Eredeti szerző: GreyTootles
Fordítás: veedollface
 

Vagy Batman kap egy bajszot!

 

‘Ez meg ki volt?’kérdezte apu amint becsuktam az ajtót.
‘Hmm?’
‘Ez a fiú, ki volt ő?’
‘Ohh! Csak Gerard, együtt van rajzunk. Eltévedtem és hazakísért.’mosolyogtam. Apu zöld szemei nevettek.
‘Eltévedtél?’ kínomban csak sóhajtottam.
‘Igen, eltévedtem, jó?! Egyébkéntis, mi van vacsorára?’

‘Tészta, szóval te és ez a Gerard gyerek…öö…barátok vagytok?’apu az óráját babrálta. Egyértelműen azt próbálta kideríteni, milyen közel állunk egymáshoz Gerarddal. Végülis az apám; minden egyes srác miatt aggódik akivel együtt lát. Ezért is kellett mesélnem neki a rajzprojektről. Egy sráccal (pláne egy olyannal, aki úgy néz ki, mint Gerard) együttölteni egy estét csak teljesen kikészítené az apámat. És valószínűleg elkezdene találgatni, hogy mit is csinálunk a ‘rajzprojekt’ alatt.

‘Pff, nem. Csak szeretjük egymást szekálni.’ Apu megkönnyebbülten mosolygott.
‘Szóval, hazakísért?’
‘Ja, csak sétáltam és összefutottam vele.’
‘Ahh nos…ez kedves volt tőle.’
‘Aha…’ Kínos csend.

‘Louis!! Louis!!’ ordított anyu torkaszakadtából az emeletről, mi meg apuval felugrottunk ijedtségünkben. Mindeketten felrohantunk, hogy kiderítsük, miért sikoltozik az anyám.

‘Rosie, mi a baj? Megsérültél?!’ kérdezte apu amint felértünk. Anyu a lépcső tetején kuporgott. A haja vizes volt, és csak egy türülköző takarta; miden bizonnyal most szállt ki a zuhanyból.

‘Nem, nem…Van egy..-egy…van egy pók a szobánkban’ nem tudtam magam visszafogni, felröhögtem. Egy pók? Ennyi az egész? Annyi dologtól félek; bohócok, hányás, szűk helységek, Voldemort…de pókoktól tuti nem.

‘Hát, mit akarsz, mit csináljak vele?’apu valahogy idegesnek tűnt. Kérlek apu, csak azt ne mondd, hogy te is félsz tőlük!
‘Azt akarom, hogy dobd ki onnan!’
‘D-de..mekkora?’
‘Óriási’ apu nagyot nyelt. Louis Haile egy gyáva kukac. Nagszerű.

Apu végigsimított a pólóján, és bemasírozott a hálóba. Abban a pillanatban, hogy belépett, sikoltott. Anyuval összenéztünk. Ő volt a férfi a házban, mégis a leggyengébb közülünk. Apu kijött és megköszörülte a torkát.

‘Az a valami nem egy pók. Az egy szörnyeteg.’jelentette be.
‘Oh, az Isten szerelmére’puffogtam.

Bementem a szobába megkeresni ezt a ‘szörnyeteget’. A falon egy átlagos méretű pók volt. Szegény valószínüleg jobban megijedt, mint apám. Felkaptam és kitessékeltem az ablakon.

Kijöttem a szobából, és a szüleimre néztem. Mindketten kínosan érezhették magukat, hogy egy tizenéves meg tudta oldani azt a problémát, ami nekik nem sikerült.
‘Köszönöm’ suttogta anyu ahogy letrappoltam a lépcsőn.


A hétfő a hét legrosszabb napja. És a ma sem volt kivétel. A folyosón kullogtam a szekrényem felé. Álmosan megdörzsöltem a szemeimet, és beütöttem a zár kombinációját. Kivettem a töri könyvemet, becsuktam a szekrényt, és továbbcsoszogtam. Végül megérkeztem a töriteremhez és leültem az ablak mellé.

