2.rész

 

 

 

Rádiós: melyik kiadónál voltatok? Eyeball Records?

Gerard: igen, Eyeball Records.

Rádiós: és még mindig ott vagytok?

Gerard: nem, csak voltunk.

Rádiós: aha, akkor az első albumnál. Milyen volt ott lenni, jó, rossz?

Gerard: jó élmény volt.

 

 

Gerard: amikor az első lemez készült, az egy pillanatot ragadott meg az időben, és persze kellett, hogy legyenek dalok a turnézáshoz. A cd-n tényleg megragadtuk a banda születését.

 

amikor a cd kijött, még csak három hónapja dolgoztunk együtt, és csak annyi számunk volt akkor, amennyi a cd-n rajta volt.

 

Gerard: minden dolog új volt, Frank éppen akkor csatlakozott a bandához.

Frank: nagyon fura volt. Beléptem, és már mehettem is a felvételekre.

Gerard: jaja, és ez kábé 2 nappal a felvételek vége előtt volt.

 

Ray: eldöntöttük, hogy kell még egy gitáros. Nem tudom, nekem rémisztő volt.

 

 

Interjús: mi volt az előző bandád neve?

Frank: Pencey Prep-nek hívták. Az nem működött, utána volt egy olyan bandám, hogy I Am Graveyard, és utána annak is vége lett.

 

 

Ray: megkértük Franket, hogy csatlakozzon…

 

Frank: azt mondták, hogy szükségük van még egy gitárosra, és hogy szeretnék-e csatlakozni, és én azt mondtam, hogy mindenképpen. Ők voltak a kedvenc bandám.

 

Ray: először szkeptikus voltam, mert addig egy bandába se játszottam még egy gitáros mellett.

 

Frank: Ray és az én stílusom két annyira különböző stílus, aminek együtt nem szabadna működnie, mégis működik. Ray úgy nőtt fel, hogy Metallica-t hallgatott.

 

Ray: Frank mindig is egy punk-rock srác volt.

 

utána tartottunk néhány próbát, és tudtam, hogy menni fog. Másképp állt hozzá a gitározáshoz, mint én, így képes volt arra, hogy olyan dalrészleteket írjon, amit az én fülem meg se hallana.

 

Frank: néhány dolgot, amit ő csinál, én nem tudnék megcsinálni, és néhány dolgot, amit megcsinál, nem is akarnék megcsinálni. De akármit is csinál, az olyan jó, hogy elszáll tőle az agyam.

 

 

szóval csatlakoztam a kedvenc bandámhoz, és folytattuk a felvételeket, és megcsináltuk az első lemezt, amit az Eyeball adott ki.

 

 

Ray: Frank 2 dalnál játszik az első lemezen. Az egyik az Early Sunsets Over Monroeville. Nagyon jó részeket tett hozzá.

 

Frank: amikor Monroeville-t vettük fel, Ray megírta a saját részét, és amint befejezte, fogtam a részeket, amit addig felvettek, kivittem az egészet a kisbuszba, ahol fűtés se volt, és megírtam a részt, amit én fogok játszani.

 

Ray: a dallam, amit játszik a versszakoknál, és a refrénnél, nagyon gyönyörű, és ezektől működik tényleg igazán a dal.

 

 

Ray: az első lemez felvétele hihetetlen élmény volt. A banda kábé akkor 6 hónapja ismerte egymást.

Mikey: jaja, néhány hónapja, el se telt egy év és már egy banda voltunk.

 

Gerard: a lemezt John Naclerio - nál vettük fel, aki fantasztikus.

Frank: akármilyen banda mehetett hozzá felvételre Jersey-ből, New York-ból, akiknek nagyjából összeálltak a dalai.

Gerard: a stúdióját az anyukája pincéjében építette ki.

 

Mikey: nem stúdió... John Naclerio pincéje

 

Gerard: utána az egész szépen kezdett el fejlődni

 

Ray: vicces volt, mert néha abba kellett hagyni a felvételeket amiatt, hogy az anyukája fönn a lakásban porszívózott.

