| Fanfic : Gerard segít, ha kell |
Gerard segít, ha kell
írta: Csengeee 2010.12.27. 12:58
Mama, we all go to Hell! Mama...- ordítozta az első sorból Jasmine. Szíve oly erősen lüktetett, hogy még talán a mellette álló rajongók is érezhették. Eksztázis. Ő csak így hívta, ha már alig kap levegőt, és ordít és nagyon jól érzi magát. És ez az érzés csak a My Chemical Romance koncertek eljöttével volt kiváltható Jasmine-nál. Őrületesen szerette őket. De nem csak a zenéjüket, hanem a személyiségeket is. Imádta nézni YouTube-on, amikor a srácok hülyéskedtek, ő is ilyen emberré szeretett volna vállni. Pont mint Gerard. Gerard volt számára az egyetlen példakép. Színpadi megjelenése teljesen lenyűgözte, a dalai elvarázsolták és végre boldog tudott lenni. Magát az életet jelentette Jasmine-nak a MCR. És most ott Tombol az első sorban, egy karnyújtásnyira hőn imádott példaképétől....És csak ordítozott és ordítozott, mígnem torkaszakadtáből elkezdett sírni. Már nem énekelt csak ordítva sírt. Bömbölt. Aztán elszaladt. Gerardéknak persze feltűnt ez a jelenet az első sorból, de szinte mindennapos volt számukra, ha a rajongók nem tudnak mit kezdeni az érzelmeikkel, végülis erre buzdították őket. Jasmine szalad és szaladt, márcsak az aréna fénye látszott, mire hirtelen megállt, az égre nézett, és elkiálltotta magát:
- Miért teszed ezt velem, te szemét?Miért, mondd?! - majd letérdelt az út közepére és az arcáról oly szépen verődött vissza a telihold váratlan csillámlása, mintha egy angyal vált volna a kisírt szemű lányból. (A koncertnek eközben már vége lett.)
Jasmine órákkal ezelőtt, még a koncert előtt, épp amikor fekete tussal húzta ki a szemét és bedugta a hajvasalót, szörnyű hírt kapott. Egy váratlan telefonhívás.
- Jó estét!Kivel beszélek?-kérdezte Dr. Went
- Jó estét! Jasmine vagyok, mi újság a kórházban, Jeremy hogy van doktor úr? - teljes nyugodsággal kérdezősködött.
- Szia Jasmine! Épp az öcsédről lenne szó...- vette át a szót Dr. Went
- Javult az állapota?! El sem hiszem! Hisz ez csodálatos! - ujjongott Jasmine
- Nem, nem drágám...Igaz, hogy te megúsztad az alutóbalesetet egy kartöréssel, de az öcsédnek súlyos agyalapi törései voltak, és adódott egy komplikáció a műtét során, sajnos a hirtelen belső vérzése támadt, amit sajnos már nem tudtunk megállítani...
Jasmine érezte, hogy valami nincs rendbe.
- Jasmine, most nagyon légy erős, az öcsédet sajnos elvesztettük...
Ebben pillanatban lecsapta a kagylót Jasmine, szüleinek egy szót sem szólt, csal elindult a MCR koncerte.
És most az út közepén térdel, angyali arcával a ófehér Holdat bámulja.
- Sajnálom Gerard, ezt meg kell tennem, te nem tudod, hogy most nekem milyen nehéz, az egyetlen ember akit szerettem és szeretett...Tudom, te is talpra álltál, sajnálom Gerard...- majd zsebéből előhúzott egy pengét.
Kettő finom és könnyed húzás a fiatal és gyönge bőrén...Majd a Hold fényében megcsillan az út szélén kettő vérpatakocska. Jasmine vére. S a Hold egyre jobban a világított, s a lány egyre angyalibbnak tűnt a fényben. Már az összes ereje elment a lánynak, már nemtudott fölkelni sem. hirtelen csak annyit látott, hogy Gerard száll le mellé az égeből. Lefeküdt mellé a földre.
- Tudod, Jasmine, ez most rossz döntés volt...neked még van egy küldetésed, még nem most...
- Mit akarsz? - még pár hangot képes volt magából kipréselni Jasmine.
- Itt most nem az a kérdés hogy én mit akarok, hanem, hogy te Jasmine! Az élet tele van megpróbáltatásokkal, akadályokkal, és szomorúságal, de sosem szabad föladni! Tudod, a legnehezebb percekben is kell, hogy éltessen valami, a te esetedben a MCR. Amikor senki sem hisz benned, mi igen.
Ezzel az utolsó mondattal, egy telefont tett Jasmine kezébe a mentők számával.
- Jasmine! te döntöd el, hogy mit akarsz az életeddel - és a Gerard "szelleme" felszállt a hold felé.
Jasmine tárcsázta a mentőket.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
MCRmyHungary - Zombeee 2007-2018