Még Februárban hallottam 6 számot, amelyeket látszólag az esetleges negyedik albumra szánt a My Chemical Romance. Izgalmas volt. Gerard Way később elmondta, hogy végeztek az alter-egojuk mögé bújva és hogy fel voltak tüzelve egy vissza-az-alapokhoz album készítéséhez.
A számok jók voltak, néhány közülük nagyszerű. De mesés utólagos előrelátással, az egész dolog egy kicsit túl e földinek látszott. Nem sokkal ezután Bob kilépett még mindig rejtélyes körülmények közt. A banda bejelentette, hogy visszamennek csinálni pár simítást.

Hála az égnek, csináltak. Mert ami egy örökkévalóságnak érződött, pénteken bementem a lemez kiadóhoz fegyveres őrként (nem igaz) és meghallgattam az albumot végre valahára. És ÚR ISTEN szeretni fogod.

‘Danger Days: The True Lives Of The Fabulous Killjoys’ megváltoztatja a játékot pontosan ugyanúgy ahogy a 'The Black Parade’ tette, míg a kezelése teljesen különbözik tőle mindenhogyan. Ez összeköti a banda zseniális ízlését, az abszurdot és a szokatlant a lemezbe vidám szerelemmel és a macsó örömeit az old school rock 'n rollban. A jazz hatások "szabad szemmel nem láthatók", de ott vannak a szellemében. A februári számok közül amiket hallottam, amikor Gerard azt hitte, hogy az album kész van, a garázs- szemét ‘Black Dragon Fighting Society’ -t és a lány- ballada ‘Light Behind Your Eyes’ -t végleg kidobták.

És a legjobb számot ebből a csokorból, a ‘Bulletproof Heart’ -t már kínzóan visszatartották a másolásnál az Egyesült Királyság fordulóiban(?), de úgy tűnik szerepel a végső "számlistán". Akkoriban ez volt a tábor, a Killersy és pop, de arra is emlékezned kellene, hogy a számok az alapból (az eredeti számokból) ami túlélte, az alig felismerhető.

Ez az év legjobb rock lemeze, egy olyan mozgástértől amit tulajdonképpen kellemetlenebbnek érzel mint más. Ez nem túl izgalmas. 2010 végső tette a rock 'n roll megmentése érdekében.

‘Look Alive, Sunshine’
A dolgok lerúgják az összes "Számok a süketnek" mint a mi számos fajta, kalóz rádió DJ-nk, Dr Death Defy üdvözli a Killyos-kat, egy nagyszerű, nagy harsona hívással. Ez az a kis rész a trailer elejéről, alapvetően.

‘Na Na Na’
A szám amit ismersz. Egy meggondolatlan garázs látvány ami újra feltalálja az MCRt mint day-glo, törvényenkívüliek egy Motorcross rallyn. A dolog az, a borzasztóan friss-arcú, mivel valójában ez a "a legtávolabb álló az MCRtől" dolog ami itt található meg, és ami tényleg mondd valamit.

'Sing'
Szintetizátorral kezdődik, feszes és csak egy kicsit funky, 'Sing' aztán egyik hívásól egy másik eufórikus hívásba tör, halmozódik egy mindent-együtt-csinálunk (dologba) mint a hullámok a szennyes basszus kaszkád körül, amíg Gerard énekel, "You’ve got to be what tomorrow needs " kitér elefánt- trappolás dobba. Ez a kedves második szám.

‘Planetary (Go!)’
A leg"neki- a- falnak" rock alátámasztva, egy enyhe Giorgo Morder dologgal a háttérben, utat enged a sorozatlövő gépfegyveres gitároknak mint ahogy az album megüti a férfias csúcsát.

‘The Only Hope For Me Is You’
Az eredeti verziója amit hallottunk ennek a nagy érzelmi balladának, az 'I Don't Love You' ereiben. Itt van a szintetizátorizált és színházias, majdnem 4/4 házas dallammá válik egy pontnál mielőtt kardfogú gonzoid lesz. Robot szemét. Elképesztő.

‘Jet-Star And The Kobra Kid / Traffic Report’
Dr Death Deft visszatér egy jelentéssel és egy 'tanítással' miszerint "ha kell, a maszkodban halj meg"

‘Party Poison’
Tele van az internet élő változatával az eredeti megtestesülése mint 'Death Before Disco'. Az új verzióban kevesebb a Hives-es és több a vérfagyasztás. “This ain’t a party / get off the dancefloor / you wanna get down / I wanna gang war.”

‘Save Yourself, I’ll Hold Them Back’
Masszív FM rock szerelmes levél a rajongóknak, üzenet rögzítőről vett, a "Famous Last Words" végének utolsó körében. Szövegileg ez ismerős terület, amit az MCR mindig csinál, könyörög “This ain’t a room full of suicides,” utat ad a banda megújulás értelmében vett meghatározásnak: “We can live forever if you’ve got the time.”

‘The Scarecrow Blues’
Ez a legjobb szám. Egy nevetségesen meleg, 'öngyújtók-a-magasba' Starship stílusú HIMNUSZ. Kivéve, hogy semmi se legyen olyan egyszerű, ez alatt eltemetett vastag rendek, mocskos kőolaj és olyan visszajelzés, hogy alig hallani a vokált. BRAVO.

‘Anytime You Want’
Egy nagyszerűen nagy pop dal, egy ellenállhatatlan Hall és Oates fénnyel, és a legemlékezetesebb kórussal egy albumon, amit nem éppen tőlük kell elnézni.

‘Destroyah’
Óriási, egyedi, gót gitár 'vájat', újra és újra ismétlődik amit a heavy metal Stone Roses csinál valami a Rocky Horror Show-ból, aminek a végén Gerard csikorogja a címét újra és újra és újra. Őrülten nehéz, és ezért briliáns.

‘The Kids From Yesterday’
Nem túl sokra emlékszem ebből az egyből, mert próbáltam összeszedni magam a földről a 'Destroyah' után. Egy kicsit lassú és széljárta.

‘Goodnite Dr Death’
És a konferansziénk elköszön, követve valami ragyogó és nagyszerűvel, ez tekinthető spoilernek is ha most feltárnánk neked.

‘Vampire Money’
Klasszikus elfajzott Stooges garázs rock, útján a Tazmán ördögnek a Looney Toons-ból. A My Chem meghülyül, kikészül, felsikít a naplementébe. EREDETI.

Credit to Dan Martin