Semmi sem ráz meg úgy a velejéig egy szupersztár együttest mint az, ha szembenéz a ti kérdéseitekkel.
Nos, hogy vette a My Chemical Romance? Mindjárt kiderül…

Egy illatos januári napon Los Angelesben, a My Chemical Romance egy ismeretlen próbastúdióban megbújva épp az utolsó simításokat végzi a közelgő turnéjuk előkészületein.
Körülöttük mindenhol számlista ötletek, a turnés legénység tagjai, és összeeszkábált felszerelések hevernek, akárcsak kihúzott nyereménytárgyak. A dalokkal babrálva, mind a négy bandatag – az énekes Gerard Way, a basszeros Mikey Way és a gitáros Ray Toro és Frank Iero – az előkészületeket vitatja meg dobosukkal, Mike Pedicone-nal, és a billenytűs James Dewees-szel. Még nincs minden elintézve, de a hangulat az elkészült munkáról, az idő múlásáról és a még elintézni való teendőkről árulkodik.
A cél, hogy a múlt novemberben megjelent új lemezüket, a Danger Days: The True Lives of the Fabulous Killjoys-t turnéra vigyék. A banda egy lecsupaszított, soványka színpadi show-t ígér, ahol a pirotechnika és a színpadiasság helyett, ami az egész The Black Parade platinalemezt a csúcsra vitte, simán csak a dalaikat fogják előadni egyszerű színpadokon, maximum sebességgel. A gondolkodásmód változása fontos a karrierjük csúcspontján, és ennél fogva ezek a csöndes próbák a turné előtt fontosak és koncentrációt igényelnek.
Mikor lenne jobb alkalom bevándorolni, félbeszakítani mindent, és az arcuk előtt lengetni egy halom kérdést, amit ti, a Kerrang! olvasói írtatok? Mintha nem lenne rajtuk így is elég nyomás, az együttesnek olyan kérdésekkel kell szembesülnie, minthogy olvasnak-e fanfictiont Gerard-ről és Frank-ről, vettek-e már föl dalt egy szál alsógatyában, és ami a legfontosabb, hogy szeretik-e a krumplit vagy sem.
„Milyen dolgokat kérdezhettek tőlünk?” gondolkodik Frank. Erm, talán a legjobb lesz, ha nekivágunk. Elég hamar ki fog derülni

A Danger Days…-en egy világ végi buliról beszéltek… De azután mi történik?
Josi, Brazília
Gerard: Ha! Jó kérdés. Nos, azt hiszem a világnak talán nincs akkor vége. Csak el kell képzelned, hogy véget ér.
Ray: Kínos lenne megtartani a bulit a világ vége előtt, csak azért, hogy másnap ismét fölkeljen a nap.
Mikey: Akárhányszor valaki megjósolja a világ végét, eltelik a dátum, aztán jön egy kínos szünet, majd annyit mondanak, ’Erm… nem érdekes.’ Emlékeztek az Y2K-ra? Annak kellett volna az amerikai társadalom végét jelentenie, de mégsem lett az.
Frank: Nem tudom – jelenleg fogalmam sincs.
Gerard: Talán az Y2K volt ez a hosszan elnyújtott dolog, csak senki nem vette észre. Miközben beszélünk is, digitálisan kirabolnak minket.
Frank: Hátha az egész Y2K annyit jelentett, hogy egyszer mindenki híres lesz.
Gerard: Teljesen igazad van: a világ igazi vége abban a pillanatban fog eljönni, amikor mindenki híres lesz.

Ha egy napra bárki más lehetnél az MCR-ből, kit választanál és miért?
Gina Murphy, Wexford, Írország
Gerard, Frank és Ray: (egyszerre) Mikey Way.
Mikey: Király! Lehetek én mindenki más egy-egy órára?
Frank: Képzeld csak el, milyen elképesztő lenne Mikey Way-nek lenni. Nem kéne semmivel sem törődnöd a világon. Kibaszott jó lenne.
Ray: Ő tudja, hogy kell élni. Mikey körül mindig jó energiák vannak, sosem negatív.
Gerard: És mindenki szereti őt, nincsenek szélsőséges vélemények Mikey-ról.
Mikey: Aw, az érzés kölcsönös, srácok.

