Gerard: 34 ; Frank: 30

- Nyomja! Nyomja!!! NYOMJA!!!!!!!!

- ÁáááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!

- Oáááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Gee belül már teljesen felrobbant az idegességtől. Minden rendben? Ijesztő volt az a sok üvöltözés, sikítozás és oázás. Érezte, hogy minden rendben, de tudatába állandóan belehasított a félelem. Vajon adódott valami probléma? Sokat hallott már az ikerszüléseknél felmerülő problémákról. Mi lesz Lorával? Vagy Maryvel? Mindkettőt nagyon féltette, és nagyon akarta őket. Ha valamelyik nem élné túl, ismét visszaesne a depresszióba, ami ki tudja, milyen következménnyel járhat…

- NYOMJAAAAAAAA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! – hangzott fel ismét az utasítás, mire Lyn-Z nagy valószínűséggel – nyomott.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!

De nem hallott oázást. Valami nincs rendben… nem… nem, az nem lehet…

Még néhány kétségbeesett kiáltás hallatszott a szülőszobából, majd síri csönd telepedett a szobára és a folyosóra. A feszültség már a tetőpontra hágott. Gee már ott tartott, hogy mindjárt betör az ajtón, hogy lássa, mi van a gyerekeivel, mikor Frank és Jamia loholt felé a folyosó végén lévő liftből. Jamia kicsit nehézkesen futott Frank mellett, ugyanis már nála is útban volt egy kisded, méghozzá náluk is egy lány.

- Ehh… ehh… elkéstünk? – lihegte Jamia kerekedő pocakját fogva, szabad kezével pedig Frankre támaszkodott.

- Dehogy – rázta fejét Gee, közben folyamatosan aggódva pislogott a szülőszoba ajtaja felé.

- Már féltünk, hogy nélkülünk éled meg a nagy pillanatot – mosolygott Frank, de arcáról hamar leolvadt, mikor látta Gee aggodalmas arckifejezését. – Baj van?

- Nem tudom, de van egy olyan érzésem… valami nem stimmel – mondta gyengén Gee, közben arca már lassan a steril, fehér kórházi falakat is megszégyenítő sápadt lett.

Aztán végül kijött az egyik nővér, karjain egy-egy fehér rongyba bugyolált csöppséggel. Aprócska csuklóikon volt egy fehér szalag, amin a nevük állt.

- Mia…? – nézték a kislányokat nagy szemekkel. Az egyiknek furcsán keskeny volt a teste, a másiknak meg lilás árnyalatú volt az arca.

- A kis Mary majdnem megfulladt, a köldökzsinór rátekeredett a nyakára, de gyorsan megoldottuk a problémát – magyarázta sietősen a nővér – Lorácska pedig rossz irányból jött ki, így sajnos a vállai eltörtek…

- Te jó ég! – kiáltott fel keservesen Gee, és könnyek szöktek a szemeibe. Jamia és Frank aggódva vizsgálgatták a soványabbnak tűnő kislányt.

- Ne aggódjon, mindjárt azt is megoldjuk – nyugtatta a nővér, majd kezébe nyomta Maryt, a másikkal pedig elviharzott egy másik szobába.

Gee úgy érezte, a szíve most nagyot dobbant: a kis Mary tökéletes hasonmása volt, csak lányformában – ami azt jelentette, hogy Lora is. Csillogó, zöld szemei boldogan fénylettek, arcán pedig egy apró mosoly húzódott végig, ahogy felismerni vélte édesapját.

- Hát nem édes? – olvadozott Jamia, és végigsimított a pocakján.

- Tiszta apja – kontrázott rá Frank.

- Imádom – suttogta elérzékenyülten Gee. De öröme rövid ideig tartott: eszébe jutott, hogy van még egy kislánya, akinek eltörtek a vállai…

- Nyugodj meg – mondta Frank, mintha olvasott volna a gondolataiban. – A nővér azt mondta, meg tudják oldani.

Gee valamennyire megnyugodott, bár képtelen volt teljesen lehiggadni. Tudta, tudta, tudta… tudta, hogy valami történni fog…

- Akarjátok a kezetekbe venni? – kérdezte Gee, közben próbálta helyesen fogni lányát, nehogy kárt tegyen benne.

