Új bejegyzés Frissítés

2013.03.14. 23:48 Hanna

Hanna vagyok, 14 éves. A szüleim elváltak, az anyukámmal élek. Egy igaz barátom van, akivel mindent meg tudok beszélni. Ha ő nem lenne nekem... Ő az egyetlen, akihez fordulhatok. A szüleimet nagyon szeretem, de anyukámmal sokszor vannak nézeteltéréseink. Most vagyok abban az időszakban, hogy a zene mindennél többet jelent számomra. Most semmi mást nem érzek fontosnak. Gyakran csalódom az emberekben, sokszor minden hitem elveszítem, ilyenkor a  zene kapar fel a padlóról. A My Chemical Romance... Borzasztó sokat adtak nekem. Az első albumukat hallgatva úgy érzem, igazán élek. Akkor még nagyon nyers volt a hangzás, de nekem pont ezért tetszik... Olyan kicsit, mintha a számokat rögtön a megírás után vették volna fel... Azt hiszem, most kezdek rájönni mi is az a szerelem. Furcsán hangozhat, de nekem a szerelmet most Gerard jelenti. Ez nem az a "cuki frontember-szindróma", hanem valami más. Az ő hangjára alszom el, és az tart életben, hogy valamikor régen ő is olyan kétségbeesett volt, mint most én. A kedvenc számom a Demolition Lovers... Nagyon örülök, hogy tudok örülni Gerard boldogságának. LynZ és a Mindless Self Indulgence is nagyon inspirálóak számomra. Lyn egy istennő. :) Tehát... Igen, azt hszem, mondhatom, hogy megmentették az életem. Lehet, hogy nem vagyok elég érett, lehet, hogy idő kell nekem ahhoz, hogy magam körül is meglássam a szerelmet, csak azt tudom, hogy Gerard a válasz az összes kérdésre, amit valaha feltettem magamnak.

2012.09.05. 21:36 Miss

Lassan 10 év MCR, attólmég hülye voltam mindig, dehát azt hiszem ők se komplettek. :) Rossz irányba megyek azóta is, de legalább van egy olyan banda, akiknek minden dalszöveg-sorát átérzem vagy átéltem már. Néha egyszerűen csak megyek az utcán és örülök annak hogy a világ másik felén néhány faszi ugyanazokon a dolgokon járatja az agyát mint én, és hasonló élmények határozhatták meg az életüket, mint nekem. 8 évet vártam rájuk, de Sopronban a koncertjükön először éreztem, hogy tartozom valahová.

2012.04.22. 19:19 Foxie

Foxie vagyok, (amúgy Adrienn) 12 éves hölgyemény és tudok helyesen írni. A történetemben semmi rendkívüli vagy halálos nincsen, a szüleim elváltak, én furcsa vagyok, anyu párja egy idegbeteg állat. (Nem, komolyan. Egyszer úgy megütötte anyut, hogy ráesett a ruhaszárítóra, ami elgörbült.) A gyermekkorom rózsaszín és habos-babos és csendes, sose voltam valami beszédes típus, de azt hiszem, ma már inkább azt mondanám, antiszociális vagyok. Sose tudtam megnyílni senki előtt, egy barátom van, de még vele sem vagyok mindig őszinte, a családomról nem is beszélve. Nem vagyok szép, vagy különösen tehetséges, de próbálkozom, szinte mindig írok, rajzolok vagy fotózok. Elég vegyes érzelmekkel viszonyulok a világhoz, de nem utálok senkit, és remélem, engem sem utál senki, ugyanis én vagyok Mindenki Nővére az osztályban, akinek lehet rinyálni, "semmi baj, majd jobb lesz, úristen, ez szörnyű, gyere ide, ölelj meg", és még titkot tartani is tudok, mivel előbb mennék történelem tanárnak, mint hogy belefolyjak ezekbe a nagyon fontos iskolaügyekbe. Nem mondom, hogy rengeteg zenét hallgatok, de európai csak Emilie Autumn, amerikai a My Chemical Romance és a 30STM, a többiek japánok és hülyék. Egyikükre sem mondanám, hogy egy a kedvenceim közül, mert mindegyiket szeretem és mindegyiket másképpen. Egyébként jó tanuló vagyok, nem mintha érdekelne az iskola, mivel halványlila gőzöm nincs, mi lesz a jövőmmel, ugyan. Majd megoldom. Addig is kitartás! Kisregény tálalva. Nem túl izgalmas kisregény. De azt hiszem, halkan suttogva még mondhatom, hogy MCR saved my life. Mert ezt tették. Inspiráltak, kihúztak a gödörbőlezmárnemgödör szakadékból, jó érzéssel töltenek el, és nem tudom viszonozni... Nagyon fontosak nekem, de mivel nem tudnám elmondani, képzeljétek ide. Puszipá, Foxie