 

Gerard: Alex az Eyeball-tól küldött oda minket

 

Ray: Jó dolgokat hozott ki belőlünk, jó volt vele együtt dolgozni, jó füle volt, jól meghallotta a megfelelő dallamokat

 

Gerard: a producerünk Geoff volt a Thursday-ből

 

Ray: tényleg együtt tudtunk dolgozni Geoff Rickley-vel, ami nagyszerű volt. Remek ember. Ő még egy olyan ember, akinek nagyszerű füle van a zenéhez.

 

Geoff: Imádom ezt a bandát. My Chemical Romance!

 

 

 

 

Ray: Gerarddal nagyon sokat beszélt

 

Gerard: olyan volt, mintha egy nagyon jó barátoddal lennél együtt, és a jó barátaiddal csinálnál egy albumot.

 

Ray: tudod, bármilyen pici és talán rozoga volt a stúdió, mégis úgy tűnt, mintha a legnagyobb lemezt csinálnánk.

 

Gerard: sajna a fogaimmal küszködnöm kellett a felvételek alatt. Kábé 6 vagy 7 kórházban voltam ez idő alatt.

 

Mikey: az egyik foga szuvas lett vagy mi

Ray: jaja, Gerard nagyon megszenvedett

 

Gerard: mert volt egy fogam, amiben volt egy kelés, és senki se tudott mit kezdeni vele

 

Ray: nagyon nagy fájdalmai voltak az utolsó pár szám felvételénél.

 

Gerard: az volt a legnagyobb fájdalom, amit valaha is éreztem. Nagyon nehéz volt így befejezni a vokálokat. De muszáj volt, mert már az idő és a pénz is kevés volt.

 

Gerard: emlékszem, ahogy a This Is The Best Day Ever-t írtam. A kocsiban voltam, még mindig kiütve a fájdalomcsillapítóval, és be kellett fejeznem a szöveget.

 

 

Ray: a lemezre nem jellemző, hogy egységesen hangzik. Minden dal különbözik az előtte levőtől, és ez az egyik dolog, amit nagyon szeretek a bandánkkal kapcsolatba, hogy nincs egy meghatározott stílus.

 

Gerard: ki szeretném emelni a legfontosabb dalokat a lemezről. A legfontosabb dal a Headfirst for Halos. Azért fontos dal, mert először egy viccnek indult, de utána meggyőztem a srácokat, hogy menni fog, meg tudjuk írni, csak hinnünk kellett benne, hogy ez a dal hasznos lesz a bandának. Plusz szerintem a Vampires is nagyon fontos a sötét világa miatt.

 

Interjús: a banda kinézete, és látványvilága úgy tűnik, hogy nagyrészt Gerard szemléletmódjának az eredménye. Ez a szemléletmód rátok, többiekre is ugyanúgy jellemző?

Frank: ja, nem, úgy értem, ő mondja meg nekem, hogy kesztyűbe legyek állandóan (nevet). Nem, Jersey-be nőttünk fel, és ez már megadja a sötét látványvilághoz az alapokat.

 

 

Gerard: nem tudom, hogy a lemez mennyire lett kész, de mi készek voltunk. Készek voltunk arra, hogy meghódítsuk a világot.

 

 

 

 

 

 

Gerard: a turnézás a legfontosabb dolog ennél a bandánál, egy bandánál ami élő zenét játszik ez a legfontosabb, e nélkül nem értünk volna el ekkora tömegeket ilyen gyorsan.

 

Brian: amikor először találkoztam Gerarddal és a My Chemmel, 2 ügynök is meg szerette volna kapni őket, az ügynökök menedzsereket, a menedzserek pedig lemezkiadókat, a lemezkiadók pedig ajánlatokat jelentenek, úgy mint ’hé! mi ezt és ezt megcsináljuk nektek!’

 

Frank: volt egy koncertünk Bostonban (Skate Fest??), hihetetlenül jó koncert volt.

Gerard: ...az volt. Az volt az első alkalom, hogy a közönség végig énekelte a dalokat.

