My Chemical Romance || MCRmyHUN || Hivatalos Magyar rajongói oldal | Újra összeáll a My Chemical Romance!

Itt továbbra is megtaláltok:

 

 

Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

× Mama lyric video
többi ilyen videónk

× "MCR saved my life"
A te életedet hogyan változtatta meg a banda? Osszd meg velünk! 

 

Az oldalon található tartalom bármely részét máshol, engedély nélkül feltüntetni TILOS!

admin: Krisza email

design: Krisza
nyitás: 2007.febr.11.
tárhely: G-Portál
kategória: zene

Button:

Az oldal szerkesztője csak és kizárolag az álmaiban áll kapcsolatban a banda valamely tagjával, hozzátartozóival, vagy a menedzserükkel.

Krisza

 

 

Saját oldalak:

 

Kiemelt csere: szabályok
 Green Day Brian Molko Marilyn Manson
Paramore  
   

 

 

 

Üdvözlünk Magyarország legnagyobb MCR rajongói oldalán, a Zombeee-n!

Itt tájékozódhatsz az egykori MCR tagok legújabb projektjeiről, fellépéseikről, célunk továbbra is az, hogy népszerűsítsük a banda munkásságát, és segítsünk a magyar rajongóknak, hogy megismerhessék egymást.
We'll carry on! Szeretettel várunk a facebook csoportunkba, valamint az alábbi oldalakon is: 

              


 
Fanfic
Fanfic : Cancer, avagy Welcome To The Black Parade

Cancer, avagy Welcome To The Black Parade

  2007.09.28. 18:21

írta : Cukor

Az egész valamikor 2005 körül kezdődhetett. Akkor lehettem úgy kb tizenhat éves. Ez volt az én ”lázadó” korszakom. Olyan magamnak való figura voltam. Erős sminkemnek, a fekete körmömnek vagy, hogy esetleg a fura kinézetemnek köszönhetően, de senki nem állt velem szóba a suliból. Viszont voltak internetes barátaim. Volt egy honlap, ahol beszélgettem velük. Szinte csak egy közös témánk volt, az pedig mindenki kedvenc bandája, a My Chemical Romance volt. Velük volt miről beszélgetnem. Ha valaki, ők megértettek. Volt ott minden. A legbelsőbb titkaimat és gondolataimat elmondtam olyan embereknek, akiket még sosem láttam, és mégis megbíztam bennük. Volt egy lány, akivel nagyon jóban voltam. Olyan nagyon szerette az McR-t, mint én. Ő egy évvel volt fiatalabb nálam, mégis olyan felfogása volt, hogy azt egy húsz éves is megirigyelné. Ő volt az egyetlen internetes barátom, akivel személyesen is tartottam a kapcsolatot. Ő volt az egyetlen, a családomon kívül, aki fogta a kezem, amikor szükség volt rá. És volt is rá alkalom bőven. Hisz mielőtt megismertem Kimberly-t, csak otthon ültem. Nyár volt, és nem voltam hajlandó kimozdulni a házból. Féltem! Ha arra került a sor, hogy azt mondták nekem, „hogy figyelj Christi, el kellene menned boltba”, én teljesen rosszul lettem a tudattól, hogy ki kell mozdulnom otthonról. Izzadni kezdett a tenyerem, a szívem kiakart ugrani a helyéről, és borzasztó hasfájás, és hányinger tört rám. Olyan nagyon nem mertem kimozdulnia házból, hogy még orvoshoz sem mentem el. A családomon kívül nem találkoztam senkivel sem, hisz barátaim nem voltak. Csak otthon ültem, és vagy zenét hallgattam, vagy a neten lógtam, de a házból nem mentem ki. Aztán három hónapig így folytak az események. Végül eljött a szeptember, és eljött az iskolakezdés napja. Kegyetlenül féltem, és nem a sulitól, hanem magától a tudattól, hogy ki kell lépnem az utcára. De megtettem. És csak egy valami, valaki segített, a My Chemical Romance. A zenéjükkel erőt adtak, és kimertem menni. Nagyon furcsa volt. Aztán még aznap elvitt anyukám az orvoshoz, aki beutalt a kórházba. ”Csak” két napig voltam benn. Kiderült, hogy semmilyen testi elváltozásom nincs, magyarul a vérképemmel minden renden volt, szóval tovább küldtek engem egy pszichológushoz, aki a következő diagnózist állította fel, kevert szorongás és depressziós zavar. Nagyon megijedtem. Na, aztán ekkor tájt szorosodott meg a kapcsolatom Kim-mel. Mindig azt kérdezte, hogy miben tud segíteni, én meg csak azt válaszoltam neki, hogy már az is nagy segítség, hogy mellettem vagy. Hetente egyszer Autógén Tréningre kellett járnom, ami nagyon sokat segített, és mellette Xanax-ot kellett szednem, ami eléggé megdöbbentett, hisz Gerard, az McR énekese ettől a gyógyszertől lett függő. Szóval tisztában voltam vele, milyen súlyos orvosságot szedek. Ahogy Kim biztatott, az megható volt. Megfogadtam, valamilyen formában visszahálálom neki. Hisz ő, és a MyChem megmentette az életem. Legalábbis sokat segítettek, többet is, mint gondolnák, vagy pont nem. Tudom, hogy a banda tudja, hogy valamilyen formában ők életeket mentenek. Hisz ezért is alakultak meg, hogy segítsenek másokon. Nem tudom, hol lennék nélkülük én, és az több millió ember, akiken segített. Igen, millió, vagy még több. Mert nem csak az szereti őket, aki ott van a koncertjükön, nem csak az szereti őket, aki megveszi az albumokat, sokan, csak álmodozni tudnak ezekről, mert nincs pénzük rá. De mégis, letöltik a zenéjüket, - ami persze nem jó dolog -, olvassák a fórumaikat, mert szeretik, és nem is kicsit. És jómagam is beteges, és fura dolgokat megtennék a fiúkért. Mert imádom őket, annak ellenére, még ha személyesen nem is ismerem őket, valahol legbelül olyan, mintha a legjobb barátaim lennének. Szóval Kim és én elválaszthatatlanok lettünk. Aztán Kim egyik napról a másikra rosszul lett. Iskolába sem ment, sőt, kórházba került. Végtelenül rosszul esett. Azelőtt is sokszor panaszkodott, hogy erős fejfájása van, de még ő sem vette komolyan. A legjobb barátnőm magatehetetlenül feküdt a kórházi ágyban. Nekem pedig senki sem mondta el, hogy miért van bent. Odaléptem hozzá, félve, lassan, és halkan. Csukva volt a szeme, fáradtnak tűnt. Leültem a mellette lévő fotelba, és megfogtam a kezét. Ő pedig lassan kinyitotta a szemét, és rám nézett. Kicsit Gerard–os volt, hisz ő szokott fehér arcal, és barnás szemhéjpúderral színpadra állni. Kim is így nézett ki, csak megviseltebb volt. Látta rajtam, mennyire kétségbe vagyok esve. Rám nézett, és mondani kezdte:

