|
Témaindító hozzászólás
|
2012.01.07. 23:00 - |
Oké, ez most fura így, mert nem is Gwen-ként vagyok regisztrálva, de végül is tökmindegy, tessék az új rész :D Csak ilyen részletekben tudom feltenni, mert a gp kiakad amint be akarok másolni valamit, és csak ennyit enged egyszerre -.- |
[6-1]
Bob szánt szándékkal húzta fel Geet, úgyhogy megérdeli, amit kapott. Szemmel láthatóan tisztában volt azzal, hogy Geet érzékenyen érinti, hogy őrülnek hívják. =// Különben meg... tényleg csak úgy viselkedett, mint egy kisgyerek... és gyosan, azonnal el akart dicsekedni, és el akart mondani mindent nekik, ami történt vele. És szerintem mindenki át tudja érezni, hogy milyen az, amikor senki sem kíváncsi arra, amit mondani akarsz. =//
Gerard, ellent mondasz saját maganak. Irigyled, hogy Frank szülei törődnek a fiúkkal, de te nem akarod látni a sajátjaidat... Hm.
Szegény Frank, csak ki akart maradni mindenből, erre most meg Gee jól rá fog szállni XD
Bob folyton fasz, valamiért mégis Franket utálom jobban -.-" |
’Vagy ha úgy gondolkodsz, mint Gerard.’ Sarah egy pillanatig némán fürkészte a fiút.
- Tudod, Frank nem tehet róla, hogy olyan szülei vannak, akik elhozzák neki pár személyes holmiját.
- Legalább abbahagyhatná, hogy mindent az arcomba dörgöljön. – duzzogott Gerard. – Még csak nem is akarták látni, mit vettem, pedig annyi mindent akartam mesélni! – egy kicsit felhúzta a fölsője ujját, és átfonta a csuklóját, ott, ahová a telefonszám volt felírva. – De ők csak azzal a hülye játékkal foglalkoztak!
- Jobb módszer is találhattál volna arra, hogy magadra vond a figyelmet, Gerard. Nem kell kis híján megfojtanod valakit ahhoz, hogy figyeljen rád. – a fiú nem válaszolt, továbbra is duzzogva bámulta a párnáját. Sarah lassan leült mellé az ágyra. – Tudom, hogy nem ez a legmegfelelőbb időpont, de hát itt melyik időpont az, úgyhogy… Mikey és én beszéltünk egy-két dologról a múltkor.
Gerard továbbra sem nézett fel, de a lány látta, hogy megfeszül. – Milyen dolgokról?
- Rólad és a szüleidről.
A fiú azonnal megkönnyebbült, és kissé mintha csalódottnak tűnt volna a ’témával’ kapcsolatban. – Oh.
- Szeretnének újra kapcsolatba lépni veled, Gerard. – folytatta Sarah tapintatosan.
Gerard vállat vont, és kissé előrébb hajolt. – Hát, én nem.
- De ők a szüleid. – mondta a lány finoman.
- Én meg a fiuk vagyok, mégsem tűnt fel túlzottan nekik. Egyiküknek sem. – felelte Gerard nyugodtan, de érezni lehetett némi élt a hangjában. – Nem akarom többé látni őket. Ők már nincsenek, csak Mikey van, mert ő a kisöcsém.
- De-
- Semmi de, Bee, egyszer már majdnem rávettél, hogy felvegyük a kapcsolatot. Nem akarom még egyszer azt végigcsinálni. Úgyis csak idegbajos leszek tőle. Nem ülök fel még egy olyan hullámvasútra. Ők elfelejtettek, én megbékéltem ezzel. Ők továbbmentek, hát én is. Történet vége, kiadásra kész, Way élete címmel. Nyugodtan megmondhatod ezt Mikey-nak legközelebb, amikor hív. |
’A létező legrosszabb kombináció, mániás-depressziós és elmezavaros.’ Szerencsére az utóbbi néha kevésbé volt érvényben, ez a gyógyszereitől függött. Olvasta a mappáját, többször is, és elmondhatatlanul örült, hogy nem dolgozott itt Gerard első pár évében.
