Frank Iero interjú

fordította: Chasidy  2008.10.28. 11:26

Míg a divat elitje nem merne ennyi fehéret viselni ilyen közel járva a munka ünnepéhez, Iero olyan feltűnően hordja fehér farmernadrágját és dzsekijét, mintha kedvenc vasárnapi öltözéke lenne. Úgy tűnk, egy bizonyos videojáték előtt is tiszteleg felső ajka feletti, Mario fivérekre hajazó bajszával. Csivavája az ölében ül a külön neki tervezett öltözékben, sütőtök jelmezben, zöld sapkával kiegészítve. A legtöbben azt gondolnák, kicsit korai még ez Halloweenhez, figyelembe véve, hogy augusztus vége van…Orlandóban, Floridában. Aztán itt van az is, hogy a legtöbb zenész nem viszi magával az állatait turnéra. Frank Iero nem tartozik a legtöbb ember közé. A Halloween iránti szerelme olyasvalami, amibe beleszületett, szó szerint. Az ünnepen látta meg a napvilágot, és ami a kutya-ügyet illeti, ismert tény, hogy egy vagy két állatot magával szokott vinni, és még féltucatnyija van belőlük otthon, New Jersey-ben. „Ó, te kis ribanc!”, kiált fel, ahogy rápillant legjobb barátjára, akinek sikerült kiszabadítania magát a jelmezből, „Mindig eléri, hogy leszedje magáról.”

Iero bandája, a Leathermouth új barátja, James Dewees együttesét, a Reggie and the Full Effectet támogatja búcsúzó turnéjukon. A laikus szemeknek úgy tűnhet, Iero teljes békességben van, csillaga tökéletesen ragyog: egy sikeres banda tagja, saját lemezkiadója van, arról nem is szólva, hogy most nősült. „Olyan kibaszott ideges vagyok.”, mondja a Leathermouth-szal töltött fellépésekről, miközben szív egyet Marlboro light cigijéből. Ez kissé melodramatikusnak tűnik egy olyan sráctól, aki hozzászokott, hogy 15000-es vagy még nagyobb tömegek előtt játsszon másik bandájával, a My Chemical Romance-szel, de elég éles különbség van a között, hogy a színpad bal oldalán áll az ember gitárral a kezében, mint elöl, ahol minden tekintet rászegeződik.

 

Nyght Scene: Sokan nem tudják, hogy nem te vagy a Leathermouth eredeti énekese.

Frank Iero: Az történt, hogy Steve [Oyola] és Vinny [Avarali] írtak néhány dalt, amiről azt gondolták, jó lenne eljátszani. Azelőtt egy igazi indie rockbandában voltak. Nagyon szeretik a hardcore-t és a metált, és írtak három dalt. Ezek közül kettő a Murder Was The Case They Gave Me és a Body Snatchers - meghallgattam a demot, amin egyáltalán nem volt még ének, majd azt mondták, „Ó, igen, a barátunk, Danny fog énekelni.” Én meg mondtam, hogy „Rendben.” Irigy voltam, mert én akartam csinálni. Nem mintha lett volna elég időm, vagy felkértek volna, úgyhogy azt feleltem, „Jól hangzik.” Az a srác sosem írt dalokat, így amikor visszajöttem, megkérdeztem tőlük, „Akkor mi a helyzet azzal a bandával?” Ezen a ponton még nevük sem volt, és azt válaszolták, „Ó, úgy döntöttünk, hogy mégsem vágunk bele, nem írt dalokat.” Én meg, „Most komolyan, srácok, túl jók vagytok, hadd énekeljek, adjatok két napot, írok dalokat.”, és ez történt. Feltételezem, én vagyok az eredeti énekes, mert az a fickó sosem énekelt semmit.

NS: Amikor először megláttam a Murder Was The Case They Gave Me címét, azt hittem, az azonos című Snoop Dogg szám feldolgozása. Fontolóra vennétek egy hip-hop dal feldolgozását?