- Hogyne – mosolygott Jamia, majd óvatosan átvette Maryt. Frank, ahogy ránézett, tudta, hogy Jamia kiváló anya lesz.

Jamia kicsit megringatta karjaiban, mire Mary édesen, bár kicsit rekedtesen felnevetett.

- Frank? – kérdezte Jamia, arra utlva, hogy férje akarja-e kézben tartani Maryt. Frank kinyújtotta karjait, és ő is hasonlóan fogta meg az újszülöttet, mint Jamia, aki büszke volt urára, hogy ilyen ügyes.

De meglepetésükre Mary nevetés helyett felzokogott, és keservesen ordítozott.

- Nézd má’, nem szeret – biggyesztette le ajkait Frank, mire Jamia és Gee felnevetett.

- Szerintem öleld kicsit magadhoz – mondta Gee, látva, hogy lánya nagyon nyújtogatja rövidke, hurkás karjait Frank felé. Frank kicsit magához ölelte Maryt, aki abbahagyta a sírást, és újra boldogan vigyorgott és gügyögött.

- Beléd szeretett – kacagta Jamia.

Frank és Gee sejtelmesen összenéztek, bár tekintetükben volt egy kis keserűség is…

- Tessék, visszaadlak a papának – mondta kedvesen Marynek Frank, és Gee felé nyújtotta a lányt, aki boldogan vette kézbe, most már helyesen tartotta.

Visszhangzó kopácsolás jelezte, hogy a nővér visszatért Lorával, aki most meg túl vaskosnak tűnt a kötéstől a vállain. Úgy nézett ki, mint egy bébi bodybuilder.

Gee visszaadta Maryt Franknek, aki ismét közel akart bújni Frankhez, majd átvette a nővértől Lorát. Lora sokkal csendesebbnek tűnt, annak ellenére, hogy minden bizonnyal p sírt fel a szülőszobában.

- Hát te is olyan kis édes vagy – gügyögte Lorának Gee, aki vágyadtan mosolygott vissza apjára.

- Az édesapa bejöhet – tájékoztatta őket a nővér. Gee ügyeskedve átvette Franktől Maryt, majd két kislányával bement Lyn-Z-hez.

Lyn-Z csak úgy ragyogott a boldogságtól, pufi arcán széles vigyor ült. A kismamaság alatt felszedett pár pluszt, de ez csak még nőiesebbé tette őt.

- Kérem, tegye a gyermekeket a bölcsőbe – utasította a nővér Gee-t, aki lányait a kiválasztott bölcsőbe rakta. Lora és Mary szinte azonnal álomba szenderült.

- Csodálatos vagy – mondta halkan Gee nejének.

- Pedig ha tudnád, micsoda erőfeszítés volt ez… - sóhajtotta Lyn-Z. – Csodálom, hogy nem szakadtam ketté.

- De hát nem megérte?

- Dehogynem – Gee odahajolt Lyn-Z-hez, és egy lágy csókot nyomott ajkaira.

Még egy percig ülhetett bent Gee, de aztán ki kellett fáradnia, mert az újdonsült mamának pihenésre volt szüksége.

Kint már nem csak Frank és Jamia volt. Már Mikey és Alicia is ott ült a várakozó székeken. Mikor Mikey meglátta bátyját, rögtön felpattant, és Gee nyakába ugrott.

- Ne haragudj – dünnyögte bele Mikey Gee vállaiba. – Siettünk, ahogy tudtunk!

- Semmi baj – mondta Gee Mikey hátát megpaskolva. – Majd később megnézitek Maryt és Lorát.

- Hallottuk, mi történt – aggodalmaskodott Alicia. – Ugye tényleg minden rendben lesz?

- Szerintem igen – mosolygott Gee, majd hozzátette: - De ne aggódj, az nem tenne jót a fiadnak.

Alicia is elmosolyodott, Mikey pedig lehajolt neje hasához, amiben már egy nyolchónapos kisfiú volt, Jack. Bátyja, James már 2 éves volt, aki valószínűleg otthon maradt egy dadussal. Mikey csókot nyomott Alicia pocakjára, majd ismét felegyenesedett.

- És Lyn-Z hogy van?

- Jól, bár azt mondja, majdnem megszakadt – vigyorogta Gee, mintha ez olyan vicces volna, de Alicia igencsak együttérzett Lyn-Z-vel, hisz már „túlélt” egy szülést.

