A plafont nézem, aludni szeretnék, visszazuhanni abba a világba ahol mindent én alakítok és nem más. Lentről beszélgetést hallottam. Egy ideig hallgattam a beszűrődő hangokat. Annyit tudtam kivenni az egész beszélgetésből, hogy valamin vitatkoznak. Nem bírtam tovább, ki akartam deríteni, hogy miért folyik a vita. Halkan odamentem az ajtóhoz és kinyitottam, óvatosan elindultam a lépcsőn lefelé, majd pedig leültem és hallgattam.

- Nem teheted, ezzel nem teszel semmi jót sem. Ezzel csak ártasz, de nem segítesz! – mondta egy idegen férfi

- De én rohadtul unom az egészet. - mondta Alex

- De nem teheted ezt,ez semmire sem megoldás. Azt hiszed, hogy ezzel minden jobbra fordul?- kérdezte az idege férfi

- Igen!- üvöltötte Alex

- Majd hívj fel, ha visszatért az eszed és lehiggadtál,én most megyek!- üvöltötte az idegen

Azzal fogta kabátját és kirohant az ajtón és becsapta maga után. Alex pedig mérgében földhöz vágta, ami legelösszőr a kezébe akadt, egy sörösüveget. Ahogy közeledett a lépcső felé, meglátta, hogy ott ülök.

- Mióta ülsz itt?- kérdezte

- Nemrégóta. - válaszoltam

Sokat nem értettem az egészből, ami történt. De annyit kivettem belőle,hogy Alex olyat akar csinálni, amit később nagyon megbánhat.

- Ki volt az a férfi?- kérdeztem

Közben Alex leült mellém a lépcsőre.

-Ő az egyik legjobb barátom, Matt-nek hívják. - mondta

- Min kaptatok össze? - kérdeztem tőle

- Hosszú lenne elmesélnem. - válaszolta

Közben pedig a földet bámulta és látszott rajta hogy nincs valami jó formában.

- Én ráérek, nincs semmi dolgom. Szóval, ha akarsz nyugodtan, mesélhetsz.

- Na jó……akkor mesélek. Meguntam már azt az örökös harcot, amiben a vérfarkasok elől menekülök, azért hogy ők megne szerezzék a véremet. Ez a menekülés már régóta megy így. Lehet, hogy nem is én vagyok az, akit keresnek, lehet, hogy mindenki téved. Ezért inkább átadom magam nekik és itt vége a sztorinak, mindenki boldog lesz.

- De miért akarják a véredet?

- Engem nem az igazi szüleim neveltek fel, ők elhagytak engem,Az egész igazi családom elhagyott. Matt szülei neveltek fel engem. Ők találtak rám abban a temetőben ahol téged…- itt elakadt a szava

-…..eltemettek-fejeztem be a mondatot

- Bocs, nem akartam felhozni a dolgot. - mondta Alex

- Semmi, nem baj. És tudsz valamit az igazi szüleidről?- kérdeztem

- Igen, de egy idő után elakadtam a nyomozással.

- És miket tudtál meg?

Kicsit tolakodónak éreztem a kérdést, és mégis válaszolt.

- Hogy lehet hogy Drakula volt a nagyapám…

- Drakula? Az a Drakula? - vágtam a szavába

- Igen. Neki és a feleségének,két közös gyermeke születet. Egy fiú és egy lány,és ahogy megtudtam, lehet hogy a lány volt az anyám. Valamikor régen ezen a környéken éltek. Volt valahol egy házuk elzárva a külvilágtól. De minden más,az hogy ők hova lettek, vagy az hogy hol állt az a ház senki se tudja. Minden a múlt homályába merült. - mesélte letört hangon

- De ugye nem adod fel? Kutatsz még utánuk? Ugye? Ha kell én, szívesen besegítek. - mondtam

- Nem, nem tudom. De a segítségedet elfogadom. Most már érted miért vadásznak rám? Azért hogy egy tisztavérű vámpírt fogjanak. De azt ne higgyék, hogy ha átadtam nekik magam minden simán fog utána menni, nem előtte mérget veszek be.

