Eredeti szerző: GreyTootles
Fordítás: veedollface

Szar ízük volt!

Becsaptam az ajtót magam mögött mikor hazaértem. Valami művészeti műsor szólt a Tvben,  amiből arra következtettem, anyu már itthon van. A konyhából sütiillat áradt. Tehát valami jó mégiscsak történt velem aznap- anyu sütije.

‘Kicsim, te vagy az?’ kérdezte New jerseyi akcentusával.
Válaszképp felnyögtem, és lerogytam a kanapéra az arcomat a párnába temetve.

‘Elliot?’ szólt anyu a nappaliba jövet. Valószínüleg észrevette, hogy cipőstül, a hátamon a hátizsákommal fetrengek a kanapén, mivel rám szólt : ‘Vedd le onnan a lábad.’

Ezután legurultam a kanapéról és a padlón landoltam, anyukám lába mellett. A táskámból pedig kiesett az összes cuccom. A francba.

‘Valami baj van, Ellie?’ kérdezte anyu. Válaszképpen megint csak nyöszörgésre jutotta. ‘Hát ha felkesz a padlóról beszélhetünk róla,hmm?’

Egykis erőlködés után feltápászkodtam és a sarokba hajítottam a Conversemet. Anyu megölelt én pedig éreztem rajta a vaj és cukormáz illatot. Ezek szerint tényleg sütött valamit.

‘Szóval mi történt?’ kérdezte és a vállamat megragadva a konyhába vonszolt. Leültem egy székre és megragadtam az egyik még meleg sütit.

‘Egy idióta, rohadt Rajz feladatot kell teljesítenem egy rohadtul idegesítő sráccal akit rohadtul utálok. És ez mind Mr Escobar rohadt hibája.’dörmögtem teliszájjal.

‘Tudtad, hogy rengetegszer mondod, hogy ‘rohadt’ amikor ideges vagy?’kuncogott anyu.
‘Tényleg? Rohadtul nem vettem még észre.’

Anyu csak forgatta a szemeit.
‘Oké, akkor tisztázzuk: egy olyan tanulóval kell együtt dolgoznod, akivel nem jössz ki?’kérdezte, mostmár ő is velem együtt evett.
‘Nem jövök ki vele? Ez enyhe kifejezés!’válaszoltam.
‘Fiú vagy lány?’
‘Fiú…de mit számít az?’
‘Nem számít, csak érdekelt. Szóval miért nem vagytok jóba?’
‘Mert egy balfasz, aki a semmiért utál engem.’
‘Tudsz róla egyáltalán valamit?’
‘Aha-hát…ööö…Nem. Nem igazán.’
‘Akkor honnan tudod, hogy utál?’
‘Mert ő mindenkit gyűlöl!’
‘Elliot, biztos vagyok benne, hogy nem gy-‘
‘Anyu. Hidd el. Midenkit. Rühell.’
‘Nicsenek barátai?’
‘Hát de, vannak, de ők is pont ugyanolyan rosszak, mint ő.’
‘Én nem értem ebben mi olyan rossz, Ellie. Szerin-‘
‘Ne merészelj Gerard Way mellé állni, anya!’mondtam összeszűkült szemekkel, de anyu barna szemei már a nevetéstől csillogtak.

‘Én mindössze annyit akartam mondani, hogy talán ez a Gerard gyerek nem is olyan rossz, mint hinnéd.’szögezte le, miközben a nevetését próbálta visszafojtani, nehogy még jobban feldühítsen.
‘…Borzalmas anya vagy.’szóltam végezetül és a szobám felé vettem az irányt.

‘Ohh igen! Egy borzalmas anya, aki sütit süt csak úgy meglepiből!’kiabált utánam a konyhából. Majd hallani lehetett a nevetését
‘Szar ízük volt!!!’kiabáltam vissza az emeletről. Mire becsaptam az ajtót már én is kuncogtam.

Két nap telt el. Két napja tudom, hogy Gerarddal kell dolgoznom, és még egy szót sem szóltam hozzá. Na nem mintha ő annyira megerőltette volna magát a társalgás terén. Tara viszont nem tudott eldugulni- egyfolytában arról locsogott, hogy milyen jó Sethtel.