Aztán a beszélgetéshez csatlakozott Frank és Jamia is. Mindannyian élvezték a társalgást, kivéve Franket és Gee-t. Fejükben más, szomorú gondolatok jártak, pedig igazán nem lett volna rá okuk, főleg Gee-nek, hisz most született meg két kislánya, bár, lehet, hogy mégis akadt egy ok…

Mikor felnevettek mindannyian, Gee úgy tett, mintha a nevetésben elvesztette volna az egyensúlyát, amitől Franknek dőlt. Valójában rejtegetett valamit a markában, amit észrevétlenül Frank hátsózsebébe bújtatott. Frank érezte Gee kezét, úgyhogy tudta, Gee akar majd valamit mondani neki.

****

Frank és Jamia későn értek haza, hisz jól esett egyszer nyugisan elbeszélgetni pár jó emberrel, főleg, hogy Ray és Bob is ott járt, Ray Claudia kíséretében, Bob pedig még mindig egyedül.

Bent a házban Jamia rögtön rávetette magát a kanapéra, megragadta a még reggel a nappali dohányzóasztalán hagyott csokikrémet, bekapcsolta a tévét, és tömni kezdte magát.

Frank picit még elpiszmogott a kabátja felakasztásával, nem tudta, hogyan tudná észrevétlenül elolvasni Gee üzenetét.

- Nem jössz? – kérdezte Jamia kanállal a szájában.

- De, mindjárt, csak dobok egy sárgát – mondta vigyorogva Frank, majd elindult a vécé irányába. Közben elővette a kis cetlit, amit Gee csúsztatott a farzsebébe. Ez állt rajta:

Frankie!

Ne haragudj, hogy csak így tudok neked üzenni, de nem tudok rá jobb módot!

Ma, éjjel 11-kor gyere át hozzánk!

Csörögj rám, ha ott vagy!

xoxo: G.

****

Frank kicsit utálta magát, amiért ott hagyta Jamiát, de érezte, hogy ez fontos beszélgetés lesz.

A ház előtt állva előkapta farzsebéből telefonját, és Gee számát tárcsázta.

Pár pillanat múlva megjelent az egyik ablakban Gee arca. Intett egyet, hogy mindjárt megy, mire Frank elrakta a telefonját. Vár egy csöppet, majd Gee a sötétben teljesen észrevétlenül jött ki.

- Itt vagyok – mondta Gee halkan, de Frank rettentően megijedt a hirtelen jött köszöntéstől.

- Oké, csak ne ijessz meg legközelebb – morogta Frank kedvesen, bár nem haragudott Gee-re. Félt a köztük való beszélgetéstől…

Pontosan 16 év telt el az első találkozásuk óta. Április 27-e – ez volt az évforduló időpontja. Félt, hogy ezt a 16 évet Gee most egy szóval képes lesz elsöpörni…

- Gyere be hozzánk, kimegyünk a tetőre – mondta Gee.

Frank bólintott, majd némán követte barátját.

****

Már a tetőn csücsültek, és együtt figyelték a varázslatosan tiszta, tintakék eget, ami meg volt hintve csillagokkal. A teliholdat csak egy-két kósza felhő takarta, ami még gyönyörűbbé tette ezt a pillanatot. És még drámaibbá.

- Szóval… - kezdett bele nehezen Gee. Arca a holdfényben betegesen sápadtnak látszott, és minden egyes verejtékcseppje visszatükrözte a Holdat. Frank hihetetlen szexisnek találta, ahogy Gee idegesen ajkaiba harapott.

- Szóval… - ismételte Gee félénken. – Gondolom sejted, miért hívtalak ide.

- Nem – mondta Frank úgy, mintha még csak nem is gondolt volna a szakításra…

- Háth… akkor most megtudod – sóhajtotta nehezen. – Frankie, tudod, hogy ma van 27-e?

- Igen.

- És ma születtek meg a lányaim. Az évfordulón.

- Igen.

- Érted? Lányaim születtek! Van egy nejem! És neked is nemsokára lesz egy kis trónörökösöd. És neked is van egy feleséged. Jamia. Ő egy egész férjet érdemel.

- Értem.

- Hidd el, én szeretlek, úgy szeretlek, mint még senki mást, de… Lyn-Z-t még annál is inkább, hisz két csodás gyermeket adott nekem, róluk nem is beszélve.

