Nyár közepe volt, és fényesen sütött be a nap a szobámba. Nem volt, csak egy kis ablak, de pont ott világitott be amit, még a fekete függönyöm is alig fogott fel. Megdörzsöltem a szemeimet és oldalra fordultam és gondolkodtam. Jó napnak indultm hisz sütött a nap, tegnap meg még esett és féltünk haverokkal, hogy ma nem tunk kimenni a parkba hülyülni. Végül felkeltem és lementem. Anyuék nem voltak otthon mert dolgoztak, az öcsém pedig nem tudom, majd kimentem a konyhába és a hütöre ragasztva találtam egy papirt: "Anya, apa, átmentem Ray-hez. Mikey..." és egy másik irást a lapon: "Rendben, Gerard kaja a hütöbe, és Mikey szolj ha hazaértél. " . Okés okés. Végül is jó h délben felkelek xD. Elövettem a kaját majd gyorsan bepakoltam , magyarul megettem. Aztán végül is ugy voltam hogy átmegyek akkor Frankie haveromhoz. Jah igen, elötte azért ugy döntöttem felöltözök. Felmentem majd felvettem egy fekete polot, majd egy farmert lemetem egy torna csukát.megkerestem a kulcsomat, majd kimentem bezártam az ajtot, majd elindultam Frank felé és gondolkodtam.
Végül is, hát Frank volt a legjobb barátom mindig is. Sose vesszekedtünk sose volt semmi rossz közöttünk. Élveztük a tiniéletet. Hát vagyis ő, én már 18 voltam, ő pedig 13 mult még.
Igen, nem is tudom, Frank annyira más volt számomra, különleges, ő volt az aki mellett sose veszekedtem, akivel ha összezártak volna minket akkor is kibirtam volna vele veszekedés nélkül, hogy eggyüt harmoniábban élhettünk volna és senki és semmi nem állhatott volna a barátságunk utjába.
Egyszerüen megdöbbentem magamon, már azon gondolkoztam milyen lehetett volna leélni az életem Frankel.
Aztán végül is lassan oda értem a házukhoz. Kis jersey-i ház volt, hátsó kerttel. Fenn volt Frank szobája de nem hallottam zajt. Furcsáltam is. Mijen Frank Antony Thomas Iero aki nem hallgat zenét, nem kátszik gitáron, vagy minimum nem a délutáni rajzfilmeken lóg.
Hát igen, birtam Frankiet.
Gondltam lehet az anyukájával van hátsó kertben, de rájöttem , hogy ilyenkor Linda még dolgozik.
Hát Frank egyedül is lehetett volna, vagy valamelyik haverjával a hátsó kertben. Végül is beopogtam kcist hangosan, hátha tényleg a kertben van.
Már ott tartottam, hogy elmegyek, mert nem akart senki ajtót nyitni, mikor hirtelen Linda tünt fel az ajtóban.
- Gerard! – kicsit mintha meglepödött volna. – Légyszives kicsit halkabban. – mondta kedvesen és halkan.
- Jó napot, és elnézést. Én csak... Frank itthon van? – kérdeztem végül, mert furcsáltam, hogy Linda is otthon van, hisz ilyenkor mindig dolgozik.
- Igen, de..Gerard.. én.. szóval.. – anynira huzta az idegeimet.- Gerard meg kell értened.. enm mehet ma veletek.
- De mi történt? – kérdeztem kicsit hangosan.
- Gerard, halkabban. – mondta kicsit sznob hangon. – Gyere. – sóhajtott, látszott, hogy megadta magát. Beengedett és mögöttem becsukta az ajtót, amjd elindult Frank szobája felé fel a lépcsön. Intett, hogy kövessem én pedig mentem utána.
Mikor benyitott szinte elsápadtam, ami ott láttam. Szinte égett a szoba a forróságtól. Gondoltam frank láza miatt, Frank pedig fehérebb volt egy jeges medvénél. Láttam, hogy remeg szinte és hörögve veszi a levegöt.
- Tegnap zokogva jött haza, és megázva. Szinte remegett estére a láza is 40 felett volt. Ma reggel se volt jobb. – hadarta el gyorsan, majd a vállamra borult zokogva. Finoman átkaroltam és sóhajtottam. Féltem, Frankie nem volt az az erős immunu gyerek, sok mindenre volt allergiás, és nehezen épült fel. Aggodtam, hogy mi lesz. Tudtam, hogy Linda mire akar kitérni, Franknek tüdögyulladása volt. Linda finoman eltávolodott tölem majd rám nézett.
