********************

Másnap Gerard iszonyú fájdalmakkal ébredt. Minden egyes porcikája sajgott és ezt még tetézte a másnaposság. Hirtelenjében azt sem tudta mi történt vele, majd lassan beugrottak neki az este eseményei.
Első reflexként Lilyt kereste maga mellett az ágyban, de a lány nem volt ott. Nehézkesen kikászálódott az ágyból és elvánszorgott a konyha irányába, de Lilyt ott sem találta. Arra gondolt, hogy biztosan elment vásárolni, vagy valami hasonló, úgyhogy visszament a hálóba, mert érezte, hogy szüksége van még az alvásra.
Mikor megállt az ágy mellett észrevett egy papírt az éjjeliszekrényen.
Lily levele volt.
" Drága szerelmem!
Amit most tenni fogok, azt a te érdekedben teszem! Nem tudom elviselni, hogy téged bántanak az én múltam miatt és tudom, hogy ennek sosem lesz vége.
Nagyon fáj, de elhagylak és máshol kezdek új életet, tiszta lappal. Sosem foglak elfelejteni. Nem tudom eléggé megköszönni, amit értem tettél, tudnod kell, hogy nem voltam még olyan boldog, mint veled!
Ne hibáztasd magad, te nem tehetsz semmiről, egyszerűen így hozta az élet!

                            Vigyázz magadra!
                    És add át a fiúknak is üdvözletem!

                                   Lily! "

Gerard háromszor olvasta el a levelet, mire felfogta a tartalmát. Nem tudta elhinni, hogy az a nő, akit annyira imádott és tegnap még ölelte, már nincs. Teljesen összetört. Csak ült az ágy szélén és bámult maga elé.
Csöngettek, de nem reagált. Kulcs csörrent a zárban, mire Ge felkapta a fejét és reménykedve indult el az ajtó felé, hátha Lily az, aki berohan, a karjaiba ugrik és nevetve közli, hogy csak vicc volt! Egy nagyon buta vicc!
De nem így lett. Az ajtón Mikey lépett be,egyedül,aggódó tekintettel. Mikor meglátta Gerardot megállt a nappali közepén.
   - Mi történt? - kérdezte.
Gerard csak tátogott, nem jött ki hang a torkán. A kezében szorongatta Lily levelét, amit most fölemelt és Mikey felé nyújtott.
   - El... el... hagyott! - nyögte ki kínkeservesen, majd ott ahol volt, a hálószobaajtóban összeesett.
   - Gee! - kiáltotta Mikey és odarohant hozzá.
Gerard a padlón ült. Nem ájult el, csak lábai mondták fel a szolgálatot. Kétségbeesetten nyújtotta Mikey felé a levelet, aki közben letérdelt mellé, elvette a papírt és elolvasta.
Hitetlenkedve nézett bátyjára.
   - De... miért? - nyögte megdöbbenve.
Egyszerűen nem akart hinni a szemének.
Gerard némám ránézett, majd Mikey mellkasára hajtotta a fejét és sírni kezdett. Ez már sok volt neki. Nem elég a másnaposság, a fájdalmak, még ez is?
Mikey hagyta, hogy kisírja magából a fájdalmát, majd mikor lecsillapodott, kicsit eltolta magától.
   - Feküdj vissza, aludj még egy kicsit. Itt maradok veled!
   - Ne kell, hogy maradj! Már jobban vagyok!
Mikey végignézett Gee kékeslilás arcán, vérben forgó szemein.
   - Nem hiszem, hogy jól vagy! Maradok!
   - Mikey! Nagyon rendes vagy, hogy segíteni akarsz, de inkább egyedül szeretnék maradni.
   - Arról szó sem lehet! - jelentette ki végül Mikey ellentmondást nem tűrő hangon. Nem tartotta jó ötletnek Gerardot egyedül hagyni ilyen állapotban. - Maradok és kész!
Gerardnak már tiltakozni sem volt ereje, csak legyintett és visszafeküdt az ágyba.
Nem akart semmire sem gondolni, de agyába minduntalan előjöttek az emlékek. Egy időre azt hitte az egészet csak álmodta, és mikor felébred újra a régi lesz minden. Ebben  a reményben aludt vissza.