- Elhiszem.

- És annyira utálom ezt kimondani… igazán nem akarom megtenni, hisz ez a 16 év kurvajó volt… imádtam… de már mindannyinknak van családja.

- Igen.

- Frank, a francba is, mondj már valami értelmeset! Nem bírom ki, hogy ilyen passzív vagy…

- Akarod hallani, hogy mi jár a fejemben?! Oké, akkor elmondom! Jamia és Silvia a mindenem, de te még Jamiánál is többet jelentesz! Én tényleg nem élem túl, ha szakítunk… nem söpörhetünk el 16 évet észrevétlenül… - szemeibe könnyek szöktek. Elfordult, hogy Gee ne lássa ilyen megalázó helyzetbe. De Gee látni akarta őt. Mutatóujjával Frank fejét maga felé fordította.

- Nem akarom, hogy sírj – suttogta. – A szívem szakad meg, ha te szomorú vagy. Ne tedd ezt velem.

- Még hogy én-hogy te-na ne… - Frank arca belepirult a dühbe. Még hogy ő ne sírjon, mikor élete szerelme épp szakít vele?! Érthetetlen!

- Kérlek, Frank! – zokogta Gee. Ő már nem szégyellt semmit szerelme előtt. Mindig őszinte volt Frankkel. De most úgy érezte, ez az őszinteség fogja őt a sírba kergetni…

- Nem, Gerard… - motyogta Frank valamivel nyugodtabban. – Ne kérd azt tőlem, hogy éljem túl a szakítást. Szeretlek, ezt te is tudod jól, veled élném le az életem, ha tehetném. De te nem akarod felvállalni a dolgot. Még mindig túlságosan félsz a buzi témától. – Eddig a csillagokat bámulta könnyes szemekkel, úgy beszélt. De aztán Gee szemébe nézett, amitől Gee majdnem elolvadt, a szíve pedig hevesen dobogott. Fájt látni neki, hogy legjobb barátjának ekkora fájdalmat okozott. – Hát nem veszed észre?! Már rég benne vagyunk a dologban! És én már rég lemondtam a dologról, hogy én – mi – nem vagyunk buzik. Így jártunk. Egymásba szerettünk. De te nem akarod elfogadni.

Frank meg se várta Gee válaszát, feltápászkodott a tetőn, lemászott az ereszcsatornához, és lecsúszott rajta.

- Frank, ne menj el! – kiáltott utána Gee, de már késő volt: Franket pillanatok alatt ellepte a sötétség. Gee térdeit felhúzta és átkarolta őket, fejét pedig térdeibe temette.

Ez volt az első évforduló, hogy még egy csók se csattant el köztük.

****

Frank nem tudta, merre fut. Csak a lába vitte. Érezte, hogy talpa alatt lassan nem betonút kopog, hanem nedves fű ropog. És hogy miért nedves? Út közben eleredt az eső.

Frank először azt hitte, betévedt egy parkba, de mikor felpillantott, a sűrű esőfüggönyön át a saját házukat látta meg.

Bőrére rátapadt a víztől súlyos pólója és farmerja, tornacipője átázott, nedves haja pedig arcához tapadt.

Lassan becsúsztatta a kulcsot a lyukba, és a zár hangosan kattanva kinyílt.

Már sötét volt odalent. Jamia biztos már aludt. Vajon mennyi lehetett az idő?

Bement a konyhába, ahol az óra már hajnali fél 2-őt mutatott.

Felment az emeletre, és bement a fürdőbe, ahol megeresztette a forró vizet. Teljesen átfagyott.

A farmer farzsebéből kiszedte a telefonját és a nedves cetlit, amit Gee-től kapott. Arcán könnyek folytak végig. Rátört a nosztalgia. Milyen boldogok voltak, míg nem voltak nők az életükben… nők… kinek kellenek azok? Neki csak Gee kell. Lehet, hogy a szíve megrepedt, de ha Gee azt mondaná, nem érdekli, ki mit gondol róla, ő felvállalja nyilvánosan is, talán ismét összeforrna.

A cetlit beledobta a vécébe, és lehúzta, telefonját pedig a kis szekrény tetejére rakta. Bemászott a forró vízbe, lassan belecsúszott, és fektében elnyomta az álom.