-Christi!

-Igen, én vagyok! Szia! –próbáltam mosolyogni, de aligha ment.

-Azt hiszem, valami nagy baj van velem! –mondta akadozó, csukló hanggal.

-Miféle baj? –Urrá lett rajtam a pánik!

-Valami bogyót találtak fejembe.

-Bogyót?!

-Na, hogy mondják …, daganatot.

-Úr Isten! –zokogni kezdtem, csak úgy folytak a könnyeim, nem tudtam visszatartani.

-Ne sírj! Meggyógyulok, majd te, és az McR velem lesztek!

-Igen, mi mindig veled vagyunk. –bíztattam, és potyogó könnyeimet eltemettem.

Aztán hosszú ideig csak ültünk. Nem szólaltunk meg, a csend beszélt helyettünk. Reményteli tekintetét az ablakra szegezte, majd mosoly ült ki az arcára. Én tehetetlenül bámulva, rákérdeztem:

-Min mosolyogsz?

-Most jutott eszembe, hogy a jövő héten nekem ott kel toporognom a lemezboltnál.

-Miért?

-Mert kijön a My Chemical Romance harmadik albuma. Az elsők közt akarok lenni, aki hallja a csodát!

-Én is várom már!

-Hé, Christi! Nagyon szeretlek, ugye tudod?

-Persze hogy tudom. Én is nagyon szeretlek Kim! –kimondtam e szavakat, s közben a torkomban ott volt az a bizonyos gombóc. Nem akartam elsírni magam, pedig fájt. Fájt a gondolat, ami akkor fojtogatott. Vajon mindent megtettem a barátságunkért? Még hányszor mondhatom neki, hogy szeretem? És még ha sokszor nem is mondom ki, tudja, hogy mennyire fontos nekem? Ezek a kérdések zaklattak. A fájó, maró érzés, ami a szívemet támadja, pedig újra, és újra fel-feltör bennem. Kezelni nem tudom, de lehet nem is kell. Ha fájnia kell, hát fájjon! Aztán beléptek Kimberly szülei. Az anyja kivörösödött szemmel felé hajolt. Én csodálkoztam, miért van ennyire kiborulva? Kim úgyis felépül. Aztán Kim apja a kezem felé nyúlt, és azt mondta búcsúzzak el Kim-től, lejárt a látogatási idő. Odaléptem hozzá, és megpusziltam a homlokát. Kinn a folyosón megállított az apukája.