Pokoli lehetett, nem csak a személyzetnek, de magának Gerardnak is, hiszen dolgokat látott, hallott és érzett, amit senki nem értett meg. Néha még ma is megemlítette neki, Sarah-nak, hogy megesik, hogy hall apróbb hangokat. Néha fura dolgokat látott, ha túl sokáig nézett a tükörbe. Olyan dolgokat, amelyeknek nem kellene ott lenniük, amelyeknek semmi értelmük. Olyan dolgokat, amik megijesztették. Olyan, mintha valaki a nyakadban lihegne, feláll tőle a szőr a hátadon. Így magyarázta a jelenséget. Te mit csináltál, ha valami ismeretlen fehér köpenyes valaki azt mondaná neked, ezek a dolgok nem léteznek, holott te biztos vagy benne, hogy valóságosak? Még egy olyan kérdés, amire a lány nem tudott neki választ adni, és amin azóta is rengeteget töprengett.
’Mi az őrület valódi definíciója? Hol van az a pont, amíg még a képzelet szüleményének is betudhatod a dolgokat, és honnan válik valódi elmezavarrá? Mikor hívhatsz valakit őrültnek?’ Állandóan ez a kérdés foglalkoztatta. A szülei katolikusok voltak (ez a tulajdonság egyébként átugrott egy generációt), ők tényleg hittek benne, hogy van ott egy pasas a felhők fölött, akinek volt egy fia, akit keresztre feszítettek, és később feltámadt. Vannak emberek, akik úgy hiszik, elrabolhatják őket az idegenek. Vannak, akik képesek kommunikálni a halott szeretteikkel.
’Hol rajzolják meg a határvonalat az őrült és a normális között? És mennyire nevezheted magad őrültnek, ha tudod, hogy a dolgok, amiket látsz, nem valóságosak? Mi a valóság?’
Kigúnyolták, ezért feldühödött, arcon ütött egy másik pácienst (B), és ráugrott, mikor az elesett. Próbálta megfojtani, szóltam, hogy hagyja abba, majd fizikai kontaktust is alkalmaztam, hogy eltávolítsam tőle. A szobájába küldtem, mire ismét káromkodni kezdett, majd végül engedelmeskedett.
Befejezte az utolsó pár sort, átnézte, majd elmentette. ’King imádni fogja ezt holnap reggel olvasni…’ Hátradőlt a székében, az órájára pillantott, figyelve, ahogy a mutató eléri a munkaideje végét. ’Újabb hosszú nap, távol a Paradicsomtól.’ Eltöprengett, vajon Don megetette-e otthon a macskát, és kitalált-e már egy újabb indokot arra, hogy miért nem csinált vacsorát. Sarah ismét ásított majd felállt, megragadva a kabátját és a kulcsát. ’És még egy hosszú út vár hazáig.’
Ahogy végigsétált a folyosón, hallotta, ahogy a hely legújabb tagja gitározni próbál, miközben a tőle nem messze lévő szobából hangos zene szűrődött ki, próbálva elnyomni az ő hangját.
Lassan megvilágosodtak benne a dolgok. Az órája azt üzente neki, vége a munkaidőnek, irány haza, de a lábai nem engedelmeskedtek, megtorpant az ajtóban. Idegesen felnyögött, és a szemét forgatta. ’Jó, de akkor legalább leszidom előtte!’
Kopogás nélkül berontott Gerard szobájába, leállította a CD-lejátszót, és becsukta az ajtót maga mögött.
- Gerard Way! Eszednél vagy? Tudod te, milyen késő van, nem kellene így bőgetni a zenét este tíz után, te is tudod! És van fogalmad róla, milyen sérüléseket okoztál Bobnak?! Ennek komoly következményei lesznek, ugye tudod?!
A fiú felpillantott az ágyon ülve, becsukva a füzetet, ami az ölében volt. – Tudom.
Sarah beljebb lépett a szobába. – Nem úgy tűnik, mintha olyan nagyon bánkódnál miatta!
- Mert nem is. Nem érdekel, mi baja Bobnak, megérdemelte. És az az Xbox holnap reggel kirepül az ablakon. – kihívóan felpillantott Sarah-ra. – Éljen az édes bosszú. Szétszedtem Bobot, az Xbox-nak is ez lesz a sorsa, és igenis rá fogok szállni az újoncra!
Sarah felvonta a szemöldökét. – Miért?