2012.03.04. 19:58 Rose

és mióta hallotam egy számot (Dead!) azota jobb a világom és jóbban tanulok (ez egészen fura egyépként sz*r  tanulo voltam  na az a lényeg hogy az MCR király banda isten álgya hogy ne oszoljanak belehalnék   tehát I  YOU MCR !!!!!!!!!!  hogy meg halgatatok

2010.07.29. 23:45 Wanderer

Hello, 14 éves vok(najó csak 2 honap múlva..) és Đorka.. hát az én történetem korántsem olyan szomorú. inkább olyan, mint a legtöbbünknek. végülis nem túl vidám, de semmi halálos. egy csomoszor éreztem úgy, hogy mindenki leszar, vagy elhagynak és már engem basztatnak mindenért a szüleim is(és ez sztem igaz is vt...), aztán jött az első.. megismertem gerardot és elolvastam hogy milyen nehéz vlt a gyerekkora. enyémmel összehasonlíthatatlan.(a következő sorokat ne negatívan értelmezzétek, mert úgy értem, hogy már majdnem megtettem, mert végülis előttem már sokan megtették és nem hiányoznék senkinek, de ez a szám és végül az egész mcr mentett meg...) majd meghallgattam a Thank You For The Venomot és arra gondoltam, hogy itthagyok mindent mer már senki meg semmi nem érdekel, mer én sem érdeklek senkit. mer mindenki itt bunkozik velem és én meg még a poénokat is tökre magamra veszem. tudtam hogy csak szivatnak de akk is szarul esett. és már semmi keresnivalóm nem volt itt. majd végighallgattam  a Venomot majd még egy számot és elröhögtem magam: miért hagynám el az életet ha itt van nekem az MCR? a második pedig az volt, amikor most pár napja megtuttam hogy az egyik rokonom tragikus módon meghalt. najó, helyesbítek. tragikus módon öngyilkos lett és belevetette magát a dunába az anyja és a fia szeme láttára. nem álltam olyan közel hozzá, de egy vérből voltunk és én szerettem. mert én mindenkit mégha nem is találkozunk sokszor megszeretek. és a fiát is annyira sajnáltam ugyanis nem tud lábra állni, mer mozgássérült és az apja volt az egyetlen támasza. és egyre több haláleset történt körülöttem és már nem is vagyok szomorú. nem mintha repdesnék az örömtől. de már nem érdekel. már nem sírok. találjátok ki mi az oka, vagy kik: My Chemical Romance és annak, hogy nőtt az önbizalmam és már nem félek annyira? nem veszek magamra mindent és sokkal normálisabb lettem? engem eddig nem tudott senki sem megváltoztatni, engem képtelenség. kivéve egy dolog, és az is jó irányba: MCR! MCR saved my life!(twice...) ps.: az mcr nem emobanda....-.-"""" jah és kösz h elolvastatok..

