Gerard’s P.O.W.

Néha nem kellenek szavak, hogy megértsük, ha valami baj van, hogy valami furcsa dolgok történnek. Ez a halálos csend kezd zavaró lenni, mikor nincs semmi olyan, amiről beszélhetnél. Ez rohadt kellemetlen tud lenni. Nem tudod biztosra, hogy mi okozhatta a csendet, de ahogy ránézel tudod, hogy valami különös dolog történt ezzel az emberrel.

Az ágyamon ültem és a szertett képregényemet olvastam a szuperhősökről, alkalmilag padig felnéztem Frankre, aki a saját ágyán ült felém fordulva és nem csinált semmit.
Egyszer-kétszer ő is visszanézett rám aggódó arckifejezéssel, de ezt amennyire csak lehet próbálta elrejteni előlem.

Mikey. Egy aranyosos fiú. Nem meglepő. De természetesen minden aranyos fiúnak van rossz oldala is. Biztosan Mikey-nak is.
Tudom, hogy az egész helytelen volt, amit tegnap tettünk. De a vágy, eltérített az ellenállás útjáról. Valójában már sokszor csináltuk ezt, de mindig megígérjük egymásnak, hogy ez az utolsó. Ez olyan, mint a drog. Mindig azt mondod, hogy még utoljára, de közben már nem tudod leküzdeni többé.

-Geraaaaaaaaard!- szólalt meg hirtelen Frank félszegen, megtörve a minket körülvevő csendet.

-Igen?- néztem fel a képregényemről, amit csak tettettem, hogy olvasok.

-Mi a baj?- kérdezte, le sem véve a szemét rólam- Egész nap olyan csendes vagy. Csináltam valami rosszat?

Sóhajtottam. Nem mondhatom el neki, totál kiborulna. És belül teljesen össze vagyok zavarodva.
Először is: Baráti viszonyban vagyok Frankkel, legalábbis azt hiszem.
Másodszor: Frank és én láttuk, ahogy Mikey és Bob „szórakozik” egymással az öltözőben. Tényleg együtt vannak, vagy csak barátok?
Harmadszor: Én és Mikey megint „szórakoztunk” egy kicsit, pont ugyan úgy, mint Frankkel is, és Mikey is Bobbal. Hát, ezt nyilvánvaló, hogy még át kell gondolnom.(Bob-Gerard és Frank-Mikey párosítás még nem volt. Najó csak megjegyeztem ez nincs benne.)

Zavaros? Lehetséges, de ez ahogy tudjuk, csak egy sima szó.

-Uhh, hahóóó.- szólt Frank, visszatérítve a révületből- Fogsz beszélni? Vagy valami?

Belenéztem a szemeibe és csak mondtam, ami először eszembe jutott.
-Semmi, tényleg semmi. Csak unatkozom, ennyi.- sikerült mosolyognom, amikor megláttam hogy kérdően néz rám.

Egy gonosz mosoly terült szét az arcán. Csodálkoztam, hogy hitt nekem.

A mosoly maradt, de elkezdett nevetni mellette, ami nagyon zavarba hozott. Most rajtam nevet?
-Mivel unatkozol, van egy ötletem, mit csinálhatnánk.- vigyorgott az ajkaiba harapva.

Felhúztam a szemöldököm, jelezve hogy folytassa, de még mindig zavart voltam az előbbi nevetése miatt.

-Oké, tudom, hogy ez rendkívül bizarr lesz- kezdte és a páratlan mosolyát elővéve nézett rám- de már rég óta meg akarom csinálni. Rakatnánk viagrát a menza kajába. Hagy induljanak be. Már alapjában véve közel van hozzá az egész suli!