FI: [nevet] Uhh…valószínűleg nem. Már az összeset megcsinálták. Többet nem akarok olyan szarokat hallani. Ha meghallok még egy rohadt heavy metal bandát, ami feldolgozta a Baby Got Backet, hányni fogok.

NS: Van olyan dal, amit fel szeretnél dolgozni?

FI: Az első fellépésen a Nervous Breakdownt énekeltük, pusztán azért, mert nem volt elegendő dalunk. Erre a turnéra begyakoroltunk még egy számot, de nem hiszem, hogy ma elő fogjuk adni.

NS: Hallottad a Nervous Breakdownt a Gallows előadásában?

FI: Igen! Igazából az első alkalommal, amikor élőben láttam a Gallowst, azt játszották, és Istenem, fantasztikus volt. Európában volt néhány közös fellépésünk, ez már a My Chemmel, felmentem a színpadra és velük énekeltem a Nervous Breakdownt. Nagyon szórakoztató volt, mert senki sem [a közönség soraiban] beszélt angolul, és fogalmuk sem volt róla, hogy az egy cover.

NS: Nem félsz attól, hogy sokan miattad, és nem a Leathermouth miatt jönnek?

FI: Nem, mert szerintem, ha My Chem rajongó vagy, nagyon nem fog tetszeni a Leathermouth, és kibaszott csalódott leszel. Azért kezdtem el ezt az egészet, mert két fele van az agyamnak, és néha úgy érzem, hogy egy kissé kettévált a személyiségem. Úgy értem, szeretném, ha a világ szebb hely lenne, és a My Chemmel megteszem, amit tudok, de itt van ez a másik oldal, amely mindent fel akar égetni magam körül, és ez akkor jön elő, amikor a Leathermouth-szal turnézom. Ha szereted a My Chemet, gyere el a koncertre, de biztos, hogy rohadtul utálni fogod. Ami engem kurva boldoggá tesz majd – hogy kellemetlenséget okozok az embereknek.

NS: Amikor utoljára beszéltünk, azt mondtad, a többiek a zenével foglalkoznak, te pedig a szöveget írod. Szóval, hogy működik ez az egész?

FI: Furcsa, hogy az összes bandánál, amiben játszottam, úgy ment, hogy együtt írtunk. Viszont ennél – nem vagyok eleget otthon ahhoz, hogy a Leathermouth-szal írjak. Az a vicces, hogy amikor hazajövök, van pár riffem, amiket összeállítgatok. Aztán, amint megírtam a szöveget, egy kicsit változtathatunk rajta. Aztán közösen megbeszéljük a dolgokat, de ami ennek a lemeznek az írását illeti, Steve-et és Vinnyt illeti dicséret.

NS: És Steve illetve Vinny már nincs veletek, igaz?

FI: Igaz.

NS: Nem furcsa azokat a dalokat játszani úgy, hogy ők nincsenek ott a színpadon?
FI: Az is meg nem is. Úgy értem, nagyon jó viszonyban váltunk el. Olyasvalamit akartak elkezdeni, ami valamivel pozitívabb. Ismét csak, nehéz a Leathermouthban lenni. Egy hétig úton vagyunk, aztán három hónapig nem csinálunk semmit. Ez nagyon nem passzolt nekik, mint zenészeknek, mert mint olyan, egy bandát akar az ember, ami ténylegesen dolgozik is. Ez egyike volt azoknak a dolgoknak, amiknél megtehettük volna, hogy kiadjuk a lemezt, és nem készítünk többet, vagy keresünk olyan embereket, akik benne akarnak lenni.

NS: Steve és Vinny valami pozitívabbal akartak foglalkozni, ez azt jelenti, hogy a szöveg volt az, ami lehervasztotta őket?

FI: Igen. [mosolyog] Ezt mondanám.

