Christmas

BlackFireSwallow  2012.12.22. 16:40

            Felkelt, felöltözött, tisztálkodott, magához vett némi reggelit a szokásos, nagy mennyiségű kávéval egyetemben, majd leült a nappaliban, és várt. Volt még fél órája vendége érkezéséig, úgy döntött, ezt az időt rajzolással tölti el. Papírt, ceruzát és filctollat ragadott, majd munkához látott. Olyannyira belemerült, hogy alig hallotta meg a csengőt. Félbehagyta a vázlat tökéletesítését, felpattant a kanapéról, és rohant ajtót nyitni.

            -Szia, Frank! – köszönt széles mosollyal az arcán.

            -Szia! – jött a válasz. Gerard betessékelte a házba. Vendége lerúgta magáról a cipőt, felakasztotta kabátját, majd együtt a konyhába vonultak.

            -Megkínálhatlak valamivel? – kérdezte Gee.

            -Egy kóla jól esne.

            Miután megkapta, nagyot kortyolt az italból.

            -Hogy telt a szenteste? – kérdezte Frankie.

            -Jól, semmi különös nem történt. Vacsoráztunk, megajándékoztuk egymást… Bandit arcát látnod kellett volna, annyira örült a macinak – tette hozzá mosolyogva – És, nálatok mi volt?

            -Semmi extra, lényegében ugyanaz, mint nálad, csak az én lányaim babának örültek – nevetett Frankie.

            Kis ideig csendben ültek, és csak nézték egymást, gyönyörködve a másik csillogó szemében.

            -Örülök, hogy itt vagy velem – mondta Gee, és megszorította barátja kezét.

            -Én is örülök – válaszolta Frank, majd lassan közelebb hajolt, és lágy csókot adott a férfi ajkaira. Rövidre tervezte, ám annyira kívánta édes ízét, hogy képtelen volt elszakadni. Mikor nagy sokára mégis elváltak, Frank beleült Gerard ölébe, és átölelte a nyakát.

            -Szeretlek – búgta a fülébe.

            -Én is szeretlek.

            Így ültek jó darabig, csendben, békességben. Csak élvezték a másik közelségét. Egy idő után Gerard megtörte hallgatásukat.

            -Van még két óránk a többiek érkezéséig. Volna kedved elütni valamivel az időt? – kacsintott cinkosan.

             -Még szép! – vigyorgott Frankie, majd rátapadt Gee ajkaira, aki felemelte őt, és az ölében vitte a hálóba.

            Másfél órával később pilledten feküdtek egymás mellett, szorosan összebújva.

            -Nem tudnék élni nélküled – vallotta be Gerard.

            -Ahogy én se. El se tudod képzelni, mennyi erőt adsz nekem.

            -De, van róla sejtésem. Viszont azt hiszem, ideje lenne felkelni, és összeszedni magunkat. Mindjárt itt vannak a többiek, és még meg se terítettünk.

            -Sőt, fel se öltöztünk. Pedig mekkora poén lenne egy szál semmiben ajtót nyitni nekik! – nevetett Frank.

            -Majd szilveszterkor megteheted. Na, gyere Pansy!

            -Mondtam már, hogy ne nevezz így! – dohogott a férfi.

            Megmosakodtak, felöltöztek, rendet tettek maguk után, és már száguldottak is a konyhába. Gee megmelegítette az ételeket, Frankie pedig az asztal terítésével bajlódott. Éppen időben készültek el, pontban 12-kor csengettek.

            -Hey, boldog karácsonyt! – kiáltotta egyszerre Mikey és Ray, amikor ajtót nyitottak nekik.

            -Sziasztok, nektek is boldog karácsonyt, gyertek beljebb!

            Asztalhoz ültek, és elfogyasztották az ebédet. Közben beszélgetek, nevettek, és örültek, hogy együtt lehetnek ezen a szép napon. Miután végeztek, átmentek a nappaliba, és körbeülték a karácsonyfát.

            -Mikey, ez a tiéd – nyújtott át egy termetes ajándékot Gerard az öccsének.

            -Uh, köszönöm szépen – mondta Mikey, és puszit nyomott testvére arcára. Kibontotta, és egy albumot tartott a kezében.

            -Honnan tudtad, hogy kinéztem magamnak? – kérdezte meglepetten, örömtől csillogó szemmel.

            -A bátyád vagyok, mindent tudok rólad – felelte Gee nevetve. Végül mindenki átadta és megkapta a maga ajándékát, kivéve Frankie-t és Gerardot.

            -Ezt neked szántam – mondta az énekes sejtelmesen mosolyogva, ahogy átnyújtott egy dobozkát.

            -Kezdjek félni? – viccelődött Frank, mert eszébe jutott, hogy a tavalyi ajándék egy élő béka volt. Persze csak az egyik, ami a poén részét képezte.

            -Nem kell, nem fog neked ugrani, ne aggódj – nevetett Gerard. Nézte, ahogy barátja kibontja a dobozt, amiben egy vékony láncon függő medál volt.

            -Ez nagyon király! – örvendezett Frankie, és rögtön feltette magának – De hallod, nagyon egy rugóra járhat az agyunk. Nézd csak meg a te ajándékodat! – mondta, és ő is egy dobozt nyújtott át. Felszakadt belőlük a nevetés, amikor Gerard egy ugyanolyan nyakláncot húzott elő, mint amit ő adott.

            -Srácok, le se tagadhatnátok… – mondta Ray.

            A délután hátralévő részét a fa alatt gubbasztva töltötték, beszélgettek, puncsot kortyolgattak. Sötétedéskor Mikey és Ray úgy látták, ideje indulniuk. Megköszönték a vendéglátást és az ajándékokat, elbúcsúztak, majd kilépek az ajtón.

            -Szép karácsony az idei – mondta Frankie, miközben hátulról átölelte Gerardot, és a vállába fúrta az arcát.

            -Igen. És igaza van Ray-nek. Tényleg nem tagadhatjuk le – kacsintott hátra a barátjára, miközben kezét a medálra szorította, majd megfordult, átölelte a férfit, és finoman megcsókolta – Volna kedved maradni az éjszakára?

            -Hát… Jamia a gyerekekkel a nagyszülőknél marad, szóval… ha nem zavarok.

            -Dehogy zavarsz! Lyn-Z is átvitte a kicsit, úgyhogy nyugodtan maradhatsz – választ sem várva felkapta Franket a földről, és megindult vele a háló felé.

            Nem sokkal később kipilledve simultak egymáshoz az ágyban.

            -Szeretlek, Frankie – suttogta Gerard félálomban.

            -Én is szeretlek – jött a válasz, majd pillanatokon belül elaludtak.

            A telihold bevilágított az ablakon, és ezüstös fényét a két, összefonódva nyugvó férfira vetette, lágy derengésbe burkolva őket.