Mielőtt még észre vettem volna, már úgy néztem rá, mint akit fojtogatnak és már majdnem nevetésben törtem ki.
Nos, mit mondjak? Hát ő Frankie. Elég fura gyerek ezekkel az őrült ötletekkel. Ezek általában olyan beteg ötletek amilyen őrült éppen Frank.
Én pedig mindig vagyok olyan hülye, hogy követem az ilyen „zseni” ötleteit, amikkel bajba keveredünk és rossz fiúknak néznek tőle, tulajdonképpen nem vagyok az.
Természetesen nem vádolom Franket emiatt, hiszen nekem is vannak ilyen ötleteim, de Frank őrültségeinek a közelébe sem érek. Ő a mester.

-----------------------------------------------

A folyosón közelítettünk az ebédlő felé, hogy beletegyük a kajába a viagrát. A hülye ötletnek MUSZÁJ volt belecsöppennie Frank már így is torzult gondolatai közé. Biztos voltam benne, hogy rohadt nagy bajba kerülhetünk, ha ez kitudódik. De majd rákenem Frankre, én pedig megúszom az egészet.

Mikor beléptünk az ebédlőbe, még senki nem volt ott. A tanulók még a szobájukban, vagy valahol az épületben. Tökéletes azt mondhatom.

Megálltunk a kaja előtt, ami műanyaggal volt lefedve (hogy melegen tartsák és hogy ne legyen annyira gusztustalan később) és egy asztalon volt. A gyomrom összeszorult az izgatottságtól. Ez később, majd vicces lesz.

Hirtelen Franknek megjelent a kezébe egy kis dobozka, amiben nyilvánvaló hogy a viagra volt.
Honnan vette vajon? Őszintén szólva nem nagyon érdekel…

-Siess már!- mondtam halkan a biztonság kedvéért, hátha hall valaki.

Felháborodottan rám nézett, majd folytatta ugyanabban a tempóban, ami nekem nagyon lassúnak tűnt.

Az órára néztem és láttam, hogy már csak 10 percünk van és mindenki jön vacsorázni!

Bepánikolva végül kivettem Frank kezéből a dobozt és beleöntöttem az egészet a kajába.

-Jesszusom Gee!- mondta Frank aggódva- Nem kellett volna az egészet beleraknod. Ez rohadt sok lesz!

-Hát…- vontam vállat- Nem tehetek róla, hogy ilyen kibaszott lassú vagy.

Ezzel egy időben, a tanulók elkezdtek bejönni az ebédlőbe. Beszélgettek, nevetgéltek. Valószínűleg még fogalmuk sincs mi vár rájuk.

-Gyerunk, menjünk.- suttogtam Franknek, még mindig attól félve hogy kiderül. A következmény akkor rettenetes lesz.

-Ne- vigyorgott Frank- Rohadt vicces lesz nézni őket, miközben esznek.

Franknek igaza van, vicces lesz, de nem bízom a véletlenre.

-Jesszus…- motyogtam és megfogtam Frank karját, majd elkezdtem kirángatni az ebédlőből.

Félúton kifelé vonszolva a röhögő Frankie-t, mostmár kezdett úgy nevetni mint egy bolond, korlátok nélkül.

-Te hülye fasz!- nevettem, amikor találkozott a tekintetünk.

Aztán észrevettem magam és elpirultam. A tekintetem másfelé tereltem inkább. Nem tudom miért. Fogalmam sincs.

Beleharaptam az ajkaimba és elengedtem a kezét, az előcsarnokban hagyva őz összezavartan. Bazdmeg.

Nagy léptekkel elindultam és próbáltam figyelmen kívül hagyni a hangot a fejemben, ami azt mondta, hogy menjek vissza.

-Gerard?- kiabált Frank, mint egy kisgyerek, aki az anyukáját keresi. Mert elveszett az üzletben.

Hallottam a gyors lépteket magam mögött és még mielőtt reagálni tudtam volna, Frank felugrott a hátamra.

-Ahh, Frank!- nyafogtam, miközben Frank a hátamon ült. Pokolian fájt de nem dobtam le magamról.

A kezét a nyakam köré csavarta, a lábaival is szorosan kapaszkodott, miközben nevetett.

Ne hagyj le, mert tudod, hogy úgy is utánad jövök.