Először mindenki hülyének nézett minket. Nem igazán tudták elképzelni, hogy mi jó lesz abban, hogy sátorban alszunk, meg tábortüzet rakunk, hegyet mászunk, és össze leszünk "zárva" néhány idiótával.
Frankie mindenáron jönni akart, de Geenek sikerült lebeszélnie, mondván, hogy ez apa-lánya dolog, úgyhogy most nem jöhet. Szegény Frank rendesen elszontyolodott, és valamit olyasmit motyogott, hogy neki is a lánya vagyok, de végül megértette, és belenyugodott a ténybe, hogy ebből a buliból kimarad!

Csomagolás, készülődés, miegymás. De mi a fenét vigyek magammal 3 napra az erdőbe? Bepakoltam, néhány ruhát, aztán mikor kezembe akadt az mp4-em elgondolkoztam. Vigyem, vagy ne?Biztos jó lesz az erdő csendje, meg ilyenek, de mi lesz ha kockásra unom majd magam? Akkor mégiscsak jól fog jönni egy kis zene! A végső döntést mégis Gerardra akartam bízni, így kezemben a kütyüvel megkerestem, hogy ő mit tanácsol.
Gee is a sporttáskája fölött tanakodott, néhány ruha, meg bakancs társaságában, és mit tartott épp elgondolkodó képpel a kezében? Az iPodját. Úgy tűnt ő is nehezen jut dűlőre, hogy vigye, vagy ne.
Felém nézett, és mikor meglátta a kezemben szorongatott becses tárgyat ránézett a sajátjára, és egyszerre röhögtük el magunkat. Ez hihetetlen, hogy ennyire egyformák legyünk!
- Nem tudom... - szólaltam meg pont akkor, mikor ő is.
- Vajon ezt...
Sikerült egyszerre beszélnünk, miközben egymás felé mutogattuk a kezünkben szorongatott lejátszókat.
Ezen aztán végkép kitört a kacagás, végül Gerard jutott először szóhoz.
- Szerintem vigyük, baj nem lehet belőle, abból viszont igen, ha szétunom a fejem.
Végül közös megegyezéssel beraktunk még egy csomag instant kávét, Gee kedvenc kávésbögréjét, és pár csomag édességet.
Hosszas könyörgések után sem sikerült elérnem, hogy vigyünk magunkkal egy gitárt, pedig szívesen elnézegettem volna, ahogy esténként a tábortűznél gitározik, meg énekelget. Azt mondta nem hajlandó cipelni semmi plusz terhet, elég lesz engem vinnie, ha már nem bírja a lábam. Nekem meg volt egy olyan sanda gyanúm, hogy előbb következik be a fordítottja.

Frankie vállalta azt a nemes feladatot, hogy elvisz minket a táborhoz. Mikor kiszálltunk, és búcsúzkodtunk úgy nézett ránk, mint a háborúba induló szerencsétlen katonákra, akiket valószínűleg nem lát többé az életben.
- Nagyon vigyázzatok magatokra. - mondta még Frank, miközben utánam Gerardot is megölelgette. - Nem is tudom hogy fogod kibírni három napig sze...
- Frankie! - szólt rá Gee mérgesen, és rám sandított, hogy sejtem-e mire célzott másodapám.
Úgy tettem, mint aki nem hallott semmit, és baromira lefoglalt egy csapat madár, akik épp most szelték át az eget.
A fiúk váltottak még egy futó csókot, aztán Gee megfogta a táskáját, én is a sajátomat, majd Frankie figyelő tekintetétől kísérve beballagtunk a kapun.

A tábor egyébként egy erdő közepén, csodálatos helyen volt. A levegőt szinte harapni lehetett, így egészen máshoz szokott tüdőnknek nehezen ment az alkalmazkodás. Főleg Gerardon látszott, aki dohányzik, hogy furcsa neki ez a fajta levegő.
A kaputól jó 10 percet kellett sétálni, mire rábukkantunk egy fabódéra, amire az volt kiírva, hogy iroda.
A helyiség odabent sem volt nagyobb, mint amilyennek kívülről kinézett. Egyetlen szekrény, egy íróasztal, és három szék alkotta csupán a berendezését, meg egy falitükör az sarokban álló mosdó felett. Megnyugodtam, hogy legalább vezetékes víz van.