2010.07.23. 10:30 Sammy

Sziasztok! Niki vagyok, 19 éves és totálisan zenefüggő. Az életem szerves részét képezi a zene, főleg a rock és az MCR. Ugyan mostanság már ritkán hallgatom őket, de mindig is imádni fogom. Annak idején, mikor a gimibe kerültem nem volt túl sok barátom(ma sincs), csak pár embert ismertem, emiatt eléggé magányos voltam, volt, hogy addig nem mentem be a terembe, amíg meg nem láttam a tanárt, aki az aktuális órát tartotta nekünk. Közben otthon is akadtak problémák(amik sajnos a mai napig tartanak is), amiket nem tudtam csak úgy egyszerűen elengedni a fülem mellett. Olyan személyben kellett kib*szott nagyot csalódnom, akiről sosem gondolná senki, hogy csalódnia kell benne. Ez olyan szinten a mélypontra taszított, hogy elgondolkodtam azon is, jobb lenne ez a golyóbis nélkülem is. Ám egy napon meghallottam a zenetévén a Welcome to the black parade-t, és nem volt megállás, magába szippantott az MCR világa, ezzel megmentve a nyomorúságos életemet. Nem lett jobb az életem azóta sem, de legalább már tudok küzdeni azért, hogy jobb legyen, és megvédeni a családomat a katasztrófától. Szóval az MCR megmentett attól, hogy eldobjam az életem, elgondolkodtatott. Általuk jöttem rá, hogy minden rossz dologban meg lehet látni a jót, a szépet...sőt talán még a boldogságot is megérdemlem. Köszönöm, hogy vagytok fiúk. A szívembe zártalak titeket örökre.♥

2010.06.10. 18:38 Joeey

Hali A nevem Mercédesz 16 éves és zenefüggő :) Sokszor mikor magamba fordultam,haragudtam a világra a barátaim mentettek meg ,nehogy hülyeséget csináljak.Csakhát sajnos a barátok és az idők változnak .Sok barátom közömbös lett felém mert magamba fordultam anno 7.be és nem hagytam ,hogy segítsenek mert nem éreztem azt hogy szükségem van bárkinek a szentbeszédére vagy vállveregetésére hisz bármennyire mondják úgyse értik meg (akkor váltak a szüleim) Emellett otthon is állt a bál:mindenki mondta a magáét a másikról (anyai ág és apai ág) én meg középen és hallgathattam ,és hiába mondtam h nem érdekel ..elárulom őket se érdekelte XD Már akkor is sok zenét hallgattam de nem kifejezetten rockot,na akkor tértem rá mert az a szívemhez szólt. Most vagyok 10.es és most is tele van buktatókkal az életem : sulibeli problemek,barátokra hol lehet számítani hol pedig nem a páromra is kb úgyanez,anyum dolgozik ritkán van otthon és apumal nem beszélek annyit. Elegem volt a suliból,iskolát akartam váltani(rajzos vagyok) de érthetetlen okok miatt nem vettek fel. Teljesen padlón voltam.Nézegettem a gépemen található cucokat és megtaláltam Gerard egyik képét amit anno lementettem h hmm jó pasi és nagyon sokáig az msn kisképem volt :) Eszembe jutott a bandája h van pár jó számuk,rájuk kerestem.Hát onnantól kezdve bele a közepébe :D Szószerint My chemical romancera kelek és alszok el (este is hallgatom füllhallgatón) ,koncertjeiket nézem stb :) nagyon megszerettem őket,mert mikor tényleg mélyponton vagyok akkor is kisirt szemekkel is éneklem ha kell a Famous Last Wordsot,és ettől mindig magamhoz térek :) Gerard különleges helyet foglalt el nálam: ő azt teszi amit énis szeretnék: énekel és közben rajzzal is foglalkozik és mivel látom ,hogy neki sikerült igy énse adom fel :) hangom valamennyi van csak fejleszteni kéne :D(Rajzolással meg már 3 éves korom óta foglalkozom.)Meg rászánni magam ,hogy felválalljam ,hogy tudok valamit:):)Majd kiderül Ui: szerelmi életem hála az égnek helyrerázódott :) Köszönöm My Chemical Romance (L)

