[48-29] [28-9] [8-1]
Sziasztok, az én történetem se arról szól, hogy vagdostam volna magam, vagy ilyesmi, de szerintem lehet ugyanolyan rossz...
Szóval, régesrégen, imádtam magam most már hihetetlen módon, boldog voltam, úgy éreztem, mindenem megvolt, de közel 6 évvel ezelőtt a szüleim elváltak. Na nem mintha örülnék annak, hogy megszabadultunk a férfinemű szülőtől, akit mindig nevén szólítok, ugyanis megtagadtuk egymást... nem kívánok senkinek ilyen apát, mert ez iszonyat.
De lényeg a lényeg: 6 évvel ezelőtt, miután elváltak, mi elköltöztünk egy kis nyomi panelbe egy rakat állattal, és onnantól kezdve elvesztem teljesen. Előtte rengeteg igazi barátom volt, de innentől kezdve csak felszínes haverjaim voltak, akiket egyik percről a másikra veszthettem volna el. Senkit nem engedtem közel magamhoz, nem akartam, hogy bántsanak. Teljesen magambafordultam, éltem a saját börtönömben, a fejemben, otthon alkottam történeteket, rajzokat, számítógépeztem, és ennek köszönhetően az igazi barátom két macska volt csupán. A súlyom is nőtt, ezzel növelve gátlásomat, és a védekezni akarásomat, aztán egyre többet bántottam magam, legalábbis szavakban. Mindig csúfoltam magam, megjegyzéseket tettem, és ennek köszönhetően mások nem is bántottak. De hozzászoktam az önmarcangoláshoz, és minden nap suli után amikor hazamentem, bekapcsoltam a számítógépet és nyúztam, miközben azon gondolkodtam, hogy én már nem is élek, nem is haltam meg, csak egy gép vagyok egy köztes állapotban... már semmi sem érdekelt, se iskola, se számítógép lassan, csak feküdtem az ágyon és tévéztem és macskáztam, ennyiből állt az életem. Aztán, mikor már túlvoltam egy költözésen, egyik volt osztálytársam "szárnyai alá vett", megismertette velem az MCR-t, és lassan felkeltette az érdeklődésem, és egyre többet kutattam utánuk. Most már rendes, nagy fan vagyok, mégha nem is olyan régóta, mert nem ezen múlik, hanem hogy mennyire vagyok hajlandó beleásni magam az MCR történetébe.
Tehát: miután megismertem az MCR-t és lassan úgy éreztem, hogy egyre jobban szeretem ezt a bandát, éreztem, hogy lassan felszabadulok, hajlandó voltam több embernek is megnyílni, és ismét lettek barátaim... és hála az MCR-nek (meg a Zombeeenak is) megismertem a legeslegjobb barátom az egész világon, szereztem nagyon jóbarátokat, erősítettem a régi kapcsolatom, és igaz, hogy még mindig rengeteg gátlás van bennem, de lassan kezdem levetkőzni ezt is.
Bocs, hogy ilyen hosszúra sikeredett, de ezt nem lehetett pár szóban elintézni hogy MCR Saved My Life és kész. De röviden és tömören összefoglalva igaz.
MCR Saved My Life! - Margee (14) |
Engem nagyon elszomorított,mikor benéztem ebbe a menüpontba.Az addig nagyon is jó ötlet hogy tüntessünk az MCR-ért,hogy bebizonyítsuk a világnak,és legfőképp nekik,hogy mennyi rajongójuk is van Magyarországon!De mikor megláttam,hogy mást sem írtok ide,minthogy:-"vagdostam a kezemet ",..."sőt, volt hogy vagdostam is magam",.....aztán jött az MCR és megmentették az életem....
Szerintem ezt egyáltalán nem szó szerint kell érteni,hogy megmentik az életed.Nem hiszem el hogy mindannyian vagdostátok magatokat(és most ezzel nem veszekedést akarok kelteni),csak túl hihetetlen!
