4.rész

 

 

 

Brian: és utána leforgatták a Helenát, és csak úgy, abban a ruhában hagyták ott a terepet

 

Gerard: szóval elkezdtük ezeket hordani, mert tetszett, ahogy kinéztünk, egy igazi bandának éreztük magunkat

 

Brian: és akkor belekezdtek ebbe... ők lettek az a banda, akiknek egyenruhájuk van... nem olyan értelembe, hogy mindenkinek egyforma ruhája lesz, hanem olyan értelembe, hogy tökjól néznek ki. És megint fejlődtek

 

Brian: amikor először beszéltem az MCR-rel, és Gerarddal, akkor nem volt se pénzük, se jövedelmük... akkor muszáj volt a pénzt összekaparni

 

 

Gerard: szerintem az új múmiás pólómat fogom felvenni...

Mikey: igen? milyen méret?

Gerard: S-es, asszem

 

koncerten:

kósza pali a közönségből: hol van a bőrdzseki?

Gerard: a bőrdzseki szétment, szétesett, a sok izzadás miatt

 

Kamerás: amikor majd a haverjaid meglátják ezt, lánynak fognak csúfolni..... Pansy!

 

 

Brian: és utána leforgatták a Helenát, és onnantól kezdve minden a külső körül forgott

 

fényképezkedésen valaki Franknak: Fehér cipőt kell felvenned!

 

valaki: Basszus... ????

Gerard: Bazd meeeg

 

Gerard: hogy nézek ki?

Kamerás: halottul mintazállat

 

Gerard: Cry me a river....

 

Gerard: na és ez hogy néz ki?

Csaj: tetszik, szerintem jól néz ki

 

...

 

Mikey: miaf**t csinálsz? ne vedd már föl azt, ahogy egyenesítem a hajam!

 

...

 

Ray: egyszer kipróbáltam, hogy milyen, ha kiegyenesítem a hajam, de nem működött

Gerard: nekem tetszett az egyenes haj

 

Ray: furán néztem ki.... nem mintha jól néznék ki alapból... (Gerard: neeem, jól nézel ki, öreg)

 

...

 

Eliza (???): naa, ne mozgasd már a szemed

Gerard: nem direkt van

Eliza: hagyd abba... nézz föl

Gerard: nem direkt van! szokj hozzá!

 

Interjús: hogy csináljátok? hogy van egy meghatározott kinézet egy turnéra, aztán a következőn változtattok? vagy csak spontán az egész?

Gerard: spontánul mennek a dolgok... de azért bizonyos időszakonként lecseréljük a cuccainkat

 

Brian: na és onnan az egész csak ment a maga útján

 

Gerard: meg akarom kapni az összes fajta szemfestéküket... ha lenne egy kis fehér mellé, az milyen jó lenne

 

Kamerás: új gatya?

Frank: ja, új, szűk gatya (Frank megmutatja >:])

 

Gerard: na ezt kapd ki

Kamerás: mi van? (kamerás markol, Gerard szalad)

 

Brian: valamilyen oknál fogva nem mossák a ruhákat, tisztítóba se viszik őket, és nem tudom miért... és folyton mondom nekik, hogy szerezzenek új fellépőruhákat, vagy egyszerre több darab legyen nekik, de nem csinálják

 

Gerard: ez nagyon büdös

Brian: naná... most legalább már tudod, hogy miről beszélek (utána még van valami disznók a sárban???)

 

 

 

 

 

 

Frank: látsz valami rosszat itt lenn?

Gerard: azt, hogy normálisan egyél, zuhanyozz, és kialudd magad, nehéz belerakni a napodba, ha egy bandában vagy

 

Frank: egy idő után egy forró zuhanytól érzed magad megint embernek.