****

Gee még egy ideig ült a tetőn, és keservesen zokogott. Franknek teljesen igaza volt. Gyáva. Gyáva, pedig nem ezt érdemli Frank. Ez az édes, kölyökkutya szemű, imádnivaló Frank nem ezt érdemli. Be kell vallania ország-világ előtt. Le kell küzdenie félelmét. Eszébe jutott a South Park, amit régebben még nézett unalmában. Teljesen Mr. Garrison-nak érezte magát… de neki nem volt bábúja, amire kivetíthette buzi énjét, ő a színpadon fejezte ki magát, csak senki nem vette észre, hogy a Frerard igenis komoly…

Lassan cseperegni kezdett. Szerette az esőt. Gyakorta olyan volt, mintha a természet is átvette volna az ő személységét.

Az eső egyre jobban erősödött, majd mikor már hatalmas cseppek koppantak Gee fején, feltápászkodott a tetőről, és bemászott a tetőtéri ablakon.

Levetkőzött alsógatyára, majd bemászott az ágyba. A villámokat figyelve és a dörgéseket hallgatva elmerengett, vajon hogyan tehetne mindent jóvá.

Ajkai kiszáradtak, testét pedig égette a vágy: a Frank utáni vágyakozás. Ölelni, csókolni akarta, de ő teljesen elszúrta.

****

Másnap reggel Frank arra ébredt, hogy a kihűlt vízben fekszik.

„A fenébe, bealudtam” – motyogta, majd megmosakodott.

- Jó reggelt – csicseregte boldogan Jamia, miközben elővett egy tálcát, amire egy csokipelyhes dobozt, egy karton tejet és egy tányért meg egy kanalat pakolt. Az asztalra helyezte, majd visszament a hűtőhöz, hogy elővegyen pár tojást és sonkát maga részére.

Frank rosszkedvűen ledobta magát a csokipelyhes tálca elé, összeöntötte a tejet meg a pelyhet, és unottan kapirgálta a tányér alját. Egy falatot se bírt legyömöszölni a torkán, teljesen elszorult a nyelőcsöve.

- Valami baj van? – kérdezte Jamia a tányér karcolásának hangjára.

- Semmi baj nincs… – hazudta Frank, de torka még jobban elszorult a visszafojtott érzlmektől. Lassan érezte, hogy kitör belőle a feszültség, de nem olyan formában, mint ahogy ő akarja, így inkább úgy döntött, mégis beszél.

- … de, van baj – mondta csendesen.

- És mi az? – Jamia nem érzékelte, hogy valami tényleg súlyos dolog van a háttér mögött.

- Jamia, jobb, ha leülsz…

- De hát készítem a reggelit…

- Kérlek!

- Jól van, jól van… - Jamia levette a serpenyőt a tűzhelyről, ahol halkan rotyogott a tojás és a sonka. Leült Frankkel szembe, és megpróbált szemkontaktust létrehozni egymás közt, kevés sikerrel. Frank végig az asztallapot bámulta.

- Jam – kezdett bele egy halk sóhaj kíséretében – tudom, nem most kéne előállnom ezzel, mikor terhes vagy, de remélem, megértő leszel.

- Frank, ne csináld ezt, megijesztesz…!

- Jam, hidd el, én szerettelek, szeretlek, és szeretni is foglak, de már csak úgy, mint egy barátot.

Jamia nem tudott mit mondani. Bántották a szavak, amik elhagyták Frank ajkait.

Frank továbbra se nézett fel feleségére. Utálta magát, amiért hosszas évek után vallja be az igazságot Jamiának, de csak most jött rá, hogy számára ez már nem játék. Ez már komoly szerelem volt, legalábbis az ő részéről. És így, hogy másba volt szerelmes, igazán nem volt kedve már többet taperolni Jamiát. Ő már csak Geet akarta érezni magán… vagy magában…

- De miért? – kérdezte Jamia halkan és csalódottan, amibe Frank beleremegett. Nem akart rosszat Jamiának, egy tündéri nő volt, aki őszintén tudott nevetni, és most csalódást okozott neki.

- Őszintén szólva? – kérdezte félénken, bár tudta, hogy felesleges a kérdés.

- Igen, kérlek.

- Szerelmes lettem – sóhajtotta, és érezte, hogy arca elpirul.

- És mostanában, vagy már régebb óta?