Tudtok a Frerardról – és olvastatok valaha Gerard és Frank fanfictiont?
Ellie, Szlovákia
Gerard: Tudok róla, de jézusom nem, sosem olvastam. [Nekem] az elég ijesztő dolog.
Ray: Én igen, bemegyek a fürdőszobába, magamra zárom az ajtót és fanfic-eket olvasok.
Gerard: Igazából, ez az egész amit én és Frank a színpadon művelünk csak azért volt, hogy bosszantsuk az embereket, de ők kezdtek egyre inkább belemenni a dologba, úgyhogy abbahagytuk.
Frank: Láttad ezeket a tömör pasasokokat szétverni egymást a koncertjeink alatt, és azt gondoltad, ’Nem lenne vicces, ha megfordulnának és azt látnák, hogy miközben ők szétütötték egymást, mi csókolóztunk?’
Gerard: Egy rövid ideig vicces volt. Ha röviden összefoglalnád a My Chemical Romance DNS-ét, ez lenne a kiindulópont: mondd meg, mit csináljunk – mert úgyis az ellenkezőjét fogjuk tenni. Azt hiszem még mindig csak fel akarom dühíteni a szüleimet.

Mi a kedvenc brit ételetek vagy italotok?
Beth, Chester
Ray: Wilkin & Sons ketchup. Az kedvenc ketchup-om az egész világon. Imádom az összes gyártmányukat – ők egy igazi hagyományos vállalat, akik egy csomó lekvárt és konzervet is előállítanak. Egyszer egy elég szép csomagot küldtek nekünk. Egy olyan hotelben szálltunk meg, ahol az ő gyártmányaikat használták, és nagyon tetszettek. A következő dolog az volt, hogy egy rakás klassz dolgot küldtek nekünk.
Frank: Hogy is történt amúgy? A turnémenedzserünk írt nekik? Ki ír ketchupvállalatoknak? Akárki is, csodás volt.
Mikey: Szeretek arra gondolni, hogy mind azt bámulták, ahogy az első kis levél, amit évek óta kaptak, leért a levélcsúszdájukon.

Ha el kéne veszítened az öt érzéked közül az egyiket, melyiket választanád?
Christina Cardwell, Észak-Írország
Gerard: Szaglás, nem kérdés. Tűntessük el, ez könnyű. Kinek van arra szüksége?

Nem bánjátok, hogy nem éltek hagyományos életet – és nem aggódtok amiatt, hogy elmulaszthattok ’normális’ élményeket?
Josie, Glasgow
Frank: Szerintem elég jó munkát végzünk annak érdekében, hogy belevegyítsük a „normális állapotot” az életünkbe. Tudjuk, hogy ez az egész milyen nevetséges, és ez segít. Ha bármi, kicsit többet otthon lenni jó lenne. Egyébként azt hiszem, olyan normális életet élünk, amilyet csak tudunk.

Tényleg van olyan dal, amit egy szál alsóban vettetek/vettél föl? Ha igen, melyiket? Fogadok, hogy a Vampire Money-t.
Lois Burgess, Kerrang.com
Gerard: A felvételek egy részénél rövidgatyát hordtam. Őszintén szólva, nagyon rövid volt, gyakorlatilag alsónadrág. De mentségemre szóljon, hőhullám volt Los Angelesben! A You Know What They Do To Guys Like Us In Prison-t alsógatyában vettem föl, de nem hinném, hogy azt bárki is látni akarta volna.

