szavak hallatán. Jó volt tudni, hogy számíthatok rá. Biztosan már maga a tény is segíteni fog, hogy mellettem van.
Halk kopogás után bejött egy nővérke. Igencsak meglepődött az elé táruló látványon.
- Hát maguk? - kérdezte. - Talán nem elég kényelmes az ágya Gerard?
- Hát jobb lenne az otthoni! - mondta Gee mosolyogva.
- Akkor jó hírem van. Ma a doktor úr megnézi a sebet a fején, és ha mindent rendben talál, holnap hazamehetnek. Bár ami Amyt illeti...
- Ő is jön! - vágta rá Gerard azonnal.
- De... a rémálmai.
- Megküzdünk vele. nem lesz semmi baj. Ragaszkodom hozzá!
- Értem, akkor ezt majd a doktor úrral beszélje meg. Nemsokára itt lesz!
A nővérke megigazította még az ágyakat, megvárta amíg Gee visszafekszik a sajátjába, és elment.

- Már egészen elfeledkeztem erről. - nevetett Gee a fején lévő kötést tapogatva. - Az sem tudom mi vár rám, ha leveszik.
Olyan fura volt, ahogy ezt mondta, mintha félne.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Eddig még nem is néztem tükörbe.
Ezen már nevetnem kellett. Gerard hiúsági kérdést csinál a balesetből? Nemhogy örülne, hogy egyáltalán él! Uhhh!
- Te mindenhogy jól nézel ki! - biztattam, pedig valójában én sem tudtam, hogy mekkora a sérülése. Az is lehet, hogy a fél feje hiányzik! Na jó, az csak nem, de ki tudja hogy néz ki a kötés alatt!
Gerardot is hasonló gondolatok kínozhatták, mert csöndben merengett maga elé. Talán azon filózott, hogy milyen fejfedővel takarhatná majd magát a nyári melegben.
Most rajtam volt a biztatás sora.
- Ne aggódj, biztos nem olyan vészes! - mondtam neki, mire álmodozó tekintettel visszanézett rám.
- Hm? Jaaa.... nem azon gondolkoztam. Csak... jó lesz végre hazamenni!
- Igen, az nagyon jó lesz! - bólogattam őszintén.
Igazán nem szólhattam egy rossz szót sem az ellátásra, vagy a nővérekre, de az otthon az mégiscsak az otthon!

Alig múlt el egy óra, s az orvos már jött is.
Nagyon kedves volt Geevel, valószínűleg sikerült megemészteni már a Frankies jelenetet.
Óvatosan letekerte Gerard fejéről a kötést.
Félve néztem az elém táruló látványt, és áldottam az eget, hogy Gee még nem láthatja.
Gerard fejének jobb oldalán, középtájon jó nagy varrott seb éktelenkedett. A haja a seb körül le volt nyírva egészen picire. A seb szélei alvadt vértől voltak feketék, némi megszárad vér pedig lefolyt, és furcsa alakzatokat rajzolt a majdnem kopasz területre.
A nővérke óvatosan megtisztította a sebet, majd Gee kifejezett kérésére egy tükröt nyújtott át neki.
Elképzeltem, ahogy Gerard belenéz a tükörbe és elájul a látványtól, vagy szép, hosszú haját fogja siratni, ehhez képest kellemes meglepetés ért.
Nézte, nézte a tükörképet, forgatta a fejét jobbra, balra, majd egy hangos sóhaj kíséretében letette a tükröt.
- Sürgősen kell egy fodrász! - jelentette be rögtön.
Újabb kötést már nem kapott, csak lekezelték a sebet, és a doki közölte, hogy holnap hazamehetünk.
Ez a hír sokat javított a kedvemen, meg az is, hogy Gerard meglepően jól fogadta, hogy hajának egy része eltávozott az örök vadászmezőkre.
Mikor a doki és a nővérke kiment meg is kérdeztem tőle.
- Mit akarsz vele csináltatni?
- Levágatni a többit is! - vágta rá egy vállrándítással. - Visszarakatni nem lehet.
- És... nem sajnálod? - kérdeztem félve. Belegondoltam, hogy én hasonló helyzetben már valamit püfölnék dühömben, ha régóta pátyolgatott, féltve őrzött hajkoronámat így megcsonkítanák.
- Majd visszanő! - felelte Gee közömbösen, és már nyúlt is a telefonjáért, hogy intézkedjen.
Azért az fura volt, hogy elsőnek a fodrászát hívta fel, hogy megbeszélje a továbbiakat, ahelyett, hogy a hazamenetelt közölte volna szerető családtagjainkkal. Na persze! Még hogy nem számít a haja!!!

Gerard telefonja után egy órával megjelent az a fodrászfiú, akihez Gee járni szokott. Csak az ő kedvéért, minden félretéve elrohant, hogy kicsit rendbe tegye a művészúr megtépázott séróját.
Gerard haja rövid lett mindenhol, és bár természetesen látszott a seb, de legalább már nem volt akkora a kontraszt a hosszú haj, és a lenyírt rész között. Meg is állapítottam, hogy ez a srác egy varázsló, mert a körülményekhez képest teljesen jól nézett ki Gee feje, főleg ha nem láttad azt az oldalt, ahonnan hiányzott a haj!
Gerard is meg volt elégedve a végeredménnyel, és úgy tűnt teljesen napirendre tért hosszú hajának elvesztése felett.
Ettől függetlenül közölte, hogy amint kicsit megnő a seb körüli rész, azonnal megnöveszti!