- Azt nem teheted. A feladás nem megoldás. – mondtam

- Jó,jó én is tudom. Tudod, hogy hosszú idők óta te vagy az első, aki segíteni akar nekem?!Remélem előbb utóbb eszedbe, jut a múltad. - mondta

És egy puszit nyomott az arcomra.

- Mi az a kezeden? - kérdezte

- Ja, ez? Hát visszamentem a temetőbe és ott találtam… ahol eltemetek. És gravírozva és van bele.

Azzal lecsatoltam a kezemről és megmutattam neki.

- Csak tudnám kik, lehetnek a monogramok tulajdonosai? - kérdeztem tőle

- Nem, nem ismerősek. De ki fog derülni, egy idő után minden kiderül. - válaszolta

Néhány könnycsepp legördült az arcomon. Alex gyengéden megfogta az arcom és letörölte őket. A szeme csillogott, ahogy belenézett az enyémbe, majd megcsókolt, gyengéden, érzékien. De aztán hirtelen elkapta a fejét.

- Ezt nem lett volna szabad. - mondta

Azzal felállt és elrohant. Én még egy ideig ültem és néztem magam elé,nem értetem miért rohant el. Régóta vártam erre,erre a pillanatra,erre a csodás csókra. Egy idő után felballagtam szobámba és eldőltem az ágyon,majd pedig lassan elnyomott az álom. Mikor felébredtem egy cetlit találtam az ajtómra tűzve.

„El kellett utaznom, majd jövök, nem tudom mikor. Matt-et megkértem, hogy míg nem leszek, itthon néha nézzen rád. Ha szükséged van valamire neki, szólj! Vigyázz magadra!

Alex”

De mit fogok én csinálni annyi ideig egyedül?Lehet hogy Matt néha rámnéz, de az szerintem nem lesz valami gyakran,ráadásul nem is ismerem. De majd talán valahogy feltalálom magamat. - gondoltam magamban

 Az idő lassan telt és unatkoztam, de nagyon. Matt néhány nap múlva jött elösször, az éjjel közepén.

- Hahó, van itt valaki? - kiabálta a nappali közepéről. Én épp a szobámban voltam és egy jó véres horrorfilmet néztem. Mikor meghallottam hogy valaki kiabál a hangerőt lejjebb vettem, hogy haljam ki az.

.Hol vagy? - kiabálta Matt

- Megyek! - kiáltottam neki

Nagyon sötét volt a lépcsőnél a villanykapcsolót pedig nem találtam. Ezért a falat tapogatva próbáltam lejutni a földszintre. Mikor leértem, fény szűrődött ki a konyhából, ezért arra mentem. A hűtő ajtó nyitva volt valaki ált mögötte és dúdolt valamit.

- Khmmm,khmmm….- mondtam kicsit nevetve

- Áááá….helló! - mondta és kidugta fejét a hűtőajtó mögül - Kicsit megéheztem gondoltam valami kaja után, nézek. Amúgy Matt vagyok! - és visszadugta fejét a hűtőajtó mögé és dúdolgatott tovább. Én közben odasétáltam a pulthoz és leültem az egyik székre és néztem, ahogy kaját csinál magának,egész végig hátat fordított nekem mintha ott se lennék.

- Amúgy hogy jutottál be? Ha jól emlékszem bezártam minden ajtót és ablakot. - mondtam

- Na kész vagyok! Tessék neked is csináltam hátha éhes vagy. – azzal lerakott elém egy szendvicset ő meg nekiállt enni. Matt nagyon laza srác volt, haja kócos, fésűt régen láthatott-gondoltam. Egy szakadt farmert, egy kinyúlt fekete póló volt rajta.