Dühít, ha ugyanazokat a kérdéseket kell megválaszolnotok újra és újra az interjúk során?
Zowie, Kerrang.com
Gerard: Igen, abszolút. Száz százalékban. Könnyű válasz. Ugyanazokat a dolgokat kell változatlanul újra és újra elmondani az újságíróknak, hogy megkapják a sztorit, amit akarnak. Arra gondolsz, ’Miért kell ezt már megint elmondanom?’. Sajnos muszáj. Amikor az együttesek a sajtó miatt nyafognak, általában azért van, mert egyszerűen agydermesztően ugyanazt a szart ismétled. Még a barátaid előtt is hülyének hangzol, úgyhogy kicsit variálsz rajta az ő javukra – aztán ott végzed, hogy nem is azt mondod ki, amire gondolsz. Az egész egy bukás, ahogy van!
Ray: A legrosszabbak ezek az ’őrült’ kérdések: mi a legőrültebb dolog, amit egy rajongó valaha is adott neked? Mi a legőrültebb dolog, ami a turnén történt?
Gerard: Mindig megkapjuk ezt a kérdést. Őrültségek egyszerűen nem történnek a turnén. Tényleg tudni akarod, mi történik a turnékon? Xbox. Az történik. És tudod mit? Ha bármi olyasmi megesne, nem fogom elmesélni az embereknek: ’Hé, tudod mi volt? Valami szart tettem a hajszárítóba!’

Ha egy poszt-apokaliptikus világban lennétek, ahol minden ennivaló eltűnt, kit ennétek meg először? Beleértve a Kerrang! újságíróját is.
Ciaran Treanor, Dublin
Gerard: Sajnálom, Tom, kedvellek meg minden, de te leszel az.
Frank: Yup, te vagy az. Úgy értem, Gerard és Mikey testvérek, úgyhogy az így nem fog megtörténni. Az pedig kicsit cikis lenne, ha én vagy Ray kerülnénk sorra, úgyhogy bocsi, de meg fogunk enni, Tom.

Rákerestetek már valaha Google-n magatokra?
Ettie, Kerrang.com
Gerard: Rég nem. A banda kezdeténél még csináltuk. Akkor izgalmas volt, mert láthattad, hogy növekedtél. De egy idő után elvesztette a varázsát. Bármit megtalálsz ott – jót és rosszat is – szóval már nem éri meg.
Mikey: Olyan, mint 'Pandora szelencéje', és akár jó, akár rossz, nem fogod szeretni.
Ray: Ha már itt tartunk, úgy tűnik, sok ember a neten azt hiszi, hogy a nevem Raymond Ivan Manuel Ortiz Toro. Egyáltalán nem az. Egyszerűen csak Raymond Toro – jó lenne, ha ez tisztázódna.
Gerard: Igazából a Wikipédián is fenn vagyok. Ha valaki fel tudna tenni egy új képet rólam, annak örülnék. Ami fönn van az már kibaszottul régi és szörnyű is! Hogy lehet az, hogy az információ olyan gyorsan felfrissül – akár igaz, akár nem – de a kép sosem változik? Megtenné ezt valaki odaát, ha szépen kérem?

Melyik My Chem dal felvételénél voltatok a legspontánabbak?
Ed, Southampton
Ray: Azt hiszem a Vampire Money az egyik. Az egészet élőben vettük föl, egy pár vokális simítástól eltekintve. Aznap reggel írtuk, eljátszottuk, és föltettük a lemezre.
Frank: A Desert Song is ilyen volt – teljesen rögtönözve jött. Késő éjjel voltunk a stúdióban, csak mi és egy mérnök. Az ilyesmi mindig olyan jó. Mindig nagyon jó érzés, amikor mind csak bemegyünk és játszunk, ahelyett, hogy külön-külön vennénk föl a dalokat.

Gerard, van olyan dalszöveg ami olyan személyes, hogy bánod, hogy fölkerült a lemezre?
Jen, London
Gerard: Ez jó kérdés. De azt hiszem a válasz nem. Mindig azt használtam védelmi rendszernek, hogy a dolgokat fikcióval álcázom. Még ha az emberek pontosan el is találják, miről szól a dal, sosem ismerem be. Amikor a [2002-es lemez, I Brought You My Bullets, You Brought Me Your Love] Bulletst-t és [2004-es lemez, Three Cheers for Sweet Revenge] Revenge-t hallgatom, most üt meg, milyen dühös is voltam akkor. Nagyon fiatal voltam és ki voltam akadva, és azt hiszem mostanra már megszabadultam ennek egy részétől, úgyhogy mára ezek az érzelmek megváltoztak, amikor éneklem a dalokat.