- Vigyázz rá. – mondta, én bolintottam, majd elment.
Bementem és leültem Frankmellé, éreztem a forróságot amit körül vette, láttam, hogy remeg és tudtam, hogy nincs jól . érezhette, hogy van valaki mellette mert kicsit közelebb ült és a derekamhoz bujt. Annyira aranyos volt és elmosolyodotam, majd nyüszögni meg köhögni kezdett.
Meg fogtam a kezét és simogattam, jég hideg volt az arca és a feje pedig égett.
Jó ideje ülhettem már mellette mikor kinyitotta a szemét és rám mosolygott.
- Gerard? – kérdezte rám nézve.
- Itt vagyok. – mondtam és elmosolyodtam.
Frank mindig olyan furcsa volt. Szeretett a közelembe lenni. Mindig brobált mellém férközni, annyira aranyos volt. És aztán mikor ott voltak a haverjaim velem, akkor mindig csak csöndben figyelt és nem is mozdult, vagyépp, hogy ugy eltünt, hogy meg se találtam.
Aztán felszenvedte magát ülöhejzetbe és átölelt és hozzám bujt. Teste is forro volt én pedig körbe karoltam és a hátát simogattam. Frank fejét a nyakamba furta, éreztem, ahogy és sir és könynei ellepik a nyakam és a vállam. Finoman felemelte a fejét és belecsokolt a nyakamba. Nem kicsit lepödtem meg. Sőt szoszerint mg ijedtem, és kicsit eltoltam magamtól.
- Frank, nekem mennem kell.. most.
- De.. – mondta szomoruan.
- Sajnálom. – mondtam, még minidg félbe majd kirohantam az ajton, elköszöntem Lindátol jobbulást kivánva Franknek, majd haza indultam.
Egész uton Franknek filoztam, hogy mi lett volna ha maradok, meddig ment volna el. És a legjobb barátom volt, megtettem volna érte bármit, de ez sok volt nekem. Vagy még sem? Hisz imádom, jobban bárminél. Jobban aggodtam érte mint magamnál. Sose gondolkodtam azon, hogy igazábol mit érzek Frank iránt. Vissza akartam menni, de egyszerüen nem tehettem. Ugy éreztem, ha most megtenném, és azt mondanám Franknek, hogy szeretem. Tuti komolyabb kapcsolatot akarna. De hisz még 14 sincs, de mi ha nekem nem menne, ha ez csak valami fellángolás most igy hirtelen, és csak bebeszéltem magamnak.
Abba hagytam a gondolkodást. Hazamentem. Fáradt voltam. Az egész napot franknél töltöttem. És a vége. Teljesen rosszul alakult. Mikey már otthon volt és szobájában olvasgatta a képregényeim, erőm se volt rá szolni, csak beköszöntem egy "hello Mikey'-t majd bementem a szobámba, ledobtam magam az ágyra és gondolkodtam. Én egyszerüen nem is tudom, barátnőt akartam magamnak mindig és nem pasit.
Még hallottam, ahogy késön anyum is megérkezett, majd utána apám, és a végén pedig ugyahogy voltam elaludtam.
Elég érdekes éjszakám volt. Egyzser felébredtem egy mentő autó hangjára. De hát Jersey-ben melyik éjszaka nem hallani azt? Szóval inkább vissza aludtam. Hát nem lehetett olyan késö, de olyan korán sem, olyan fél 8 körül csengett a telefonom egy ismeretlen számról, amjd felvettem és álmosan beleszólat.
- Hallo?
- Gerard.. gyere... gyorsan, Linda vagyok... a megyei kórházba... – hallatszott a hangján, hogy ideges, hogy zavart és valami zavart a legjobban, közbe zokogott. – Hozd Mikey-t is.
- Rendben... megyek. – mondtam, azonnal kipattantam az ágyból, leraktam a telefont, felkaptam egy polot az első gatyát meg zoknit ami a kezembe akadt, a cipöm és rohantam Mikey-hoz, de megint nem volt ott. Miután lementem láttam, hogy anyuék megint hagytak egy cetlit, hogy Mikey velük van, és hogy kaja is van. De engem most nem nagyon tudott lefoglalni, pénzt vettem magamhoz, kirohantam az utcára és aznnal leintettem az elsö taxit, ami jött, majd mondtam, hogy gyorsan menjünk.
