- Őőő... bocs, hogy zavarok! - és már menne is ki, mikor kiszabadulok Bert szorításából.
- Ne! - kiabálok az öcsémre.
Frankie-Mikey zavarba jön. Talán attól tart, hogy őt is be akarjuk venni? - Ez nem... én nem... magához nyúlt... vagyis... hozzám... illetve... meg akartam... vagyis...
Ez már teljes káosz, magam sem tudom mit beszélek.
- Gee, jól vagy? - kérdezi Frankie-Mikey.
- I...igen, csak... Bert... vagyis..
Na jobb lesz, ha csendben maradok, már így is komplett idiótát csináltam magamból.
Frankie-Mikey közelebb jön, belenéz a szemembe.
- Biztos minden rendben? - kérdezi fura arckifejezéssel.
- Persze, persze! - vágom rá gyorsan és még mielőtt elsírnám magam kirohanok a fürdőszobába.
Teljesen kikészít ez az egész. Eddig azt hittem jó móka lesz, de most, hogy közeledik az este egyre idegesebb vagyok. Igazából még azt sem találtam ki mit csináljak, amivel rendesen leégethetem Bertet. Női ruhát vegyek fel? Azt ő is megteszi. Adjam az idiótát? Nála még az is megszokott lehet...
A fürdőszobában belenézek a tükörbe és elborzadok a látványtól, de erőt veszek magamon és készülődni kezdek az estére.

Hatkor jön értünk egy autó. Miután beszállunk a srácokkal (természetesen a The used tagjaival), rögtön nekem támadnak, hogy mi a fenét csináltam két napig. Előadok valami ködös történetet, ugyanolyan ködös szavakkal, mire értetlenül néznek rám és Jeph csak legyint egyet.
- Látom, megint beszívtál! - mondja röhögve. - De azért remélem még énekelni tudsz!
Vigyorogva bólintok. Mégsem volt olyan hülye ötlet ez az össze-vissza beszéd, így mindent rá lehet majd kenni az "állapotomra".
A koncert előtti fél órában már nagyon ideges vagyok, ami fel is tűnik nekik.
- Mi a baj Bert? - kérdi Dan, majd felém nyújt egy üveget, amiből jót húzok lélekerősítőnek.

Elkezdődik a koncert. Úgy viselkedek, mint egy komplett idióta. Ja, és a dologhoz még az is hozzátartozik, hogy a dalokat csak részben tudom, úgyhogy csak itt ott beleénekelek. Ez az elején még nem annyira feltűnő, de mikor már a negyedik dalt is szinte csak a közönség énekli egyre érdekesebb lesz a helyzet.
Quinn odajön hozzám, megkérdezi minden rendben van-e, én meg válaszul lesmárolom, aztán leülök az színpad közepére és magamba roskadva hallgatok, míg a zene szól.
A fiúk nem akarnak továbbmenni, látva állapotomat, ám én felpattanok és bizonygatom, hogy nincs semmi baj, miközben a közönséget hergelem.
- Játszunk még? - üvöltöm a mikrofonba.
- IGEEEEEN!!! - jön az egyértelmű válasz.
Elkezdek vetkőzni. Először csak a felsőmet veszem le, majd szép lassan, komótosan letolom a nadrágomat, hátat fordítok a közönségnek, és riszálom a seggem. És hogy mi a reakció? ŐRJŐNGÉS! "Bazz, ez tetszik nekik!" gondolom kétségbeesetten és abbahagyom gyorsan. Még a végén nem leégetem Bertet, hanem az egekbe fogják magasztalni a ma esti teljesítménye miatt.
Ahogy leállok, a rajongók őrjöngve és követelik az előbbi folytatását.

Egyre jobban elragad a hév, és nyilván az elfogyasztott alkohol mennyisége is közrejátszik abban, hogy élvezem a koncertet. Még mindig háttal a közönségnek újra letolom a gatyát, majd visszahúzom, megint letolom, és visszahúzom. Minden egyes letolást a közönség hangos sikítása kísér, míg a visszahúzást fütyülés. Amilyen tempóban csinálom úgy reagálnak a rajongók is. Percekig eljátszadozunk így mi: a rajongók a nadrágom meg én.
Aztán megfordulok, és ugyanezt megcsinálom elölről is, ennél a sikítás még nagyobb. A három srác a színpadon csak néz. Nagyon nem tudják mit csináljanak, de a zenélésről már lemondtak. Bámulják magánszámomat és meg sem mernek szólalni.
Mikor megunom a gatyatologatást elhatározom, hogy nem állok meg. Letolom teljesen a bokámig, majd szép lassan benyúlok az alsómba és az újjaimat kinyújtom előre, mintha merevedésem lenne. Na, hogy erre milyen hangok jönnek válaszul meg sem kísérlem leírni. Aztán megfogom a boxer két oldalát és elkezdem letolni....

A következő pillanatban érzem, hogy valaki hátulról nekem csapódik és ledönt a földre.
- Mi a faszt csinálsz? - ordít rám a saját, jól ismert hangom.
Hátranézek és látom, hogy Bert landolt a hátamon,. Teljes súlyával rám nehezedik és próbálja megakadályozni, hogy levegyem a boxert.
- Te meg hogy kerülsz ide? - próbálom túlkiabálni a hangzavart, ami nem kicsi.
Jól nézhetünk ki együtt, ahogy Gerard egy koncerten leteperi a vetkőző Bertet!
- Korábban kell ahhoz felkelnetek, hogy engem fogva tartsatok! - vigyorog diadalmasan, majd kihasználva erőbeli fölényét kőkeményen lesmárol.
Nagy nehezen levetem magamról, feltérdelek és fenyegetőn megfogom a boxerem szélét.
- Ha nem hagysz békén leveszem!
Erre ő is feltérdel mellém, kicsatolja az övét és elkezdi letolni a nadrágját.
Kicsit lejjebb tolom az enyémet.
- Hagy abba, vagy leveszem! - fenyegetőzök tovább.
- Szerintem téged jobban zavarna, ha én venném le! - vigyorog tovább és már meg is szabadul a nadrágtól és szintén az alsóját markolássza.
Most fogom csak fel, hogy nem vagyunk egyedül. Cirka egy-két ezer ember tanúja kellemes kis játékunknak. Jól nézhetünk ki! Két őrült énekes térdel egymás mellett egy szál boxerben, fogdossák a micsodájukat és azon versenyeznek ki tolja le elsőnek. A közönség már nem ordít, a meglepetéstől, és a várakozástól lefagytak. Ahogy végignézek az arcokon látom a feszült várakozást. "Na fiúk, ki lesz a bátrabb?"
Patthelyzet. Ha letolom a gatyám megteszi Bert is, tehát én is vele égek, ha nem, akkor győzött, nincs bosszú, pedig már többszörösen megérdemelné, mivel az előbbi smárolással igencsak érdekes látnivaló okozott.
Már épp feladnám a harcot, mikor a hátunk mögül őrült csatakiáltás hallatszik és az MCR teljes legénysége beront a színpadra, magával sodorva a The used-os fiúkat és Bertet, majd egy eszeveszett tömegverekedés veszi kezdetét, melynek célja az én lecsupaszításom megakadályozása.