Én a mychem-et teljesen véletlenül ismertem meg.A WTTBP megjelenésének nyarán hallottam őket,és első hallásra megtettszett az a szám.Utána tesóimmal,akik szintén óriási fanok egyre többet hallagttuk őket,egyre jobban megismertük őket az interjúikból,a Life On The Murder Scene-ből és egy kicsit ezzel úgy éreztük,mintha mi is részesei lennénk az életüknek.És be kell hogy valljak még egy dolgot,hogy szerintem ez volt az(vagyis a My Chemical Romance) volt az ,ami sokkal közelebb hozott minket egymáshoz.Ami nem azt jelenti,hogy addig nem voltunk jóba,vagy ilyesmi,csak mégis...kifejezhetetlenül,de közelebb kerültünk egymáshoz.Ez lehet valaki számára jelentéktelen,de nekem a világon mindennél többet jelent.Az MCR ugyanakkor megmutatta,hogy nem vagyok egyedül,nem törődöm azokkal sem ,akik kibeszélnek,vagy nem kedvelnek,mert mindig is lesznek akik kiállnak mellettem,és csak ők a fontosak.
Szóval szerintem így is megmentheti a kedvenc bandád az életed,nem csak szó szerint.
MCR Saved My & Your Life!
xOXo Moka! |
Jaj, bocsi... 15 éves vagyok, ez kimaradt ^^"
By: €reepy |
Hy a nevem Angel és 17 éves vagyok
A történetem 2006 május végén kezdődött mikor meg ismertem az akkori haverjaimat. Nem hittem, hogy beleszeretek az egyik srácba, de sajnos megtörtén. A srác tudta, hogy nekem is bejön , de helyette a legjobb bnőmmel jött össze és akkor össze omlott a világ bennem nem épp a legjobbkor jött ez a dolog július közepén még fél vagy egy hónapom lehetett hátra a matek pótvizsgámig, persze a gyerekkel jóban voltam, csak velem szerette volna meg csalni a bnőjét akivel jól össze vesztem. Az mégjobban fájt. Közben át mentem a vizsgán így több időm volt "lógni" ekkor jött a hideg zuhany, bevallotta h szeret de nem tudna velem járni. Kész gondoltam most jobb meghalni , de nem dobtam el az életem, pedig megfordúlt a fejembe, és akkor jött az MCR mondhatom a legjobbkor, akkoriban szitne csak a halálon járt az eszem a rajzaim csak a halállal voltak kapcsolatban.Végre sikerült mosolyognom( de ez nem csak a banda története, hanem megismertem egy másik srácot aki azóta a legjobb barátom). Egyszer azt vettem észre hogy fekszem az ágyamon (mivel mindenki elfelejtett) és őket hallgatom már nagyjából egy órája a dalaikat és elkezdtem dúdolgatni magamban, ennek örültem. Végre érezhettem, hogy igazán boldog vagyok.
köszi, hogy le írhattam és köszönöm az MCR-nek, ha akkor nem látom a Welcome To The Black Parade c. klipjüket talán még most sem tudtam volna túl lépni rajta. |
Hali! Nekem is van történetem... De előtte had kérdezzek valamit: mit értek el azzal, hogy ezeket a bejegyzéseket majd elkülditek valahová és megmutatjátok azoknak, akik azt hiszik h az mcr emo? Mit értek el vele? Azt hiszitek, hogy azok majd megtérnek a hitükben és majd többet nem mondják az mcr-re, hogy emo? :S Ez olyan fura... Sztem nincs sok értelme az ilyen "lázadásoknak" és felvonulásoknak. Csak annyi, hogy talán az mcr is észrevesz minket és ez jól esik majd nekik... vagy nem tudom :S
Mindenesetre az én történetem másfél évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor beleszerettem egy sztárba (nem érdekes h ki az). De nagyon szerettem és mindenképpen találkozni akartam vele. Csak ahogy elképzeltem h randizunk meg minden, utána felnyitottam a szemem és itt volt körülöttem a kegyetlen valóság: Ő sohasem lehet az enyém. Ez nagyon elszomorított és mindennap sírtam miatta meg vagdostam a kezemet is. De végül felbukkant az életemben az MCR és mivel nagyon megfogott a zenéjük meg a tagok kinézete, velük kezdtem foglalkozni. Teljesen kitöltötték a szabadidőmet és már szinte nem is gondoltam Őrá, akibe beleszerettem. Lassan elmúlt ez az érzés és igen, ebben az MCR segített :)
Még valami. Gee egyszer beszélt valamelyik MCR dalról egy interjúban és szó szerint ezt mondta (idézem):
"Ez a dal az öngyilkosságról szól... Öööö, ne csináljátok!"