-Figyelj Christi! Te vagy a lányom egyetlen barátja, mellette kell lenned, nagyon nehéz dolgon megy keresztül.

-Mondta, hogy valami daganat féléje van. De majd ha meggyógyul mindent folytatunk onnan, ahol abba hagytuk. Elmegyünk majd MyChem koncira is, és magunka bolondítjuk Gee-t, és Frankie-t. Igen, így lesz.

-Christi! Figyelj rám, fontos dolgot kell mondanom! Az orvosok nem sok esélyt adtak. Valószínű Kim, soha nem lesz McR koncerten. Hé, kevés az esély arra… -és sírva fakadt. A lányát már most gyászoló száz kilós 35 éves férfi úgy sírt, mint egy gyermek, kitől elvették a játékát. - …Kim-nek kevés esélye van az életbe maradásra… azt hiszem, Istennek odafenn szüksége van rá…

-De ne legyen! Nekem van szükségem Kim-re, ő az egyetlen, aki megért! Nélküle nincs élet. Nélküle én sem élek! –levegőt sem kaptam, és elszaladtam. Fél füllel hallottam, hogy Kim apukája utánam kiabálja, hogy Kim-nek egy szót se!

Elhinni, hogy a legjobb barátodat hívja egy más világ, és a forró élettel teli kezét végleg el kell engedned, és át kell adnod az ismeretlennek.

Aki nem élte meg, nem érti meg úgysem. Én sem tudhatom milyen érzés színpadon állni…

Napok teltek el, és én mindennap az ágya mellett ültem. Aztán egy szerdai napon meglepetésemmel a kezembe léptem be hozzá. Kezemben tartottam a The Black Parade-et. Azt az örömet, amit a szemében láttam, … örültem, hogy mosolyt csaltam az arcára.

-Na, mi lesz már? Ott a hi-fi a polcon, rakd be már! –izgatott volt.

Az első szám, The End:

I say save me! (Get me the hell out of here!) Save me! (Too young to die and I dare;) You can’t… (If you can hear me, just walk away) …Save me!
- Hallottad, ezt nekem éneklik!

Azután jött a Dead!:
And if your heart stops beating I'll be there wondering Did you get what you deserve? The ending of your life

-Mit érdemlek én? –kérdi.

-Többet, mint kapsz.

-Ja, mert mindig a jók mennek el…

-Igen, de TE itt maradsz velem, mert szükségem van rád! Ki fog az esküvőmön a tanúm lenni?

-Ki fog téged elvenni?

- Ha-ha!

-Persze hogy veled leszek, örökké melletted leszek! –mondta, és a kezemet szorongatta. Aztán a számok mentek, mentek. Mindegyiknél felcsillant a szemünk, bazz, ez nagyon jó. Nem tudjuk, hogy csinálják, de ők a legjobbak.

A Welcome To The Black Parade-n egyszerűen eldobtuk az agyunkat. Valami olyant tudnak ezek a srácok, ami a képzeletet is feltudják múlni. A kisfiú a parádén …, akit egy fantom vezet …, én csak egy dolgot furcsálltam, amikor Gerard az énekelte, hogy ő csak egy ember, és nem egy hős….!

KÖNYÖRGÖM, DEHOGY NEM! GERARD, BOB, RAY, FRANK ÉS MIKEY, TI VAGYTOK A MI HŐSEINK!

Azt I Don’t love you ijesztően gyönyörű szám, ezzel egyetértettünk Kim-mel.

A farkasok háza, azaz a Hause of Wolves is fantasztikus egy szám, az a pörgés …, ilyen a való világ!

Aztán jött az, amire nem számítottam. A Cancer. Ahogy hallgattuk Kim-mel, a könnyünk csordult ki. Aztán meg sem hallgattuk a többi számot. Csak a Cancer ment, órákig. Aztán már Gerard-al énekeltük.

-Leírja gondolatomat, a félelmem! Christi, nem merlek itt hagyni…

És sírtunk, és zenét hallgattunk, és sírtunk… ez így ment estig. A szülei nagyon tapintatosak voltak velünk, sokat, sokszor hagytak minket magunkra.