- Nehéz megmondani… ismerem már régóta, de csak most jöttem rá, hogy igazán szerelmes vagyok belé.

- Szerencsés lány – mosolygott szomorúan Jamia, felállt az asztaltól, és visszarakta a serpenyőt a tűzhelyre. Frank is elmosolyodott.

- Ki mondta, hogy lány?

A sercegő zsír egy hatalmasat köpött, de még épp időben sikerült Jamiának elugrania, viszont a hír hallatán leverte a poharát a konyhaszekrényről.

- Hogy miiiiiii? – kérdezte igencsak vékonyka hangon.

Frank csak megerősítően bólintott, majd földre szegezte tekintetét. Nem akart Jamia szemeibe nézni.

- Ezek szerint én voltam a biztosítékod mindvégig, hogy ki ne derüljön, buzi vagy? – Frank érezte, hogy Jamia jogosan van felháborodva.

- Dehogy is! – mondta Frank egy pillanatra felnézve Jamiára. Neje arca kipirult a hirtelen jött dühtől, szemei szikrákat szórtak, ajkai pedig megremegtek. Ettől még rosszabbul érezte magát, ráadásul féltette a gyereket is.

- Jam, kérlek, nyugodj meg! Nem tesz jót Silvie-nek!

- Korábban is mondhattad volna, és akkor nem lesz Silvie!

- Jamia! – Frank teljesen elhűlt. Tényleg azt mondta, amit hallott?

- Ne haragudj – pihegte Jamia hasára szorítva kezét. – Nem gondoltam komolyan. Csak… tudod… az indulat.

- Jam, én komolyan szeretném Silvie-t, és tőled akarom, mert te vagy a legjobb barátom.

- Olyan hülyén hangzik… a legjobb baráttól a gyereked – nevette gyengén Jamia.

- Nem tehetek róla… így jött ki – mondta sután Frank.

Ahogy Jamia végre bele tudott nézni Frank szemeibe – aki végre fel mert nézni a földről – így minden haragja elszállt, és megértés vette át a helyét.

- Na, gyere a tömlőimre – mondta Jamia vicceskedve és utalva terhességének „mellékhatására”.

Frank felállt az asztaltól és minden köszönetét beleadva megölelte Jamiát.

- De ki az a szerencsés, mondd már meg – faggatta Jamia.

Frank habozott. Nem tudta miért, de úgy érezte, hogy Jamia ismét dühös lesz.

- Gyerünk – sóhajtotta türelmetlenül Jamia.

- … Gee.

- Gee?

- Gee.

- Gee?!

- Gee!

- Gee?! Tényleg Gee?!

- Gee!! Igen, Gee… sajnálom…

- Nem… nem… csak meglepett… de… hogy… mi… mia… nem értem… - hebegte Jamia. Majd megpróbálta valahogy összeszedni gondolatait, és ismét belekezdett. – És mióta van ez? A Frerardozás alatt alakult ki? Vagy…

- 14 éves voltam, mikor megismerkedtem vele, és még aznap le is feküdtünk – hadarta Frank olyan érthetetlenül, ahogy csak tudta.

- Tessék? – kérdezte Jamia. Értette, mit mondott férjeura de nem tudta megemészteni elsőre a hallottakat. Közben a tojás és a sonka odaégett. Szétváltak az ölelésből és Jamia elmosta a serpenyőt, közben várta továbbra is a bővebb magyarázatot Franktől.

De Frank nem akart erről többet beszélni, úgyhogy ő meg feltakarította az összetört poharat, de csúnyán megvágta vele a kezét.

Elővarázsolt egy zsepit, majd rátekerte az ujjára.

Mire mindketten végeztek, Jamia már valamivel nyugodtabban kérdezte meg:

- Szóval, hogy is volt ez?

- Hát, emlékszel, meséltem, hogy kis koromban se tudtam ellenállni a csoki csábításának, és amikor legutoljára loptam, akkor 10 napra börtönbe kerültem. És pár nap múlva találkoztam Gee-vel, tök jól elbeszélgettünk, elérkeztünk a buzitémához aztán dugtunk – fejezte be nemes egyszerűséggel.

- Áhá. – Jamia bólintott egy nagyot, és egy ideig még értelmezte Frank szövegét, aztán hirtelen megrázta a fejét. – De akkor ez bűncselekmény…! Nem? Hiszen ő épp betöltötte a 18-at, te pedig még csak 14 voltál, nem?