2010.04.27. 09:27 Ray

Sziasztok! Szóval a nevem Renáta és 18 éves vagyok. Nagyvonalakban el mesélem az életem sötét oldalát. Negyedikben kerültem új osztályba,ahol nem tudom milyen okokból de teljesen ki utáltak és nem csak az én osztályom hanem a környező osztályok is.összesen 3 csajjal voltam jóban az egész suliban és az a vicces,hogy az egyik osztályból egy csaj mára már tök jó barátnőm. A Koroncói szembe szomszéd néni férje egyik nyáron fel akasztotta magát és én végig néztem ahogyan az életéjért küzdöttek és hát őt nagyon szerettem.:( kicsiként mindenhova magával vitt és a kiscicákat is kergettem az udvarán. =) =( Aztán ugye el költöztünk Koroncóra,ott sem vagyok valami közkedvelt személy de nem is baj. A pici unokatesóm koraszülött volt és nem volt életképes,el veszítettük őt.:( Máig is pszhichiáter foglalkozik velem és két fajta gyógyszert szedek. Mindannyiótok érdekében segítséget kérni nem szégyen! Valahol az általánosból való el ballagás körül lépett az életembe mindanyiónk kedvenc bandája a My Chemical Romance.=) és mondanom sem kell,hogy mérhetetlenül hálás vagyok nekik és persze az én nagysszerű orvosomnak,családomnak és a barátaimnak és nem utolsó sorban ön magamnak.^-^ Nos ennnyi is lenne,aki végig olvasta annak teljes szívből köszönöm.;) MCR Saves Lives!

2010.03.12. 11:33 Nagy Katalin

Kata vagyok ,13  éves. Hála az égnek hogy megismertem a barátnőm, mert ő \\\"szerettette\\\" meg velem. Nagyon hálás vagyok neki ezért! Azelőtt visszahúzódó, \\\"tök béna\\\" voltam. Az MCR tényleg megmentette az életem! Már nem tudok nélkülük létezni! Hála az égnek, hogy vannak!!

2009.10.12. 22:05 Helenaaa

Hi. Ticiána vagyok, 13 éves. Már két iskolát hagytam ott, mert kiközösítettek. Most járok a harmadik iskolámba, és igen itt is kiközösítenek.. bár most az osztálytársaim éppen békén hagynak, de ma mondták, hogy meg akarnak verni... (a suli egyik legrosszabb gyereke, meg valami csaj). Hát nagyon örültem neki.. viszont egyáltalán nem félek tőlük. Hogy miért? Mert tudom, hogy nem halok bele, nem lesz semmi bajom legfeljebb egy két kék-zöld folt.. és ez tőlem furcsa, mert pár évvel ezelött azonnal szaladtam volna iskola igazgatóhoz, mindenhova, mert annyira féltettem magamat. Mellesleg azért kezdtek el szekálni, mert elmentem két gyerekkel táborba, és ott harmadikként, jól kiutáltak, és én meg nem hagytam magam.. mondtam nekik valami hülyeséget, amit átalakítottak és egy bazi nagy ügyet csináltak belőle, és a tanár elvárja tőlem, hogy ezért a zagyvaságért, kérjek bocsánatot, az a két gyerek meg játsza a sértödötett, egyszerűen nagyon idegesítőek tudnak lenni.. De nem érdekel.. Apukám szív és cukor beteg, már 10 éves koromban volt egy inkfartusa, de én nem keseredek el.. nem azért, mert szívtelen vagyok, nem azért mert nem szeretem, hanem azért, mert van ami ezekehez és egyéb gondjaimhoz is mind reményt ad, és az pedig az MCR. Nem azt mondom, hogy mindent nekik köszönhetek, hanem azt, hogy nagyon sok mindent. MCR-t hallgatok, ha rossz kedvem van, MCR-t, ha jó kedvem van, az MCR-t mindig meg tudom hallgatni. Mellesleg én egy eléggé önbizalomhiányos, érzékeny ember vagyok.. amikor rossz kedvem van. És ilyenkor el lehet képzelni, hogy az MCR mennyi erőt ad. (ezt úgy kell elképzelni, hogy rossz kedvem van, meghallgatok egy pár mcr dalt, aztán elfelejdkezek a problémámról xD) Meg mivel eléggé beteges MCR őrűlt vagyok(asszem már írtam amikor kb. sírógörcsöt és idegrohamot kaptam, mikor a 13 éves kiscsajnak  sweetsixteenbe ott volt a buliján az mcr..xD), ezért olyan álmaim vannak, hogy Geevel találkozzak, eljussak egy koncertre..stb. naszal volt már olyan eset amikor meg akartam halni, és mi tartott vissza? A remény, hogy még eljuthatok egy mcr koncertre, vagy valami. XD Nem egy nagy sztori, de azért ez is valami. xD