 

...

 

Gerard: ez nem túlzás, onnantól kezdve 2 és fél év folyamatos turné jött.

 

Frank: miután meglett az ügynökünk, jött az első turnénk. Hogy hívták azt a bandát, Northstar?

Gerard: ja, Northstar.

Frank: és turnéztunk velük, mennyi ideig is, 2 hétig? És úgy voltunk vele, hogy jesszus, 2 hetes turné, tök nehéz...

Gerard: négyszer robbantunk le közben

 

Frank: ott volt a kisbuszom, ami rámmaradt, és a második turnémon ezzel a bandával, csináltattam egy skorpió tetoválást a nyakamra olyan magasra, amilyenre csak lehetett, hogy ne kaphassak más munkát, és az apukám felhívott, és teljesen ki volt akadva.

 

 

Gerard: igaz, hogy pénzt is kerestünk, de ha folyton úton vagy, vissza is kell fognod magad.

A legelején kajának volt vizünk, meg alkalmanként chips és salsa, vagy az, amit néha magunknak vettünk. A végén megtanulsz ezeken élni.

 

Mikey: emlékszem, hogy az, amiről álmodtam már 7 éves korom óta, hogy egy bandában lehessek, és élőben akartam játszani emberek előtt.

Úgy voltam vele, hogy bármimet feladnám ezért, és végülis, így is lett.

 

 

Interjús: a szüleid támogattak téged?

Frank: ja, ők is voltak az egyik ok, hogy játszok.. az apukám és a nagypapám is zenélt, az anyukám meg már 11 éves korom óta engedte, hogy gyakoroljak a házunk pincéjében, különböző bandákkal, még úgyis, hogy nem tudott aludni tőlünk.

 

 

Mikey: elvesztettem barátokat, lehetőséget egy normális karrierre..

 

Gerard: Frank és Mikey nem fejezték be a fősulit, Ray befejezte, azt hiszem.

 

Frank: Amikor elmondtam a szüleimnek, hogy nem fejezem be a fősulit, nagyon-nagyon zaklatottak voltak, és azt mondták, hogy vissza is mehetnék majd később, és ebben teljesen egyetértek, vissza kellene mennem, még mindig. Az oktatás fontos volt, de akkor úgy éreztem, hogy más célom van, benne voltam egy nagyszerű bandában, turnéztam, és úgy éreztem, hogy a fősuli akkor semmit se jelent nekem, mert mindig is ezt szerettem volna csinálni.

 

Gerard: szóval nem kellett dolgoznom, most se kell dolgoznom, nincsenek számláim, ott volt a diákhitelem, abban az időben nem volt mobilom. Sok dologgal együtt jár az egész. Szegény vagy, éhezel, de nem baj, mert megedződsz.

 

Brian: akkor az egész turnézás nagyon tetszett nekik, és segített is abban, hogy emberileg érettebbé váljanak.

 

Ray: már többször elhagytak engem különböző megállóknál, a banda már több mérföldet vezetett, és a mobilomon kellett őket felhívnom, és ekkor kábé az volt, hogy mondom nekik, hogy ’hé, mizu?’, ők meg ’hé, mi a helyzet?’ utána én ’hé, szerintetek nem hiányzik valami a kisbuszból?’ utána ők körbenéznek, utána ’ó, basszus’ és már fordultak is vissza

 

 

 

Kamerás: csak hogy tudjátok, most fogytunk ki a benzinből

Frank: tökjó, hogy ilyen népes helyen robbantunk le, ahol ennyi mindent lehet csinálni (a környéken sehol-semmi)

 

 

Frank: utána turnéztunk ...-vel, és utána jött az Underoath. Na az nagy volt. Az első tényleg híres banda. Csak néztünk, mert volt lakókocsijuk, merch-ük, és mi meg minden nap ugyanazokban a cuccokban léptünk fel, mert nem volt semmi másunk. És ők meg tök rendesek voltak, mindig mondták, hogyha szükségünk van valamire, kajára, pólókra, akkor csak szóljunk.