 

Kamerás: az élet a Warpeden! zuhanyozás a szabadban

 

Gerard: holnap lesz egy hete, hogy nem zuhanyoztam

 

Frank: hozzá kell szoknod a többiekhez, meg szagolnod kell őket, ha nem tudtok seholse zuhanyozni

Gerard: én is nagyon tudok szaglani

 

 

Gerard: ki kellett mosnom az inget... fura szaga volt, és csak arra gondoltam, hogy már nem kellene ennyire szaglania egy felvétel után

 

 

Egy kósza nő: mi van itt? valaminek nagyon szarszaga van

Gerard: de nem nekünk!

 

 

Ray: itt mindig nagy összejövetelek vannak... a busz folyton piszkos, egy idő után feladtuk a harcot, hogy kitakarítsunk.. most (...) nevet, pedig tudja, hogy igazam van, lassan már úgy élünk itt, mint az állatok

 

 

Frank: mi együtt élünk, folyton ott vagyunk egymás arcában,

Gerard: egymással alszunk

 

 

Kamerás: nocsak! milyen magazinjaid vannak itt Ray Toro? >:)

Ray: azok nem az enyémek!

 

Gerard: a lakókocsin aludni már nem olyan rossz, mert 2 és fél évig folyton kisbuszban aludtunk, egymáson, részegen lepisilve magad, piszokban, mindenben. Szóval, amikor legelőször megkaptuk a lakókocsit, csak azt mondtuk, hogy ezaz, jó lesz ez.. és még mindig így érezzük.

 

Kamerás: Gerard, mit csinálsz?

Gerard: felmelígetem a kávémat.

 

Gerard: miután felkelek, rohadt sok kávét meg kell innom, és rohadt sokat bagózok, és ez nem jó dolog.

 

Kamerás: kukkantsunk bele Gerard egy napjába

Gerard: káávéé... kávét akarok

Kamerás: ez az, amit Gerard lát

Gerard: kávéé kell... ebből áll az egész.

 

 

Ray: néhány ember eldöntötte, hogy kávén fog élni... Mikey eldöntötte, hogy kávén fog élni

Mikey: meg kell választanod a saját mérgeidet

 

Gerard: szeretem a Starbucks-ot. Tudom, hogy az emberek utálnak ezért

Frank: neem, nem

Gerard: de ha egyszer annyira jó.

 

Mikey: ez egy olyan dolog, amire a szervezetemnek már mindennap szüksége van. Ez az egyetlen, amim megmaradt. Nem iszom, nem drogozom.

 

Gerard: hé, fel fogsz venni minket, ahogy kávét szerzünk?

Kamerás: naná

 

Interjús: sokat szoktatok olvasni?

Gerard: igen, mindnyájan szeretünk olvasni

Ray: kivéve engem

--

Kamerás: Ray, mit csinálsz?

Ray: számítógépes játékokról olvasok

 

 

 

 

 

 

Gerard: szeretjük a képregényeket.

 

Kamerás: könyvek jönnek be, vagy a magazinok?

 

Gerard: ha akarod, megnézhetjük itt a magazinokat.. nézzük, mi van itt.... Cracked Magazine, gyerekként azt gondoltam, hogy ez az egyik legrosszabb magazin. Nem olyan vicces, mint a MAD.

 

--

 

Gerard: - interjún kap egy ajándékot – köszönöm, ez marhajó, nagyon tetszik.

 

 (- Kamerás: mit csinálsz?

             Gerard: már megint rajzolok. –)

 

Interjús: ez Hellboy.

Gerard: igen, tudom, igazat megmondva nagy Hellboy – rajongó vagyok.

 

 

Kamerás: mit csinálsz?

Gerard: festek... a francia Rock Sound-nak.

 

Kamerás: itt van egy félelmetes vámpír, aki az anyukáját keresi... Gerard, kiknek rajzolod ezeket?

Gerard: rajongóknak. Fiataloknak, akik megnyertek egy versenyt.

 

 

Gerard: egy képregényen dolgozok.

Gerard: szuperhősöket. Még nem rajzoltam szuperhősöket ezelőtt.

 

Gerard: ja, amit most rajzolok, neki az a neve, hogy Séance, és ( )-it használ, hogy más szuperhősökkel lépjen kapcsolatba. És akkor jön elő az ereje, ha valami megszállja.