Az órán nem történt semmi, majdnem elaludtam. Mikor meghallottam a csengőt, annyira megkönnyebbültem, hogy majdnem kiszaladtam az ajtón. Ahogy a következő terem felé tartottam, találkoztam Chloeval.

‘Oh, szia, Ellie’ kinyitottam a számat, hogy köszönjek, de Chloe folytatta.
‘Találd ki, kinál lesz buli szombaton?!’
Vállat vontam. ‘Nem tudom. Kinél?’
‘NÁLAM’ vigyorgott ‘Szóval érj oda korábban, oksi? És akkor együtt ekészülődünk…van egy olyan cuki ruhám, majd meghalok, hogy lássalak benne’
‘Hurrá’ a hangom teljesen érzelemmentes volt.
‘Nem vagy felspannolva?’ Chloe összevonta a szemöldökét.
‘De, de igen. Csak ma egy kicsit fáradt vagyok.’hazudtam, de megnyugtatóan rámosolyogtam. Még mindig összevont szemöldökkel állt előttem.
‘Holnap szurkolói edzés lesz, Elliot. Jobban teszed, ha addigra kipihened magad, vagy állatira mérges leszek.’

Szólásra nyitottam a számat, de Chloe elhúzott mellettem. Ez a csaj úgy váltogatja a hangulatát mint a pasijait. Na, úgy tűnik most már megvan a szombati programom.



‘Zombik!’
‘Szuperhősök!’
‘Zombik!’
‘Szuperhősök!’

Gerarddal rajzórán voltunk, a terem hátsó sorában vitatkoztunk a képregényünk szereplőiről. Én egy apokalipszis utáni világot akartam, néhány túlélővel. Gerard viszont egy kupac szuperhőst. Nem mintha nem bírtam volna őket, de a zombik egyértelműen jobbak.

‘Jólvan, akkor legyen kő-papír-olló!’ mondtam és feltartottam az öklömet, Gerard szintén.
‘1,2,3’ Mindketten ollót választottunk.
‘Oké, akkor 2 a háromból!’ jelentette be Gerard. ‘1,2,3’
Mindketten követ mutattunk. Gerard gondterhelten felmordult.

‘Mi folyik itt, skacok?’ Mr Escobar odajött hozzánk.
‘Nem tudjuk eldönteni, hogy mit csináljunk.’informáltam.
Gerard összefonta a karjait, és gyerekesen dörmögte ‘Én a szuperhősöket szeretem.’
‘Csináljátok mindkettőt?’ javasolta a tanár.
‘Micsoda? Nem lehet összekeverni a szuperhősöket és a zombikat! Ez hülyeség, hogyan férnének meg ezek ket-‘ a tanár már elment.

Gerard felé fordultam. Még mindig összefont karral ült, és pofákat vágott.
‘Úgy nézel ki, mint egy csalódott kisgyerek’állapítottam meg. Az ajkát biggyesztette. Meglóbáltam az arca előtt a kezem, de semmi reakció. Valahényszor Gerardnak és nekem sikerült valamennyit haladni a projekttel, valamiről elkezdtünk veszekedni. Emlékeztek, amikor részeg voltam, és azt hittem, jó ötlet vele haverkodni? Hát nem az. Az egész rajzórát civakodással töltöttük.

Felsóhajtottam, és beletúrtam a táskámba. Kivettem egy fekete filctollat, levettem a kupakját, és vészesen közel tartottam Gerard vázlatfüzetéhez.

‘M-mit művelsz?!’hüledezett Gerard, és egyből felült.
‘Válaszolj! Vagy Batman kap egy bajszot!’
‘Neee!’ Gerard elvette tőlem a füzetet, és halálrarémült arccal nézett rám.

‘Őrült vagy.’állapította meg, miközben megbizonyosodott arról, hogy nem tettem semmiféle kárt a munkájában.
‘De rábírtalak, hogy szóba állj velem’visszatettem a filcet a táskámba. Gerard egyből megkönnyebbült, mikor a filc eltűnt a látótérből. ‘Szóval, mit akarsz csinálni?’

Gerard egy pillanatra elgondolkodott. ‘Zombik ÉS szuperhősök?’motyogta magának. Úgy tűnt, meggondolja az ötletet.