 

 

Brian: utána a Taking Back Sunday vitte el őket egy turnéra. A turnén volt Taking Back Sunday, Autumn To Ashes, Recover és My Chemical Romance. És a TBS és az MCR között azonnal barátság kötődött. Azt a turnét nagyon szerették. És a TBS turné után jött a Used turné. Egy bandát menedzseltem, és ekkor lettem jóba a Used-dal, mert együtt turnéztak, és Bert olyan volt nekem, mintha a kisöcsém lenne, és szerettem az egész bandát. És Gerarddal is nagyon jó barátok lettünk, ezért nagyon össze akartam ismertetni őket. És ezért bemutattam őket egymásnak.

 

Gerard: ő mutatott be engem Bertnek. Először azt gondoltam, hogy milyen fura srác.

 

Kamerás: ki a kedvenced a My Chemical Romance-ből?

Bert: öh... az énekes.

 

Brian: és utána én lettem a Used turnémenedzsere...

 

Kamerás: és mit mondtál, mi is a neve?

Bert: öh... Jared.

 

Brian: és utána mondtam Bertnek, hogy miért nem viszik el őket turnézni, és Bert azt mondta, hogy rendben vigyük el őket turnézni.

 

Gerard: és utána elmentünk együtt turnézni, és egyszerűen csak jó barátok lettünk.

 

Brian: és így a My Chem, a kis banda New Jersey-ből, aki régebben pincékben játszott, egy kisbusszal turnézott és minden este tarolt.

 

 

Frank: a családom támogatott, de szerintem nem fogták fel egy ideig, hogy mi is történik velünk igazán, egészen addig, amíg megjelent rólunk egy cikk a helyi lapban, és akkor teljesen kész voltak, hogy sikerült nekünk.

 

 

Brian: turnéztak, és szépen lassan egyre több rajongójuk lett, egyre több merch-et adtak el. És így is lehet mérni, hogy egy banda hogy lesz egyre népszerűbb.

 

 

Gerard: a banda mindenben kreatív dologban részt vesz, egészen a póló tervezéstől...

 

 

Ray: tele vagyunk itt mi mindennel...

Kamerás: ó látom, itt minden dobozban merch-es cuccok vannak.

 

 

Brian: minél több merch-et adtak el, annál híresebbek lettek. Mert az albumot nem lehetett sehol se megvenni, egyszerűen nem lehetett kapni a boltokban. A forgalmazás nem volt jól megszervezve.

 

 

 

 

 

 

 

Frank: én nem tudom mi volt ebben a bandában. Ahogy a gitárok, vagy az ének szólt, de bejött.

 

Gerard: Láttad, ahogy az egész kifejlődött. Valami, amit még senki sem csinált azelőtt, az egész nagyon különleges volt, és a szívedben érezted, hogy ez egy nagyszerű banda, ha nem rontjuk el, akár legendás is lehet.

 

Brian: ez volt az a pont, amikor csatlakoztam hozzájuk, és azt mondtam, hogy oké, Európában fogtok turnézni, amit azelőtt nem csináltak, még az USA-t se hagyták el egyszer se. Elmentek Európába, és ugyanúgy egy kisbusszal utaztak, mint ahogy az USA-ban. Az egész egy pokol volt. Akkor majdnem minden addigi vagyonomat erre költöttem, mert egyszerűen nem volt pénzük. Európa fantasztikus volt, mert például elmentek Németországba koncertezni, ők, ez a pici banda New Jersey-ből, utána jött Spanyolország, és ott a fiatalok maguk csinálta MCR-es pólókba voltak. És ez emberileg, és banda szinten jót tett nekik, és menedzserileg is jót tett nekem. A banda egyre csak nőtt.

 

Gerard: mindenképpen egy kihívás volt az, hogy a banda a következő szintre lépjen. Amikor elkezdtük, akkor teljesen más volt minden, az egész egy katartikus élmény volt, veszélyes, és piszkos, és működött az egész. De utána ahogy jöttek az események, egyre komolyabb lett az egész, már dolgozni kellett a dolgokon.

