Gerard Way szemöldöke összeráncolódott.
Szeme erősen sandít.

Idegesen végigfut a keze mosatlan hollófekete haján, madárfészekké kócolva azt. Aztán sóhajt. "Miért nem csinálnak csak egy nagy kibaszott dobozt, mindennel együtt?" közelebb hajol. Előtte filctollak végtelen sora – apró hegyű, vastag hegyű, véső hegyű... ami szín van Isten zöld földjén, az kétségtelenül itt van.

"Beleragadtam ebbe a világba. Teljesen toll-pasas vagyok." mondja a My Chemical Romance frontembere. Egy folyosón állunk a Swain művész ellátóban, Glendaleben, Californiában, Way – fekete farmerben és Quiet Riot pólóban – feltűnően fakó, hála részben a bolt területén fényesen fluoreszkáló fényeknek. "Csak reménykedem... Jézus ez a cucc nagyon drága! Ez bolond. Kibaszottul bolond. Bajba jutok velük – megveszek egy csomó tollat, aztán nem használom úgy, ahogy kéne." Javaslom, hogy lehetne ő az első rock sztár egy toll cég támogatásával. "Szeretnék egy kurva támogatást!" Vicceltem. "Nos, ez lenne az egyetlen dolog amibe valaha bele szeretném tenni az arcom."
Ma Way – udvarias, komoly és egy véget nem érő beszélgetés forrása – a Szent Kelyhe keresésében van. "Egy rajongó, vett nekem egy nagyon jó kis tollkészletet. Amit elvesztettem Japánban. Azzal terveztem a The Umbrella Academyt." Egy School of Visual Arts diplomás, Way kielégíti a benne rejlő rajongófiút, a The Umbrella Academy írásával, ami egy játékos, goth képregény egy működésképtelen, bűntett (ellen) harcoló családról. (Egy másik képregényen is dolgozik, The True Lives of the Fabulous Killjoys, egy vadászatról a hiányzó Ramones lemezekért.)
Waynek a tollak nem csak díszes író eszközök; segítségül szolgáló vezetékek, hogy megvalósítsa ötleteit – banda marketing tervek, szövegek, öltözetek, képregény tervek, jegyzetek – amit leír és lefirkál a kedvenc füzetébe. Ez a füzet, magyarázza, kizárólag egy tokiói boltban található, a neve Loft - és ne kezd el szekálni, hogy miért nincs neki a népszerű hazai Moleskinekből. ”A Moleskine-ek túl nehezek,” mondja amikor a pénztáros összeadja az vételárat, néhány nehéz Pantone szín-skála könyv közt. Idegesen várakozik a végösszegre- $1,823. Way keze a bankkártyáján, bűntudattal az arcán. A boltból kimenet, két lány egy kocsiban a piros lámpánál felismerően sikít. Integet nekik és meggyújt egy cigarettát.

A My Chemical Romance felvette 2006-ban az ő második fenséges, magasan koncept The Black Parade-jét - a platina album ami öt résszel katapultált a stadiumoknak olyan pezsgő himnuszokkal mint a ”Welcome To The Black Parade” és a ”Famous Last Words” - 2009 nyara óta. Leszerződtek két kitüntetett producerrel a feladatért – Brendan O'Brien (Bruce Springsteen, Pearl Jam) aki vezeti a többi zsigeri számot, és a Black Parade album Rob Cavalloja (Green Day), az epikus pop-rock egyik mestere. A banda új dallamainak arzenálja már egy hatásos darab, és tekintélyesen vidámabb mint a The Black Parade. Néhány ami a kitűnőekbe tartozik ”Death Before Disco,” egy heves, anti- dance party szám ami egy hódolat az MC5nak, a sóvárgás, harmónia ”Bulletproof Heart,” és ”Black Dragon Fighting Society,” egy old- school, punk ököl-pumpáló. De a jó modorú Way ragaszkodik ahhoz, hogy nem sietnek kiadni a negyedik -még névtelen albumot ami kiadásának dátuma tavasztól várható, ahogy esik. ”Ha egyszer lezársz valami lírait és esztétikait, akkor elindul az árvíz. Néha eltart egy ideig, hogy árvíz legyen.”
”Hallottam, ahogy az album fejlődik, és ami számomra a leghatásosabb az a banda kegyetlen minőségre való törekvésének folyamata,” mondja a képregény író Grant Morrison, Way jó barátja aki gyakran a 'szószék feletti mennyezete' a munkálatoknak. ”A számok a korábbi szakaszokból -amik úgy gondolom nagyszerűek voltak- könyörtelenül fel vannak fegyverkezve számok csokrában amik tagadhatatlanul jobbak. Nekiláttak túlszárnyalni és [The Black Parade]hatásokat tartalmazni. Ez az a hangja a bandának ami irigylésre méltó pozícióban van, hogy képes legyen csinálni azt amit jónak éreznek mint előadó.”

