Eredeti szerző: GreyTootles
Fordítás: veedollface

Én egyszerűen haverrománcnak hívtam

’Szóval, mi történt tegnap?’ kérdezte Maggie, és még egyet harapott a salátaleveléből.

’Hmm? Oh, úgy érted Gerarddal?’kérdeztem vissza. Ismét az ebédlőben ültünk, az asztalunknál.
’Ja.’
’Hát se-’
’Nem csinált semmi furát?’vágott közbe Tara. Angelica kíváncsi szemekkel nézett föl ránk a magazinjából.
’Nem-’
’Nem szippantott kokaint a fürdőszobátokban?’
’Mi a-’
’Belekotort a fehérneműs-fiókodba?’
’N-’
’Megpróbálta kiszívni a véred?’
’Tara!’
’Nem próbált meg feláldozni a Sátánnak?!’
’Tara! Próbálj meg nem összeolvasgatni mindenfélét a neten! Megmondtam, hogy nem tesz jót neked!’
’...akkor tényleg nem?’
’Nem, Tara. Gerard nem próbált meg feláldozni. Tulajdonképpen...Nem volt rossz.’
’Nem rossz?’ kérdezte Chloe felvont szemöldökkel ’Ez pont az a szó, amivel sose illetném Gerrard Wayt.’
’Hát...olyan...normális volt...?’Chloe szemöldöke még feljebb kúszott. ’Figyeljetek, még mindig életben vagyok, nem igaz? Minden simán ment.’
’Hát ha te mondod.’szólt közbe Angelica ’De emlékezz, mit mondtam: ha egyetlen rossz mozdulatot tesz, szólj nekem, és esküszöm, hogy kiü-’
’Igen, Angelica, tudom, tudom...’
’Akkor jó.’


Úgy döntöttem, hogy a parkolóban várom meg Gerardot. Még mindig nehéz volt a sok lézengő diák közül kiszúrni. Bár Mikeyt hirtelen meglátva keresztül verekedtem magam az embertömeget, hogy utólérjem.

’Hey, Mikey’ hártafordult, és mikor meglátta, hogy én szólongatom, elpirult.
’Oh. Sz-szia Elliot.’
’Gerardra vársz?’
’Aha...’
’...’
’...’
’...’
’Elliot?’
’Igen?’ Mikey a feje hátulját vakarta. Eléggé meglepődtem, hogy összeszedte a bátorságát, és egyáltalán hozzámszólt, bár előbb-utóbb meg kellett történnie.
’Te, öhm...Te senkinek se szóltál...a...az unikornis-dologról,ugye?’kuncogtam, ő meg még jobban elpirult. ’Nem, Mikey, senkinek sem mondtam el.’

Sosem láttam még valakit ennyire megkönnyebbülni.
’Mikey?’
’Öhm...igen?’
’Miért vagy olyan bátortalan a közelemben?’őszintén szólva aggasztott, hogy ez a gyerek miért fél ennyire tőlem. Mikey megköszörülte a torkát, és másik irányba nézett.
’Mert...a barátaid megrémisztenek. Olyan-’
’Gonoszak?’

Mikey csak bólintott, még mindig rákvörösen, mivel most ismerte be, hogy pár lány hogy megijeszti.
’És szerinted én is olyan vagyok, mint ők?’ Mikey nem válaszolt, de a testbeszédéből rájöttem, hogy a válasz igen.

’Ne aggódj, Mikey...nem vagyok olyan.’Őszintén rámosolyogtam, és meglepődtem, mikor Mikey viszonozta. Egy pillanat töredékéig arra gondoltam, hogy milyen vonzó is Mikey Way valójában. Na nem mintha gyakran látnám az arcát, mivel valahányszor találkoztunk, kínjában eltakarta magát. Mikor rájöttem, mit csinálok, én is gyorsan a betonra tereltem figyelmemet.

Mikey és én egykét percig még csöndben álldogáltunk egymás mellett, ami miatt néhányan megbámultak. Mikey eléggé kényelmetlenül érezte magát a fura pillantások kereszttüzében. Nem mondanám, hogy sokan tudták, kicsoda ő.  Szokása volt beleolvadni a tömegbe, vagy elbújni. Végül Gerard is megjelent, Frankkel az oldalán.

’Oh, te is itt vagy?’kérdezte Gerard. Megkockáztatnám, hogy csalódottnak látszott, hogy engem is itt talált. Csúnyán néztem rá.
’Igen, miért ne lennék?’
Megvonta a vállát.
’Hazadobom Franket; csak 2 utcányira lakik tőlünk, nem tart sokáig.’
Bólintottam, és követtem Gerardot az autója felé.

A hátsóülésen Mikey csatlakozott hozzám. Amint Gerard beindította a kocsit, a rádióból a ’Mr Brightside’ kezdett szólni...szeretem ezt a számot.

’Ez. Kibaszottul. Óriási.’jelentette be Frank, és feljebb tekerte a hangerőt.

‘I'M COMING OUT OF MY CAGE
AND I'VE BEEN DOING JUST FINE
GOTTA GOTTA BE DOWN
BECAUSE I WANT IT ALL-‘

Mindhárom fiú együtt ordította a dal szövegét. Én csak mosolyogtam; akármennyire is ki nem állhattam őket, még mindig szórakoztatóak voltak. Nem gyakran lehetett a Gerard és Mikey-féléken látni, hogy jól érzik magukat. Sőt, a suliban leginkább nyomorultnak tűntek. Frank viszont egy kis energiabomba volt.