- Ja igen, kérdésedre válaszolva van kulcsom, de nem azt használtam - itt eleresztett egy sanda vigyort – feltörtem a zárat, kezdek kimenni a formámból szóval jól jött egykis gyakorlás-azzal hatalmasat harapott szendvicsébe.

- Gyakoroltál?  Betörő vagy? - kérdeztem

- Hát… nem, vagyis tágabb értelemben igen, vérfarkasok utáni kémkedésnél hasznát veszi az ember, de nyugi nem foglak kirabolni. Megeszed? - kérdezte

- Mi… ja… nem, megeheted. - azzal elé toltam a szendvicsemet

- És minden rendben? Nincs valamire szükséged? - kérdezte

- Ööö….nincs,csak halálra unom magamat! - válaszoltam

- Hát az unalmadon segíthetek, szólok a csajoknak, hogy ugorjanak be hozzád egyik nap. Az jó lesz? - közben az én volt szendvicsemet is eltűntette

- Igen az jó lenne. De kik azok a csajok? – kérdeztem

- Hát….néhány vámpírcsaj haverom, de megtudod kik ők, ha itt lesznek. Jól vagy?Nagyon sápadt vagy. - mondta

- Kicsit szédülök, meg gyenge vagyok, de….. - kezdtem de félbeszakított

- Ittál te mostanában vért? - kérdezte

- Hát….egy hete,aszem …. - válaszoltam

- Csoda hogy még nem rontottál rá egyikünkre sem. Na gyere, megnézzük Alex hagyott-e nekünk valami finomságot.

Azzal felállt és intett, hogy kövessem. A pince lejáró felé indult, én meg követtem. A pince az óta semmit sem változott mióta utoljára járta lent. Matt elment vérért, én meg körülnéztem addig. Nem sokára visszaért, két pohár vért tartott a kezében.

-Ezt most szépen megiszod, ez jót fog tenni. - mondta és az egyik poharat a kezembe, nyomta másikból, pedig megitta a vért. Fogtam a poharat kicsit vonakodva de megittam én is. Éreztem, ahogy szétterjed a testemben, szemfogaim is nőni kezdtek. Most is fájt de élveztem ezt a fajta fájdalmat.

- Az előbb hogy értetted, azt hogy csoda, hogy nem támadtam rátok? - kérdeztem értetlenül

- Sok vámpír, ha nem jut vérhez képes a vámpírtársai vérét is kiszívni. De vannak, akik azt élvezik, hogy más vámpírok vérét szívják ki, ők a „Gaztevők”.De sokféle vámpír van még. – mondta

- Milyenek vannak még? - kérdeztem

Közben leültünk az asztalhoz.

- Hát…inkább csak a legismertebb „fajtákat” mondom el,mert nagyon sokféle van. De majd ha többet szeretnél megtudni a dolgokról akkor szerintem vedd kölcsön Alex néhány könyvét.

Nos.. akkor….vannak a „Kóborlók” ők nem tartoznak egyik vámpírklánba sem.

- Klán? - kérdeztem

- Igen az egy olyan csoport a vámpírok között, akik egy őstől származnak. Aztán…vannak még az „Inconnu-k” vagyis az ártatlanok ők azok a vámpírok, akik nem harcolnak sem vérfarkassal se emberrel,visszavonultan élnek….

Még jó ideig mesélt a vámpírokról. Sok olyat megtudtam tőle, ami nekem új volt, de ezt a világot is meg kellett ismernem.

- Nekem mennem kell, ha nem akarok sült vámpír lenni. - mondta

Azzal felállt és elindult a lépcső felé.

- Szia, majd még valamikor benézek! - köszönt el

- Szia! - mondtam

Mire utolérhettem volna már eltűnt. Ahogy kinézte az ajtón, láttam, hogy a nap kezdett feljönni. Becsuktam az ajtót, felmentem szobámba és lefeküdtem aludni.