Eredeti szerző: GreyTootles
Fordítás: veedollface
 

Csini Star Wars boxerek

 

Oh bassza meg, nagyon fáj a fejem!

10:43 volt, és a fejem lüktetett az előző este után. Megpróbáltam csendben kimászni az ágyból, de megcsúsztam és egy hangos puffanással a padlón landoltam.

’Elliot?’ hallottam aput az ajtóm irányából. Besétált a szobámba, és nevetésben tört ki, mikor meglátott a földön nyöszörögni.

’Oh, kicsi Elliot, nem valami kellemes ez a reggel, nem igaz? Mikor értél haza tegnap?’ óvatosan felhúzott.
’Asszem olyan 1 körül’ a fejem fogtam. Oh, istenem, ez nagyon rossz.
’Óóóóó, szegény Ellie. Másnaposok vagyunk, hmm?’humorizált apám. Engem nem nagyon hatott meg a poénja. Mostanra már annyiszor ébredtem másnaposan, hogy apu sajnálat helyett megszokta, és inkább cukkolt miatta. Felkapott, és lecipelt az emeletről.

’Apu, ha rád hányok, magadat hibáztasd majd’figyelmeztettem, mikor éreztem, hogy szökik a vér a fejembe.
’És kinek a hibája hogy másnapos vagy?’
’...halkabban!’motyogtam, és ledobott a kanapéra. A konyhába ment, valószínüleg teát főzni. Véleményem szerint semmi sem lehet jobb egy vasárnap reggeli forró csésze teánál. Megragadtam a távirányítót, és a Cartoon Networkre kapcsoltam. Épp a Pindur Pandúrok ment, és eszembe jutott Tara. Szegény, most elég rosszul érezheti magát. Gondoltam majd később küldök neki egy SMSt.

’Elliot, hány éves is vagy?’kérdezte apu és felém nyújtotta a teával teli Vissza a jövőbe bögrémet.
’...7?’válaszoltam teljesen komolyan, minden figyelmemmel a rajzfilmre összpontosítva. Nevetett.
’Szóval, terveztél valamit mára, Kis Vörös?’ kérdezte apu kezében egy csésze kávéval.
’Hát naná; egész nap aludni fogok! Egyébként hol van anyu?’ kortyoltam egyet az isteni teámból.
’Vásárol, valószínüleg hamarosan hazaér.’
’Oké’ továbbnéztem a TVt. Apu felkelt a kanapéról, összeborzolta a hajam és visszavonult a dolgozószobába.


A nap nagy részét pizsamában töltöttem, a másnaposságomat orvosoltam. Perpillanat Facebookoztam, és a tegnap esti partyfotókat nézegettem. Tara is épp fennt volt Chaten, úgyhogy írtam neki.

Elliot Haile: Oh hey!
Tara Day: Hello E!!
Elliot Haile: Hogy vagy ezen csodás napon?
Tara Day: ...micsoda?
Elliot Haile: Hogy érzed magad?
Tara Day: Oooooh, lol. Jól. Hazamentél este?
Elliot Haile: Aha. 1 körül értem haza. Soha többet nem veszem fel azokat a csizmákat!
Tara Day: XD. Én meg soha többet nem füvezek!
Elliot Haile: Hahaha! Fogadok, hogy ezt megszeged ;)
Tara Day: Psszt!  Mindegy, most mennem kell. Még besz. LOVE YOU!
Elliot Haile:  xx

Kikapcsoltam a laptopom. Legalább Tara jól érzi magát...Mondjuk nem hiszem, hogy Buzz Lightyearról is elmondható ugyanez...


5 órára már jobban voltam, ígyhát elhatároztam, hogy elmegyek sétálni, hogy kiszellőztessem a fejem. Lezuhanyoztam, farmert és egy kapucnis pulcsit vettem fel. Közöltem a szüleimmel, hogy elmegyek, felhúztam az Ugg csizmáimat, és elindultam.

Séta közben nem igazán figyeltem, merre megyek, és egy ismeretlen utcában kötöttem ki. Továbbmentem abban a reményben, hogy egyszercsak otthon találom magam. A házak hasonlóan néztek ki, mint az enyém, innen tudtam, hogy nem valószínű, hogy Belleville egy veszélyesebb környékén lennék (bár ha jobban belegondolok, Bellevilleben minden környék kicsit meredek). Ahogy egy kisebb ház fele haladtam, kiabálást hallottam az ajtók mögül, és hirtelen 2 srác rontott ki az ajtón, ami kicsit meglepett.

’Ne már, Ray! Viselkedj férfiként!’kiáltotta Mikey Way, aki tetőtől talpig csuromvizes volt, és egy teli vödröt tartott a kezében.
’Kérlek, Mikey, a hajamat ne! Csak a hajamat n-’ Túl késő volt.

Ray az kocsifeljárón álldogált, a hajából folyt a víz. Úgy tűnt, sokkot kapott. Ahogy közelebb értem, Bob rohant ki a házból és az aszfaltra lökte Rayt. Bob pink csillámporral volt beterítve, amiből Raynek is jutott ahogy a földön birkóztak egy szív-alakú párnával.

Ez egyre furább.

