jan. 27. este

Gerard a színpad mögött állva figyelte a közönséget. Még az MSI játszott, de már csak percek lehettek hátra az ő színpadra lépésükig.  Ismét rengeteg fiatal, akiknek talán ez lesz életük legjobb éjszakája, és miért? Mert élőben láthatják a kedvenc bandájukat, vagyis őket. Visszaemlékezett, hogy milyen volt 15 évesnek lenni, koncertekre járni, lázadni a világ ellen, eszméletlenre innia magát, és elmosolyodott az emlékektől. Sosem gondolta volna, hogy valaha ő lesz az az ember, aki ugyanúgy egy világot jelent majd ezreknek, mint ahogy neki is egy világot jelentettek egykori példaképei. Hitetlenkedve csóválta a fejét, majd még nézte egy darabig ahogy LynZ játszik, majd visszasétált az öltözőbe. Amint belépett, minden fej felé fordult, és kérdő tekintettel meredtek rá.

-Emberek, itt ma kurva nagy bulit fogunk csinálni!- nevetett fel, majd mindenki ujjongva csatlakozott, és vigyorogva veregették egymást hátba.

-Jézusom, el se hiszem, hogy 3 nap, és végre otthon vagyunk!- sóhajtott Ray- A legközelebbi koncertünk 2 hónap múlva lesz, belegondoltatok már?

-Neked lehet, hogy igen, de nekem biztos, hogy nem!- kacsintott Frank, majd felpattant, és elkezdett körbe körbe ugrálni- Meg is őrülnék, ha 2 hónapig nem koncertezhetnék! Tök jó, hogy van a Leathermouth, mert ha ti nem vagytok, akkor legalább rajtuk kiélhetem magamat!

-Milyen jófej vagy, haver!- szólalt meg Bob szarkasztikusan - Mondd csak ki nyugodtan, hogy mi már nem is vagyunk elég jók neked!

-Oh ember! Csak nem féltékeny vagy?- nevetett Frank, majd felugrott a kanapéra, amin Bob ült, és teljes súlyával rázuhant a dobosra.

Mindenki nevetett a szobában, kivéve Bobot, hiszen szegény épp Frank alól igyekezett kiszabadulni.

-Frank! Húzzál már innen!- kiabálta, közben pedig karjaival próbálta letolni magáról a fiút.

-Bob! NE! Le fogok esni! Bob! Auu! A fejem! Ez fáj!

Aztán a következő pillanatban Frank nagy puffanással a földön landolt, és fejét dörzsölgetve pillantott fel barátaira. Egy pillanatig mindenki dermedt csöndben ült, majd Frank nevetésben tört ki. Megkönnyebbülve sóhajtottak fel, majd vigyorogva folytatták a beszélgetést, egészen addig, amíg az egyik szervező be nem szólt nekik, hogy ideje színpadra vonulniuk.

***

Kifulladva, izzadtan, de elégedett vigyorral sétáltak le a színpadról a közel egy órás koncertet követően. A hangszereket elpakolták, lezuhanyoztak, átöltöztek, és elindultak a szállodába. Egyetlen szót sem szóltak. Mindannyian fáradtak voltak, de ez semmi nem volt ahhoz az izgatottsághoz képest, ami eluralkodott rajtuk, akárhányszor arra gondoltak, hogy 3 nap múlva otthon lesznek. Már mindannyian eltervezték hogyan használják majd ki szabadidejüket, és alig várták már a napot, mikor kis buszuk begördül New Jersey mocskos utcáira. Mikey az ablak mellett ülve bámulta az elsuhanó fényfoltokat. Ha minden igaz, Alicia már ma este megérkezik Chicagóból, hogy aztán addig is Mikey mellett legyen, amíg nem érnek haza. Gerard LynZ mellett ült a kanapén, nevetve beszélgettek, sugárzott róluk a boldogság. A lány még sosem volt azelőtt New Jerseyben, és bár kicsit izgult a Gerard szüleivel való találkozástól, mégis alig várta már, hogy lássa azt a házat, amiben férje és sógora felnőttek. Bob Katlinnel beszélt telefonon, mivel a lány Christával együtt már Jerseyben volt néhány napja. Ray pedig gitározott csendesen az ágyon, és agyában már a következő album dalain morfondírozott. Frankiet senki nem látta. Tulajdonképpen mióta felszálltak a buszra, egyszerűen felszívódott. De senkit nem nyugtalanított a dolog, mivel gyakran csinált ilyet. Előbb-utóbb úgyis előkerül majd, gondolták ilyenkor magukban. Most sem kellett sokat várniuk, hogy előbújjon.