Mikor megérkeztem azonnal megkérdeztem, hogy van Frankie, majd felrohantam, majd láttam Lindát, és Frank apját. Mikor Linda meglátott, szinte futott hozzám, amjd zokogva magához ölelt. Nem értettem mi történt, vagyis, hát igaz, Frank kórházba, csak megtesznek érte mindent.
Frank apja is odajött hozzánk és Linda vállára tette a kezét. Linda elengedett, majd egy ajtóra mutatott, és tátogta, hogy menjek be még engedik.
Bolintottam, majd lassan kinyitottam az ajtót. Megláttam Franket. Még sápadtabb volt mikor utoljra láttam. Nyakig takaroval betakarva. Nme törödtem semmivel azonnal leültem mellé és megfogtam a kezét, de az rosszabb volt mint egy jég csap, és merev volt. Frankre néztem, az arcára. Szeme csukva volt, de nem reagált, egyre hevesebben kezdett dobogni a szivem, felhuztam a mellkasán a takarot és azt hittem, nem tudom mit hittem, mert levegöt venni is elfelejtettem. Frank, meg se mozdult, levegőt se vett, azonnal szivére raktam a kezem, de az meg se dobbant, körbe néztem a szobában, láttam, hogy minden le van kapcsolva. És újra Frankre néztem.
- Sajnálom. – mondtam szinte tátogva. – NEEEEEEEEEEEEE. – ordiottam torkom szakadtából.
Frank mellkasára borultam és zokogtam, nem érdekelt semmi,láttam, hogy Mikey-ék is megérkeztek de nem érdekelt semmi. Csak zokogtam tovább franken. Arcomat az ő arca felé forditottam és jéghideg arcát simogattam közbe csak csorogtam a könnyeim. Mindennél jobban. Frank szinte elázott már a könnyeimtől, mikor bejött apa és vállamra tette a kezét, és mondta, hogy jobb ha kimegyek. Nehezen felálltam és kimentem. Ahogy becsukodott mögöttünk az ajtó én a falnak támaszkodtam és lecsusztam rajta.
Még mindig sírtam, megállithatatlanul. Frank meghalt. És még csak ott se lehettem mellette.
Linda végül is beszédképes lett, anyum annyit vigasztalta, és kérte, hogy mondják el mi történt. Elmondták, amit még nekem tegnap. Aztán Linda folytatta, hogy Frank egyre lázasabb lett, miután elmentem folyamatosan zokogott ismeretlen okokbol, hogy a vérnyomása is egyre magsabb lett. Hogy mikor hajnalban bekellett menni, hozzá, már levegőt is alig tudott venni, és ki kellett hivni a mentőt, hogy anyira ki volt akadva, hogy a szive is majdnem megállt, és többször élesztették ujra. És miután behozták még rosszabb lett. Frank minden ellen tiltakozott, és hogy neki csak valami kéne, de hogy ugy se kaphatja meg. Aztán, hirtelen megállt a szive, és, hogy levegőt e kapott.végén már semmit nem tudtak tenni. Én mostmár csak néztem magam elé. Miattam halt meg frank. Miattam.
Nem birtam, mikor ugy láttam, hogy senki nem figyel, visszarohantam, persze utánam jöttek, de én meg mondtam, hogy menjenek ki tényleg ki fogok menni csak egy kicsit.
Végül is nagy nehezen kimentek én pedig ketrtesbe maradt Frankkel, vagy is csak a testével.
Kezét fogtam és simogattam.
- Hülye voltam. Sajnálom Frankie. Miattam történt. – ujra zokogni kezdtem és csak csorogtak a könyneim Frankre. – Frankie... szeretlek... – közelebb hajoltam az arcához, és egy puha csókot nyomtam jéghideg ajkaira. Utána már csak fájdalmasan végig simitottam az arcán a kezemmel, majd felálltam és kimentem.
Csak egyet tudok máig. Hogy Frank miattam halt meg, és már csak egy kérdés lebeg a szemem elött, ha Frankre gondolok, hogy miért nem maradtam ott?