Ray, mennyi maradt veled a puerto rico-i örökségedből? Jó Coquito-t tudok csinálni, ha esetleg Dover-ban jársz.
Oswald Martinez, Dover
Ray: Szuper! Valójában most kezdem tanulni, hogy kell főzni anyukám pár receptjét. Épp tökéletesítem az ő rizsét és grandules-ét, ami fontos puerto rico-i étel rizsből, galambborsóból és sonkából. Van még a Pollo Guisado is, ami egy csirkepörkölt, és a kedvencem anyukám főztjei közül. Mondtam már a srácoknak, hogy a turnén majd felszolgálom nekik. Talán kéne egy külön utazókonyhát vinnem magammal.
Frank: Ez rohadt jó lenne: tarthatnánk főzőversenyt. Előzenekar helyett nyissuk meg ezzel a koncerteket.

Frank és Ray, mindig tudtátok, hogy a gitározási stílusotok működni fog együtt?
Alex, Montrose
Frank: A mi két stílusunknak nem szabadna működnie egymás mellett, de valahogy mégis sikerül. Bevallom, nagyon sokat tanultam Ray-től.
Ray: Annyira más az ő hozzáállása, hogy én is más módon gondolkodom tőle.
Frank: Ami közös bennünk, hogy mindketten a dallamok hatalmas rajongói vagyunk. Nincsenek ilyen egós szarságok, hogy ’Én el akarom játszani ezt az akkordot, akár jó a dalnak, akár nem,’, mindenki mindig azt nézi, hogy mi a legjobb a dalnak. Szerintem ezért működik a stílusunk együtt.

Frank, nemrég rátetováltattad a ’Bookworm’ (könyvmoly) feliratot az ujjaidra. Melyek a kedvenc könyveid és ki a kedvenc íród?
Emma, Galway, Írország
Gerard: Tényleg? (Frank kezére pillant) Jézus, lehetetlen ezt nyomon követni. (Frank összekulcsolja a kezeit, hogy megmutassa a tetoválást) Oh, wow, nézd – olyan, mintha valami misztikus szimbólumok lennének, amíg össze nem teszed így őket.
Frank: Az ikreim imádják bámulni. A ’The Book Thief’ Markus Zusaktól egy hihetetlen könyv, amit épp most olvasok. Azt hiszem, a Zabhegyező a kedvenc könyvem, habár szinte mindent imádok J. D. Sallinger-től. A könyvek olyanok mint a filmek, olyan sok kedvencem van, a hangulatomtól függően változik.
Gerard: Állandóan olvas – a repülőn, a buszban, a hálóhelyén, akárhol. Én irigylem: egyszerűen ki tud zárni minden zajt, és képes egy reptér káoszának a kellős közepén olvasni. Én erre nem vagyok képes.
Frank: Régebben mindig Gerardon nevettünk, mert volt neki ez a fejhallgatója, ami minden zajt kizárt. Mindig az ő ’Pofa be’-jének hívta.

Említettétek, hogy a BBC esetleg csinálhatna egyszer egy sci-fi sorozatot a Killjoy alteregóitokról. Lett ebből azóta valami?
Lorella, Basingstoke
Gerard: (Ahogy a bandatagok nevetni kezdenek) Erm… a BBC még egyáltalán nem mutatott semmi jelet ez irányában. Én kidobtam a hálót, de nem fogtam egy halat sem. Szeretem, ahogy a BBC a sorozatokat csinálja – például a The Prisoner is tetszik -, és ha bármibe is belevágnánk, ezzel a brit érzékkel szeretném. De, ööö, még mindig várok a hívásra…
Frank: Van egy nagy, piros telefonunk, és biztos vagyok benne, hogy egy nap meg fog csörrenni!

Ray, szoktál olyan emberekkel találkozni, akik csak úgy meg akarják fogni a (csodás) hajadat?
Cat, Portsmouth
Ray: Igen. És ez fura.
Gerard: Közelednek, már nyúlnak is, hogy ’Esetleg…’, és mielőtt a kérdés végére érhetnének, már meg is teszik.
Ray: Egyáltalán nem értem. Kétlem, hogy látnék bármiféle izgalmat a hajam fogdosásában.
Gerard: A hajad a mojo-d része, haver.