-Hé! Hol a gitárom?- kérdezte homlokát ráncolva, és szemével végigkutatta a szoba minden pontját.

-Lenn, a csomagok között!- pillantott fel Mikey- Még induláskor odapakoltad a többi hangszerrel együtt.

-Bassza meg! – szitkozódott Frank, majd Ray felé lesett- Szerinted ideadja nekem a gitárját egy kicsit?

-Felejtsd el, haver! – nevetett Mikey- Sosem adná a kezedbe a gitárját! Ahhoz már túl jól ismer!

-Most miért? Nem csinálnék vele semmit!- értetlenkedett Frank, de aztán Mikey vigyorgó arcát nézve, belenyugodott, hogy ma már nem fog gitározni, legalábbis a szállodáig biztosan nem.

-Frank! Gyere egy pillanatra! – szólt oda neki Gerard hangosan a kanapéról.

Frank felsóhajtott, majd lassan odaballagott a kanapán ücsörgő párhoz.

-Hm?

-Mi is örülünk neked, Frank!- szólalt meg LynZ gúnyosan, de aztán komolyan folytatta- Jól vagy?

-Ja, semmi bajom! Csak hiányzik a gitárom!

-Pff…na jó, hagyjuk! Frank, barátom,lenne egy hatalmas kérésem! Illetve kérésünk!- szólalt meg Gee, a lehető legkedvesebb hangján, és Frank nagyon jól tudta, hogy ebből számára semmi jó nem fog kisülni.

-Na és mi lenne az? –kérdezte gyanakodva.

-Hát tudod én Mikeyval vagyok egy szobában, és ma este érkezik Alicia. Gondolom nem szükséges elmagyaráznom, hogy miért lenne jó, ha én elhúznék a szobából. – kezdte lassan Gerard – Na igen, de van egy probléma. Nekem nincs hová mennem, ugyanis az lenne a legjobb, ha LynZvel lehetnék, de ő meg Kittyvel van egy szobában!

-Kittyt meg mégsem túrhatjuk ki a szobából!- fűzte hozzá LynZ komoly arccal.

-Ühüm!- bólintott lassan Frank, és összehúzott szemekkel várta a további mesét.

-Szóóóval, arra gondoltunk, hogy én meg LynZ aludhatnánk a te szobádban, te pedig átmennél Rayhez vagy Bobhoz! Igaz, hogy nem lenne franciaágyad, de neked egy kanapé is elég, nekünk meg, valljuk be őszintén, nem igazán lenne kényelmes. – fejezte be Gee, és hatalmas kiskutya szemekkel bámult Frankiere.

-Gee! Nem vagy te egy kicsit kapd be a faszom? – kérdezte felháborodottan Frank.

-Ööö…hát azt hittem, hogy talán nem zavar majd, de ha gond, akkor…- mondta Gerard a padlóra meredve, de Frank félbeszakította mielőtt bármit mást mondhatott volna.

-Ha nem engedem át a helyemet, akkor 3 napig nézhetem a besértődött képeteket, ugye?

-Hát…olyasmi…- vigyorgott Gee.

-Na jó, nem érdekel, tietek a szobám! – egyezett bele Frank, aztán hiányzikagitáromésmaéjjelegyrohadtkanapénkell
aludnomafranciaágyamhelyett pillantással elsétált, hogy folytassa a további semmittevését.

jan. 28.

Sally türelmetlenül toporgott az őt körülvevő lányok és fiúk között. Mindenhol vastag fekete szemkihúzót viselő csajok, feltupírozott hajjal, és szúk fekete cuccokban, és hasonlóan kinéző pasik. Sally kényelmetlenül érezte magát, pedig annyira nem lógott ki a tömegből. Egyszerűen csak túl idősnek érezte magát, a maga 24 évével. A dedikálásnak 6 órakor kellett volna kezdődnie, de most, 6 után 15 perccel még sehol senki nem volt. Sally érezte a levegőben a feszültséget és az izgatott várakozást, és lassan rá is átragadt ez a megmagyarázhatatlan izgalom. Idegesen túrt a hajába, majd elővette telefonját, és vagy ezredszerre ellenőrizte az időt.