NS: Azzal, hogy James Dewees beszállt, fog változni a megjelenés dátuma?
FI: Nem, nem hiszem. Úgy értem, már így is hat éve halogatjuk, nem?

NS: Igen, úgy volt, hogy év elején jön ki, aztán hogy márciusban. Mikorra várható, hogy az album meglássa a napvilágot?

FI: A hét végére meglesz a szerződés a kiadónkkal, tehát remélhetőleg hálaadásra megjelenik.

NS: Melyik kiadóhoz szerződtök?

FI: Nem akarom elmondani, amíg le nem szerződtünk.
NS: Nem akarod a falra festeni az ördögöt?
FI: Pontosan…a smepitaph-fal rímel. [mosolyog]

NS: Már teljesen kész van a lemez?
FI: Igen. Már csak az ügyvédekre várunk.

NS: Huh, a Leathermouthnak vannak ügyvédjei?
FI: Úgy tűnik. [mosolyog] Az történt, hogy [a kiadó] azt mondta, „Az ügyvédünk átküldi a szerződést.” Mi meg, „Oké, szerzünk egy ügyvédet.” [nevet]

NS: Láthatóan nagy hatással volt a punk, különösen a 80-as évek hardcore-ja a Leathermouthra. Ez honnan ered?
FI: Nagyon szeretem a 80-as évek hardcore-ját. A Black Flagen nőttem fel, ez az egyik kedvenc bandám. Furcsa, mert sok new yorki cucc [new yorki hardcore] volt hatással a Leathermouth hangzására. Nem arról van szó, hogy a stúdióba lépve arra gondoltam, „Olyan dalt akarok, ami ilyen érzést kelt.” Inkább, „Van itt néhány akkord…hol az a rohadt összeomlás?” Több volt összeomlásból, mint bármi másból. Nagyon ütemes volt. Ez furcsa, mert más dolgoknál határozottan meg tudom mondani, hogy „Ó, ezt ez inspirálta.” Úgy értem, minden, amit hall az ember, hatással van rá egy szinten, de ezzel [Leathermouth] kapcsolatban nem volt tudatos hatás. Ha mondanom kellene egy kifejezett inspirációt, nem mondanám, hogy a 80-as évek hardcore-ja, inkább hogy a 80-as évek horrorfilmjei. [nevet]

NS: Mind Jersey-ből valósiak vagytok, ennek van bármiféle hatása a Leathermouthra?  

FI: Nyilvánvalóan a The Misfits horror hatása. Ez elől nem lehet elmenekülni, különösen, hogy Jersey-ből származunk. Ez furcsa, és nem kardoskodok azzal, hogy „Ó, ez a legeredetibb kibaszott dolog, amit valaha is hallottunk.”, nem mondom, hogy újra feltaláltuk a kormányt, de amikor nekiláttunk, nem akartam, hogy bármihez is hasonlítson. Egyszerűen azt akartam, hogy olyasvalami legyen, ami szórakoztató. Tehát, bármi, ami kijön, azt szórakoztató játszani, vagy szórakoztató üvölteni.

NS: Érzed egyáltalán a cenzúrát? Épp mostanában, a Be Your Own Petnek le kellett hagynia három dalt a lemezük amerikai kiadásáról, mert a számok túl erőszakosak voltak. Nem félsz attól, hogy az olyan dalok mellett, mint az I’m Going To Kill The President Of The United States és a Murder Was The Case They Gave Me, a kiadó cenzúrázni fog?

FI: Félnék, ha egy nagy kiadóhoz szerződnénk. Ez olyan, hogy mindegy; ha sor kerülne rá, akkor egyedül adnánk ki a lemezt.

NS: Egy nagyobb kiadó kevésbé hunyna szemet felette, figyelembe véve, hogy ki vagy?

FI: Szerintem még inkább cenzúrázni akarnák. Ezt gondolom. De még nem kaptam egy dühös telefonhívást sem.

NS: Nem hívott még az elnök?