 

 

 

 

 

 

 

 

Frank: oké, mondd azt, hogy ez nem nevetséges. A My Chemical Romance telefonhívásokat kapott nagyobb kiadóktól, amikor még egy koncertünk se volt, csak próbáltunk.

 

Talán a második héten azután, hogy én is bandatag lettem, elmentünk inni egy nagyobb lemezkiadóval.

 

... és mindez csak azért volt, mert Jersey-i voltál.

 

végig se tudtál úgy menni az utcán, hogy egy ügynök egy nagy kiadótól ne ugrott volna eléd valami sikátorból, hogy vehessen neked egy italt.. és csak azért, mert Jersey-i voltál.

 

és az Eyeball Records-hoz szerződtünk le.

 

az tiszta őrület volt. A nagy kiadók mindenhol ott voltak. Egyszer játszottunk egy Philly-ben egy pincében. A közönség 5 emberből állt, az egyikük egy hajléktalan volt, aki felvette a koncertünket, és megpróbálta a végén eladni nekünk a kazettát. Egy másik ember a közönségből pedig egy ügynök volt egy kiadótól.

 

Gerard: amikor beindultak a dolgok, egyre több emberrel kerültünk kapcsolatba, akiknek általában kedvesen megmondtuk, hogy hagyjanak minket békén.

 

Frank: azt mondtuk, hogy ez nevetséges, kérjük hagyják, hogy a banda megmaradhasson annak, ami.

 

Gerard: szóval kábé egy évet vártunk, mire leszerződtünk valahova.

 

 

Gerard: - koncerten – alkalmanként, néhány szemétállat a saját mocskos hasznára akar felhasználni titeket. Tudjátok, hogy mit kell nekik mondani? ’Nem fogsz tudni eltaposni!’

 

 

Rádiós: szóval ki az A&R menedzseretek?

Gerard: Craig Aaronson

 

 

 

Craig Aaronson (Reprise Records): A My Chemical Romance-t az előző lemezük óta ismerem, amikor még az Eyeball Records-nál voltak. Ez tipikus példa arra, ahogy a dolgok mennek. Láttam, hogy mi történik velük. Kiadtak egy lemezt, leszerződtek az Eyeball-hoz, kiadták maguktól a lemezüket, egy csomót turnéztak, és önmaguk építették ki a rajongótáborukat...

 

Rádiós: hogy kezdődtek el a dolgok?

Gerard: először New York-ba utazott, hogy MJ-vel tárgyaljon (????)

 

Craig: Hosszú tárgyalásaink voltak együtt a bandával, ez hosszú időbe telt, nem tudom, kábé 9 hónapba...

 

 

Rádiós: volt valami oka annak, hogy Craig-et választottátok?

Gerard: ... megpróbálta leszerződtetni ...-t kétszer, a Jimmy Eat World-öt kétszer, mindkettőjük különböző lemezkiadóknál volt. Amikor ő tényleg szeret egy bandát, akkor a banda nem tud mit tenni ellene, és ezt mi is láttuk.

 

Craig A: óvatosak szerettek volna lenni, úgy voltak vele, hogy mindent a maga idejében. Tulajdonképpen egy csomó elemzés után sikerült megnyernünk őket, és szerencsénkre leszerződtek a kiadónkhoz.

 

Gerard: annyira bosszantott minket, hogy különböző bandák gazdagodnak meg abból, hogy lemásolják a barátaink zenéjét, teljesen átvéve a hangzást, majd felnagyítva, eltorzítva a magukénak mondják. Mi nem akartuk, hogy velünk is ez legyen, nem akartuk, hogy velünk is ezt csinálják. Nem akartuk, hogy valaki átvegye a hangzásunkat, utána azzal legyen híres. Akkor ki értené meg azt, amit mondani akartunk? Azt mondtuk, hogy bazz, ha így kell lennie, szerződjünk át.

