Linn és Frank természetesen tudta, hogy hová érdemes menni, hol csinálnak a legszebb, legjobb tetoválásokat, és persze az sem elhanyagolandó tényező, hogy ebben a szalonban már jól ismerték őket, tehát jó barátként mehettem oda, és talán az sem lesz olyan ciki, ha Gerard rosszul lesz, vagy elájul. Szerettem volna, ha Frank, vagy Linn is velünk jön, de Gee ragaszkodott hozzá, hogy ketten menjünk. Talán attól félt, hogy kinevetik, viszont a szalonban dolgozók csak nem mernek nyíltan röhögni rajta.
Eljött a nagy a nap, és nem igazán tudtam eldönteni, hogy ki izgul jobban, én vagy Gerard. Én mindenesetre érthető okokból, Gee meg, hát... ő is!
Azt már eldöntöttem, hogy vagányság ide, vagányság oda, mégis "csak" 15 éves éves vagyok, úgyhogy nem szeretnék egy teljes testet betöltő műalkotást, bármennyire tetszik is. Azzal még ráérek később. Maradt tehát a bokám fölötti rész, ami lányoknál szerintem nagyon szexi. Meg persze az sem volt elhanyagolható, hogy valószínűleg a suliban sem néznének jó szemmel egy hatalmas rajzot valami feltűnő helyen, hiába rocksztár az apám. Meg persze azt sem tudtam mennyire fogom bírni a megpróbáltatásokat, jobb ha valami kisebbel kezdi az ember.
A megpróbáltatásokról szólva, mindenki mással tömte a fejem. Frank és Lyn-Z váltig állították, hogy semmiség az egész, ki lehet bírni azt a kis fájdalmat, meg feszülést, ami az első pár napban vele jár. Volt aki (hozzáteszem szintén tetovált) már nem volt erről ennyire meggyőződve erről. Őszintén bevallotta, hogy neki bizony nagyon fájt, és borogatni kellett, meg minden, de azért megérte. Gerardot meg sem mertem kérdezni. Persze minek is kérdeztem volna, hiszen az ő bőrén nem díszelgett semmiféle nem odaillő dolog, de még egy árva piercing sem, tehát nem tudna nekem mit mondani. Illetve biztosan tudna, de azt meg nem szeretném hallani. Nem vagyok kíváncsi ugyanis azokra az elrettentő részletekre, ahogy elmagyarázná milyen érzés, mikor az ember bőréhez odaér az a hatalmas tű, és mély árkot karcol bele, melynek nyomán kiserken a vér, stb., stb... Na erre most igazán nincs szükségem.

Indulás előtt Gee feltűnően kerülgetett engem, mintha azt várná mikor kérdezem meg a véleményét. Én azonban rá sem néztem. Csak bőszen készültem, és igyekeztem elrejteni kezem remegését. Szerettem volna magabiztosnak látszani, holott egyáltalán nem voltam az. Most bántam csak igazán, hogy nem tudtam rábeszélni Geet, hogy már is elkísérjen. Sokkal jobb lett volna egy olyan ember támogatása, aki ezt a dolgot sokkal lazábban veszi, mint olyané, aki maga is be van csinálva, velem együtt. Gondolkodóba estem, hogy most vajon ki támogat kit, mert kettőnk közük jelenleg és voltam a határozottabb, legalábbis látszatra.

