Eredeti szerző: GreyTootles
Fordítás: veedollface

Tényleg zöldek a szemeid


Végre volt valami, ami érdekelt is. Rajzóra. Ahogy besétáltam a tanterembe észrevettem, hogy én érkeztem elsőként, ami nem volt szokatlan tőlem. Ahogy elfoglaltam a helyemet Mr Escobarra vigyorogtam. Nem fogok hazudni: elpirultam, mikor visszamosolygott.

‘Jó látni, Elliot. Hogy vagy?’ kérdezte a nyakkendőjét igazgatva.
‘Jól, köszönöm Mr Escobar. Mit csinálunk a mai órán?’ érdeklődtem miközben kipakoltam a cuccaimat a táskámból. Az arcom még mindig enyhén rózsaszínebb volt az átlagnál.
‘Ahh, ezt nem mondhatom el, Elliot. Meglepetés lesz.’
‘…Ez nem hangzik valami jól’ mondtam őszintén.
Mr Escobar kuncogott a válaszomon ‘Nem lesz rossz, ne aggódj, Elliot. Csak egy kis ‘kutatómunkát’ szeretnék ma végezni. Valami újat, valami mást.’
Lassan mindenki elfoglalta a helyét a teremben. Tara mellettem ült, és a fülembe súgta ‘Szexi ma a tanárúr, nem igaz?’ mielőtt lejjebb húzta a felsőjét, hogy többet mutasson magából. Kuncogtam.

‘Mivan?’ kérdezte Tara, aztán rámkacsintott. Tara Day volt az egyetlen ‘barátom’ akire tényleg barátként tekintettem. Ne értsetek félre, ő is pont olyan idegölő és felszínes volt, mint a többiek. De vele őszinte lehettem. Tulajdonképpen ő volt az egyetlen, aki tudott a titkos Game Boy gyűjteményemről amit az ágyam alatt rejtegetek. Szerintem Tara is örült, hogy van valakije, akiben bízhat. Chloe, Maggie és Angelica őt is pont ugyanannyit terrorizálják, mint engem.

‘Gyerekek, ma valami újat fogunk kipróbálni.’mondta a tanár mialatt mindenki arcán végignézett a teremben. Minden bizonnyal tényleg észrevette Tara kipakolt melleit, mert gyorsan elkapta a tekintetét, és elpirult. Tara egy győzelemittas vigyort küldött felém, de én csak nevettem és felmutattam a középső ujjamat neki.

‘Ma 2 fős csoportokban dolgoztok, és….Héj! Ácsi, még nem!’ tartotta fel kezeit Mr Escobar amikor a tanulók már elkezdték szervezni a csapatokat. Láttam, ahogy Tara máris játékos pillantásokat vet Seth Jonesra, akit ritkán látni a gitárja és egy füves cigi nélkül.

‘Nem. Ma azt akarom, hogy valaki olyannal dolgozzatok, akit nem ismertek jól. Ez majd segít a partneretek megismerésében és hatékonyabb lesz az együttműködés. Most mehettek! Válasszatok egy partnert!’utasított lelkesen Mr Escobar.

‘Milyen együttműködés? Én csakis miatta járok be órára.’ Motyogta mellettem Tara mielőtt átült Seth mellé.

Én nem nagyon tudtam, kivel kéne dolgoznom. Vagy túl jóban voltam a másikkal, vagy annyira nem ismertem, hogy nem akartam őt választani. Végül megláttam egy Sally nevű lányt, akit látásból ismerek. De még mielőtt odamehettem volna hozzá, Mr Escobar odaállt mellém.

‘Elliot, kérhetnék tőled egy szívességet?’felnéztem rá és  kissé elpirultam.
‘Öhm…ööö…Igen?’ kérdeztem bátortalanul.
‘Azt akarom, hogy Gerard partnere legyél.’mondta halálosan komolyan.
‘Micsoda?!’ azt hittem, rosszul hallok. ‘Most viccel, ugye?’
‘Elliot, senki sem akar vele dol-‘
‘Ez azért van, mert ő nem akar senkivel együttműködni. Én azt gondolom, hagyjuk inkább egye-‘
‘Figyelj, Elliot. Mindketten nagyon kreatívak vagytok. És szerintem jót tesz majd nektek ez…mármint olyasvalakivel alkotni, akivel nem álltok szóba.’
‘Ennek megvan az oka. Utálom őt.’ Mondtam és keresztbe fontam a karjaimat.
‘Miért?’
Megvontam a vállam. ‘Mert ő utál engem.’
‘És miért utál téged Gerard?’
‘Hát nem igazán tudom…’
Mr Escobar sóhajtott.’ Figyelj, Elliot. Nagyon jó képességű lány vagy. Mi több, te és Gerard vagytok a legtehetségesebb emberek ebben a teremben. Most pedig azt akarom, hogy menj oda hozzá. Szerintem meg fogsz lepődni, milyen kreatív.’
‘Pff. Jólvan. De ne gondolja, hogy élvezni fogom.’mondtam mielőtt összeszedtem volna a cuccaimat .
‘Ohh, ne legyél ilyen morcos!’ vigyorgott Mr Escobar.