 

Craig: Amint átkerültek a Warner Brothers-höz, elkezdődtek a beszélgetések az új albumról, utána megcsinálták a lemezt, és ennyi, ennyire egyszerű. Akkor kezdődött, és azóta a dolgok egy nagyon természetes úton haladnak.

 

 

 

 

 

 

 

 Gerard: Revenge tényleg maga a banda. A Bullets-nél a banda még kereste önmagát, és a Revenge-nél lett belőlünk tényleg My Chemical Romance.

Amikor a Revenge-t csináltuk, az már teljesen más tészta volt.

 

 

Ray: a Revenge-nél találkoztunk először olyannal, hogy előmunkálatok.

 

Gerard: ott volt egy hatalmas stúdió, sok pénz, mindenféle elvetemült műszer, mikrofonok, amik egymagukba többe kerültek, mint az első autód...

 

 

Kamerás: Gerard, mi volt az első autód?

Gerard: egy Subaru XT (???), szürke volt, szóval sosem kellett lemosni

 

 

Ray: tudod fura volt az első lemez felvétele után... kicserélni a régi gitárhúrjaid....

 

Gerard: egy csomó kellék állt rendelkezésre

 

Ray: ott játszani egy nagy stúdióban, és játszhattam ’vintage’ (??) gitárokon.

 

 

 

 

 

 

 

 

Gerard: és utána láttuk ezt a pasit, ahogy jön be a stúdióba melegítőalsóban, mellényben, és úgy hívták, hogy Howard Benson

 

 

Howard Benson: a legelső alkalom, amikor a bandával találkoztam, az az előkészületeknél volt. Eljátszottak nekem néhány számot

 

 

Frank: emlékszem, hogy bejött, és én meg arra gondoltam, hogy mi van, valaki pizzát rendelt?

 

Mikey: annyira a védjegyévé váltak a melegítőgatyák, hogy egy cégnek külön szerződése van vele (????)

 

Gerard: négy Motörhead lemezt csinált, és ez az, ami miatt érdekelt minket...

 

 

Frank: kérdeztük, hogy akkor ő csinált Motörhead lemezeket, és mondta, hogy igen, csinált. Mi meg csak lestünk

 

...

 

Gerard: a másik dolog, ami miatt érdekelt ő minket, hogy ő keresett meg minket, és így szeretünk dolgozni.

 

 

Howard B: Tetszett a tény, hogy Gerard képregény – rajongó volt, lehet, hogy ez őrülten hangzik, de ott volt neki a látvány a képregények miatt, és tudtam, hogy ezt az egész látványt a zenéjébe, a bandába is bele akarja vinni.

 

 

Gerard: dalszövegileg, egy olyan helyre akartuk elvinni a zenét, ahol már régóta nem volt, vagyis történeteket akartunk elmesélni, és metaforákat akartunk használni...

 

Gerard: ami inspirált minket, hogy horrorfilmeken, képregényeken nőttünk fel, és ezt összevegyítjük a valós élettel. Minden, amiről írunk, az valós, csak metaforákat használunk a leírásukhoz.

 

Gerard: igen, egy megadott sztori alapján indult el, utána egyre inkább kötődött a valós élethez, a banda életéhez, és amiről a banda beszélni akart.

 

ami tetszik a Revenge-ben, hogyha tényleg elveszel minden fikciót és lecsupaszítod az egészet, a lemez, amit a világon mindenfele szeretnek emberek, legbelül két kisfiúról szól, akik elvesztették a nagymamájukat.

 

 

Gerard: amikor Mikey és én elvesztettük a nagymamánkat, az egész lemez egy más irányt vett...

 

Ray: amikor Gerard és Mikey elvesztették a nagymamájukat, és tudod, mi mind egy nagy család vagyok, szóval ez mindenkit nagyon megérintett. Ő és Gerardék nagypapája komoly szerepett játszott abban, hogy a banda ma az, ami. Ők vették az első kisbuszunkat, a nélkül el se kezdhettünk volna turnézni. Az ő veszteségüket mi is átéreztük, és azt mondtuk, hogy igen, a lemeznek ebbe az irányba kell haladnia.