Gerard vállat vont. – Ahhoz van kedvem. És én filmet akartam nézni. – felült, és gyilkos pillantást vetett Frank szobája felé. – Tudtad, hogy annak a kis törpének van egy gitárja is?!
Szóval Sarah jól sejtette a dolgot. – Igen, és nézz csak rá az Xbox-ra, meg a rengeteg ruhájára…
- IGEN! Ő- Gerard az ajkába harapott, és hirtelen mintha valami roppant érdekeset talált volna a párnáján. – Megfizet érte.
- Azért, mert van egy-két holmija? Ez elég szemét indok, még neked is, Gerard.
- Nem! Nem azért, mert vannak cuccai, hanem mert neki több és jobb jár. – javította ki a fiú bosszankodva. – Nekem még mindig úgy kell kikönyörögnöm, hogy használhassam a zongorát, és összesen napi két órát ülhetek előtte. Ahhoz is pitiznem kell, hogy akár közel kerülhessek a plázához, erre ez ideállít egy komplett emo-bolttal. Nekem kis híján ki kell nyírnom Bobot, hogy használhassam a DS-ét, ő meg beállít egy kibaszott Xbox-szal, csak hogy legyen mivel felvágnia. Bob pedig még játszik is vele! – összefonta a karjait, és egy cseppet sem enyhült a komor arckifejezése. – A tetejébe még a szülei is eljönnek, hogy pátyolgassák! – idegesen rugdosta az éjjeliszekrényét. – Megfizet még ezért, én vagyok itt a legrégebb óta.
Volt ebben logika, feltéve, ha az ember négy éves. Vagy ha épp csak iszonyúan féltékeny. |
Bob is felugrott. – NE MERÉSZELD-, de már elkésett, a fiú kihúzta az Xbox-ot, és a képernyő kékre váltott.
- FRANCBA, MÁR MAJDNEM MEGVOLT! – fogta a fejét Bob, és a földhöz vágta a távirányítót. – TE NYOMORULT KIS-
- HÉ! – jelent meg Sarah váratlanul, épp időben félbeszakítva a kibontakozni készülő harcot. – Mi folyik itt?
Egyszerre két különböző, hasonlóan feldühödött választ is kapott.
- BOB BUNKÓZIK VELEM CSAK MERT-
- ÉPP JÁTSZOTTUNK, EZ MEG KINYÍRT MINKET! KIBASZOTTUL KINYÍRT-
- ÉN CSAK FILMET AKAROK NÉZNI! EZEK MEG-
- KIHÚZTA AZ XBOX-OT, MERT EGY IDIÓTA, AKI KÉPTELEN VÁRNI-
- NE HÍVJ IDIÓTÁNAK, HÜLYE NARKÓS!
- AKKOR MINEK HÍVJALAK?! ELMEBAJOS, DILIS, PSZICHOPATA?! MINEK LEHET NEVEZNI EGY OLYAT, MINT TE? – Bob megállt egy pillanatra, hogy levegőt vegyen, majd egyenesen Gerardra nézett, eszelős tekintettel. – Ó MÁR TUDOM, ŐRÜLT!
A következő pillanatban akkora ütést kapott az arcába, hogy kis híján elvesztette az egyensúlyát. Egy másodpercre rá ez is megtörtént, Gerarddal együtt ért földet, aki azonnal kihasználta a helyzetet. – FOGD BE! Fogd be, ne merj még egyszer így hívni! – ragadta meg a fiút a torkánál fogva, és hiába volt jóval kisebb nála, ahogy nőtt benne az indulat, Bobnak annál kevesebb esélye maradt védekezni.
- Gerard, ereszd el! – kiabált Sarah. – Most azonnal!
Azonban Gerard meg sem hallotta. – NE MERÉSZELJ MÉG EGYSZER ÍGY HÍVNI! – üvöltötte, a keze továbbra is Bob nyaka körül, és ő hiába küzdött, hiába rugdalózott, a fiú egy szemernyit sem engedett a szorításból.
Frank halálra rémülten bámulta őket, még mindig a távirányítóval a kezében. ’Mi a fasz?!’ Hirtelenjében megnőtt a csodálata Sarah iránt, mikor a lány három lépéssel a két fiúnál termett, és egyenesen belemarkolt a szőkébbik hajába.