FI: Azért adtam ezt a címet annak a dalnak, mert úgy gondoltam, nagyon vicces lenne, ha egy nap beállítana hozzám az FBI, csakis ezért. Ez az egyedüli oka. Az emberek többet látnak bele, mint kellene. Csak azt akarom, hogy letartóztasson az FBI. [nevet]

NS: A Leathermouthra ráaggatták a punk címkét – mi a véleményed a punk rock címkéről, tekintve, hogy az elmúlt években az sokkal inkább divat, mint zenei stílus?

FI: Kibaszott divat lett belőle. Hogy a jobb oldalon hordják az övet, meg hogy milyen a hajuk. Bassza meg! A punk rock halott, tényleg az. Most már bármi, amit teszünk, szórakozásból, vagy valami másért van. Ha punk rocknak akarod hívni, remek, de a punk halott.

NS: Lesz valaha is még egy olyan újjászületés, mint amilyen a 90-es években volt?

FI: Igazán a punk újjászületése volt az?

NS: Ez a legjobb, amit kaphattunk.

FI: [nevet] Tudod mit? Amíg az internet össze nem omlik, a punk halott lesz.

NS: Akkor, aki ezt olvassa, menjen, és ölje meg az internetet?

FI: [nevet] Őszintén, szerintem annyival jobbak lennénk, ha nem lenne internet. Komolyan azt gondolom, hogy ez a legrosszabb dolog, ami valaha is történt velünk. Az emberek egyszerűen túl sokat tudnak, túl gyorsan, és ez nincs jól így, haver.

NS: A ’csináld magad’ mozgalom elektronikussá vált, most már bárkinek lehet bandája.

FI: Ez baromság. Az egyik barátomnak támadt egy remek ötlete, hogy jelöljük meg a bandákat. Két évig senki sem alapíthat együttest. Akinek már van lemeze, és készen áll, az rendben van, de ennyi. Aztán az elkövetkezendő 2-5 évben senki sem alapíthat bandát, sajnálom, ez nem fog működni, ne csináljátok.

NS: Azzal, hogy a zenétekben jelen van az erőszak, nem féltek, hogy egyszer csak betiltanak titeket, mint ahogy azt a Black Flaggel tették a 80-as években?

FI: Majd ha elérjük a bibliai zónát, kitaláljuk. [nevet] Nem tudom, ember. /Bible Belt- konzervatív terület az USA-ban – Chasidy/

NS: Gondoltál már erre?

FI: Nem, ahhoz túl ideges vagyok más dolgok miatt. Határozottan sokat vállaltam ezen a turnén. Ezek az első Leathermouth fellépések, és a Reggie-ben [and the Full Effect] is játszom. Remélem, nem rontom el, nem érdekel. Ha lemondanak egy koncertet, az nem amiatt lesz, mert elbasztam.

NS: Ha megjelenne az erőszak a fellépéseken, abbahagynátok a turnét?

FI: Ez a lényeg. Azt hiszem, furcsa azt mondanom, hogy „Rendben, ez a dal arról szól, hogy levágják a másik fejét, tűzre dobják, de senki se táncoljon.” [nevet] Tudod, mire gondolok? Nem tudom, mit mondjak. Ha szórakozni akarsz, szórakozz, próbálj senkit sem bántani. Azokat lehet bántani koncerteken, akik akarják, hogy bántsák őket. Határozottan megállapítható, ki táncol és ki nem. Ha nem akarsz táncolni, és nem akarod, hogy elkapjanak a tömegben, akkor menj hátra. Néhányan kiborulnak, hogy „Ó, ez nem egy All Ages show, nem látom a bandát.”, de talán jól van ez így. Nem kell, hogy minden koncerten 13 éveseket verjenek fejbe. Szar, ha látni akarod a bandát, és nem tudod. Mindig is azt mondtam, hogy nincsenek válaszaim, csak sok-sok panaszom. 

Forrás: nyghtscene.com
Írta: Justin Lee Amidon