És van itt egy másik is, asszem Dr Darwin-nak fogom hívni... ő balesetet szenvedett, most a teste olyan, mint egy gorillának, és most ezt a cuccot kell hordania, hogy életben tudjon maradni

 

 

Interjús: ha nem a bandában lennél, mi mást csinálnál most, és miért?

Gerard: valószínűleg illusztrátor lennék...

 

 

Gerard: nem, de most már nagyon nehéz lenne. Már évek óta nem rajzoltam komolyabban, és nehéz lenne újra tényleg belejönni.

 

Interjús: meglepődtetek azon, hogy ennyire népszerűek lettetek és példakép vált belőletek?

Ray: Nem tudom, ami szerintem jó bennünk... úgy értem, Gerard és én már 27 évesek vagyunk... haha, na tessék, eltértem a lényegtől, beletenyereltem a sütibe. 

Nem is nagyon akarunk másnak megfelelni, a lényeg, hogy jól menjenek a dolgok, jó zenét csináljuk, és addig zenéljünk, ameddig van értelme.

 

 

 

 

 

Gerard: és utána jött a TRL. Rémisztő volt.. (Frank: annyira fura volt) Rémisztő, mert élő adás volt.

 

Ray: Néhányan megkérdőjelezték, hogy miért kellett ott is fellépnünk... és mi azt mondtuk erre, hogy ez olyan volt részünkről, mint egy nagy basszátok meg.... az olyan bandák is, mint mi, meg tudjuk csinálni, be tudunk menni, és egy jó show-t tudunk összehozni.

 

Frank: akkor lesz igazán fura az egész, amikor ráállsz a dobokra, utána elveszted az egyensúlyod, mint én, az idióta, és lebontod a dobfelszerelés hátulját.

 

Bob: a dal felénél tartottunk, TV – élő adás, és Frank a dobom tetején kötött ki, majd leugrott, és a dobfelszerelés felét felborította. Befejeztem a dalt, de csak rögtönöztem, amit tudtam.

 

Gerard: Bob hála Istennek megoldotta a dolgot, és rendesen befejeztük a dalt.

 

Gerard: és az volt az első alkalom, amikor rendőri kíséretet kaptunk a buszunkhoz. New York, rendőrök, akiknek vissza kellett fogniuk a rajongókat, és amikor kinéztél az ablakon, láttad azt a nagy tömeget.

 

Frank: kivetítők Gerard arcával, taxik a tetejükön My Chemical Romance felirattal. Úgy éreztem magam, mint egy szellemirtó. Ez a hírnév. Szellemiró – hírnév (???)

 

 

 

 

 

 

 

Bob: és mi is volt azután?

Ray: Tast Of Chaos.

 

Frank: - interjún – ott leszünk mi, a Used, Killswitch Engage, A Static Lullaby, Senses Failed...

 

 

Ray: ez volt az egyik legjobb turné, amin eddig voltunk szerintem.

 

 

Kamerás: mi volt a legemlékezetesebb pillanat a Taste Of Chaos-on?

Frank: most a jelen pillanat, mert ez még frissen él az emlékezetembe.

 

 

Bert: készül a My Chemical Romance – tetkó.

 

Vki: ez egy gránát lesz, a Revenge felirattal,

Gerard: és a tetején ott lesz, hogy MCR.

Gerard: Frank, hogy tetszik?

Frank: nagyon tetszik az egész, a Playgirl póz is, ahogy a srác fekszik az asztalon.

Gerard: az a legjobb rész.

 

 

 

Brian: nem hiszem, hogy maga a Taste Of Chaos turné volt olyan fontos nekik, az idő amit ott töltöttek, az annál inkább. Minden, amiért addig dolgoztak, ott tényleg megtérült. Tényleg minden nap kimentek a színpadra, és megmutatták mindenkinek, hogy a My Chemical Romance miért fog még sokáig itt maradni.