Mosolygott és rámnézett.
‘Szereted a morbid dolgokat, nem?’
‘Aha..?’néztem rá kábán.
‘Akkor zombik és szuperhősök lesznek.’mosolygott újra. Ha egy dologban teljesen egyetértettünk Gerarddal, akkor az a véres dolgok és a rajzfilmek voltak.
‘Mikor érsz rá legközelebb?’kérdeztem.
‘Ma este?’ megvonta a vállát ‘Nálam?’
‘Oké, leírod a címed?’

Gyorsan lekörmölte a jegyzetfüzetébe, kitépte a lapot, és félbetépte. Pont akkor adta oda, mikor megszólalt a csengő.

‘Akkor este látlak’mondta. Bólintottam, ő meg kisétált a teremből. Én is a folyosóra tartottam, és Tara csatlakozott hozzám.

‘Mi ez?’kérdezte a papírról a kezemben.
‘Oh, csak Gerard címe’ kivette a kezemből és elolvasta.
‘Miért van nálad a címe?’
‘Oh. Hát ma átmegyek hozzájuk, hogy dolgozzunk a rajzprojekten. Ti hogy haladtok?’
‘Oh. Öö…ja, jól.’ Visszaadta a fecnit, és elpirult.
‘Nekiálltatok egyáltalán?’felvontam a szemöldökömet, és mosolyogtam.
‘…Nem.’vallotta be ‘állandóan közbejön valami. A mült héten együtt moziztunk!’

Felnevettem. Annyira Tarara vall, hogy házi helyett randizni megy. De örültem, hogy még nem unt rá Sethre. Tara nem feltétlenül egy ribanc, de elég hamar beleunt a párkapcsolatokba. Szerintem nem tetszett neki az ötlet, hogy egy valaki mellett kelljen elköteleznie magát, amikor annyi érdekes ember van még.

‘Egyébként hogy megy Gerarddal? Nem sokat beszéltél még róla.’
‘Öhm…jól.’ Nem akartam bevallani, hogy a veszekedések és sértegetések ellenére Gerard és én tulajdonképpen egész jól kijövünk egymással. Valószínüleg aggasztaná, és arra következtetne, hogy van rá esély, hogy Gerard és én barátok legyünk, ami sose történehetne meg. Mit gondolna Chloe? Vagy lehet, hogy Tara csak azt gondolja, hogy Gerard hipnotizált engem, és ezért jövünk ki meglepően jól.

‘Hát. Csak legyél óvatos, Ellie. Komolyan mondom.’ Tényleg komoly volt, amit fura látni.

‘Miért? Gerarddal semmi gond.’
‘Csak…hallottam róla dolgokat, Elliot. Úgy értem, eléggé elcseszettnek tűnik. Csak nem akarom, hogy megbántsanak.’ Nem tudtam, mit gondoljak. Tudtam, hogy Gerard egy csodabogár, de a gimiben vagyunk. A gimiben mindenki furán viselkedik. De elcseszett? Nem igazán tudtam, pontosan mire vonatkozik. Bármennyire is ‘emo’ és dühös srác is volt Gerard, nem tudtam elképzelni, hogy veszélyt jelentene.

Mosolyogtam ‘Megígérem, hogy óvatos leszek, Tara. De ahogy mondtam a minap, tudok magamra vigyázni.’
‘Jó…biztos nem akarod, hogy kölcsönadjak egy karót? Biztos vagyok benne, hogy ma láttam az agyarait.’
‘Nem Tara. Most menj haza.’ Megveregettem a vállát, és énis elindultam hazafele. Kinyitottam a cetlit a kezemben, és elolvastam a címet. Gerard kézírása abnormálisan rendezett volt egy fiúhpoz képest. Felkuncogtam, amikor észrevettem, mit írt a lakcím alá; Még mindig utállak

A zsemembe tömtem a papírt és beszálltam az autómba. Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a jelentéktelen, mégis nyugtalanító érzést; azt, hogy tulajdonképpen vártam a mai estét. És látni akartam Gerardot, úgy értem; még mindig utáltam. Még akkor is, ha bírja Batmant.