 

 

Interjús: mi az album címének a története?

Gerard: egy olyan címet akartunk, ami egy olyan mozifilm címe is lehetne, ami sosem készült el. Ahogy befejeztük az első lemezt, ez volt az a cím, ami a fejemben volt. Pár hónappal az után, hogy befejeztük az első lemezt, már megvolt a következő címe.

 

 

Howard Benson: ez a lemez majdnem egy rock opera egy bizarr szemszögből. Talán nem ez volt a szándék a megírásnál, de én így érzem.

 

Ray: Howarddal dolgozni remek élmény volt.

 

Gerard: Howard olyan volt nekünk, mint egy tanár. Megtanította nekünk a jó dal megírásának aranyszabályait.

Frank: „Azt úgy kell betűzni, hogy r-e-f-r-é-n.”

 

 

Howard Benson: hogy mennyit működtem közre? Tulajdonképpen én írtam az összes dalt. Nem, csak viccelek, producer humor.

 

 

Craig A: olyan jók akartak lenni a stúdióban, amennyire csak lehet. Szerintem Howard-ra úgy tekintettek, akárcsak egy edzőre.

 

Gerard: olyan volt, mint egy edző. Mint egy sportedző.

 

Mikey: Howard olyan fajta ember, aki kihívásokat állít veled szembe.

 

Ray: egy csomószor utalt arra, hogy egy lemezt csinálni, vagy egy bandában lenni ahhoz hasonlít, mintha egy kosárlabdacsapatba lennél. Mindenkinek van egy saját, önálló szerepe.

 

Gerard: kábé olyan volt, hogy ’most mit csinálsz?’ Mi úgy voltunk vele, hogy ember, itt van ez a rész, tökjó, ő meg csak azt mondta, hogy mi ennek a résznek a jelentése? Semmi összefüggés nincs e között, és a dal többi része között... csak összezavarsz az egésszel.

Frank: és hogy „ez a lényeg”.

Gerard: jaja, hogy „ez a lényeg”. Nem is tudom, hányszor mondta, hogy „ez a lényeg”.

 

Howard: azt mondtam bizonyos részeknél, hogy ennek nincs értelme, nem ér semmit, szemét az egész. Amit mondani akarsz, és az érzelmek jelentenek valamit, amit ki akarsz fejezni, és nem az, hogy mennyi gitár, meg ’nézd, hogy tudok gitározni!’ rész van benne... az senkit se érdekel.

 

Mikey: játszottál egy számot, és azt mondtad magadba, hogy ez a rész biztos nagyon fog neki tetszeni, és ő meg meghallgatta, és azt mondta, hogy ’hmmm, nem értem’ vagy ’biztos vagy ebben? Biztos el akarod játszani ezt a részt?’ És akkor azt gondoltad magadban, hogy akkor ez a rész biztos szar. Ő segített abban, hogy tisztábban lásd a dolgokat.

 

Howard B: szerintem ennek a bandának a hozzáállása, és a munkája volt az egyik legjobb, amit valaha is láttam.

 

Craig A: Nagyon könnyű velük a stúdióban dolgozni, mert nagyon nyitottak mindenre.

 

Ray: hiába kérdőjelezte meg a munkádat, azzal csak abban segített, hogy utána valami jobbat tudj kihozni magadból.

 

Howard B: amikor mondtam, hogy ehhez és ehhez új részeket kell írnotok, fenn voltak egész éjszaka, és amikor másnap visszajöttek, és kész volt. És a gitárosok... annyira izgatottak voltak hogy ott lehettek... össze-vissza ugráltak a stúdióban, és olyan keményen játszottak, ahogy csak telt tőlük. Tényleg hihetetlen volt.