 

 

Interjús: hogy érzitek magatokat, srácok? Nem különös? Nem olyan régen láttalak titeket a TRL-ben, az egész olyan fura.

Bob: tényleg fura az egész... azt nem követjük, hogy mennyire mennek jól a dolgok, most is csak hallottunk róla.

 

 

Kamerás: láttad, hogy mennyi ember van itt?

Gerard: nem.. mennyi?

Kamerás: 7500.

Gerard: Fúú, 7500, mi?

Mikey: az nagyon sok.

 

 

Brian: amit akkor láttál, hogy a My Chemical Romance tényleg sikeres lett, és felléptek minden este, és megmutatták, hogy miért is sikeresek.

 

Kamerás: na mit gondolsz a koncertről?

Howard Jones: hmm, látszott, hogy a tömegnek némileg tetszett

 

Mikey: kamerába – ki ez a szexi vadállat? Bob Bryar! – Bob benéz

 

 

Howard Benson: sokat jósolok evvel a bandával kapcsolatban, mert amikor bejöttek a Used-dal felvenni az Under Pressure-t, Gerard-nak csak az éneklése elképesztő volt. Egy teljesen más énekes lett belőle. A gitárosok, Ray, Frank, és mindenki, az új dobos is – nagyszerű dobos -, annyira magabiztosak voltak, éreztem rajtuk, csak úgy áradt belőlük, és megragadták a dalt.

 

Kamerás: most olvasni fogok a gondolataidban... a kedvenc bandád... a My Chemical Romance

Csaj: Aha

 

 

 

 

 

 

 

Interjús: na és mi a helyzet a csajokkal és a drogokkal?

Ray: nem igazán érdekelnek minket. Jó volt, amikor már azelőtt egy picit részegek voltunk.

 

 

Gerard: van ez a dolog, a ’rock and roll’, de mi egyszerűen annyira anti- rock and roll vagyunk.

 

Gerard: egyszer kaptam egy olyan kérdést négyszemközt, hogy akkor ugye sok grupink van, én meg mondtam, hogy bazd meg ember, nálunk nincs ez. Nincs olyan, hogy mutasd meg nekünk a melled.

 

...

 

Gerard: valami történt a Taste Of Chaos-on. Ott volt egy helyi banda. Szerintem a lemezkiadójuk kényszerítette rá őket, hogy menjenek körbe egy videokamerával és vegyék rá a lányokat, hogy mutassák meg nekik a melleiket azért hogy bemehessenek a színfalak mögé. De nemcsak az volt a gond, hogy megcsinálták ezt a videót, azt is mondták, hogy a videót a My Chemical Romance is látni fogja. Akkor elvesztettem a nyugalmamat, és eldöntöttem, hogy fogok erről beszélni aznap este a koncerten.

koncerten – néhányan láthattok majd nyomi rockereket nyomi bandákban, akik azt kérik, hogy mutassátok meg nekik a melleiteket azért, hogy bejuthassatok a színfalak mögé, és azt akarom, hogy köpjétek őket pofán, és azt kiabáljátok, hogy baszd meg!

 

A nőket tárggyá alacsonyítják, és alapból annyi minden más történik, amitől hátrányos helyzetbe kerülnek, és alapból nem kellene így lennie

Szóval ha elmész egy My Chem koncertre, ott nincsenek grupik. Ez a legjobb dolog a My Chem rajongóknál

 

 

 

Kamerás: olvastad már az új Ellen DeGeneres könyvet?

Frank: Mhm

Kamerás: és mit gondolsz róla?

Frank: leszbikus lettem tőle. mostantól csak lányokkal fogok randizni.

Kamerás: én ezt nem tudnám elviselni.

Frank: nyitottnak kell lenned mindenre barátom.

 

 

Gerard: - koncerten – oké, a következő dal előtt szeretném, ha elővennétek az öngyújtóitokat vagy a mobiljaitokat. Oké, ennél jobbak is tudtok lenni. New York-ban vagyunk, könyörgöm, itt mindenkinek van mobilja, hadd lássam.... Amikor a dal elkezdődik, mindenki felemeli a magasba a telefonját, és elkezdi jobbra-balra lengetni a karját. A következő dal a The Ghost of You.