Gerard felkiáltott a fájdalomtól, ahogy elrángatták az áldozatától. Bob ezt kihasználva azonnal felugrott, köhögve, és a nyakát dörzsölte.
Gerard még mindig tombolt, egészen addig, amíg Sarah kivonszolta a küszöbig.
- Azonnal takarodj a szobádba, és ha még egyszer, egyetlen egyszer meglátom, hogy ilyet művelsz, iszonyatosan meg fogod bánni! Megértetted?! Ne merészelj bárkit is bántani! Jesszus!
- Kitépted a hajam, te ribanc! – tajtékzott Gerard továbbra is, a fejét fogva, és ahogy Sarah-val szemben állt, jóval fölé magasodva, nyilvánvaló volt, hogy nem kerülne nagy erőfeszítésébe, hogy a földre küldje őt.
Ennek ellenére mintha egy szemernyit lehiggadt volna, most már inkább a szokásos önfejűség, és gyerekes hisztéria tükröződött rajta. – Persze, védd csak! Rohadj meg, Sarah, mindig őt véded!
- Még egyszer így beszélsz velem, és véged van, Gerard. – jelentette ki a lány higgadtan, csípőre tett kézzel, egy tapodtat sem mozdulva. – Ha üvöltözni akarsz, rendben. Ha úgy akarsz viselkedni, mint egy idióta, rendben! De ne merj még egyszer ilyen erőszakosnak lenni, és így beszélni! Sem velem, de főleg nem a többiekkel!
Gerard pillantása csupán annyit tükrözött, menj a francba. Majd egykedvűen vállat vont, és elvonult a folyosó irányába, pár másodperccel később pedig hallani lehetett a szobája ajtajának csapódását.
.-.-.
Sarah ismét beüzemelte az Xbox-ot, Bobot elküldte Kurt-höz, csak a biztonság kedvéért, és gyorsan megnyugtatta Frank-et, hogy ilyesmi nem szokott történni normális esetben. Majd bezárkózott a vécébe egy időre, kivárva, amíg már nem érezte úgy magát, hogy bármelyik pillanatban összeeshet.
Gerard néha komolyan halálra rémisztette.
De néha mintha még szüksége is lett volna rá, hogy magához térítse.
’Egyszerűen nincs rendben vele valami.’ Sarah egyedül ült King irodájában, a képernyőre bámulva. Bármilyen erőszakos cselekedetet fel kellett jegyezniük, ez volt a szabály. Te jó ég, hányat jegyezhetett ő már föl az elmúlt kilenc hónapban? Kilenc hónap, kilenc hosszú hónap. Épp a tizediket húzta át. Ismét a képernyőre nézett, a dokumentumaira. ’Huszonhat. Huszonhat alkalom, és mind az én kis őrültemhez tartoznak.’ Egyszerűen nem lehetett biztosra menni nála. Tényleg napról napra élt, néha percről percre. Vidám, vicces, ideges, dühös, őrült. |
26. fejezet) No, the horns are just to keep the Halo straight.
A szülei látogatásával mintha hatalmas súlyt emeltek volna le Frank válláról. Szinte ijesztően megértőek voltak vele. Néha már-már idegesítette az állandó mosolygásuk, de legalább támogatták őt, és egész nap ott maradtak vele. Valójában nem sok mindenről beszélgettek. El kellett mondania, mi hogyan működik, hogyan pótolják az iskolai tanulnivalót, és kérdezgették a lakótársairól is. De még véletlenül sem tértek a lényegre, arra, miért volt annyira ostoba, hogy felvágja a saját ereit, és miért halt meg kis híján a kórházban. Úgy tűnt, mintha nem merték volna erről kérdezni, és neki sem volt különösebb kedve, hogy felhozza a témát.
De a legfontosabb, hogy legalább eljöttek. Együtt. El sem tudta képzelni, mennyire kínos lehetett nekik az odaút. Vagy a visszaút, gondolta, miközben szomorúan búcsút intett nekik, még mindig magán érezve a meleg ölelésüket.
Úgy érezte magát, mint egy kisgyerek, aki élete első napját tölti az óvodában, kétségbeesetten kapaszkodott a tekintetével az autó hátsó lámpáinak fényébe, amíg az el nem tűnt a szeme elől.
Francba, hirtelen sírni támadt kedve. Pocsékul érezte magát. Nagyon.