Az asztal mögött egy negyvenes éveiben járó, őszes, rövid hajú, komor arckifejezésű férfi ült. Mikor beléptünk érdeklődve nézett végig rajtunk, majd tekintete megállapodott Gee bőrdzsekijén.
- Helló, Gerard Way vagyok! Ő pedig a lányom Amy! - nyújtotta Gee mosolyogva a férfi felé a kezét.
Az ürge felállt a székről, viszonozta a kézfogást, és mélyen Gerard szemébe nézett.
- Üdv! Ryan vagyok. Én leszek a vezetőjük.
Ryan és Gee hosszú másodpercekig farkasszemet néztek egymással. Kicsit olyan volt, mintha az erőviszonyokat mérték volna fel, ki az aki előbb meghunyászkodik a másik előtt.
Gerard jól bírta, Ryan már elkezdett hunyorogni, mikor ő még mindig rezzenéstelen tekintettel meredt "ellenfele" szemébe. Végül Ryan volt az, aki megszakította a szemkontaktus, és kissé zavartan köhintett egyet.
- Nos, isten hozta önöket. - mondta kimérten. Látszott rajta, hogy Gee egyáltalán nem nyerte el a tetszését.
Be kell vallanom nekem sem volt túl szimpatikus az ürge. Olyan tipikus vadőrszerű kinézete volt. Sötétzöld térdig érő nadrágot, és ugyan olyan színű vászoninget viselt, melyet kiegészített még egy egy sötét zokni, és egy túrabakancs.
- Máris megmutatom a táborhelyüket. - lépett ki Ryan az asztal mögül, és elindult kifelé az ajtón. - Két pár már itt van, önök a harmadik. Jöjjenek.
Néhány perc séta után kiértünk egy tisztás szélére.
- Ismerkedjenek meg a többiekkel, én addig hozom a sátrat. - közölte a vezető,és eltűnt a szemünk elöl.
Tőlünk jobbra, egy felállított sátorból épp akkor tűnt fel egy nagydarab, kissé kopaszodó férfi.
Odamentünk hozzá, és újra kezdetét vette a bemutatkozási ceremónia.
- Hy Gerard Way! - hangzott el ismét, és most megfigyeltem, hogy Gee ilyenkor erősen figyel, hogy milyen reakciót vált ki a neve. Mivel Nick nem kezdett el kotorászni papír és ceruza után, és nem is ugrott a nyakába sikítva, ezért megnyugodott, hogy nem mond neki semmit a neve.
- Helló, Nicolas vagyok, de szólítsatok csak Nicknek. - közölte a nagydarab vigyorogva, miközben kibújt a sátorból szőke, kék szemű, tipikus plázacica lánya. - Ő pedig a lányom Carla.
Ahogy ránéztem a lányra felállt a szőr a hátamon. Hófehér melegítő volt rajta rózsaszín edzőcipővel. Szőke hosszú haját lófarokba kötve horda, és lerítt róla az undor a nomád körülmények láttán. Na ő volt a másik, akinek valószínűleg fogalma sincs arról mi is az a My Chemical Romance. Szerencsére!
A pasas egyébként jó fejnek látszott, de messziről lehetett látni rajta, meg a lányán is, hogy van mit a tejbe aprítania.
Pár mondatban elmesélte, hogy üzletember, aki sokat utazik, keveset tud a lányával lenni, ezért vállalkoztak erre a kalandra.
- És ti? - kérdezte Geetől. - Csak azt ne mondd, hogy Amy a lányod! Mert inkább elmenne a húgodnak!
Gerard csak nevetett.
- De igen, Amy a lányom!
- Korán kezdhetted haver! - sandított Nick Geere cinkosan, de választ már nem kaphatott, mert a látóhatáron feltűnt két újabb idegen.
Egy vézna, alacsony férfi volt az egyik érkező, egy hasonló alkatú, nem éppen szépségkirálynő, nálam is fiatalabb lánnyal.
- Helló! Paul vagyok, ő pedig Anne! - mutatkozott be nekünk, mivel Nicket és Carlat már minden bizonnyal ismerte.
Gerard neve szerencsére nekik sem mondott semmit, így Gee megnyugodhatott, hogy az elkövetkező pár napot figyelő tekintetek nélkül töltheti.
Ott álltunk hatan, egymást méregetve. Három nagyon különböző pár. Az egyik gazdag üzletember, kényeskedő, "jaj csak a körmöm le ne törjön" típusú lányával, a másik egy vézna könyvelő, akinek még annyi gyakorlati érzéke sincs, hogy a cipőjét bekösse, hasonlóan ügyes lányával, és hát ott voltunk mi, egy rocksztár apa, féktelen, szabad szájú,soha nem nyugvó, hasonló adottságú lányával.
Hát kell ennél jobb társaság?