Eredeti szerző: GreyTootles
Fordítás: veedollface

Tudod mennyit nyom egy jegesmedve?

 

‘SHE'S SO WASTED
ACTING CRAZY
MAKING A SCENE
LIKE IT'S HER BIRTHDAY-‘ üvöltöttem torkom szakadtából az egyik Good Charlotte számra.

Tánc közben egy félig üres vodkásüveggel hadonásztam. Mostanra már olyan 12 körül járhatott, és én még mindig Sethnál voltam. Az éjszaka folyamán sokan távoztak, de sokkal több ember érkezett a helyükre, és a ház hamar megtelt részegekkel. Néhányan teljesen kiütötték magukat, mások pedig az emeleten lévő üres szobákban csináltak Isten tudja mit. Én viszont az elmúlt 4 órában megszállott módjára táncoltam. A lábaim baromira fájtak, de legalább az elfogyasztott alkohol hatására már nem zavart annyira az alulöltözöttségem.

Rászeg voltam. Ha egyvalaminek biztosan tudatában voltam, akkor az ez. Válogatás nélkül ittam a koktélokat és a kis vodkásüvegemből is jó sokat elfogyasztottam már. Kiszúrtam Tarat, ahogy a tömegben bóklászik, és a karjánál fogva magamhoz húztam. Majdnem fellökött.

‘Hey baby!!’ kiabáltam kicsit akadozva. Tara csak rámvigyorgott, a szemei teljesen üresek voltak, de mégis boldognak tűnt; nemsokkal ezelőtt láttam Sethtel füvescigit szívni. Tara Puszedlinek öltözött a Pindur Pandúrokból, és ez a jelmez teljesen illett hozzá. Imádnivalóan nézett ki, mágis szexisen. Még egy idejig együtt táncoltunk, Cee Lo Green és Katy Perry számokra visítozva, és fura koreográfiákat találtunk ki.

‘Gyere ki velem’ nyögte Tara fáradtan a fülembe. Megfogta a kezemet, és kivezetett a bejárati ajtón, hátramentünk a kertbe. Elsétáltunk egy csaj mellett, aki Aliz volt Csodaországból a jelmeze alapján és éppen egy bokorba rókázott, és egy eszméletlenül a földön heverő Buzz Lightyearon átlépve leültünk a fűbe. Tara kivett egy csomag cigit és egy öngyújtót a melltartójából (olyan Peggy Bundy módszer; sose tudhatod mit húz még elő), és felém nyújtott egy szálat, majd magának is kivett egyet, meggyújtotta mindkettőnkét.

‘Elliot. Azt hiszem kedvelem Sethet, tudod?!!’ hadarta és kifújta a füstöt. Én is követtem a példáját.
‘Akkor mit fogsz csinálni?’
‘Szerintem, félek, mert, tényleg kedvelem. És, ilyen még sose fordult elő velem.’csuklott egyet.
‘Akarsz vele járni?’
‘Talááán. De nem akarom megbántani.’
‘Csókolóztatok már?’
Tara felvihogott, amit igennek vettem.
‘És neked ki tetszik, Elliot?!’Megpróbálta angol akcentussal feltenni a kérdést, de nem nagyon jött össze neki.
‘Nem tudom, szerintem senki, Tara’ válaszoltam hasonlóan szörnyű amerikai akcentussal.
Mindketten nevettünk ezen. Tara olyan jót vidult, hogy hanyatt vágódott a füvön.
‘Dehát, miért?’ kérdezte a földön fekve.
‘Azéééért, mert senki sem ismeri a valódi énemet. És én azt akarom, hogy azért szeressen valaki, aki vagyok, ne a népszerűségem vagy mi miatt.’
‘Én jól ismerlek, Ellie’ mosolygott Tara ‘Járj velem!’
Ezen is nevetgéltünk.
‘Nem lehet, még a végén Seth féltékeny lesz’ énis elfeküdtem a füvön és a csillagos eget bámultam.
Még így maradtunk egy darabig, csöndben elszívtuk a ciginket.