Mi a véleményetek az illegális letöltésekről – valóban bűncselekmény?
Nicola Smyth, London
Ray: Szerintem rossz, ha nem teszel semmit az együttes támogatásának érdekében, amelyiknek a zenéjét letöltöd. Ha csak élvezed a zenéjüket, de nem mész koncertekre, nem veszel semmit, vagy nem támogatod őket valamilyen módon, az abszolút helytelen. Manapság, ebben a korban mindenki zenéket tölt le – én is csinálom, hogy megismerjek bandákat – és ez nem is fog abbamaradni. De ha egyszer ezt teszed, támogasd az együttest valamilyen módon. Máskülönben ez lopás.

Gerard jön most. Azért festeti mindig furcsa színűre a haját, mert valójában már elkezdett őszülni?
J, London
Gerard: Bárcsak már megőszültem volna – ha így lenne, nem kéne tovább festetnem. Szent szar, egy egész adag ősz haj király lenne. Ezüstróka akarok lenni.
Mikey: A nagypapánknak úgy 70 éves koráig megmaradt az eredeti hajszíne, úgyhogy nem hinném, hogy valaha is meg fogunk őszülni.

Melyik a kedvenc dalszöveged, amit valaha írtál? Még mindig az Our Lady of Sorrows-ból van?
Frida, Svédország
Gerard: Igen, azt hiszem. De van egy pár az új lemezről is. Nagyon tetszik a ’fame is now injectable’(a hírnév most beadható) [a Planetary (GO!)-ból], mert összefoglalja, hogy hogyan érzek most sok dologgal kapcsolatban.

Ha mind egy horrorfilmben lennétek, feltehetőleg melyikőtök élné túl a végéig és miért?
Ella, Surrey
Mikey: Én halnék meg először. Már korábban végigmentem magamban ezen a forgatókönyvön, és tudom, hogy velem azonnal megtörténne. Esélyem se lenne megvédeni bárkit azzal, hogy feláldozom magam érte: túl gyorsan kiesnék.
Ray: Frank maradna életben a legtovább. Nagyon bunyós.
Gerard: Te ezt mondod, de szerintem valami olyasmit csinálna, mint Vasquez az Aliens-ben és hagyná, hogy a szörnyek megegyék, hogy rájuk dobhasson egy gránátot és nevethessen. Szerintem Mikey élne a legtovább – ő az, akit minden túlélni akarna látni.

________________________

Ha bármilyen kérdést feltehetnél a My Chemical Romance-nek, választanád ezeket? Ők megtették…

Szeretitek a krumplit?
Elin, Svédország
Gerard: Ah, ez a legrosszabb interjúmra emlékeztet. Nem akartam elmenni, de azt mondták, egy nagy kibaszott üzlet az egész. Leült a gyerek velem szemben, és elkezdi: ’Torta vagy pite? Kóla vagy Pepsi?’ Olyan kibaszottul felhúzott.
Ray: Egyébként a válasz a kérdésre igen.

Meg tudja Gerard nyalni az orrát?
Holly, Newcastle
Gerard: Derítsük ki. (Próbálja megnyalni az orrát) Nem megy.

Milyen színű fogkefétek van?
Aleksandra, Finnország
Frank: Nem értem miért vannak a fogkeféknek ezek a kibaszott hülye markolataik. Hányszor ejted le a fogkefédet?
Gerard: Jogos. Az enyém kék.

Frank, szeretsz furcsa és szokatlan neveket kitalálni, amikor a rajongók megkérnek, hogy nevezz el nekik dolgokat? Jövő hónapban kapok egy madarat, elneveznéd? Kösz, haver.
Brianna, New Hampshire
Frank: Persze: Corn-nuts.

Ray, szoktál hordani rövidgatyát? Már az összes MCR srácot láttam rövidnadrágban, mint például Gerard, de téged sosem.
Raphaela, Rio de Janeiro, Brazília
Ray: Állandóan azt hordok. Igen, vannak rövidgatyáim.

Melyikőtök hasonlít a leginkább Barbara Streisand-ra?
Jess Roche, Wexford, Írország
(Hosszú szünet, a bandatagok elképedve egymásra néznek)
Gerard: Hagyjuk abba itt?