 

 

Ray: a The Ghost Of You eredetileg teljesen másképp volt megírva. A halk rész után jön a refrén teljes erővel, erős dobokkal és gitárokkal. És a lemezen van még egy refrén pluszba. És ahogy eredetileg terveztük, jön a halk, utána a keményebb rész, és a dalnak vége lesz. Howard azt akarta, hogy legyen ott még egy refrén ott. Mi mind utáltuk az ötletet, mert azt gondoltuk, hogy a dal így jó, ahogy megírtuk. És utána Howard megmutatta az ő verzióját Gerardnak és nekem, hogy jön a halk rész után újra jön a keményebb rész, plusz a refrén és a szemünk egyszerre kinyílt, és azt mondtuk, hogy basszus, igaza van. Nagyon jó hatása lett így az egésznek.

 

Gerard: miután megértettük, hogy tényleg mit akar mondani, megtanultuk. Megtanultuk, hogy épül fel egy jó dal, és miután megtanultuk, és másfél hétig csak írtunk. Akkor rögtön csináltunk 5 vagy 6 másik dalt.

 

 

 

 

 

 

 

Gerard: kész lett a lemez és utána mentünk is vele turnézni

 

 

Gerard: jött a Warped Tour

 

 

Interjús: szóval ez az első alkalom, hogy a Warpeden vagytok?

Gerard: igen

Interjús: jól érzitek magatokat eddig?

Ray: fantasztikusan

 

Gerard: akkortájt kezdtem el komolyabban inni, és gyógyszereket szedni

 

Interjús: milyen fajta gyógyszereket szedsz?

Gerard: Xanax-ot

 

 

 Gerard: nem vagyok én részeg, csak egy kicsit beszívtam

Gerard: nagyon faszául vagyok – visít –

 

Brian: Gerard Way alkoholista lett

 

Gerard: ez olyas valami, amit sajna úgy éreztem, hogy meg kell tennem, ahhoz, hogy azzá a Gerarddá váljak, aki fellép a színpadon

 

Gerard: (koncerten) most egy nagyon személyes dal következik, Mikey és az én nagymamámról, a dal címe Helena, ha tudjátok a szöveget, énekeljétek velem

 

Gerard: sokáig tartott túlesni rajta

 

 

Frank: egyszer teljesen részeg volt, szerintem a gatyája is lecsúszott

 

...

 

Kamerás: már megint lecsúszott a gatyád

Gerard: női szabás, azok folyton lecsúsznak

 

Brian: egyszerre menedzsereltem a Used-ot, és My Chemical Romence-t, és Gerard ivása az Gerard ivása volt, ezt csinálta, majd folyamatosan romlott a helyzet

 

Gerard: ittam egy pár sört

 

Frank: muszáj volt meginnod az utolsó sört?

Gerard: (??)

 

Gerard: fantasztikusan érzem magam

Fangörl: annyira jók vagytok

Gerard: túl vagyok gyógyszerezve

 

Gerard: ittam ma egy pár sört, de csak egy párat, azért, mert olyan meleg van

 

Brian: utána egyre többet és többet ivott, a helyzet meg egyre kezelhetetlenebbé vált

 

 

Gerard: megy ez nekünk! ’Shit is easy peasy pumpkin peasy, pumpkin pie, motherfucker’ (kábé: könnyű ez mint az állat, wázz)

Pali: Gerard, el ne toszd, el ne toszd! ( - Gerard eltossza)

 

Mikey: már harmadik óta kickballozunk, öreg

 

Brian: emellett a többi bandatag is ivott, de nem ilyen súlyosan

 

Gerard: most lényegében az van, hogy én és Frank sörözünk

 

Frank: szerintem nyerésre állunk, de tök részeg vagyok, szóval...

 

Gerard: ez a kickball... ez hogy mekkora jó szórakozás!

 

Brian: ez volt a kezdete ennek az egész lejtőnek

 

...

 

Brian: ha meg kellett vele beszélnem a dolgot, akkor az úgy ment, hogy a bandában levő helye követelte meg az ivást, ő részeg akart lenni... oké! Tudod, ő egy fiú volt egy fura helyzetben, hogy énekelnie kellett ebben a bandában, és túl hamar kellett felnőnie

 

Kamerás: életben van!

 

Gerard: jaaaa

 

Frank: (röhög) Oké, elég volt, menjünk.