- SZENT ISTEN, HOZTAK XBOX-OT! – hangzott fel az örömteli kiabálás a nappaliban, Bob által, majd hangos csattanás a földön, minden bizonnyal a DS-e lehetett az.
- Frank! Ha legközelebb jönnek a szüleid, csókold meg őket helyettem is! – ragadta vállon a fiú, és berángatta a nappaliba.
- Istenem, de hiányzott ez a gyönyörűség! Mondd, hogy van Halo-d. Kérlek, egyszerűen muszáj lennie! – Bob lenyomta a kanapéra, és elkezdte beüzemelni az Xbox-ot.
- Bob, nem igazán-
- NEM! Túl sok ideje vártam már erre, nyomd le a segged és játsszunk! – huppant le mellé Bob, a távirányítót simogatva. – Játsszunk, jézusom, csak... csak játsszunk!
.-.-.
Frank-nek nem sok ideje volt arra, hogy a szánalmas életén gondolkozzon. Főleg nem akkor, amikor épp gonosz idegeneket kellett gyilkolnia halomra. Furcsa, milyen jól tud esni, ha néhanapján az ember nem létező lényeket mészárolhat.
- Remélem örülsz, seggfej! – kiabálta Bob, egyre jobban belemelegedve az öldöklésbe. – Gyerünk Frank, segíts! Ne hagyj egyedül, szarban vagyok!
- Oké, oké! Épp újratöltök, és nem én kértem, hogy berohanj aközé a rakás szörnyeteg közé! – felcsatlakozott a társa mellé, és gyorsan hatástalanított egy gyengébbnek tűnő lényt.
Hirtelen valami eltakarta a képernyőt, és abban a pillanatban vibrálni kezdett a távirányító a kezében, jelezve, hogy eltalálták. Két dühös szempár nézett föl a zavaró tényezőre. Gerard állt a tévé előtt.
- GEE, HÚZZ INNÉT, ÉPP JÁTSZUNK! – csattant föl Bob, gyorsan megállítva a játékot.
- Már nem, úgyhogy figyeljetek ide. Vásároltam! – jelentette be az fiú jókedvűen, és felemelt egy szatyrot. A többiek számára azonban még mindig nagyobb csábítást jelentett az, hogy idegeneket gyilkolásszanak.
- Gee, menj onnét mielőtt veszítek! – sziszegte Bob dühösen és ellökte Gerardot a képernyő elől.
- Nem is néztél ide! – kiáltott föl Gerard, a zacskót rázva. – És annyi mindent kell mesélnem! Kaptam-
- Gee, épp játszunk, menj és irritálj mást. – morogta Bob, ellökve a szatyrot maga elől.
Az őrült a száját nyitotta, hogy feleljen valamit, majd be is csukta. - Rendben! – morogta, majd csüggedten visszacammogott a folyosóra.
Úgy két pályával feljebb jártak, lassan elérve az ellenség csataterét, mikor Gee sprintelt vissza a szobába, és egyenesen közéjük ugrott, ezzel jó néhány gyilkos pillantást és szidalmat szerezve magának.
- Filmet akarok nézni! – jelentette ki a fiú mocorogva. – Filmet akarok nézni! – ismételte, miután nem kapott semmiféle választ. – Ez hülyeség, én unatkozom. Filmet akarok nézni.
- A falat fogod mindjárt nézni nagyon közelről, ha nem fogod be és maradsz nyugton! – csattant fel Bob, továbbra sem fordítva el a tekintetét a játékról. Frank jobbnak látta nem beleavatkozni a vitába, épp elég gondja volt már Gerarddal.
- De én filmet akarok nézni! – lökte meg a fiú Bobot a vállával.
- Vigyázz te barom, épp egy bolygót készülök megmenteni!
- Én meg leszarom, az egész világ úgyis egy nagy fekete lyuk. Filmet akarok nézni! – vágott vissza Gerard. Három másodpercet várt, hátha választ kap, majd felpattant. |
Oké, ez most fura így, mert nem is Gwen-ként vagyok regisztrálva, de végül is tökmindegy, tessék az új rész :D Csak ilyen részletekben tudom feltenni, mert a gp kiakad amint be akarok másolni valamit, és csak ennyit enged egyszerre -.- |
[6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
MCRmyHungary - Zombeee 2007-2018