-Jézusom, az ott Mikey!- sikoltott fel hirtelen egy hidrogén szőke lány, és hisztérikusan hadonászott a levegőben.

Sally idegesen pillantott a lány által mutatott irányba. Egy félhosszú, sötét hajú férfi sétált be a terembe. Eléggé mogorva arccal intett a rajongók felé, mire ők sikoltozva és ugrálva válaszoltak. Mikeyt további 4 férfi követte, a sort Gerard zárta, az egyetlen olyan tag, akit Sally név szerint is ismert. Mindannyian eléggé fáradtan ültek le a számukra odakészített székekbe, de aztán mosolyt erőltettek arcukra, és intettek a biztonságiaknak, hogy készen állnak. Kinyílt a könyvesbolt ajtaja, és a megvadult tömeg egy emberként özönlött be a terembe. Sallyt is magával sodorta az áradat, de aztán amint beértek, hirtelen a leghátsó sorban találta magát. Értetlenül pislogott, aztán lábujjhegyre állva próbált átkukucskálni a tinik válla fölött. Mivel eléggé alacsony volt, semmit nem látott, így megpróbálta oldalról megkerülni a tömeget. De aztán csalódva látta, hogy mindenhol biztonságiak állják el az utat, gondosan ügyelve arra, hogy mindenki betartsa a sort. Sally idegesen harapott ajkába. Valamit ki kellett találnia, hogy a banda közelébe férkőzzön, hiszen feladata volt, és utálta, ha úgy ér vissza anyjához, hogy semmit nem tud felmutatni. Megpróbált előrébb furakodni, de erre vagy 3 agyonfestett lány meredt rá haragos szemekkel, és elzárták előtte az utat. Kezdett egyre idegesebb lenni. Semmit nem látott, esélye sem volt hogy a fiúk közelébe jusson, fényképekről és interjúról még álmodni sem mert. Összehúzott szemmel kezdte pásztázni a tömeget. Sehol egy rés, mindenhol csak emberek. Aztán a biztonságiakat vette szemügyre, de kegyetlen arcukat , és dagadó izmaikat látva, nagyot nyelt, és a másik irányba pillantott. Ott már érdekesebb emberek álltak. Voltak biztonságiak is, de Sally figyelmét mások keltették fel. Egy sötét, rövid hajú, tetovált férfi beszélgetett az egyik nagydarab fickóval, láthatóan jól szórakozva, hiszen arcukon hatalmas vigyort terült el, és az aláírást osztogató bandát figyelték. Illetve Sally erre következtetett, mivel nem láthatta, de nyomban előkapta telefonját, és beütötte egyik munkatársának a számát. Egy pár pillanatig kicsöngött a telefon, aztán egy fáradt női hang szólt a telefonba:

-Mit akarsz, Sally?

-Lisa! Milyen kedves vagy! Figyelj! Rákeresnél nekem egy pasira? Csak derítsd ki, hogy ki ő! Mindjárt küldöm a képet! – aztán meg se várva a választ kinyomta a telefont, majd feltűnésmentesen készített egy képet a tetovált pasiról, és elküldte Lisának.

Pár perc múlva máris csörgött a telefon.

-Igen? –szólt bele izgatottan.

-Brian Schechter, most épp az MCR turnémenedzsere, és…

-Oké, köszi, nekem ennyi elég!- és ma már másodszor tette le a telefont.

Elégedett mosollyal kezdett közeledni a menedzser felé, fejében máris meg volt a tökéletes szöveg. Torkát megköszörülve kocogtatta meg a férfi vállát, majd mikor sikerült magára vonnia a figyelmét, a legszebb mosolyát megvillantva nyitotta száját, hogy megszólaljon, ám…

-Na mi a helyzet, kislány? – vigyorgott Brian a lányra -Ne is reménykedj abban, hogy majd én bejuttatlak a srácok öltözőjébe, szóval szerintem állj vissza szépen a sorba, mert sosem kapsz aláírást! Hidd el, akármennyire is cuki a pofikád, csak az idődet vesztegeted itt!- fejezte be szánakozó pillantással és visszafordult, hogy folytassa a beszélgetést.