- De – mondta lesütött szemekkel Frank. – De már régi ügy. És élveztem is.

- De akkor nem értelek. Hogy-hogy mégis összejöttünk? – Jamia most már végleg képzavarban volt.

- Nem gondoltuk, hogy ebből komolyabb dolog is lesz, szóval mi tovább barátnőztünk annak ellenére, hogy néha összejártunk dugni. És mivel beléd voltam először szerelmes, ez az érzés megragadt bennem, és akkor, szóval… jaj, nem tudom elmagyarázni! Egyszerűen csak így történt!

- Oké – sóhajtotta lemondóan Jamia, bár azért már nagyjából kitisztult a kép.

- Akkor… gondolom, ebből válás lesz – nézett Frank Jamiára.

- Hát, te Gee-t szereted, úgyhogy minden valószínűséggel igen – bólintott Jamia. Nehezére esett kimondani, de most így belegondolva, úgy érezte, kicsit ő is kiszeretett Frankből.

Egy ideig még úgy álltak ott, mint két rakás szerencsétlenség, de aztán végül megölelték egymást.

- Mennem kell – mondta Frank, miután szétrebbentek.

- Hova? Még nem is reggeliztél.

- Gee-hez. Beszélnem kell vele. Csúnyán otthagytam – mintha nem érdemelte volna meg, tette hozzá magában.

- Rendben, menj csak… én meg megyek bevásárolni mert ez volt az utolsó kaja – mutatott a még mindig füstölgő serpenyőre.

Rendesen felöltöztek, mert még mindig esett az eső. Jamia egy ernyőt is vitt magával, de Franknek elég volt a kapucni is.

Egy pontig még együtt rótták az utcákat, de elérkeztek a bolthoz, úgyhogy Frank egyedül ment tovább az úton.

****

Gerard eléggé rosszkedvűen kelt fel. Még mindig a tegnap éjszaka történt dolgokon járt a feje. Nem lett volna szabad hagyni, hogy elmenjen… tennie kell valamit, mert megőrül, ha nem tesz semmit…

És álma sem javított kedélyállapotán.

Álmában felcsendült a Demolition Lovers, ő fehér öltönyben volt, és egy szintén fehér szobában állt. Egy láthatatlan ajtó, mikor kinyílt, Frank nyitott be, szintén fehér öltönyben, egy skarlátvörös rózsával a kezében. Frank átnyújtotta neki, aki a mellényzsebébe helyezte, hogy a virág rész kilógjon, majd megölelték, megcsókolták egymást. Utána lassan elkeringőztek, de mikor a Demoliton Loversnek vége lett, megszólalt a The End, a szoba feketébe borult, és Frank öltönye is feketévé vált, csak az ő öltönye maradt fehér. Frank eltávolodott tőle, megfordult, és elindult a láthatatlan ajtó irányába.

- NEEE!!! – kiáltott utána Gee, de csak kezeit tudta mozgatni, lábai nem engedelmeskedtek. Frank meg se fordult, és mire vége lett a The End-nek is, ő már kint volt valahol, messze Gee-től…

Gondolatmenetét csengetés zavarta meg. Feltápászkodott az ágyról, és kómás fejjel letámolygott a bejárati ajtóhoz.

- Ki az… - kezdett bele a kérdésbe Gee, de mikor meglátta, hogy egy kissé elázott Frank Iero nevű egyén áll az ajtóban, szája tátva maradt.

Frank végignézett Gee igencsak szexuált sugárzó testén, amit csak egy boxer fedett, és az is csak a szerencsének köszönhető, hogy nem csúszott le róla. Pedig legszívesebben most lerángatta volna róla…

- Szia, bemehetek?

Gee csak bólintott, majd utat engedett Franknek.

Bementek a konyhába. Frank ledobta magáról a vizes melegítőt, és leült a konyhaasztalhoz.

- Kávét? – kérdezte Gee, miközben a konyhaszekrényhez botorkált.

- Igen, de előtte már leküldenék valami kaját is, ha nem baj.

- Dehogy – Gee már olyan rutinos volt kávéfőzés terén, hogy pillanatok alatt kidobta a kávészaccot, készítette be a kávét és már főzte is. Benyitott a hűtőbe, elővett egy tábla csokit és Frank kezébe dobta.