Körbenéztem a teremben a szemeimmel Gerard után kutatva. Természetesen a szokásos helyén volt-a terem leghátuljában, a sarokban. Keresztbefont karral ült. Nem úgy tűnt, hogy partnert keres még a közeljövőben. Vagy mint aki egyáltalán hajlandó lenne megmozdulni a közeljövőben.

Puffogtam még egy kicsit mielőtt lerogytam volna a mellette lévő székre. Felnézett, és a tekintetünk találkozott.

‘Mit csiná-‘
‘Nem önszántamból csinálom’ szakítottam félbe. ‘Mr Escobar beszélt rá.’
Gerard felmordult. Hallottam, hogy motyog valami ‘Az isten szerelmére…’ félét.
Kinyitottam a számat, hogy hozzáfűzzek valami csípőset, de Mr Escobar csöndet kért.

Végignéztem a többi tanulón. Voltak aki csalódottnak tűntek, és voltak olyanok is, (mint például Tara) akiknek majdnem szétesett a fejük a vigyorgástól. Tara Sethez simult, és Seth rámosolygott.

Legalább nem mindenki olyan nyomorult, mint én gondoltam magamban. Aztán én is felvettem Gerard karbatett-kéz-pózát.

‘Jó. Most már midnenkinek van partnere. Ideje munkához látni.’ Mosolygott Mr Escobar. ‘A mai nap egy portrét kell készítenetek a partneretekről. Lehet az festmény, rajz, akármi. DE semmi gúnyolódás. És Elliot: nincs zombi!’

Vigyorogtam. Mindenki tudta, hogy állandóan zombikat rajzolok, akár cuki rajzfilmfigura-szerűek, akár vértől tocsogó, realisztikus ábrák azok.

Amint Mr Escobar befejezte a mondanivalóját, mindenki elkezdett mocorogni, a diákok elindultak festékért és rajzlapért. Úgy döntöttem, hogy grafikát készítek Gerardról, nem igazán tudok festeni. Szembe ültem Gerardal, akkor vettem észre, hogy ő már felskiccelte a fejem formáját.
Hát én is munkához láttam. Észrevettem, hogy a többi pár mind beszélget és viccelődik, egymás egyedi arcvonásait dicséri. Gerard és én csöndben dolgoztunk. Gyakran felnéztünk, hogy megfigyeljük a színeket és arányokat, mielőtt folytattuk volna a képünket. Néha pedig a másik szemét tanulmányoztuk, de amint összetalálkozott a tekintetünk, kínunkban gyorsan másfelé néztünk.

Már legalább fél órája rajzoltunk, és én egész jól álltam Gerard arcvonásainak vázával. Nekiálltam a részleteknek és a színezésnek. Az ajkait dolgoztam ki először-észrevettem, hogy milyen puhának tűnnek.

Rápillantottam Gerard portréjára. Olyan rajzfilmfigurás volt, de nem karikatúra-szerű. Inkább képregényhős. A vázlatot grafittal, a részleteket pedig vastag filccel dolgozta ki. Nem is tudtam, hogy Gerard ennyire jó….nagyon jó…eszméletlenül jó. Próbáltam nem vigyorogni, ahogy néztem, milyen nagynak, és szépnek rajzolja a szemeimet és teltnek az ajkaimat. Jelenleg az óriási, vörös hajamon ügyködött, ami nagyon részletgazdag volt.

Nekiláttam a szemeinek. Ahogy felnéztem, megfigyeltem, milyen zöldek, bár mindig azt hittem, barnák. De nem csak sima zöld, hanem gyönyörű barnás-kékes-zöld. Nem vettem észre, hogy a képem helyett Gerardot bámulom…

‘Mit bámulsz?’ kérdezte Gerard majdnem suttogva.
‘Tényleg zöldek a szemeid…’ válaszoltam, bár még mindig nem voltam teljesen magamnál.
‘Mivan?’ Gerard összezavartan bámult vissza rám. Ettől egyből visszatértem a valóságba. Mintha láttam volna Gerardot egy kicsit elpirulni, de lehet csak képzelődtem.

Oh, istenem! Gerard Wayt bámultam. Mi a fene történik?