A konyhában Mikey addig összedobott valami ebédféleséget, bár nem volt biztos benne, hogy Gerard eszik-e.
Csöngettek. Frankie állt az ajtóban.
   - Hi! - köszönt Mikeynak. - Hogy van Gee?
Mike beengedte és leültek az étkezőben.
   - Nem jól! - válaszolt végül Mikey. - Lily elhagyta.
Frankie szája tátva maradt.
   - Mi?
Mikey odaadta a levelet.
   - Bassza meg! - nyögte Frank. - Szegény Gee! Még ez is!  Nagyon kivan?
   - Gondolhatod!
   - De, nem értem! Tegnap semmi nem látszott Lilyn, leszámítva az ijedtséget.
   - De látszott, csak mi Gerardal voltunk elfoglalva. Nem hiszem, hogy igazat mondott, mikor azt mondta, hogy nem bántottak!
   - Gondolod?
   - Nem láttad a ruháját? A felsője szét volt tépve.
   - Hát nem nagyon figyeltem. De nem látszott rajta sérülés.
   - Ha az embert megerőszakolják, nem biztos, hogy látszik rajta!
Frankie szemei elkerekedtek és most, hogy jobban belegondolt igazat adott Mikeynak. Végül is Lily ott volt 4 részeg pasival , Geet kiütötték. Nem valószínű, hogy kihagytak volna egy ilyen alkalmat!
   - Gerardnak el ne mond! - szólt rá gyorsan mikey.
   - Nem, dehogy! Még csak az kéne! És most mi lesz?
   - Én itt maradok pár napig! Briant már hívtam, hogy a holnapi koncertet mondja le. Így semmiképp sem tud Gerard színpadra állni.
   - Az biztos!
   - Ja, és ha már itt vagy, maradnál egy kicsit, amíg áthozok magamnak néhány holmit? Nem szeretném Gerardot egyedül hagyni!
   - Persze, menj csak!
Mire Mikey visszaért a ruhákkal még semmi sem változott. Gerard még mindig aludt, vagy legalábbis a hálóban volt.

Késő délután volt már, mire Gee  kidugta az orrát. Frankie és Mikey tévét néztek. Épp mikor kikászálódott a hálóból az egyik zenecsatorna bemondta, hogy a My Chemical Romance lemondta a holnapi koncertet, betegség miatt.
   - MI? - kérdezte élesen Gee.
Frank és Mikey csak most vették észre, hogy ő is ott van.
   - Ezt nem... ki volt? - nézett rájuk mérgesen.
   - Én szóltam Briannnek. - állt föl Mikey a kanapéról és bátyja elé állt.
   - De... miért?
   - Gerard , nem vagy olyan állapotban, hogy...
   - Honnan tudod, hogy én milyen állapotban vagyok, he? Megkérdeztél?
   - Nem, de egyértelmű volt, hogy...
   - Azt hittem az ilyen dolgokba nekem is van beleszólásom! - üvöltötte le Gee szegény Mikey fejét.
   - De...
   - Ne gyere most azzal, hogy csak jót akarsz, meg a faszom se tudja! Elegem van már a sok jótakarásból! Majd én tudom, hogy milyen állapotban vagyok!
   - Héé! - állt föl Frankie, hogy Mikey segítségére kelljen. - Nézz végig magadon! Tele vagy kék-zöld foltokkal, minden tagod fáj, hogy akarsz így koncertezni?
   - Most már te is kezded? - támadt most Frankiere Gee. - Mi van, itt már mindenki ellenem van? Az állítólagos barátaim, akik hátba támadnak? Van egyáltalán valami beleszólásom az életembe?
   - Gerard, nyugodj meg! Most dühös vagy...
   - Dühös vagyok? Persze, hogy dühös vagyok! Mert elcsesztetek mindent!
Ezzel sarkon fordult, visszament a hálóba és magára csapta az ajtót.

Bent levetette magát az ágyra és arcát a párnába fúrta.
Tudta ő, persze hogy tudta, hogy így nem képes kiállni a színpadra, de forrongó dühét és kétségbeesését azon töltötte ki hirtelen, aki az útjába akadt.
Mikor végre lecsillapodott már nagyon bánta, amiket mondott.
Kint Mikey és Frank értetlenül néztek egymásra.
   -Na, ezt jól megkaptuk! - mondta Mikey.
   - Áá... csak dühös, azért beszélt így!
   - Persze tudom. Majd lecsillapszik.

Nem is telt bele sok idő, mikor Gerad kisomfordált  a hálóból és bűnbánó arccal a fiúk elé állt.
   - Ne haragudjatok... az előbb... nagyon kiakadtam. Én nem gondoltam komolyan, amiket mondtam
Mikey arrébb ült a kanapén, helyet csinálva kettőjük között Geenek.
Frankie óvatosan megveregette a vállát.
   - Semmi baj, haver, nem haragszunk!
   - Olyan... nehéz! - motyogott Gerard szaggatottan. - Nem tudom elhinni, hogy nincs, hogy egyszerűen csak elment. Én... - és Frankie vállára hajtva fejét eleredtek a könnyei.
Frank megsimogatta a haját, majd Gee oldalra dőlt és fejét Frankie ölébe hajtotta, mint egy szeretetre éhes kisgyerek.

Este Frank hazament, Mikey pedig, ígéretéhez híven ott maradt. Bár Gerard azt állította, hogy sokkal jobban van, nem akarta magára hagyni.