5 perc után egy átlagos kinézetű ház előtt álltunk meg. Kikövetkeztettem, hogy Franké, mivel felkapta a hátizsákját a padlóról, és kikapcsolta biztonsági övét. De még mielőtt kiszállt volna, arcon puszilta Gerardot, és lányosan felkacagott. Gerard megtörölte az arcát, és bemutatott Franknek, aki kipattant a kocsiból, becsapta az ajtót, és Mikeynak is dobott egy csókot. Épp a bejáratiajtó felé szökdécselt, mikor újra elindultunk.

‘Néha aggódom érte.’mondta Mikey teljesen komolyan, én pedig csak kuncogtam magamban.
Sose láttam ilyesfajta barátságot. Az én fiúbarátaimat annyira lekötötte a népszerűségük és a kinézetük, hogy egy baráti ölelést se kockáztattak meg, hátha valaki melegnek nézi őket. Jó volt látni, hogy vannak kivételek. Már ha figyelmen kívül hagyjuk a pletykákat, miszerint Gerard és Frank egy pár. Én egyszerűen ‘haverrománc’nak hívtam…


A Way otthon sokban különbözött attól, amilyennek elképzeltem. Más szóval, normálisnak nézett ki. Az egyetlen Gerardos szoba a házban maga Gerard hálója volt. Az összes többi szoba tiszta volt és rendezett, családi fényképekkel és világos falllal. Gerardé fekete volt, egyetlen ablakkal, ami nem javított sokat a fényviszonyokon. Sok posztere volt, a legtöbb bandát felismertem a képeken. Az ágya kényelmesnek tűnt, de nem volt bevetve; a fekete párnáján egy Gerard-méretű süppedés volt. A szoba legjobb része a rajzokkal és vázlatokkal borított fal volt-és én éppen azt csodáltam.

‘Ezek lenyűgözőek, Gerard’ mondtam, miközben egy piroshajú, sárga maszkot viselő férfit ábrázoló művét nézegettem. Sárga fegyvert tartott az egyik kezében.
‘Ez tetszik a legjobban.’mutattam ‘Hogy hívják a srácot?’
‘Oh…csak egy karakter. Mostanában rajta dolgoztam. ‘Party Poison’ a neve; még nem tudom, mihez kezdjek vele.’
‘Nagyon jó’végigsimítottam a részleteken karcsú ujjaimmal.

‘Szóval…Akarsz…Öööh. Szeretnéd ezeket a képregényeket végignézegetni velem?’
Tágra nyílt szemekkel fordultam meg. Gerardnak 1 egész polcnyi képregénye volt, lehetett vagy legalább száz példány is.
‘Mivel kezdjük?’
‘Flash Gordon?’ javasolta, a kezében eggyel.
‘Azért, mert ő volt az első képregényhős?’felvontam a szemöldököm, és vigyorogtam.
‘Pontosan’vigyorgott vissza.


Kb fél 7kor érhettem haza a Gerardnál tett felettébb ‘érdekes’ látogatásból. Valahogy sikerült civilizáltan viselkednünk. Persze még mindig voltak bántó megjegyzések, de valahogy mégis pozitívabb volt az egész. Legalább nem veszekedtünk, mint tegnap. És Tara is elégedett lesz, mivel egyszer se próbáltak meg feláldozni.

Amint felértem a szobámba, elkezdtem átöltözni. Aznap este Seth házibulijába voltam hivatalos; csinosnak kellett lenni. Egy jelmezesbuli volt, amire hetek óta készültem. És végül azt is eldöntöttem, minek öltözök. Poison Ivy.

3 napon keresztül tervezgettem a jelmezt, és mostanra tökéletes volt, az összes levélkével, meg mindennel. 8ra készen is voltam. Kicsit alulöltözöttnek éreztem magam; a hasam kilátszott, és a zöld rövidnadrágom is feszült. De tudtam, hogy amint a házibuliba érkezek, nem lesznek ilyen gondjaim. Ahhoz képest, amit a töbi lány visel majd,  konzervatívan voltam öltözve. Ja, és tulajdonképpen a lábaimat levelek takarták, amiket műszempilla-ragasztóval rögzítettem.

Utoljára néztem bele a tükörbe indulás előtt. A zöld szemeim most sárga kontaklencsével takartam el, és hosszú, fekete szempilláim voltak. Lábujjhegyen mentem a bejárati ajtóhoz, és felhúztam a zöld csizmáimat, és a bőrdzsekimet. Felvettem a táskémat és halkan kinyitottam az ajtót. A szüleim tudták, hogy bulizni megyek, csak azt nem, hogy így nézek ki. Becsuktam az ajtót és épp mikor az autómhoz értem, egy sportkocsi fékezett előttem.

‘Hey, Ellie’üdvözölt Chloe, mosolyogtam és beszálltam az autóba. Chloe Superwomannek öltözött, az ‘S’ betűből ítélve ami a hihetetlenül rövid és szűk, kék pólóját díszítette.

‘Készen állsz?’kérdezte. Válaszul csak vigyorogtam, ő meg elindult.

Mire megérkeztünk, a ház már tele volt emberekkel. Láttam egy Batmant és egy Macskanőt (vagyis Angelicát) egymást falni, mikor besétáltam az ajtón.

Chloet a konyha irányába követtem, ahol láttunk egy Napoleon Dynamiteot és egy ‘Beat It’ ruhás Michael Jacksont kokaint szívni. Chloe undorodott arccal kerülte ki őket, és 2 kis üveg vodkát vett ki a hűtőből. Az egyiket nekem nyújtotta.

‘Most pedig kezdődjön a hétvége’ mondta, és a Savage ‘Swing’ című száma dübörgött a hangszórókból.