Elaludtam a kanapén, nem sokkal azután, hogy Mikey elment. Frankre keltem, aki a lábamnál ült és rajzfilmet nézett.

-Szia álomszuszék!- mosolygott, amikor meglátta, hogy kinyílnak a szemeim- Hogy telt a napod?

Felültem és a térdemet átölelve elmeséltem mi történt Mikeyval. Frank, aki nagyon jól ismerte Gerardot, csak csendben ült, amikor elmondtam neki, hogy Mikey úgy gondolja hogy öngyilkos akart lenni.

-Fogalmam sincs miért.- rázta a fejét, miközben ő maga sem akarta elhinni.

-Miért minden szar dolog velünk történik meg?- mondta és végigfuttatta ujjait a haján.

Sóhajtottam és visszafeküdtem. Úgy látszott egyik szerencsétlenség után jön a másik…Ki kellett vernem a fejemből ezeket a dolgokat. Kellett egy-két óra, amíg nem törődöm a rossz dolgokkal, amik történnek.

-Frankie…- szólaltam meg és felültem- Játszanál a gitárodon valamit nekem?- kérdeztem, mire ő elvigyorodott.

-Persze Pansy.- mosolygott és követtem a szobájába.

Szerettem hallgatni, amikor Frank játszik. A zene megnyugtatott. Lefeküdtem az ágyára, ő pedig elővette a gitárját.

-Mit szeretnél édes?- vigyorgott.

-Bármit.- válaszoltam.

Mosolygott és elkezdte pengetni a húrokat és közben gondolkodott, hogy mit adjon elő nekem. Hirtelen kiült az arcára, hogy megtalálta a tökéletes dalt. Kisöpörte az arcából a haját és elkezdett játszani, majd énekelni is hozzá. Elmosolyodtam. A kedvenc Green Day számomat énekelte. Poprocks And Coke. Nem bírtam levenni róla a szemem. Olyan édesen énekelt.

Wherever you go, you know I'll be there,
If you go far, you know I'll be there,
I'll go anywhere, so I'll see you there.
You place the name you know I'll be there,
You name the time you know I'll be there,
I'll go anywhere, so I'll see you there.

Rám mosolygott miközben énekelt. Tudtam, hogy neki is ez a kedvence.

I don't care if you don't mind
I'll be there not far behind
I will dare, keep in mind
I'll be there for you.

Közben fürkészni kezdtem. Olyan indulattal zenélt. Rejtett tehetség volt. Mikor vége lett a számnak, nevetve megtapsoltam. Kissé elpirult és letette a gitárt.

-Meglepődtem. Még mindig emlékszel, hogy mennyire imádom ezt a számot.- mondtam, amikor visszaült az ágyra.

-Hogy tudnám elfelejteni?- mondta.

Lefeküdt mellém és megfogta a kezem. Azonnal egyre gyorsabban kezdett dobogni a szívem és pillangók repkedtek a hasamban. Utáltam az érzést, amikor a legjobb barátom ekkora hatással van rám. Most nem simán megfogta a kezem, mint máskor. Az ujjait összefonta az enyémmel és játszani kezdett velük.

-Nem csak azért játszottam el ezt neked Hales…Tudom, hogy szereted ezt a számot de…tényleg komolyan gondoltam, hogy mindig itt leszek veled, ha szükséged van rám…- kerülte a tekintetem, de én mereven bámultam őt.

Most mire céloz?...

-Hayley.- sóhajtott és felkönyökölt, hogy rám nézzen- Azt hiszem…én…- a beszélgetést a telefon hangja szakította meg.

-Francba!...A legjobbkor…- motyogta a telefonját keresve.

Végül amikor megtalálta, megnézte ki az. Mikey…’Ki fogom nyírni!’- gondolta magában és felvette.

-Szia Mikey! Mi a helyzet, haver? Whoa, nyugi…mi? Oké, indulunk…

Frank letette a telefont és rám nézett. Az arca nagyon sápadt lett. Az összes szín az utolsó cseppig eltűnt belőle.

-Gerard…