Eredeti szerző: GreyTootles
Fordítás: veedollface

Nem lehet kikerülni a kibaszottul hatalmas egódat

‘You make me feel, like I'm livin' a teena-‘

Óriási. Hálás köszönet Katy Perrynek amiért  a cuki zenéjére kellett felkelnem hétfő reggel. A nyújtózkodás és ásítások közepette aztán rájöttem, hogy a mobilom csörög. Gyorsan felkaptam a Blackberrymet ami épp a párnám mellett volt.

’Haló?’krákogtam a telefonba.
’Szia Ellie! Fenn vagy?’ kérdezte Chloe, az egyik legjobb ’barátom’ (ami azért enyhe túlzás). Chloe Brown és én azóta ’barátok’ vagyunk, amióta 2 évvel ezelőtt ideköltöztem, és elkezdtem a középsulit. Ő és a ’bandája’ bevettek engem is, hogy megkíméljenek a ’szociális öngyilkosság’tól (ezt később bővebben is kifejtem).

’Hát, most már igen.’mondtam és álmosan megdörzsöltem a szememet.
’Hát jobb is, hogy korán felketél, mivel ma kezdődnek a meghallgatások a pompom-csapatba. Kipihentnek és frissnek kell lenned, hogy biztosan bekerülj a csapatba!’ visítozott a telefonba amitől a füleim hamar meg is fájdultak.
’Chloe....tudod, hogy be fogok kerülni...te vagy a csapatkapitány. Te magad mondtad tegnap, hogy még akkor is bejuttatsz, ha én leszek a legbénább.’
’Pff. Ez alap. De akkor is úgy kell tűnnie, mintha...tudod...próbálkoztál volna, nehogy...’
’...Gyanús legyen?’
’Igen!’
’De már elmondtam, hogy tulajdonképpen én nem is aka-’
’Elliot! Leszarom, mit akarsz. Te vagy közülünk az egyetlen, aki nincs benn a szurkolói csapatban. Szerinted ez milyen fényt vet ránk? Hmm. Ne legyél mindig olyan önző, Ellie. Tedd meg értünk, lehet, hogy tetszeni fog. Talán még a divathoz is kedvet kapsz majd. Talán megérted, hogy a miniszoknyák miért dögösek...nemúgy, mint azok a buzis csőgatyák amiket egyfolytában viselsz-’
 ’HÉJ! Én szeretem a gatyáimat!’
’-...és talán még egy pasit is kifogsz magadnak, valakit, aki jobb, mint Zayn volt’
’De Zayn vicces volt! És a focicsapat tagja.’
’Igaz, de kibaszottul ronda, Ellie. Nem szabad ennyire empatikusnak lenned. Gondolnod kell a népszerűségedre.’
’Engem nem érde-’
’Ja, mindegy. Csak gyere a tornateremhez 7re, oké? És ne sértődj meg ilyen könnyen, Elliot.’letette. Nagyszerű. Már korán reggel kiakasztottam.

Hogy találkozzunk 7kor? Hány óra van most akkor? Felpillantottam a digitális órámra, ami 6:12-t mutatott....Chloe felkeltett 6:12kor!!! Normális ember ilyen korán nincs ébren!!

Még utoljára nyujtózkódtam egyet, majd körbenéztem a szobámban. Sok minden megváltozott az elmúlt 2 évben, bár a falaim még mindig ugyanolyan fehérek, mint amikor beköltöztünk. De most már poszterekkel, és fotókkal van tele, amiken én és a barátaim vagyunk. A sok földreszórt ruhám teljesen befedi a kék szőnyegem a cipőkkel, könyvekkel, cetlikkel és bevásárlószatyrokkal együtt. A szobám sarkában egy polc áll, amin abc sorrendben sorakoznak a DVDim, CDim, és a könyveim. Senkit se engedek a közelébe. Ha egy könyv eltűnne, sose bocsátanék meg a bűnösnek. De emlékeztek még Pikachura? Ő még mindig az ágyamon üldögél-izé, most éppen a földön, de mindegy.

Kimásztam az ágyamból és gyorsan lezuhanyoztam. Ma kényelmes ruhákba bújtam, hogy Chloet még jobban felidegeljem. Fontos volt, hogy a legutolsó divat szerint öltözködjek, másképp ’égő’nek könyvelnek, és kizárnak a klikkből. Én megúsztam ’normális’ ruhákkal, mivel nem igazán tudtam még anno, hogyan műküdnek ezek a klikkek. Legalábbis ez volt a kifogásom.

Ma farmersort és fekete Dr Pepper kapucnis pulóver mellett döntöttem. A hajamat hullámosan hagytam, és szolid sminket tettem föl. Majd még indulás előtt hagytam egy cetlit a hűtőn a szüleimnek, hogy tudják hova mentem. Ahogy mondtam, normális emberek ilyenkor még nincsenek ébren, tehát a szüleim még ágyban voltak. Egy régi fekete Converse tornacipőt húztam a lábamra, és beszálltam a kocsimba. Ahogy elkezdtem kiállni a feljáróról, eszembe jutott, hogy a mobilomat a szobámba hagytam. Visszamentem érte, majd újra beindítottam a kocsit, és végre elindultam.