****

- Gee, beszélnünk kell – kezdett bele nagy nehezen Frank.

- Igen, szerintem is – bólintott Gee, majd belekortyolt a kávéba.

- Ki kezdje?

Gee belekortyolt a kávéba – ami azt jelentette, hogy ki is itta a bögrét. Magára mutatott, letette a bögrét az asztalra és belekezdett mondókájába.

- Frank, igazad volt tegnap. Féltem. De én nagyon szeretlek, és nem akarom, hogy az én gyávaságom miatt érezd magad szarul, és… ha Lyn-Z visszajött a kórházból, beszélni fogok vele, sőt, ha akarod, a médiával is… meg ahol akarod, kihirdetem, hogy szeretlek…

- Mondd még egyszer – sóhajtotta bágyadtan Frank.

- Mindenkinek elmondom, ha akarod, hogy szeretlek…

- Még egyszer…

- Szeretlek. – Gerard mosolyogva közelebb hajolt Frank arcához, és mélyen a szemébe nézett.

- Én is szeretlek – suttogta Frank, és megszűntette ajkuk közt a távolságot. Hosszas, szerelmes csókban olvadt össze ajkuk, de mikor Gee folytatni akarta, elváltak egymástól.

- Szóval most már nem érdekel senki véleménye. Hadd mondják majd, hogy nézd azt buzi emo-t, engem nem érdekel, engem csak te és a lányaim érdekeltek!

- Ezt akartam hallani.

Frank reszketett a boldogságtól. Végre teljesült leghőbb vágya, hogy szerelme ténylegesen felvállalja szerelmüket, és ne csak úgy tegyen, mintha csak hülyéskednének.

- Én meg azt akarom hallani, te mit akarsz mondani – vigyorodott el.

- Szakítottam Jam-mel.

Gee arcán sajnálat tükröződött, de belül kongát járt örömében, hisz tudta, ez nem jelent mást, mint hogy…

- Szeretlek – mondta Frank. – Persze semmi pénzért el nem hagynám Silvie-t, de igenis szeretlek, és veled akarok lenni.

Gee szíve megdobbant (bajba is lenne ha nem dobbanna meg) és Frank nyakába ugrott, aki ettől elvesztette egyensúlyát, és mindketten a hideg kövön kötöttek ki.

Nem bánták, hogy vízszintes helyzetbe kerültek. Ismét forró csókban forrtak össze, és Gee sok munka árán, de megszabadította Franket a ruháitól. Ő is lerántotta magáról azt az egy szál boxert, de mikor Gee készült volna behatolni, Frank vállainál megragadta őt, és a hátára fordította. Ő került fölülre. Térdével szétfeszítette Gee lábait (nem volt sok ellenvetés), kezeivel kedvese két oldalán megtámaszkodott, lehajolt hozzá egy csók erejéig, majd becsúsztatta farkát Gee hátsójába.

Mindketten élvezettel felnyögtek. Frank eleinte lassan mozgatta csípőjét, de Gee túlságosan beindult, kezeivel Frank fenekét megragadta, és még közelebb húzta magához, még mélyebbre nyomva magába Frank férfiasságát. Frank egyik kezét elemelte a kőről, és Gee-t kezdte izgatni alul vele.

Aztán egyre hangosabban nyögdécseltek és sóhajtoztak, érezték, hogy mindjárt közel a végpont…

Egy utolsó lökés, egy utolsó kézmozdulat, és mindketten egy hatalmas sóhajjal elélveztek.

Frank kicsusszant Gee-ből, majd ráterült szeretőjére. Egymáson feküdtek, testük fel volt hevülve, izzadságcseppek lepték el homlokukat, és egymás nyakába lihegtek kielégülten.

Frank lassan lecsúszott Gee-ről, bele a karjaiba. Egy ideig csak pihegtek, próbáltak levegőhöz jutni, majd Frank megszólalt.

- Egy kicsit… rövid volt.

- Hát… igen, de a szerepét… betöltötte. – Frank kérdőn tekintett rá, mire Gee elmosolyodott: - Kibékültünk.

Most már mindketten mosolyogtak. Mérhetetlen boldogság lepte el szívüket.

Így volt tökéletes. Így érezték magukat teljesnek. Egymással.