2009.06.19. 14:14 Rockerangel

Sziasztok, Betti vagyok 13 éves. Az én életemben is iszonyat sokat segített az MCR, de olvasva mások bajait az enyém szinte nem tűnik olyan borzasztónak mellette. Azért leírom... 2 éve eltitkoltam valamit otthon az anyukám elől ami fontos lett volna, de annyi sok baja volt enélkül is h nem akartam elmondani h ezzel már ne is kelljen törődnie.Az osztálytársaimmal nem jöttem ki jól még a legjobb barátaimmal is összevesztem és senkinek nem tudtam elmondani őszintén mi a bajom.Otthon se volt jó mert a szüleim folyton veszekedtek.Elkezdtem járni egy brazil harcművészeti sportra a capoeirára (asszem így írják) és ott mindig jól éreztem magamat.Volt egy srác akivel ott nagyon elkezdtünk "összemelegedni" és hát én totál belezúgtam.Aztán a srác hazudott nekem átvert és többé látni se akartam.A sportal is leálltam miatta.Erről se beszélhettem senkinek.Mikor ezek történtek láttam egy klippet a tv-ben ami eszméletlenül megtetszett.Ez volt a Welcome to the Black Parade.Rögtön felírtam az előadók nevét és rákerestem a neten.Az összes számukat letöltöttem és csak MCR-t hallgattam.Volt olyan h annyira egyedül éreztem magam h öngyilkos akartam lenni merthogy úgyse törődik velem senki.De ilyenkor mindig MCR-t kezdtem hallgattni és valahogy valami reményt adott, hogy De! Mégiscsak élni kéne valamiért tovább! Azóta megoldóttak a gondjaim de még mindig minden nap My Chemical Romance-t hallgatok és ha valakinek, akkor nekik nagyon sokat köszönhetek, ha ők nincsenek lehet h már én se lennék... Köszönöm MY CHEMICAL ROMANCE hogy megmentetted az életem...

