Több órán keresztül jártuk azokat a helyeket, ahol elképzelhető volt, hogy felbukkan Gerard, de nem találtuk.
Én már végighívogattam az összes kórházat is, de ott szerencsére nem volt.
Már sötétedett, mikor Mikeyval feladtuk és hazamentünk. Megkértem, hogy maradjon velem, és ő beleegyezett.
Egyszerűen nem értettem Geet. Miért csinálja ezt? Hiszen tényleg nem volt köztünk Frankievel semmi. Vagy talán valamit mégis láthatott?
Egy szemhunyásnyit sem aludtam, csak ültem a nappaliban és kisírt szemekkel néztem magam elé. Mikey a tévét nézte, de szerintem csak megszokásból.
Hajnali kettőkor csöngettek. Riadtan néztünk egymásra Mikeyval. Ha éjjel csöngetnek az nem jelenthet jót.
Kinyitottam az ajtót és két rendőr állt a küszöbön. Azt hittem elájulok. Szerencsére Mikey ott volt mellettem és megtartott.
   - Mrs. Way? - kérdezte az egyik rendőr.
Majdnem rávágtam, hogy nem, mikor rájöttem, hogy alig több, mint 24 órája már ez a nevem.
   - I...gen. - feleltem alig hallhatóan.
Az agyam egyfolytában azt zakatolta : "Baj van! Baj van! Baj van!"
Ha éjjel kettőkor beállít két rendőr és komor arccal megkérdezi, hogy te vagy-e akit keresnek, ráadásul mindez úgy, hogy a férjed részegen kocsikázik ki tudja hol, az nagyon nem jelent jót.
Forgott körülöttem a világ. Mikey szerencsére meg tudott tartani, de éreztem, hogy a lábaim összerogynak.
   - Mi...  történt? - kérdeztem az ájulás határán.
Az arcukat csak homályosan láttam, a hangjuk is csak nehezen jutott el a fülembe, ahogy mondták:
   - Nagyon sajnáljuk, de a férjét autóbaleset érte.... Meghalt!
Filmszakadás.............

   - Lily! Lily!
Éreztem, hogy valaki kelteget. Még mindig a nyitott ajtóban álltam, és Mikey tartott a karjában, mert elájultam.
A két rendőr aggódva nézett rám.
   - Jól van hölgyem? - kérdezte az egyik.
Hogy kérdezhet ilyet? Hogy lennék jól? Istenem, Gerard!
A másik elindult a járőrkocsi felé.
  - Segítünk behozni. - szólt hátra.
Hogy mit akarnak? Semmit sem értettem.
   - Mit akarnak behozni? - kérdeztem csodálkozva.
   - A férjét.
Na most majdnem megint elájultam.
   - Biztos, hogy jól van? - kérdezte az előző járőr. - Mint az előbb mondtam megtaláltuk a férjét. Részegen feküdt a parkban egy padon. Hazahoztuk.
Eltátottam a szám, miközben sikerült visszanyerni újra az egyensúlyom.
Végre eljutott a tudatomig, hogy Gerard nem halt meg. De, hiszen én tisztán hallottam, mikor azt mondták, hogy... Biztosan elájultam és a képzeletem játszott velem.
Hatalmas kő esett le a szívemről, mikor felfogtam, hogy Gee ép és egészséges. Most az sem érdekelt, hogy csont részeg.
Odarohantam a járőrkocsihoz és benéztem a hátsó ülésre.
Gerard az ülésen végigdőlve szuszogott és meg se moccant. Mikey is jött és az egyik rendőrrel ketten vitték be Geet a szobába.
   - Nagyon köszönöm! - mondtam a másiknak hálásan.
   - Igazán nincs mit! - felelte. - Nála voltak a papírjai, nem is volt messze, gondoltuk jobb helye lesz itthon, mint az őrszobán.
   - Igen, az biztos. Hogyan hálálhatnám meg? - kérdeztem.
   - Hát... esetleg... tudja a fiam szereti a zenéjüket. Ha esetleg lehetne egy autogram....
Hátranéztem, ahogy Gerardot cipelik be a házba és megráztam a fejem.
   - Nem hiszem, hogy ez most menne.
   - Persze, én sem most gondoltam. - szabadkozott a rendőr.
   - Tudja mit, ha erre jár nézzen be nyugodtan.
   - Igazán köszönöm!
   - Én köszönöm, hogy hazahozták.

Gerardot lefektették a hálóban. Mikor a rendőrök elmentek Mikey megkérdezte.
   - Most már jobban vagy?
   - Igen. Tudod volt egy szörnyű álmom,... de inkább hagyjuk!
Végignéztem az ágyban rongybabaként elterülő Gerardon. Nem tudom hol tölthette az egész napját, de valószínűleg kint a szabadban, mert iszonyú koszos volt a a ruhája. A hajába falevelek, meg ágak ragadtak. Teljesen úgy nézett ki, mint egy hajléktalan. Még szerencse, hogy a rendőrök felismerték, mert tuti valami hajléktalanszállóra vitték volna.
   - Alaposan kiütötte magát! - mondta Mikey, ahogy elnézte a bátyját.
   - Alaposan! - kontráztam én, miközben levettem Gee cipőjét, és nagy nehezen lerángattam róla a dzsekit. Ahogy közelebb hajoltam hozzá éreztem, hogy bűzlik az alkoholtól.
   - Itt maradjak éjszakára? - kérdezte Mikey. - Hátha esetleg, szükség lenne a segítségemre.
   - Igen, köszönöm! És nagyon hálás vagyok a segítségedért, komolyan!
   - Ááá, ugyan már! Hozzászoktam, hogy Geet pátyolgatom időnként!
Nagyon hálás voltam Mikeynak. Tényleg hihetetlenül jó testvér.
Azt viszont nem tudtam, mit fog csinálni Gerard, amikor felébred.

Reggel felhívtam Frankiet, elújságoltam neki, hogy Gee megvan, és azt is, hogy mi történt. Egy óra múlva már nálunk volt.
   - Ezt tisztázni kell Gerardal. - mondta. - Nem tudom mit értett félre, de meg kell beszélnünk.
   - De... nem kellene inkább később?
   - Minél előbb, annál jobb! Ezen túl kell esni.
Leültünk a nappaliban és ott vártuk, hogy Gerard magához térjen.