Sally hüledezve pislogott maga elé. Nem sok kellett hozzá, hogy képen törölje ezt az öntelt hólyagot, de aztán mély levegőt vett, és újra próbálkozott.

-Hé, bocsika, de összekeversz valakivel! Engem rohadtul nem hat meg, hogy hová tudsz bejuttatni vagy hová nem! Én csak egy baszott újságíró vagyok, aki interjút akar ezzel a bandával, és nagyon megköszönném, hogyha tennél értem valamit!

Brian nagyot nyelt, majd bűntudattal teli tekintettel nézett a lány barna szemeibe.

-Ööö…ne haragudj, nem tudtam, hogy újságíró vagy! Azt hittem, hogy te is ilyen izéé vagy…tudod, rajongó! Tényleg sajnálom, és…ööö…az az igazság, hogy nem biztos, hogy menni fog ez az interjú, mert…

-Nem akarom sokáig kínozni őket, tényleg! Tudom hogy megy ez, elhiszem, hogy fáradtak meg minden, de nekem ez a munkám! Csak néhány képről lenne szó, és pár kérdésről! – rebegtette a szempilláit a lány, és magában imádkozott, hogy meghassa vele a férfit.

Brian nagyot sóhajtott, a fiúk felé pillantott, majd végül így szólt.

-Rohadt nagy szerencséd van, kislány!

-Sally!- javította ki  a lány.

-Sally! Örülök, az én nevem Brian Schechter, de ezt nyilván tudod!- mutatkozott be a férfi, majd kezet ráztak, és folytatta – Szóval az kizárt, hogy ma interjút készíts velük, ugyanis mire ennek vége, tutira meg lesznek halva, de talán holnap! Megadom a szálloda címét, és gyere oda mondjuk 3-ra! De ne késs, mert így is nagy munka lesz míg meggyőzőm őket, hogy adjanak interjút! Tudod 2 nap és vége a turnénak, ilyenkor már nem könnyű velük. – fejezte be Brian, majd átnyújtott egy darab papírt a szálloda címével.

-Igen, meg tudom érteni! Hát akkor köszönöm szépen, és tényleg…- Sally szünetet tartott, hogy megtalálja a megfelelő szavakat- Rohadt jó fej vagy,Brian, tényleg ezer hála, meg minden!

Aztán Sally mosolyogva elsietett, Brian pedig vigyorogva nézett utána. Aztán a mellette álló Wormra pillantott, aki szintén vigyorogva kacsintott, majd újra beszélgetésbe merültek.

*Sally*

jan. 29. New York

Tudom, tudom, ma már írtam egyszer, de képtelen vagyok várni holnapig azzal, hogy leírjam mi volt az interjún…huh, nagy levegő, nyugi! Azt a kurva…ez jó volt! Mit jó, kibaszottul fantasztikus volt! Lassan kezdem megérteni a sikongató tini lányokat, de komolyan! Először is Brian volt az, akivel először találkoztam, és nagyon-nagyon jófej volt! Nem tudom, hogy csak az extra feszülős gatyóm tette, vagy alapból is ilyen, de egyfolytában poénkodott, meg minden! Már tegnap is kedves volt, de ma…mintha ezeréves cimbik lennénk, vagy valami…na és a többiek…Gerard, Mikey, Frankie, Ray, és Bob! Legalább a nevüket már tudom! Kábé fél óráig dumáltunk mindenféléről mielőtt leesett volna, hogy hoppá, én itt valami újságírót játszok, és interjút kéne készítenem! Sok bandával találkoztam már, de ők valahogy mások voltak. Lehet, hogy csak az tette, hogy én is jersey-i vagyok, vagy egyszerűen jó kedvük volt, vagy nem tudom, de a lényeg az, hogy szinte végig nevettük az egész interjút. Olyan történeteket is elmondtak, amik azért nem tűrnének nyomdafestéket, az tuti! De jófej voltam, szóval megnyugtattam őket, hogy semmi kompromittáló dolgot nem fogok írni róluk. Gee ( merthogy olyan jóba lettünk, hogy megkért, szólítsam így ) be is szólt, hogy nem is vagyok igazi újságíró, ha csak a szép dolgokat írom le. Egyet kellett értenem, de azt azért, hozzáfűztem, hogy ha „igazi” újságírót játszanék, akkor ők bizony nagyon nagy bajban lennének. Erre csak nevettek, és összesen másfél órába telt, mire összehoztunk valami interjúszerűséget! Általában félek az ilyen bandáktól, mert utálják a médiát, de ők abszolút segítőkészek voltak, meg minden. De lehet, hogy csak az elbűvölő egyéniségem tette!XD Na jó,befejezem, hallgatok még egy kis Mychemet, aztán alszom… ja és tök fura volt, mert a végén Frankie azt mondta, hogy reméli még találkozunk valamikor! Hát én is remélem! Jah és ma nem is gondoltam Joshra! De most már jól eszembe jutott, a kurva életbe. Na jó, keresek valami pengét…