 

Mikey: a mobilok leváltották az öngyújtókat. Ez a modernebb változat.

Bob: jobban világít.

Mikey: jól néz ki.

 

Gerard: jobban szeretem az öngyújtókat, de a mobilok átvették a helyüket.

 

 

 

Ray: szóval ez a Taste Of Chaos utolsó napja. Nagyon letört vagyok emiatt.

Bert: ez volt az életem egyik legjobb turnéja.

 

Ray: hiányozni fog.

 

Bert: nagyon szeretek a My Chem-mel turnézni, ők a legjobb banda, akivel turnézni lehet. Mintha csak családdal turnéznánk.

 

Gerard: én nem is akarok Európába menni, itt akarok maradni.

 

------

Brian: a banda a Taste Of Chaos után Angliába ment.

 

 

 

 

 

Gerard: - koncerten – kiálts nekem, London!

 

 

Gerard: ez a legjobb dolog arra, hogy a születésnapomat megünnepeljük, ezért is mentem bele, hogy 2 koncertet adjunk egy nap alatt, izgatott a dolog, 2 koncert, Londonban, pláne a születésnapomon. Nagyszerű város, nagyszerű fiatalokkal, fontos történelemmel. Úgy éreztem, hogy nem vagyok fáradt, és hogy meg tudok csinálni még egy koncertet.

 

 

Brian: aznap mindkét koncerten teltház volt, és a lemezkiadó meg akarta csinálni ezt a temetési szertartást, és fogalmam sem volt róla, hogy miért. Szerintem csak meg akarták nézni, hogy van-e rá érdeklődés. Az egész őrület volt.

 

Gerard: mindig azt mondtuk, hogy több színpadiasságot akarunk belevinni a zenénkbe, és ez volt a kezdet, meg akartuk mutatni, hogy milyen a banda belülről, hogy akarjuk elérni a nagyobb színpadiasságot

 

Brian: szóval itt van ez a teljes temetési szertartás, ami úgy néz ki, mintha 1918 körül lennénk, egy szombat délutánon, és az egész közepén a halottaskocsi lerobbant, és a rajongóknak kellett tolni.

 

 

Gerard: amikor majd egyszer nagyturnét tudunk csinálni, akkor szerintem egyre több látványt bele tudunk vinni az egész show-ba.

 

Brian: Gerard azt mondta, hogy nézzük meg, hogy most mit lehet kihozni a koncertekből, ezzel akarja elérni, hogy ahogy bandaként egyre nagyobbak lesznek, a rajongók kifizetett pénze úgy egyre jobban megtérüljön.

Akkor eldöntöttük, hogy a Helena videót felélesztjük egy élő koncerten.

Gerard látni akarta, hogy milyen lehet, ha táncosok is ott vannak a színpadon, mert a rock a színpadon az utóbbi 5 évben a szerény véleményünk szerint elég unalmas lett, és egy próbát akart tenni.

 

 

Gerard: és utána remélhetőleg meglesz minden kellékünk, és majd magunkkal is tudjuk vinni azokat, hogy látvány szinten többet tudjunk nyújtani. Ez lenne a cél.

 

 

Craig Aaronson: az a jó dolog a My Chemical Romance-ben, hogy nem akarják mindig ugyanazt csinálni. Nagyon kreatívak, és bárki láthatja, hogy minden nagy előadó, akinek hosszú volt a karrierje, képes volt arra, hogy újra és újra megújuljon.

 

 

 

 

 

 

Gerard: a The Ghost Of You videó... volt ez az ötletem, hogy az egész a II. világháborúról szóljon. Olyan dolgot akartam, ami váratlan tőlünk.

 

 

Mikey: azt mondta, hogy csináljuk meg a II. világháborút, és mi lennénk a katonák. Mindig ilyen váratlan dolgok jutnak az eszébe. Ezért is zseni.