‘Olyan szerencsés ribanc vagy.’mondta a diétás kóláját szürcsölgető Angelica.
‘Szerintem a hét végére már teljesen az ujjaid köré csavarod a srácot.’informált mindannyiunkat Maggie. Chloe meg csak bólogatott, és a Blackberryjét nyomogatta.

Ha esetleg nem jöttetek volna még rá, az ebédlőben ültünk. Bár tulajdonképpen csak én és Maggie ettünk, persze az is csak saláta volt. A kék és arany színekben játszó pompomlány egyenruhánkat viseltük mind. A rakott szoknyánk elképesztően rövid volt- annyira, hogy valahányszor felálltam, kb az egész fenekemet megvillantottam. Amikor a csajok nem figyeltek, mindig egy kicsit lejjeb húztam.

‘Ellie, hagyd már abba ezt a szoknyahúzogatást. Nem látunk bele a méhedbe, ne izgulj.’ Szólt rám Chloe, még mindig a Blackberryjét figyelve.
‘De annyira ké-‘
‘Elliot! Kuss!’dörögte és végre felnézett a mobiljától, hogy vessen rám egy mérges pillantást. ‘Nem gondolhatják azt, hogy kényelmetlenül érzed magad az egyenruhádban. Dögösnek kell kinézned, ok? Nincs semmi értelme azért felvenni, hogy aztán csak húzogasd, szóval állj le. Oké?’ mosolygott édesen (és szarkasztikusan) majd vissza a telefonjához.

Az egész asztal elcsöndesült, aztán Tara újra beindította a beszélgetést. Rá mindig lehet ilyenkor számítani.
‘Szóval…Elliot, annyira sajnállak!’
‘Öhm…miért is?’kérdeztem a szemöldökömet felvonva. Tényleg fogalmam sem volt, mit akar ezzel.
‘Hát, mert azzal a Gerard gyerekkel kell együtt csinálnod a Rajz feladatot. Elég ijesztő a srác.’

A fenébe.

‘Ohh tényleg. El is feledkeztem róla.’ Megvakargattam a fejem hátulját. Hogy felejthettem volna el? Egész álló nap ez járt a fejemben. Bár tényleg ‘elfelejtettem’ megemlíteni a csajoknak, mert tudtam hogy nagy ügyet csinálnának belőle. Nem hiszem, hogy Gerardtól féltek, inkább attól, hogy mire lenne képes. Ő nem éppen az a fiú volt, akivel szívesen lenne egyedül az ember lánya. Pláne nem a saját házában! Mindenki felnézett, hirtelen nagyon érdekelte őket az életem.

‘Micsodaaa?’
‘Gerard Way? Baszki!’
‘Ne engedd a fehérneműs fiókod közelébe!’
Az utolsó hozzászólás Angelicától jött- mint mindig, most is valami szexszel kapcsolatos dolgon járt az esze. Személyszerint nekem sose futott át az agyamon, hogy Gerard megpróbálná ellopni valamelyik bugyimat. Sokkal inkább az aggasztott, hogy a végül annyira felidegesítenénk egymást, hogy testisértésig fajulnának a dolgok.
‘…Ne aggódj Angelica, nem engedem a fiókom közelébe.’sóhajtottam egy bíztató mosollyal az arcomon. Angelica bólintott.
‘Csakhogy tudd, kiütöm, ha bármi-‘
‘Szerintem erre nem lesz szükség, Angie, de tényleg…Úgy értem, hétfő óta még nem is beszéltem vele.’
‘Jólvan. Kibaszottul rémisztő az a Gerard. Mármint, ki a fene venne fel ilyen ruhákat?’kérdezte Chloe, bekapcsolódván az eszmecserébe. ‘Annyira emo.’
 
‘Ő most egyébként…valami szekta tagja, vagy mi?’kérdezte teljesen komolyan Maggie, én meg megpróbáltam nem felröhögni. Gerard tényleg elég fura figura, de nem hinném, hogy a haverjaival disznóvért iszogat péntekenként sátánimádás céljából.