‘Annyira álmos vagyok, Ellie’ ásítozott Tara, és mosolyogva lecsukta a szemeit.
‘Még nem aludhatsz el’ odamásztam hozzá és föléhajoltam. Megböködtem az arcát. ‘Gyerünk, Tara. Ébresztőőőő.’
Tara csak felnyögött és lesodorta magáról a kezemet. Nem hagyhattam odakint. Lehet, hogy részeg voltam, de akkrois gondoskodnom kellett a barátnőmről, még akkor is, ha a folyamat közben elhányom magam.

Körbenéztem, és észrevettem egy Lara Croftnak öltözött lányt egy csapat fiú társaságában, akik mind a mellét bámulták. Maggie.
‘Maggieeee’szólongattam. Hátrafordult és észrevett, majd megpróbált felém futni, de végig botladozott.
‘Ellllliee’ mondta. Amint elég közel volt hozzám, rámevetette magát, és nevetve a földre estünk.
‘Tara elaludt. Segíts bevinni a házba’utasítottam. Sikerült felálnunk. Én a lábainál, Maggie pedig a kezénél fogva hurcolta Tarat.

Röhögőgörcsöt kaptunk miközben  ház fele tartottunk vele; megláttunk egy üres kanapét és rádobtuk. Hősies tettünk örömére pacsizni akartunk, de jelen állapotunkban még ezis túl bonyolultnak bizonyult. Aztán Maggie eltűnt megkeresni a pasiját, Richt, én meg egyedül maradtam. Körbenéztem; mostanra már csak néhány pár lézengett a táncparketten és a ‘Drop it like It’s Hot’ ment.

Úgy döntöttem, hazamegyek. Vettem mág egy szálat Tara csomagjából, és megkerestem a dzsekimet, amit felvettem és a zsebébe tömtem a cigim.

Mindenkinek integettem az ajtó felé haladva. Szerencsére nem laktam messze, ezért gyalogoltam. Gondoltam Chloe még marad egy ideig, mivel annyira részeg volt, hogy semmi esélyt nem láttam arra, hogy vezessen. Így hát őt otthagytam. 10 percig sétáltam egyhuzamban, mikor úgy döntöttem, elszívom a cigim. Kivettem a zsebemből, és...rájöttem, hogy nincs öngyújtóm.

’Aaaaargh’mondtam magamnak, és lebiggyesztettem az ajkaimat a cigivel a számban. Körbenéztem, hátha meglátok valakit, akitől kölcsönkérhetnék egyet, és észrevettem az út túloldalán egy parkot. Átkeltem a kihalt úttesten és elindultam a parkba. Hamarosan megláttam 5 nagyonis ismerős arcot.

Odabukdácsoltam hozzájuk.
’Ohhh hey skacok!’köszöntem.
’Elliot?’ Mikeynak sör volt a kezében, és hitetlenkedve nézett az aznap esti szerelésemre.
’Dehogy! Poison Ivy, chh.’kuncogtam a saját poénomon.
Észrevettem, hogy Bob és Gerard áhitattal bámulják a jelmezem. Gerard enyhén kipirult. Tudtam, hogy ő is ismeri a karaktert, láttam is jópár rajzot róla a falán. Részeg volt. Alig tudott függőleges helyzetben maradni, amivel nekem is gondjaim támadtak.

’Bírod Batmant?’kérdezte egy meglepett Ray.
’Persze, hogy bírom, Afro-kid’vigyorogtam. Frank felkacagott a beceneven.
’Ez nagyon dögös’szólt Bob a jelmezemre utalva. Ő is részeg volt, nehézkesen is beszélt.
’Óóó köszönöm.’
’Te részeg vagy, Elliot?’kérdezte Mikey pókerarccal.
’Egy kicsit’válaszoltam.
’Tudod mennyit nyom egy jegesmedve?’kérdezte tőlem Frank.
’Mi ez? ’Kérdezz-Felelek’?’kérdeztem vissza zavaromban, és meglengettem magam előtt a kezeimet.
’Neeeeem. De azért válaszolj.’nevetgélt Frank.
’Nemtom, Frank. Mennyit nyom egy jegesmedve?’
’Eleget, hogy megtörje a jeget. Hívhatsz Frankienek’ Rámkacsintott. Hangosan felnevettem Frank csajozós-dumáján, és Gerard is csatlakozott. Azért valamennyire örültem, hogy a fiúk is olyan állapotban vannak, mint én. Elképzeltem, mi lenne, ha akkor próbálnék meg hozzájuk így közeledni, ha józanok lennének. Nem tetszene neki, az biztos. Így legalább nem voltak mérgesek, hogy én is velük szórakozom.
’Azon tűnődtem...’kezdtem. A fiúk felváltva bámulták a dekoltázsomat. Nem hibáztatom őket, tényleg eléggé kivetkőztem. A melleim nagy része kilátszott, de az elfogyasztott alkohol miatt nem igazán zavart. Tulajdonképpen azt se vettem észre, hogy azt nézik.

