Vissza a szállodába,mindenki a saját szobájába. Csak mi vagyunk zavarban Mikey-val,hogy ki hova menjen.

   -Ide figyelj öcskös! A te helyed most Lyn-Z mellett van. Mégiscsak hülyén nézne ki,ha én aludnék vele...De ha egy ujjal is hozzá mersz nyúlni,kitekerem a nyakad!

   -Nyugi bátyó,nem tartok igényt a feleségedre. Megvan nekem a magamé!

   -Nem is tőled félek,hanem Lyn-Z-től. Tudod,ha beindul nehéz leállítani,később meg hallgathatom a mérgelődését. Találjunk ki valamit. Nem maradhatsz vele egyedül!

   -Nálad alszom!

   -Ne de miért? Mit mondasz neki?

Közben Lyn-Z jelenik meg a láthatáron.

   -Jössz már Gee? - kérdi sokat sejtetőn

   -Na jo Mikey. Indulj el,megyek utánad,majdcsak lesz valahogy.

Nézem öcsikén,aki mint egy rakás szerencsétlenség bandukol „felesége” felé.

Lyn-Z csípőre tett kézzel várja a szobaajtóban.

Mikor odaérünk hozzá torkom szakadtából elkezdek zokogni és Mikey vállára hajtom a fejem.

   -Gee,ne hagyj magamra! Nem akarok most egyedül lenni!

Mikey egy darabig csak néz rám,aztán leesik neki a dolog. Átölel,megveregeti a vállam és próbál megnyugtatni.

   -Semmi baj Mikey! Minden rendbe jön! - közben Lyn-Z-re sandít és egy „bocs,de ez van” vállrándítást küld felé. Lyn-Z kicsit bosszúsan méreget minket. Tovább ütöm a vasat.

   -Kérlek,hagy legyek nálatok ma éjszaka! Félek,hogy valami hülyeséget fogok csinálni!

Lyn-Z most már mérges és türelmetlenül néz Mikey-ra.

   -Nem hagyhatom magára – próbálja győzködni. - Látod milyen állapotban van!

Erre még jobban zokogok. Egészen belebújok Mikey mellkasába.

Lyn-Z kicsit enyhül,de láthatóan nem tetszik neki a dolog. Végül,gondolom Mikey kérlelő pillantásának hatására beleegyezik.

Mindhárman bemegyünk a szobájukba. Némi tanakodás után megegyezünk,hogy én  a pótágyon fogok aludni.:)

Mikey nagyon zavarban van,hogy Lyn-Z-vel kell egy ágyban aludnia. Sőt,szólok neki,hogy nem ártana átölelnie is,mert ha visszaváltozunk örökre azt fogom hallgatni,milyen tuskó voltam vele.

Odasandítok rájuk időnként,hogy minden rendben van-e? Közben megesz a sárga irigység,ahogy látom őket együtt. Lyn-Z észreveszi,megszán,próbál velem kedves lenni

   -Mi a baj Mikey? Hiányzik Alicia?

   -Igen!

Odajön hozzám és barátian átölel. Olyan jó az illata. Egy pillanatra elfeledkezem mindenről. Odabújok hozzá...egészen közel....még közelebb!

   -Khm! - hallom Mikey krákogását,ez magamhoz térít. Még jó,hogy Lyn-Z nem vette észre,hogy majdnem megcsókoltam!

Kibontakozok az öleléséből és megköszönöm a vigasztalást. Jobb,ha ezentúl távol maradok tőle.

Alig bírok elaludni. Egyfolytában Lyn-Z-t és Mikey-t lesem. Ott volna a helyem,abban az ágyban! Ehelyett itt szorongok egy szűk pótágyon és játszom a depis öcsikét.  És mi lesz holnap? Reggel utazunk,este megint koncert! Mi lesz,ha soha többé nem változunk vissza? Egyáltalán mit kell tennünk,hogy visszakerüljünk a saját testünkbe? Látom,hogy Mikey sem alszik,gondolom őt is hasonló dolgok bántják.

   -Gee,ébren vagy? - kérdezi halkan.

   -Aha! Te sem tudsz aludni?

   -Nem! És Lyn-Z állandóan rám mászik. Alig kapok levegőt!

Hát igen! Az én Lyn-Z-m!!!

   -Gee! - hallom újra. - Átmehetek hozzád? Úgy,mint kiskorunkban,mikor féltem éjszaka.

   -Gyere csak! -legalább addig sincs Lyn-Z közelében. - Olyan mindegy,hogy egyedül nem alszom,vagy ketten nem alszunk.

   -Köszi...

A sötétben érzem,ahogy bebújik a takaróm alá és próbál elhelyezkedni,ami nem kis teljesítmény ezen az ágyon.

   -Aúúú....ez a fejem volt!

   -ÓÓ...bocsi,nehezen férek el!

   -Hát igen! Kicsit megnőttünk mióta utoljára együtt aludtunk.

   -Egy kicsit....