2009.04.14. 18:46 Asriel

Jó napot kívánok mindenkinek,aki ezeket a sorokat kezdi. ^ ^ Nem mondom,hogy a MCR az egyetlen banda amit szeretek,és,hogy "ők vezettek ki a siralomvölgyből",de sokat köszönhetek a zenéjüknek.... Szóval először is...Hívhattok Asrielnek,és 15 éves vagyok. Másodszor:ez nem lesz egy szép sztori szal, akiknek nincs idegzetük hozzá ,hogy elolvassák azok FORDULJANAK EL! Éldegéltem "átlagos" életem szüleimmel és testvéremmel amikor 3 éves koromban elváltak. Ezek után az egyik hozzám legközelebb álló személy,a nagymamám meghalt 6 éves koromban. (és most elfordulni) 10 éves koromban megerőszakoltak a strandon.Senkinek nem mertem elmondani,a családom mai napig nem tud róla. Általános ötödik osztályában új suliba kerültem,és  állandóan piszkáltak,vertek,csúfoltak,vertek,hazudtak nekem,vertek,loptak tőlem....és azt mondtam,hogy vertek? ^ ^ Komolyra fordítva a szót 12 évves koromban újra szembetalálkoztam a pedofíliával- megkaptam az első csókom,csak nem attól és nem akkor amikor akartam volna. Mindezek után teljesen megutáltam magam,kezdtem hinni azoknak akik az iskolában...khmmm....piszkáltak,ezenkívűl  többször gondoltam öngyilkosságra (egyszer próbálkoztam is,de végül meggondoltam magam) ,viszont volt 1-2 emberke akik segíteni akartak akkor,és néha sikerült is nekik (HÁLÁS KÖSZÖNETEM NEKTEEEEEEEEEEK XD). Körülbelül ekkor ismertem meg a My Chemical Romance-t ezen belül is a Vampires Will Never Hurt You-t.Azonnal  megtetszett aszövege és persze maga a zenei világ is.Ihletet adott nekem (írónak készülök/és elég régóta -hmmm 11 éve?- éneklek),és mániákussá tett X3. Ez lett volna a rövid történetem ,ha végig bírtad olvasni annak örülök ^ ^ (Ja és nem túloztam semmivel kapcs. és nem színeztem ki ,és nem találtam ki SEMMIT,ez az életem)   Minden jót:                        Asriel

2009.04.01. 20:26 bíííaaa

halihóó. az én történetem ma történt meg,és megakarom osztani valakivel,mert szörnyű magamban tartani. szóval.... a szomszédban van egy srác aki hasoonlíít geere.nemis kérdéses miért szerettem bele fél másodperc alatt.(= állandóan ő járt a fejemben,és mivel vanpár olyan gyerek akiket én ismerek,és ők ismerik őt(nevezzük zöldszeműnek.:D),szóval voltak ötleteim hogyan szerezzem meg. ma bolondok napja van,és nagyon jól keltem,mert tudtam hogy csupa bolondozás vár ránk és nuku tanulás.:D kifestettük magunkat,dudáltunk,beöltöztünk,minden tökéletes volt. kb fél5 re értem haza, a barátnőim is jöttek velem. reméltem hogy ottlesz a 'zöldszemű',hogy megmutathassam a csajoknak. és ottvolt.*_________* első pillantásra elvakított a 'pink köd',és nemláttam hogy van vele valaki. és amikor közelebb jött,akkor látszott hogy egy lány,akinek ráadásul fogja a kezét.^^ aztán ott puszilgatta,amitöl a hányinger jött rám,mert kib*szott ronda a csaj.... el sem tudom mondani milyen érzés volt,de gondolom többnyire előfordult már veletek is ilyen. a csajokat sírva hagytam ott a buszmegállóba,és hazamentem. 3 órán keresztül sírtam,de aztán hopp.! eszembeötlött,hogy van nekem egy bandám.2energiaital után és az mcr öszes száma után újra legyőzhetetlennek érzem magam,és erős kifejezés lenne a 'már nem fáj',de sokkal jobban lettem. köszönöm my chemical romance.*..*

2009.03.25. 16:30 Vidzsi

Sziasztok!Itt a másik oldalon Vidzs 15 és fél éves. Nekem is sokat segített az MCR,mint mindenki másnak.Általánosban egy nagyon jó osztályunk volt,szívesen emlékszek vissza mindenre amit együtt csináltunk.Volt egy srác is akit bírtam(barátilag,persze)két éven keresztül mindenfélével szivatott,amivelcsak lehetett,de én mégis bírtam a fejét,mert ha úgy beszéltem vele,hogy nem volt senki rajtunk kívül nagyon kedves volt.Egyszer egy átlagos napon kezdődött az egész.Elkezdett vicelődni,hogy "fogadjunk hamarabb halok meg mint te!"én persze nem értettem,miértmondogatja ezt.Aztán barátnőm mondta el mi a helyzet.Rákos.Egy daganatot találtak a nyakában a gégéje mellett.Teljesen ledöbbentem,mert amíg szivatott sokmindent kívántam neki,de nem gondoltam komolyan.Úgy váltam el tőle,hogy csinál majd egy MSN címet,amin tud beszélni velem a túlvilágról is.Fél évre rá jött a levél,hogy meghalt.Teljesen kétségbe voltam esve,mert már annyit beszéltem vele,hogy a legjobb barátom lett.Nem tudtam mit kezdeni az életemmel,mert gyakorlatilag mindent vele osztottam meg.Napokat ültem az elsötétített szobában,a szüleim nem tudták,mit kezdjenek velem.A barátnőm mutatta meg az MCR,én is a Helenával kezdtem.Először meghallgattam azt mondtam nem rossz,majd szépen lassan egyre többet és több számot hallgattam meg tőlük,tetszett a fordítás,dalszöveg,dallam.Nemtudom mi lett volna velem nélkülük. Éljen az MCR!