’...hogy van-e egy öngyújtótok, amit kölcsönkérhetek?’mutattam a cigimre a számban.

Egyértelmű, hogy volt náluk, mivel Frank és Gerard is dohányzott, bár a szagból ítélve nem cigarettát szívtak. Nem is tudom miért, de valahogy a tény, hogy Gerard és Frank füveznek, meglepett. Nem mintha ártatlan báránykáknak képzeltem volna őket, de akkor sem tűntek drogosoknak. Valószínűleg azért, mert maga az ötlet, hogy a saját kis ötösfogatukon kívül mással is szóbaállnának, hogy füvet szerezhessenek, lehetetlennek tűnt.

’Hát peeeeeeeeeersze, hogy van’vigyorgott Frank, és kivette a zsebáből a sajátját. Az évek alatt egyre hosszabb lett a haja, és most a szemébe lógó tincseket igazgatta.
Visszamosolyogtam, és megpróbáltam meggyújtani a remegő kezeimmel. Meg mégegyszer. Aztán mégegyszer, de  még csak egy szikrát sem sikerült csiholnom. Összevontam a szemöldökömet.

’De ez eltörött!’nyafogtam.
’Add ide!’Gerard kivette a kezemből, és elsőre sikerült neki. Mosolyogtam és meggyújtottam a cigimet. Gerard visszaadta az öngyújtót Franknek.
’Köszönöm!’mondtam és megöleltem Gerardot. Hogy miért? Abban nem vagyok biztos. Amikor részeg vagyok, válogatás nálkül ölelkezem mindenkivel. Erősen szorítottam Gerardot, és meglepődtem, mikor ő is így tett. Nagyon részegnek kellett lennie ahhoz, hogy engem ölelgessen. Utáltuk egymást (vagy nem?). Gerard kilöttyintette a sörét és majdenm elveszítettük az egyensúlyunkat.

’Hát, sziasztok, fiúk!’mondtam és elhúzódtam a vörösödő Gerardtól. Raynek tátva volt a szája, kicsit lesokkolták az események.
Belszívtam a cigimbe és elindultam a park kijárata felé, de visszafodultam.

’Oh, és Gerard?’ Felém fordult. ’Még mindig utállak.’vigyorogtam. Felnevetett, és beleivott a sörébe. Újra elköszöntem, és hazasétáltam, miközben a ’Mr Brightside’ot dúdoltam útközben.

Hát, a hétfő vagy nagyon izgalamas lesz, vagy nagyon kínos, elmélkedtem a szobám fele. Levakartam magamról a mardék leveleket, lemostam a sminkemet és felvettem a pizsimet. Kivettem a sárga kontaklencséimet és a padlóra dobtam őket- amúgy sincs soha rend a szobámban.

Bebújtam az ágyamba és magamhoz öleltem Pikachut, és Gerard érintésére gondoltam.

Várjunk csak, ez meg mi volt?! Hát, el kell ismernem, egész kellemes ölelés volt. De akkor is Gerard Wayről van szó! Ahh, mindegy. Nem barátkozhatsz vele! Szociális öngyilkosság! Mit szólna ehhez Chloe? Leszarom Chloet, Gerard bírja Batmant.

Ezek voltak az utolsó gondolataim, mielőtt elaludtam.