7:02kor értem a suliba. A parkolótól futottam, mivel féltem, hogy elkések, de mire a lányöltözőhöz értem, már csak sétáltam

’A kurva életbe, azt mondtam, hogy 7re legyél itt.’ Chloe megjelent mögöttem, és halálra rémített.
’2 percet késtem!’
’Igen...nos, 120 másodpercet már el is vesztegettünk a semmiért...’
’Ja....jólvan, sajnálom.’ Motyogtam. Ma egyáltalán nem volt kedvem Chloe szarságaihoz.
’Ezt vedd fel.’parancsolta, miután hozzámvágott egy arany-kék pompomlány egyenruhát, és elindult a tornaterem irányába. Átöltöztem, és utána mentem.

’Öhm...Chloe, nem azután kéne egyenruhát kapnom, hogy bekerültema  csapatba?’ kérdeztem, miközben a szoknyámat húzogattam, hogy legalább a fenekem egy részét eltakarja.
’Fogd be Ellie. Tudod, hogy úgyis beveszünk.’ Válaszolta Chloe, és betett 1 CDt a magnóba.
’De ez olyan igaszságta-’
’ELLIE, FOGD BE A POFÁDAT ÉS KEZDJ EL MELEGÍTENI’
Elkezdtük az edzést...8:21re végeztünk. 9 percem volt átöltözni az első órám előtt...

Olyan gyorsan felöltöztem, ammennyire csak tudtam. A hajamat lófarokba tűztem, és parfümöt fújtam magamra. Szerencsémre nem izzadtam meg annyira, viszont az arcom kétségtelenül egy zavarban lévő paradicsom árnyalatában játszott.

Rohantam, ahogy a lábam bírta, de még így is elkéstem. Kivágtam az ajtót (mostanában elég sokat terrorizálom az ajtókat) és az egész osztály, beleértve Miss Collinst engem bámult.

’Ahh, Miss Haile úgy döntött, csatlakozik hozzánk. Van valami mentsége? Vagy az arroganciája feljogosítja, hogy minden óráról elkéssen?

Néhány diák kuncogott ezen. A szemem sarkából láttam Gerard Way híres, önelégült vigyorát (és Ray hatalmas afroját).
’Öööh-öhm. N-nem, Miss Collins. A tornateremből jövök, elnézést kérek a késésért. Elfeledkeztem az időről. Nagyon sajnálom.’
’Ülj le. Többet ne forduljon elő.’

Gyakorlatilag odafutottam a padomhoz, és lehuppantam a székemre. Láttam Chloet, ahogy csavargatja a haját és egy másik barátomat, Angelicát (aki-megjegyzem- pont annyira idegesítő, mint Chloe). A kezeimbe temettem az arcomat. Néhány perc múlva ki is csöngettek. A székek nyikorogtak a padlón, ahogy a tanulók felálltak, hogy elinduljanak a következő órájukra. Matek. Hurrá. A legtöbb tantárgyból jó vagyok, de a matek teljesen kikészít. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miben segít majd az életemben, ha ki tudom számolni az X és Y értékét. Pff...középsuli.
Ahogy a szekrényem felé vettem az irányt, hogy kivegyem a matekkönyvemet, valaki nekemjött. Gerard volt az. Hátrafordult, és a fülembe sziszegett ’Bocs,bébi. Úgy tűnik,nem lehet kikerülni a kibaszottul hatalmas egódat’mielőtt eltűnt a tömegben. A tekintetemmel megpróbáltam kilyukasztani a feje hátulját.

Na most elmondom, mi ez az egész ’Egó és arrogancia’ dolog. Elég ’híres’ vagyok a Belleville Highban. Ahogy azt említettem, Chloe és a ’barátai’ (=Angelica, Tara és Maggie) bevettek a klikkjükbe az első tanítási napon. Hogy miért? Én magam se nagyon tudom. Szerintem egy kísérletnek, vagy rongybabának tekintettek, ha úgy tetszik. És mivel kétségbeesetten próbáltam beilleszkedni egy teljesen ismeretlen országba és kultúrába, engedtem az akaratuknak. A sminkem vastag volt, a pólóim mélyen kivágottak, a bőröm barna.

A pasim, Zayn elég nagy bunkó volt, még hozzám is. De népszerű, ahogy én is, és csak ez számított. Amikor rájöttem, hogy megcsalt-4szer is-természetesen dobtam. Ezek után elhatároztam, hogy nem törődöm annyit azzal, hogy nézek ki. Ezért hagytam a bőröm ’kifakulni’, hogy újra természetesen sápadt legyen. A sminkem is inkább natúr, mint pornósztáros lett. Ahogy mondtam, én voltam a klikk kakukktojása, de ez nem azt jelentette, hogy megmenekülhetek Chloe elől.

Az egyetlen dolog, amit imádok a népszerűségben az a partik. Minden pénteken van valamelyik sportolónál egy házibuli. Általában 7kor elbúcsúzom a szüleimtől, és másnap reggel 4kor hazaérek. Aztán gyilkos fejfájással, másnaposan ébredek. A szüleim elég szokatlanul állnak hozzá. Szerintük, ’amíg megbízható vagyok és felelősségteljes, nem bánják’. Ha egyetlen dolog is normális az életemben, akkor azok a szüleim. Nem bántanak, nem aggódnak értem folyton, de nem is tartanak rövid pórázon. Ők a legjobb barátaim. Mivel én vagyok az egyetlen gyermekük, nem akarják elcseszni. Ne értsetek félre, nem vagyok elkényeztetett, de a szüleim mindig ott vannak, ha szükségem van rájuk.

Abban az időben nem tudtam, mit kezdjek az életemmel. Nem voltam boldog, de boldogtalan sem. Sok mindent vártam az élettől, de arra nem gondoltam volna, hogy Gerard Way lesz az, aki megváltoztat mindent.