2009.02.15. 12:08 Lyvi

Hello a nevem Lyvi. 13 vok mostleszek júniusban 14. A történetem rendkívül szomorú. Tavaly januárban megismertem egy lányt a neve Díía. Sokat dumáltunk viccelődtünk meg ilyenek. Nagyon aranyos lány volt nála jobb embert nemismertem. Ha kell megvédett és önbizalmat adott és nagyon viccees volt. Ő imádta a MCRT, én nem annyira de hála neki megszerettem (L) :D .Nyitottunk is együtt oldalt :) (személyest)Nagyon jól ment sokan jártak rá és mi is nagyon szerettük^^ Aztán nyáron mondta hogy majd szeptembertől kevesebbet fogunk beszélni. Nagyon szomorú lettem mivel nemdumálhatok majd oly sokat a legjobb barátnőmmel. Amikor utoljára dumáltunk aztmondta hogy ő majd azt szeretné ha a Helenára temetnék el majd ha meghal.  Teltek ahetek... Suli elkezdődött és kevesebbet dumáltunk sajnos :( Egyik nap mikor átjött egyik barátnőm felléptem msn-re és írt Día másik legjobb barátnője hogy a tesoja hívta hogy Díía MEGHALT. Elöször nemis értettem. Nem akartam elhinni. Nem az nemlehet hogy akit ennyire szerettem(barátilag!!) az itthaggyon. Lehetetlen. Miután barátnőm elment  elkezdem gondolkozni és csak bőgtem és bőgtem. Elment. Nincs többé az az ember akire felnéztem. Ilyenkor mindig MCR-t halgattam. Szerintem ha nem hallgattam volna öngyilkos leszek. vagynemtudom.  Máig sírok ha eszembe jut.

2009.02.01. 18:35 s.ec.

14 éves kis valami vagyok, a nevem sarah. nekem nagyon, nagon sokat segített az MCR. 2006-ban meghalt az Apukám, és akko teljesen magamba zárkóztam, volt hogy egész nap a szobámban ültem, ittam egy kis vizet, és ennyi. ez emg is látszódott rajtam. Apukám volt a legfontosabb ember az életemben. aztán valamikor 2-3 héttel ezután egy barátnőm mondta, hogy nézzek meg egy klipet youtube-n. ez volt a Helena. aztán szépen megszereztem az összes számot, és a fordításokat is. azalatt a két hét alatt körülbelül minden nap gondoltam arra, hogy Apa után megyek, hogy találkozhassak vele. de nem. segített az MCR. nem tudom miért, de akárhányszor meghallgattam 1-1 számot (vagy 1-1 albumot) mindig jobb kedvem lett, máramennyire lehetett...