‘Mi…?’ kérdeztem vissza. ‘Oh…ööö…semmi. Én csak bám-…nem, nem bámultam,…én….csak a szemeidet n-…az arcodat! Az arcodat néztem! Tudod, azt rajzolom…igen. Az arcod. Oh, milyen jól állsz a portrémmal!’ megpróbáltam témát váltani.
Gerard még mindig ugyanolyan arckifejezéssel meredt rám. Az arcáról viszont eltűnt a pír.
‘Köszönöm…?’ Úgy tűnt, nem nagyon tudja eldönteni, hogy ezt dicséretnek vegye-e.
‘Nem, komolyan. Olyan rajzfilmes,és-úgy nézek ki, mint egy szuperhős, tudod? Azzal a nagy hajjal és a szemmel és-olyan….olyan…ööö…nagyon jó, na.’ hadartam…csodás.Most úgy nézhettem ki, mint egy idióta.
‘Azt rajzolom, amit látok’ válaszolta őszintén.

Most rajtam volt a sor, hogy elpiruljak. Nem is tudom miért, hiszen ez nem bók akart lenni. És kibaszott Gerard Way mondta. De az arcom akkor is egy árnyalattal vörösebbre váltott. Egyszerűen lehajtottam a fejem és folytattam a munkám. Gerard egy pillanatig még nézett, aztán ő is ugyanígy tett.

Az óra hátralévő részében nem szóltunk semmit.

‘Oké, most be kell fejeznetek, mert mondanom kell valamit.’

Gyorsan befejeztem Gerard haján az utolsó simításokat mielőtt Mr Escobarhoz fordultam a többi diákkal együtt.

‘Ma mindannyiotok nagyon szépen dolgozott. Fejlődőképesek vagytok és eggyütműködők, tehát a rajzpartner ötlet sikeres elgondolás volt. De most egy házifeladatot adok fel.’

Az osztály nagy része felmordult, bár én nagyon felvillanyozódtam…Egy rajzházi…Mi lehet ennél jobb? Imádom a művészetet.
‘A kihívás pedig: valami kreatívval kell előállnotok. De nem csak egyetlen képet akarok, hanem egy egész portfóliót képekkel, fotókkal, amit akartok. Magazint is lehet készíteni, rátok bízom a döntést. Használnotok kell még egy füzetet, amibe az ötleteiteket lejegyzetelitek, és azt, hogy mi inspirált. Mondanivalót akarok látni a mű mögött.’

Ez egyre jobban hangzott, máris vagy egy millió ötlet kavargott a fejemben.

‘De csapatban kell dolgoznotok. Méghozzá azokkal a partnerekkel, akikkel ma alkottatok. Év végéig kell leadnotok a feladatot. Nos, az órának vége, további szép napot!’

A jó hangulat ezzel el is párolgott. Ez most komoly? Tarara néztem, aki elégedettnek tűnt, és kacagva sétált ki a teremből Sethtel. Azt kívántam bárcsak én lennék ilyen szerencsés.

A világ összes embere közül miért éppen Gerard Wayjel kellett együtt dolgoznom?

Rápillantottam. Az arcán semmilyen érzelem se ült. Inkább úgy nézett ki, mint aki épp valami borzalmas tettnek vált volna a szemtanújává. Ahogy elsétált mellettem, hallottam ahogy azt motyogja, ‘Oh, istenem. Valaki segítsen.’
Az ujjai között egy szál cigit szorongatott. Tisztán hallottam, ahogy odaszól Mr Escobarnak : ‘Utálom magát.’

‘Neked is további szép napot, Gerard’ szólt utána Mr Escobar, és kuncogott, mikor Gerard nyöszörgése a folyosóról hallatszott. Én voltam az utolsó diák a teremben.

‘Valami baj van, Elliot?’
‘Nem. Nincs. Csak utálom magát.’mosolyogtam ahogy elindultam az ajtó felé.
‘Oh, biztos vagyok benne, hogy kihevered.’mondta játékosan.
‘Nem, komolyan. Sose bocsátom meg ezt magának. Ha Gerard vagy én holtan végezzük, az a maga lelkén szárad majd….Szép napot’válaszoltam szarkasztikusan.

Kivonultam a teremből és a parkolóig meg sem álltam, ahol majdnem kitéptem az autóm ajtaját (na nem mintha annyira erős lennék, de elég agresszív hangulatom volt). Olyan erősen szorítottam a kormányt, hogy az ujjaim elfehéredtek. Aztán elkezdett idegesíteni a csönd, ígyhát bekapcsoltam a rádiót.

‘-Because you're amazing, ju-‘

‘Nem.’

‘-'Cause I gotta feeling, that toni-‘

‘Kuss.’

‘You, are the only exepti-‘

‘Grrrrrrrrrrrrr.’

Inkább bedugtam egy CDt a lejátszóba. ‘Smack My Bitch Up’ a The Prodigytől. Ohh, igen, ez kell nekem.
Ahogy az egyik kedvenc bandám zenéjére bólogattam a kocsiban, elgondolkodtam. Gerard kibaszott Wayjel kell dolgoznom minimum egy hónapon keresztül…

Oh. A. Kurva. Életbe.
Valaki lőjön le.