Minden nap meghallgattuk a TBP-t, és mindennap vittem neki képeket a fiúkról, na meg persze egy csomó infót. Tudta, hogyha belépek, nem jövök üres kézzel, és mindig viszek neki valami McR-t, csak ilyenkor láttam azt a csillogást a szemébe, ami azelőtt mielőtt bekerült ide, mindig ott csillogott.

Kim-nek kemoterápiára kellett járnia, az összes haja kihullott. Mikor megláttam Gerard szavai hullámoztak a fejembe. A Cancer-rel nagyon rátapintottak a lényegre… nagyon fáj, ha meghallom azt a számot.

Aztán pár hétre rá, azt hiszem vittem neki az első klipet, a WTTBP-t azt hússzor megnézte egymás után. Csak ilyenkor mosolygott. Ismét eltelt pár hét, akkor már a Famous Last Words klipjét vittem neki, de mikor beléptem a szobába, üres ágy fogadott. Leültem a fotelbe, amit az idő során kikoptattam, és csak vártam, de mindhiába. Aztán észrevettem, hogy a sarokba össze van szedve a cucca. Nagyon boldog lettem tőle. Kim-et kiengedik. Aztán belépett az anyja. Mint egy élő halott. Az arca sápadt volt, tekintete levert. Rám nézett, én mosolyogtam. A bőrönd felé nyúlt, de végül ott hagyta, és odalépett hozzám. Leült mellém, átölelt, és zokogott. Nem értettem mi történt. Kezemben szorongattam a videokazettát, hogy megmutassam Kim-nek.

-Hol van Kim? Hoztam neki egy új klipet! Biztos örülni fog neki! Tessék megmondani, hol van?

-Ha, én azt tudnám…, hol van a kislányom?

-Elvitte az ápolónő?

-Nem, nem az ápolónő volt.

-Hanem? Az orvos volt? Milyen vizsgálatot csinálnak megint szegény párán. Olyan rossz, hogy látom szenvedni, annyira szeretem.

- Nem kicsim. Felköltözött az égbe. Többé nem látod szenvedni, meghalt…

-Kim meghalt? Nincs többé? Azt hittem megfog gyógyulni!

-Sajnálom! Ezt neked küldte! –és a kezembe nyomott egy borítékot.

Nem mertem kinyitni nagyon sokáig. Aztán jött a temetés. Ez volt számomra a pokol 7. bugyra. Ahogy a koporsóra rá volt írva: Kimberly Green, élt 16 évet …, túl korán ment el, még nem is élt igazán…, és ahogy a koporsón koppant a föld, minden egyes koppanás közelebb vitt engem is a lelki halálhoz. A temetés után végül megtettem, felbontottam a levelet. Ezt a pár sort írta nekem:

Kedves Christi!

Életem legjobb döntése az, hogy megismertelek. Köszönök minden egyes percet, amit velem töltöttél mikor boldog voltam, és mikor kissé beteg. Ha igazán szerettél ígért meg, hogy egyszer a kedvemért eljutsz egy McR koncertre, és beszélsz a fiúkkal. Persze tudom, ez nem csak rajtad múlik. Ne aggódj értem, én jó helyre megyek, és vigyázni fogok rád, és a fiúkra, onnan fentről ... Remélem, majd látom őket meztelenül J, nyugi téged nem kukkollak meg! Emlékszel, amikor azt mondtad, hogy meg akarod hálálni azt, melletted voltam, amikor depressziós voltál? Hát duplán visszaadtad, amiért hálás vagyok. A az utolsó fájdalmas napjaimat is sikerült boldoggá tenned neked, és az McR-nek .És ha te is úgy akarod, én ott leszek veled az esküvődön. Ott a szívedben …! Örökké szeretni foglak titeket! Vigyázz magadra!

Szeretettel igaz barátod: Kimberly Green

Igaza volt, szívemben ő, öröké életű lesz…

Egy évre rá megtettem. Elmentem McR koncertre, és sikerült autogramot kérnem tőlük. Mikor megkérdezték milyen névre kérem, én az égre nézve azt mondtam, Kimberly.

Ekkor egy eső csepp esett arcomra.

Frank pedig így szólt: Sietnünk kellene srácok, hamarosan elered az eső. Nagyon borult az ég.

Én erre pedig: Borult? NEM, MÉG SOHA NEM VOLT ILYEN BOLDOG!

 

 

2007.09.25.

Szombathely

Máté

Christina

 

MCRmyHungary - Zombeee 2007-2018

zombeee.gportal.hu
Design: Krisza 


Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!