’Elliot, te követsz minket?’ már szinte éreztem, hogy a bejárati ajtónál valaki önelégülten vigyorog. Megfordultam, és lám, tényleg. Gerard állt az ajtófélfának támaszkodva, összefont karral. Úgy tűnt, egy néhai krémessüti maradványai borítják. A kék és rózsaszín cukormáztól viccesen, mindenféle irányban állt a haja.

Megálltam.

’Oh, hát hogyne. Persze, hogy követlek. Meglep, hogy ennyi időbe tellett, hogy rájöjj. Úgy értem, már legalább 3 hete az ablakod alatt sátorozom...Csini Star Wars boxereid vannak.’ Válaszoltam teljesen komolyan. És tényleg tudtam, hogy Gerardnak van Star Wars fehérneműje. Maradjunk annyiban, hogy Gerardnál nem sűrűn volt nagytakarítás.

Mikey, Ray és Bob abbahagyták a pankrációt, és felnéztek. Teljesen összezavarodtak, nem tudták, honnan vannak ilyen információim. Gerard csak megvonta a vállát.
’Jó az a film.’
’Srácok! Mit csináltok?! Megakarom verni Rayt Guitar H- Oh, hey, szia, Elliot!’ köszöntött Frank hétköznapian, és kisétált a fűre. Szappanbuborékokkal és csillámporral volt beborítva. A hátán rózsaszín tündérszárnyak, a kócos hajában pedig egy műanyag tiara ült.

’Tudod mit, nem is akarom tudni...’motyogtam.
’Mit csinálsz Ray házánál?’kérdezte Frank. A többi fiú is rámnézett, őket is foglalkoztatta ez a kérdés.
’Mondtam már, követlek benneteket...’
Nem szóltak semmit, csak bámultak tovább.
’...eltévedtem.’

Gerard jót derült ezen.
’Eltévedtél?! Dehát hogyan lehet itt eltévedni?’
Vállat vontam. ’Nem tudom. Így sikerült.’
’...’
’...’
’...Urrgghhh, jólvan. Hazakísérem.’ Gerard összeborzolta a haját, amitől cukormáz és piskóta potyogott ki belőle. Odasétált hozzám.

’Nem akarom, hogy hazakísérj! Magamtól is hazatalálok, ha megmondjátok, hol vagyok!’
’Dehát most mondtad, hogy eltévedtél!’
’Mert eltévedtem!!’
’Akkor hadd kísérjelek haza!’
’De nem akarom hogy hazakísérj!’
’Csökönyös. Ribanc!’
’Kopj. Le!’
’Ha megkéselnek-’
’Nem késelnek meg!’
’Egy lány vagy!’
’Te meg egy kis fasz!’
’Könnyű célpont vagy!’
Épp készültem visszakiabálni, de meghallottam, ahogy Frank vidáman suttogja a többieknek : ’A szexuális feszültség csak fokozódik’

A szemeimet forgattam, és megpróbáltam nem elvörösödni. Aztán elindultam abba az irányba, ahonnan jöttem, és vártam, hogy Gerard kövessen.

’Most meg hova mész?’ nevetett Gerard.
’Azt hittem hazamegyünk?’válaszoltam összeszorított fogakkal, és hozzáfordultam.
’Az erre van’ az ellenkező irányba mutatott. Puffogva elsétáltam mellette, és mostmár a jó irányba sétáltam tovább. Még mielőtt csatlakozott volna hozzám, Gerard odakiáltott egy ’sziát’ a furcsa haverjainak. Meglepődtem, mikor pár utcányi gyaloglás után Gerarddal a házamhoz értünk. Most komolyan ilyen közel lakok? Nagyszerű, most tiszta idiótának érzem magam!

Csöndben sétáltunk a bejárati ajtóhoz. Elmotyogtam egy ’köszönöm’öt mielőtt bementem volna. De Gerard megragadta a könyököm, és szembe fordított magával.

’Mit mondtál?’
’Azt, hogy ’Köszönöm’’ ismételtem összeszorított fogakkal idegességemben.
’Szívesen’vigyorgott önelégülten. (Arghh, hülye vigyor!) Megint elindultam volna az ajtó felé, de még mindig szorosan fogott.
’Mivan?’ vetettem oda.
’Akkor nem kapok még egy olyan ölelést, mint tegnap éjjel?’ vigyorgott, és közelebb hajolt hozzám, hogy kellemetlenül érezzem magam. Eltoltam.
’Csak szeretnéd’
’Oh, csak kelleted magad’ mondta tettetett csalódottsággal.
’Talán legközelebb’ válaszoltam, és az ajtó felé hátráltam, még mindig Gerarddal szemezve.
’Legközelebb Harley Quinnek öltözz, babe. Oké?’ kacsintott.
’Miért, mert szőke?’ kérdeztem, és tényleg kíváncsi voltam.
’Neem, hanem azért, mert akkor a levelek nem lesznek útban.’ Egy kicsit elpirultam, amikor eszembe jutott, hogy milyen közel voltunk egymáshoz tegnap.

’Oh, és Elliot?’ szólt Gerard.
’Igen?’
’Még mindig utállak.’vigyorgott megint, ahogy én is. Visszaindult Rayékhez, én pedig kinyitottam az ajtót. De még mielőtt bementem volna, visszanéztem Gerardra. Ő is hátrafordult; a tekintetünk összetalálkozott, és gyorsan visszafordultunk.

Hát ez ciki volt.

Amikor becsuktam magam mögött az ajtót, még mindig mosolyogtam.