   -Gee,észrevettem,hogy van egy csúnya anyajegy a ….szóval hátul. Meg kéne nézetned valakivel. Nagyon rossz helyen van!

   -Mikey,ne foglalkozz már annyit velem,jó?

   -Csak...nehogy baj legyen belőle.

   -Jól van,majd megnézetem,ha túl vagyunk ezen.

Még beszélgetünk egy darabig a régi dolgokról,majd mindketten álomba merülünk.

Arra ébredek,hogy Mikey keze a számban van. Óvatosan arrébb csúsztatom és végignézek magamon. Titokban azt reméltem,hogy mire felébredünk visszaváltozik minden. De nem így történt!

Körbenézek és látom,hogy Lyn-Z ül az ágyon és minket néz.

   -Én csak...-próbálok magyarázkodni – csak féltem egyedül. ( Szegény Mikey!)

   -Jól van Mikey,semmi baj! Asszem én átmegyek a te szobádba. Te meg feküdj ide nyugodtan,úgy kényelmesebb lesz.

Ez aztán a meglepő fordulat! Lyn-Z valóban elment,de én már nem aludtam vissza. Sőt lassan Mikey is ébredezik.

   -Jó reggelt!

   -Szia! Hogy aludtál?

   -Egész jól!

   -Jó neked! Én egész végig a karodat rágcsáltam.

   -Bocsi....És most hogyan tovább?

   -Gondolom úgy,ahogy eddig. Fel a buszra,irány a következő város,koncert,stb.

   -Szerinted jó ez így?

   -Úgy nézek ki,mint akinek jó? - kérdezem dühösen és a tegnap szerezett monoklimra mutatok,amit már volt alkalmam megcsodálni a tükörben.- De jelenleg nem tudunk jobbat!

   -Talán le kellene mondani a koncerteket...

   -Na ja! És mire fel? Melyikünket égessük le? Kinek legyen valami égető problémája? Nem öcskös,nem ez a megoldás. A veszekedésünk juttatott minket ide,gondolom a megoldás az lehet,ha megértjük a másikat.

   -Oké! Én már megértelek! Elhiszem,hogy nincs könnyű dolgod! És most mi van? Mégsem változtunk vissza! Mi hiányzik?

   -Nem tudom!

Kopogás. Bob beszól az ajtón :" 1 óra múlva indulás!" Közben leesik az álla a látványtól,hogy egy ágyban talál minket.

   -Bocsi,hogy zavartam! - majd vöröslő fejjel kisomfordál. XD

Ismét a buszban,úton a következő állomás felé.

Mindenki csöndes. Mi Mikey-val a jövőn gondolkodunk,a többiek pedig azt hiszem rajtunk. Legalábbis a tekintetükből úgy tűnik!

Néhány óra múlva újra próba a koncert helyszínén. Egészen déja-vu érzésem támad.

Az egyik szünet alatt Mikey-val ketten maradunk.Megkérem,hogy mutasson a gitárján néhány dolgot,hogy a ma esti koncerten ne legyek már annyira béna.Ő kézbe veszi kedves hangszerét és elkezd tanítgatni. Naná,hogy ebben a pillanatban jön vissza Frank és naná,hogy ezt meglátja!

   -Mi az Mikey? Gee tanít gitározni? - poénkodik,de látszik,hogy furcsállja a dolgot.

   -Én csak mutattam pár dolgot...-hogy ez mekkora baromság!

   -Tényleg? Nekem is mutatnál? - nyújtja Mikey felé a gitárját.

Mikey zavartan néz rá. Ez most valami vicc? Frank még mindig nyújtja felé a gitárt.

Félek,hogy ebből még balhé lesz,van e nélkül is elég bajunk,inkább közbeszólok:

   -Én kértem meg rá! Tudod néha jó egy kis friss,olyantól,aki nem ezt csinálja állandóan.

Ezzel megfogom Frankie gitárját,hogy ne nyújtsa már Mikey felé.

És akkor megint ugyanaz a fájdalom. Mindenem fáj és látom,hogy Frank és Mikey is összegörnyed velem együtt.

Most már tudom mi történik,csak azt nem ,hogy most hová vezet!

Elmúlik a fájdalom és én pont ott állok,ahol Frankie és a kezemben van a gitárja. Velem szemben pedig Mikey!

   -Ajaj! - nyögöm. - Most ki kicsoda?

   -Mi? -szólal meg az én testem.

   -Ki vagy ?-kérdezem tőle. Az már kiderült,hogy én Frankie testébe kerültem.

   -Frank vagyok! - válaszol Gee.

   -Ez nem lehet igaz! Mikey?

   -Én jól vagyok! - szól Mikey.

Ő bezzeg visszakerült!

   -Gee...-Frankie értetlenül néz ránk – Mi történt? Mi a fa... van?

Fogom a fejem! Ez nem lehet igaz! Kezdődik minden előröl,csak most Frankie-vel. Hozzákezdek életem legnehezebb magyarázatához.

   -Tudod Frank,az a helyzet,hogy.........

                                         VÉGE