*Frank*

jan. 30. New Fucking Jersey

Otthon, édes otthon! Mennyire vártam már, oh ember! 2 egész hónapra megszabadultam azoktól a seggfejektől, akik máris hiányoznak! A picsába, hát milyen férfi vagyok én? Puhány…de ezt már akkor tudtam, amikor majdnem elsírtam magam a Harry Potter végén! Ez van! Szerencsére nem látta senki! És amúgy is, Mikey meg hisz az unikornisokban! Az se sokkal jobb, sőt…de azért kicsit gáz, hogy Mikeyval hasonlítom össze magam, nem? Mikey…ő Mikey! Mikey nagyon veszélyes! Lehet, hogy a színpadon csak úgy gitározgat magának össze-vissza, de hidd el, bármikor képes rád gyújtani a házad! Komolyan! És nem szabad egyedül hagyni, soha! SOHA! Na jó, befejezem…de akkor miről írjak? Nyomasztó gondolatok…ööö…nem volt itthon kóla! Komolyan! Alig akartam elhinni! Az anyukám nem vett nekem kólát! Tuti nem is gondolt rám! Biztos nem is hiányoztam neki…nem is örült nekem…annyira! Na jó, örült! Én is örültem! Neki is, meg a SAJÁT franciaágyamnak is! De annak nem örültem, hogy nincs itthon kóla! Muszáj voltam elmenni a boltba, mivel cigim se volt. Nem fogod elhinni, hogy kivel találkoztam! Hát az apámmal! Jó volt, örült, én is örültem, még a kólámat is kifizette. Bár mondta, hogy nem egészséges, meg ilyenek, szóval a 2 doboz cigit már nem is mertem megmutatni neki. Kénytelen voltam visszamenni azután, hogy már elment. Jéézusom, mintha még mindig 16 lennék…pedig már 26 vagyok! Úristen, mindjárt meg fogok halni! És mit csináltam eddig? Semmit! Nem mentettem meg éhezőket, nem fogadtam örökbe beteg állatokat, nem mentem ételt osztani a hajléktalanoknak, és nem mentettem meg a világot sem. Tudod mi lenne a jó? Biztos tudod! Miért írok így? Mármint úgy, mintha valakinek címezném ezeket! Ez normális? Nem tudom, de így könnyebb írni! Bár név nélkül kicsit fura! Na mindegy…ha majd találok valami jó nevet, akkor neki fogom címezni ezeket a naplóbejegyzéseket! De azért valakitől majd megkérdezem, hogy ez normális-e! Mert ha nem, akkor időben el kell kezdeni kezeltetni magamat! Még vár rám a béke megteremtése, meg minden! Jaaa eszembe jutott! A Leathermouth! Végre sikerült megbeszélni egy próbát, szóval minden jól halad! Lehet, hogy ebben a 2 hónapban, még sikerül is összehozni azt a próbát! XD Fel kéne hívnom Vincentet! Na majd később! Ma Hambonenal jól berúgunk! Na jó, annyira azért nem, de régen beszéltünk már, szóval ránk fér már a tapasztalatcsere, meg ilyenek! Úúúristeeen! Ez már több mint 2 kibaszott oldal! Na jó, befejezem, mert ez már mégiscsak felháborító! Jah és amúgy nem tudom miért, de sokat gondolok arra a lányra! Sallyre! De semmi több! Csak sokat gondolom rá! De ez még semmit nem jelent! De azért leírom ide mégegyszer a nevét, és rajzolok utána egy szívecskét is! Sally! ♥