 

 

Gerard: és úgy voltam vele, hogy akkor levágatom a hajamat, nem érdekel, mert a dolog egyre jobban izgatott.

És akkor beszéltem Marc-kal, hogy azon gondolkodom, hogy a következő videó inkább egy film legyen, mint egy videó. És megkérdeztem, hogy mit szólna a II. világháborúhoz, hogy meg tudná-e csinálni. És ő csak hallgatott, én meg folytattam, hogy én Ryan közlegény megmentése sztájlra gondolok, hogy az menne-e neki, és azt mondta, hogy menne neki, és sikerült neki.

Frank: mindent meg tudott jeleníteni, a látványt, az egész lehangoltságát.

 

 

Gerard: van egy kis sztori.... akkor épp a Green Day-jel turnéztunk, és Tré-vel beszélgettem, és ő mesélte, hogy leforgatták az új videójukat, és az egész az iraki háborúról szól, és mi meg ettől befordultunk. Utána egy hét múlva megkerestem Billie-t a forgatókönyvünkkel, és mondtam neki, hogy nézd, hallottam, hogy van nektek ez a videótok, de mi is ilyen videót akarunk csinálni. És akkor leült velem, és megmutatta a videójukat, és akkor majdnem sírtam, mert nagyon megrázó videó, nagyszerű a videó, de meg is könnyebbültem, mert az a videó egyáltalán nem hasonlít a miénkre. A dolog szépsége az volt, hogy mindkettő ugyanazt mondta el, és ugyanúgy a háború ellen tiltakozott. Jó volt, mert Billie tulajdonképpen áldását adta a mi videónkra.

 

 

 

 

 

 

 

Brian: amikor a banda a Green Day-jel turnézott, elkezdtük megbeszélni a következő albumot. Azt mondtam, hogy oké, szerezzünk még egy buszt, és kapjuk szét a hátsó felét, hogy ott berendezhessünk egy stúdiót. Ez után az idejük nagy részét ott töltötték, hogy új dalokat írjanak.

 

 

 

 

Brian: amikor legelőször láttam a My Chemical Romance-t, senki se gondolta volna, hogy ideáig el fogunk jutni, hogy például a Long Beach Arena-ba játszhatnak majd, vagy aranylemezt fognak kapni.

 

 

-megkapják az aranylemezüket-

 

Gerard: mindenki jöhet ide egy ölelésre... mindenkit meg akarok ölelni

Ray: hol a telefonom? hol az a rohadt telefon?

 

Kamerás: na milyen érzés Mikey Way?

Mikey: .... :) Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyenünk lesz.

 

Gerard: köszönjük, hogy hittetek bennünk, mindenki másnál jobban. Köszönjük, hogy a legveszélyesebb rock bandává tettetek minket. Mi meg a kiadót fogjuk a legveszélyesebb kiadóvá tenni.

 

Brian: az egész akkor olyan volt, mint egy álom.

---

 

 

Mikey: ezt az egész életet semmi másra nem cserélném le a világon. Ez messze a legjobb élmény, amit akárki is átélhet.

 

Ray: tudom, hogy azért csinálom ezt, mert szeretek zenélni azokkal, akikkel együtt zenélhetek. Szerintem nincs jobb élmény annál, mint ezekkel a srácokkal együtt játszani.

 

 

Interjús: ha valaki filmet csinálna az életetekből, akkor szerintetek mi lenne a film vége?

Gerard: szerintem a film jól végződne, szerintem a végén mindenkinek újra normális élete lenne, és azt csinálná, amit a banda előtt is csinált, vagy talán valami újat, mint például erdőben élni... én gyerekkönyveket szeretnék írni, vagy Bob magánrepülőt vezetne. Arra szeretek gondolni, hogyha a banda egyszer véget ér, akkor mindenkinek újra normális élete lesz. Nem mintha most nem tetszene az élet, amit élünk, de szeretném, hogy a banda befejezése után mindenkinek jó élete legyen.