Nem volt szegény túl meggyőző, de a lényeg ott van! xDD
Köszönöm, hogy mindezt leírhattam!
By: €reepy |
Hello! Az én nevem Edit és én már 38 éves vagyok.
Gondoltam én is leírom a történetemet, hadd lássák hogy ez a banda nem csak a tini korosztályra lehet hatással.
Szóval a történetem: több éve depresszióba szenvedtem. Állandóan az orvosokat jártam mert különböző testi tüneteim is voltak már. Szó szerint belebetegedtem a depresszióba! Tavaly odáig fajult a depresszió mérete hogy már pánikrohamaim is voltak, amit nem kívánok senkinek. Iszonyatos érzés! Aztán októberben megismertem a My Chemical Romancet és a depresszióm mintha nem is létezett volna soha! Megszűntek a pánikrohamaim is, amióta őket hallgatom egyszer sem tört rám! Addig féltem kilépni is a házból, mert tudtam hogy elkap a roham az utcán. Ma ha mennem kell valahova, beteszem a fülhallgatót, hallgatom az MCRt és teljesen megnyugtat! Szóval az, hogy az MCR öngyilkosságra buzdítana bárkit is egy óriási MARHASÁG!
ÉS NEM EMO!
Ennyi az én történetem! |
A nevem Fanni, 15 éves vagyok.
Kb. 13 éves voltam, amikor kezdtem úgy érezni, hogy az élet üres, hogy nincs semmi célom, hogy nem vagyok idevaló... sőt, volt hogy vagdostam is magam, bár akkor még fogalmam nem volt az emókról o.O" Ennek ellenére kb. 2 percig hittem azt,hogy ez emó jó dolog lehet,de hamar rájöttem(hál'istennek) hogy ez mekkora baromság...
Mert tök véletlenül jött az MCR, és első látásra megfogott. Nem volt több üresség, megtaláltam a helyem, ez a banda egy hét alatt rendbehozott, és azóta is mindig rendbehoz, ha valami bajom van.
Velük mindig érdemes foglalkozni, nem tudom mások hogy vannak vele, de nekem kitudja tölteni az életem. Ki a fene akar meghalni...?
Gyűlölöm amikor a kedvenc bandámat leímózzák, falra tudok mászni tőle. Mi tudjuk hogy nem azok, és ideje lenne ezt mindeki másnak is elfogadni.
Az ímók meg szimplán szánalmasak, semmi eredetiségük nincs, mindent valaki mástól loptak. (szöges ellentétben az MCR-rel) a nyavalygásuk meg visszataszító.
A lényeg: MCR Saved My LIfe
jah, és: FUCK the Daily Mail!
köszi hogy leírhattam, bocs a terjengésért.
(a logo már repül is a honlapomra;)
|
Clara a nevem és 16 éves vagyok.
történetem: szóval én emo voltam és minden akkori haverom azt mondogatta,hogy az nem is emo akinek nincs világfájdalma meg ahsonlók meg aki nem vagdossa magát... vhogy így kezdtem el én is hüly emoss picsa lenni mert ugye a divat nagy úr.. de aztán jött az MCR és megmentette az életemet, tudom hogy ez most így közhely , de téll így volt. rájöttem hogy ez nem mehet így tovább és ebben ŐK segítettek a zenéjükkel és a bíztatásukkal és ezt köszönöm nekik! én is végezhettem volna úgy mint Hannah...
My Chemical Romance SAVED MY LIFE |
[48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
MCRmyHungary - Zombeee 2007-2018