A szállodába visszaérve tanácskozást tartunk, hogy hogyan tovább. Mert szép és jó, hogy meg kell keresni minden bajunk okozóját, de mégis hogyan? Talán adjunk fel hirdetést, hogy "Keressük azt a személyt, aki szórakozik velünk, és kérjük, hogy álljon le, különben...! "?
- Na jó, most komolyan, merre induljunk? - kérdezi Frank tettre készen.
Olyan rendes mindenki, ahogy együtt érez velünk. Sajnálom, hogy nem mondtam el már az elején az igazságot, akkor megkímélhettük volna magunkat sok kellemetlenségtől!
- Az biztos, hogy ez valami bosszú. - vélekedik Mikey.
- És ha nem? - nézek rá kérdőn.
- Miért, azt hiszed azért csinálja, mert ez nekünk annyira jó?
- Nem, de lehet, hogy valaki csak szórakozik velünk, jókat röhög rajtunk, aztán annyi.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan! Ahhoz nagyon agyamentnek kell lennie! - szól közbe Lynn.
- Hát az is! Aki ilyen dolgokat tesz az csak agyament lehet!
Csüggedtem meredünk egymásra, ismét nem jutottunk közelebb a megoldáshoz.
- És most mi lesz a díjátadóval? - néz rám Mikey.
- Mivel?
- Hát, holnap után, tudod!
A homlokomra csapok. A nagy kavarodásban sikerült teljesen megfeledkeznem róla.
- De... lemondtuk az összes koncertet. - szól közbe Ray tétován.
- Ott nem lépünk fel, csak vendégek leszünk. Gyanús lenne, ha oda sem mennénk el. - véli Mikey.
- Rendben, oda elmegyünk. Még az is lehet, hogy ott feltűnik majd titokzatos jóakarónk, hogy megszemlélhesse a művét!

Elérkezik a díjátadó napja, persze addig változatlan a helyzet. Lyn-Z most nem jön velünk, inkább tovább bújja a könyvtárakat és az ezoterikus boltokat. Úgy látszik ő is szeretne már visszakapni engem a saját bőrömben.
Az összes zenekart és előadót egy szállodában szállásolják el.
Beköltözünk a szobáinkba. Szokatlan búskomorság ül a társaságon. Senkinek nincs kedve ehhez a cécóhoz, viszont él a remény, hogy véget vethetünk ennek a cirkusznak.
Mindannyian Mikeynál gyülekezünk, várva az indulást.
Mikor Ray meglát kiakad.
- Te jó ég Gee, azért néha megfésülhetnéd a hajamat! Mire visszakapom egy merő gubanc lesz az egész.
Belenézek a falitükörbe, ezt az átváltozás óta nem tettem meg. Elborzadok a látványtól. Enyhe kifejezés az, hogy a hajam szanaszét áll, és inkább emlékeztet egy rakás szénára.
- Te mondtad, hogy ne csináljak vele semmit! - válaszolom egykedvűen és megpróbálom lesimítani az össze-vissza álló tincseket, de ujjaim beleakadnak és sikerül alaposan megtépni magam.
- De nem arra gondoltam, hogy meg se fésülködj! - sápítozik tovább Ray. - Na gyere, megpróbálom rendbe tenni.
Leültet egy székre, elővesz egy gyilkos szerszámmal is felérő fésűt és megpróbálkozik a lehetetlennel. Úgy tépi-cibálja a jobb sorsra érdemes hajkoronát, hogy potyognak a könnyeim.
- ÁÁÁ... hagyd abba! - kiáltok kétségbeesetten. - Majd inkább én! - és némi hadakozás után kiveszem a fésűt a kezéből.
- Nem értem, nekem nem szokott ennyire fájni. - védekezik.
- Én nem bírom annyira a fájdalmat, mint te!
Hosszas munka után sikerül némi emberi formát varázsolni a fejem tetejére. Persze, mondanom sem kell, eddigi tevékenységemet a többiek sajnálkozva figyelték.
Mindenki leül és várunk. Meg sem mukkanunk, csak ülünk.
Bob a lábán dobol unalmában, Frankie rágcsál valami nasit, Mikey idegesen kapkodja a fejét, Ray pedig gitározik. De még hogy! A tehetségét nem vesztette el!
Kopognak. Mikey örül, hogy végre csinálhat valamit, így gyorsan feláll ajtót nyitni.
Az ajtó előtt Bert vigyorog.
- Hi! - köszön be szétnézve. - Mi a helyzet?
Mikey, magához térve az első döbbenettől, majdnem becsapja előtte az ajtót.
- Nahát, milyen vendégszeretők vagytok! - röhög Bert.
- A vendégeket szeretjük, csak téged nem! - szól be neki Frank teli szájjal.
- De nagy valakinek a pofája, az egyéb méreteihez képest! - veti oda neki Bert.
Frank már épp ugrana, hogy a képébe másszon, mikor kettőjük közé ugrok.
- Na mi van Toro, újabban te vagy az őrangyala? - kérdi tőlem gúnyosan Bert.
Morgok valami, nagyon nincs kedvem most egy kellemes kis csevegéshez Bertel, hagyom inkább a fenébe.
Bert körbenéz a gyászos társaságon, és rögtön kiszúrja, amit nem lenne szabad.
- Hé, Gerard, nem is tudtam, hogy ilyen jól gitározol!
Ray csak most kapcsol, hogy az, hogy most gitározik egyáltalán nem normális.
- Őő... én csak...őőő...
Na ez meg aztán egyáltalán nem vall rám!
- Mi van veletek? - kérdezi Bert csodálkozva. - Beszedtetek valamit, vagy mi?
Elegem van. Odamegyek hozzá, megfogom a karját és próbálom kitessékelni a szobából.
- Na jól van haver, senki sem kíváncsi rád, úgyhogy húzz el!
Megáll velem szemben és gyanakodva néz rám, majd mint akinek már minden világos a homlokára csap.
- Jaaa.... vagy úgy! Nem férsz a bőrödbe, mi? - vigyorog csillogó szemmel, és a "bőrödbe" szót alaposan megnyomja.
Megállok egy pillanatra és ránézek. Az a hamiskás fény a szemében...
Közelebb hajol, hogy csak én halljam amit mond.
- Nem tudom most ki vagy, de nagyon szar lehet neked! - mondja tettetett sajnálkozással. - Na jól van fiúk! - szól végül fennhangon. - Nem zavarok tovább. További jó... csereberét!
És még mielőtt bármit szólhatnánk kiviharzik az ajtón