‘Pedig tényleg olyan! Úgy néz ki, mint egy vámpír vagy ilyesmi!’hüledezett Tara.
‘Oh istenkém!!! Gerard egy vámpír Elliot!! Ne engedd be a házadba! Akarod, hogy hozzak neked egy kis szentelt vizet? A szüleimn-‘
‘Tara. Tara…Tara!! Nem hiszem, hogy Gerard vámpír lenne.’
‘De lehets-‘
‘Tara. Nem lehet vámpír. Figyeljetek skacok, minden teljesen rendben lesz. Ez csak egy rajzfeladat. Úgy értem, mi baj történhetne? A legrosszabb esetben megríkatom a szellemes visszaszólásaimmal.’
‘…szerinted vért sír?’
‘Nem, Tara…ne olvass mindenfélét az interneten, oké?’ erre bólintott.


A nap végére rászántam magam, hogy legalább megpróbáljak  beszélni Gerarddal. Ha a jó rajzjegyért kommunikálnom kell vele valahogy, ám legyen. Ahogy sétáltam a suli parkolója fele, kiszúrtam Gerardot és Mikeyt. Egy ezüst autó fele tartottak, gondoltam Gerardé. Utánuk futottam.

‘Gerard!’ nem fordult hátra. A többi diák  összezavarodottan nézett rám. Miért rohangál Elliot Haile éppen Gerard Way után? Miden valószínüséggel Mikey is ugyanezt gondolta, mivel elvörösödött arccal elkezdte a bátyja kabátujját húzogatni.

‘Gerard!’ kiabáltam újra. Ezúttal hátrafordult, és lesöpörte Mikey kezeit magáról. Ahogy közeledtem felé, észrevettem, hogy a szemei teljesen összeszűkültek-zavartnak és mérgesnek tűnt.

‘Figyelj, Gerard-‘ kezdtem amint elég közel voltam ‘tudom, hogy ez az egész ‘Projekt’ dolog nem úgy jött ki, ahogy vártuk, de jó jegyet szeretnék- nem, jó jegyre van szükségem rajzból. Szóval, arra gondoltam, hogy hamarosan elkezdhetnénk. Minél előbb elkezdjük, annál előbb végzünk, nem igaz?’

Néhány pillanatig nem szólt semmit. Úgy tűnt, azon töpreng, vajon tényleg megéri-e velem dolgozni a jó jegyért.

‘Jólvan. De ez nem azt jelenti, hogy hirtelen kedvellek, vagy ilyesmi.’
‘Az érzés kölcsönös.’
‘Szóval…na…mikor akarod csinálni, tudod,…’
‘Hát holnap a mi házunk szabad, ha nincs semmi dolgod?’
‘Semmi sincs tervben.’
‘Oké. Akkor…majd együtt megyünk suliból, jó?’
‘Öhm…ja.’ Gerard kínjában a nyaka hátulját vakargatta. Az igazat megvallva én is elég kínosan éreztem magam. Na meg különösképpen Mikey, aki egyik lábáról a másikra állt, és megpróbált a szélrózsa minden irányába nézni, csak rám nem.

‘Ez neked így megfelel, Mikey?’kérdeztem. Valamilyen oknál fogva bűntudatom volt, hogy holnap gyalogolnia kell, mivel Gerard nem viheti haza. Mikey rámnézett, és eléggé úgy nézett ki, mint aki megijedt, mert hozzászóltam.
‘Oh. Öhm, i-igen,j-ja. Nem gond. Nem lakunk messze…öhm, annyira messze. Én majd…majd hazasétálok.’

‘Oké. Most mennem kell.’ Megpróbáltam kihátrálni ebből a kellemetlen társalgásból. ‘Pá!’ megfordultam és a kocsim felé vettem az irányt.

‘Várj! Elliot!’ kiáltott Gerard. Visszanéztem…most meg mit akar?
‘Még mindig utállak!!!’ ordította elég hangosan ahhoz, hogy a parkolóban tartózkodók elkezdjenek bámulni minket. És az az önelégült vigyora is visszatért. ‘És a petefészkedet is látom abba az egyenruhába!!!’

Bemutattam neki, és visszakiabáltam ‘Akkor ne nézz oda! Perverz!’ puffogott valamit aztán Mikeyval beszállt az autóba.

Mondanom se kell, amint a sajátomhoz értem, megint azon kaptam magam, hogy a szoknyámat húzigálom. Rohadjon meg Gerard. Hogy lehet, hogy folyton a fejembe mászik?