2008.10.09. 14:15

Na, gyerekek, most megint írni fogok. Tudom, tudom, ha már egyszer írtam miért teszem meg megint?! Na de nem érdekel, most akkor írok!!! Na szóval. A nevem Đođđy, és keményen 12 éve élek ezen a szar helyen. Mostanában nem valami fényes az életem, és mostmár nem csak az apámmal vannak nehézségeim. Sikeresen megromlott a kapcsolatom a nővéremmel, és ráadásul azt vettem észre, hogy anyum is egyre többet folytja a bánatát a piába... Az én történetem csupán most annyi lenne, hogy ezeken a dolgokon mostanában eléggé sokat agyalok, és bizony egyre többször érzem úgy, hogy "Jajj de nem akarom én ezt az egészet!". Talán hülyének, és emonak fogtok nézni, de néha-néha elképzelem azt, hogy milyen lenne öngyilkosnak lenni... Na de azért mindenki nyugodt lehet, a megvalósításig egyhamar nem fogok eljutni, mivel nem akarok gyáva lenni, és semmi kedvem, hogy miattam is már megint az MCR-t okolják... -.-" De van fogalmatok arról, hogy néha mennyire elegem van ebből az egészből?? na, ennyi lenne, máris megkönnyebültem hogy kiírtam ezt magamból, köszönöm a másodszori lehetőséget is, és addig is xoxo és kitartás mindenkinek! :)

2008.09.04. 17:08

ehh. mennyien írtatok már. régen rá kellett van szánnom magam erre xD szal Venom vok, lassan 14 (és nem az a venom, aki korábban írt!!!! lehet átkeresztelkedek. a WENQM venom vok) nncs semmi ien halálközeli élményem... de a mychem az életem... eleinte elítéltek miatta, h emos vok (pengét is kaptam!XD) aztán először a barátaim, majd mostmár mások is kezdtek érdeklődni a banda után D: hála nekem XD szal alényeg, h vannak a tesóim és az édesdréga apám, akik naponta joopárszor felbasszák az agyam.... volt már, h gyilkoltam is vna, annyira elegem lett az apámból. huhh. de (ésmostjönazarész) hallgatni kő egy kis desert song-ot vagy a vidítós zenét (headfirst) és máris inkább azenére pörögsz, és legalább arra a pár percre elfelejted minden idiótaságodat, és inkább a gtárszólókra figyelsz :b szal ne gyilkolj, járj középiskolába és használj hullahoppkarikát (és reggelizz pirítottvillát xD) bye

2008.08.23. 21:19

Sziasztok!A nevem nem íróm le bocs :( 12 éves vok.Lehet hogy dedosnak néztek de nem vok az....már eléggé zavart hogy mindenki piszkált a sulimban és ezért folyamatosan sírtam és a végén a dolgok annyira elfajultak hogy megakrtak verni és folyamatosan fenyegettek.4 barátnőm volt és őket is elenem úszitották,és már nem volt kedvem élni....a szűleim meg csak azt mondogatták hogy nehagyyam magam,de én féltem...és akkor megtaláltam a neten az mcr-t és nagyon tetszett utána végighallgattam mindegyik számót a The Black Paraderól bár  a szővegét nem nagyon értettem de valahogy erőt adott hogy  ne hagyam magam!!!Másnap újra megpróbáltak megfenyegetni de megmondtam nekik hogy milyen szánalmasak és hogy ha megakarnak verni akkor verjenek ha meg nem ne legyen nagy a szájuk!Utána már nem nagyon piszkáltak és a barátaimat is visszaszereztem söt még új barátokat is szereztem és mikór megin piszkálni akartak már nem érdekelt mert ott voltak a barátaim.Ez 1 ével ezelött történt és azóta elköltöztünk és már más suliba fogok járni ,de ha itt is piszkálni fognak(bár nem hiszemxD)egyszerűen nem fog érdekelni mert a neten van egy bnöm akivel mindig eltudok beszélgetni és mindig felvidít (ő is MCR fan :D) és közben MCR-t tudok hallgatni.Ez az én történetem.MCR saved my life!!!

2008.08.12. 21:35

Szijaaa ^^ Remélem nembaj h titkosan írok, végülis a történet a lényegxD Elöször tökpicsa voltam ésh mikor meghallottam az mcr zenéjét, megváltoztam.. Más zenét halgattam, máshogy viselkedtem, az életem is könnyebb lett.. szóval ez a banda megmentette az életemxD

[48-29] [28-9] [8-1]