Ott álltunk a szalon előtt, Gerardot szó szerint be kellett behúzni az üzletbe. Már azt is mondtam neki, hogy inkább menjen haza, elleszek én egyedül, de azt meg nem akarta, úgyhogy vett egy nagy levegőt, és belépett a nyomomban az ajtón.
Egy hatalmas, tágas térbe érkeztünk. Az egészen látszott a tisztaság, és az igényesség. Ez nem holmi lepusztult, koszos üzlet volt, hanem nagyon is szép és kulturált hely.
Kicsit beljebb voltak a székek, amik félig ágyak voltak, attól függően, hogy a háttámlát hogyan állították be.
Mivel hétköznap délelőtt volt (megjegyzem iskolaszünet, úgyhogy nem lógtam!) rajtunk kívül csak egy vendég tartózkodott a szalonban szerencsére, így ha Gee esetleg kiterülne a padlón nem lesz túl sok tanú.
A legelső széknél álldogáló fiú ránk nézett, majd széles mosoly kíséretében elénk sietett. Biztos voltam benne, hogy megismerte Gerardot.
- Helló, Roger vagyok! - köszönt barátságosan és kézfogásra nyújtotta a jobbját.
- Hi, Gerard Way! - mutatkozott be Gee, bár szerintem fölöslegesen, de az illem mégiscsak így kívánja.
- Tudom! - rázta meg a kezét Roger barátságosan. - Frank tetkóit én csináltam.
Ettől Gee láthatóan megnyugodott, hogy nem egy kezdő emberke kezei alá kerültem.
- Értem. - mondta kicsit zavartan, majd maga elé tolt engem, mielőtt még Roger őt ültetné be a székbe. - Ő itt a lányom, Amy! Szeretne magára valami szépet.
- Szia! - üdvözölt engem is a fiú, majd rögtön elővette a mintákat, hogy legyen időm választani.
Geevel együtt nézegettük a szebbnél szebb mintákat, de ő nem mondott semmit, nem akart befolyásolni a döntésemben.
Annyi, de annyi kép volt, hogy alig tudtam választani, végül szemem egy kb.15 cm-es, csodaszépen kidolgozott kígyón akadt meg.
- Ezt szeretném! - mutattam a képre.
- Ááá, nagyon jó választás! - kiáltott fel Roger örömében. - Esetleg az apukának a párját? - mutatott az általam kiválasztott kígyó melletti, szintén kígyót ábrázoló rajzra. A kettő között annyi volt a különbség, hogy az egyik balra tekeredett, a másik meg jobbra, így pont kiegészítették egymást.
Gerard a kérdéstől először elsápadt, majd heves fejrázásba kezdett.
- Á neeem! Én csak kísérő vagyok!
Roger vigyorgott egy sort, látszott rajta, hogy csak poénnak szánta előbbi kérdését, ebből arra következtettem, hogy pontosan tudja mi a helyzet Geevel. Frank tutira pletykált neki!
Beültem a székbe, Gee meg mellém telepedett, de már ahogy végignézett a szék előtti polcon heverő eszközökön sápadni kezdett, és meg kellett kapaszkodnia a szék karfájában.
- A váróban vannak újságok, meg egy italautomata. - közölte Roger, mikor észrevette, hogy Gee nincs túl jól. Finoman el akarta küldeni.
- Nem, kösz. Jó lesz itt nekem! - bizonygatta Gerard hevesen, de elég bizonytalanul.
- Ahogy gondolod! - felelte Roger, de azért időnként vizslató tekintettel mérte végig Geet.
Nem értetettem miért kell a mártírt játszani előttem, hiszen tisztában vagyok a félelmével, nem kell bizonygatnia, hogy milyen hős. De ő csak ült rendületlenül, és még a kezemet is megfogta biztatásképp, bár inkább saját maga megerősítésére.
Addig rendben is volt minden, míg elő nem került a tű. Gerard megbabonázva bámult a "szörnyűséges" szerszámra, és mielőtt Roger a bőrömhöz érintette volna a rezgő tűfejet, Gerard elég erősen megingott a széken.
Roger azonnal abbahagyta a műveletet és kérdőn nézett rám.
- Apa, talán jobb lenne, ha...
Ahogy számítottam is rá, megint tiltakozott, viszont felállt mellőlem, és a pulthoz sétált, majd néhány perc múlva cinkos mosollyal az arcán tért vissza.
- Én is csináltatok egyet. - jelentette ki határozottan.
Most rajtam volt a megingás sora, mert ezeket a szavakat hallva én is majdnem leestem a székről.
- Teee? - kérdeztem elképedve,mire Gee bólogatott.
- Aha! Nem lehet olyan szörnyű. Már meg is beszéltem. Legalább nem ülök itt tétlenül, amíg elkészülsz.
Na ez volt aztán a váratlan fordulat. Erre igazán nem számítottam, nem is nagyon akartam elhinni. Ám amikor Gerard beült az egyik távolabb eső székbe, és egy lánnyal diskurált, kezdett bennem tudatosulni, hogy tényleg megcsináltatja.

És valóban, minden úgy történt, mint nálam, csak Gee a belő alkarjára csináltatott valamit. Szorgalmasan berregtek a tetoválógépek.
Nem mondom, hogynagyon fájt, de nem volt éppen kellemes érzés. Ám mikor már azon a ponton voltam, hogy nem bírom, lopva Geere sandítottam, de csak annyit láttam, hogy szemét lecsukva, száját szorosan összezárva tűri a megpróbáltatásokat. Ha ő ilyen jól tűri, akkor nehogymár én kezdjek el nyávogni. Én is összeszorítottam a fogam, és vártam, hogy végre kész legyen a mű!

Majdnem egyszerre lettünk kész. Gee odajött hozzám, és bár én arra számítottam, hogy úgy kell majd támogatni, ehelyett vidáman huppant le mellém.
- Mutasd! - támadtam le rögtön. Kíváncsibb voltam, mint a sajátomra.
És csodák-csodájára ott díszelgett a karján az én kígyóm párja, csak fele akkorában, mint az enyém. Egyszerűen nem hittem a szememnek!