Megéhezett a vásárlási rohama után, Way leül egy késői ebédre a Gyu- Kakunál, az újdonsült japán (étterem)lánc-”egy vidám és interaktív étkezési kaland!” mottója lelkesedik- ahol a vendég maga grillezi meg a húsát. ”A The Black Parade egy őrült lendület -féle volt,” magyarázza két harapás közt. ”Most, több teret adtunk magunknak, hogy megcsináljuk a művet, a fogalmat.” A végére, Way újra beállt, hogy az Oszkár- díjjas jelmez tervező, Collen Atwood – Tim Burton kedvence- megtervezze a banda szekrényét.(Ő csinálta a katonás öltözetét a Black Paradenek.) Way Blade Runner-ihletett öltözetet képzel el ami kevesebb egyenruha és több az aktuális kollekcióból. ”A divat, ami nem volt kész,” csípősen megjegyzi. Az étteremben elkezdődött Lady Gaga 'Bad Romance' című száma. "Kurvára imádom ezt a számot! Imádom a szövegét. Bár..." megáll, hogy harapjon egyet, "az egész la-la-la rész egy kicsit úgy tűnik nekem mintha a helyet akarná kitölteni." annak ellenére felkiált, "Kurvára imádom!"
Ha ez a szorongás 'Pied Piperje' és úgy tűnik hogy valahogy élénk, az azért van mert az: Ez a szünet gyógyító volt Way számára. Amíg más bandák panaszkodnak a turnén való élet káraira, A Black Parade útjai során tele voltak szerencsétlen esetek sorozatával. A gitáros Frank Iero elkapott egy komoly üregfertőzést miután a bölcsességfogai kihullottak. A dobos, Bob Bryar, aki nemrég elhagyta a bandát, megégette a lábát a 'Famous Last Words" videó forgatásán – ami egy Staph(ylococcus aureus baktérium) fertőzéshez vezetett és vérmérgezést okozott. A gitáros Ray Toro, Bryar, és a banda személyzetének nagy része súlyos ételmérgezést kapott a 2008as hazai turnéjuk alatt, állítólag az ellátás miatt. Végül, a basszeros Mikey Way – Gerard öccse – volt az egyetlen tag aki mint kiderült sértetlen maradt.
Időközben, a banda, most hivatalosan híres, két vita előterébe került. Elsőnek a brit újság, A Daily Mail bélyegezte meg a My Chemical Romance-t egy 'emo öngyilkos kultusszal' miután egy 13 éves rajongó lány felakasztotta magát. A lassú égésű számot a 'Teenagerst' választották ki a létesítmény- ellenes szövegeként mint 'Mind azt mondják a tinédzserek halálra ijesztenek engem/Addig nem figyelnek ameddig valaki nem vérzik/Tehát sötétítsd a ruháid vagy légy erőszakos' (A banda kiadott egy nyilatkozatot amiben részvételüket küldték és tisztázta, hogy a vezető témájú Black Parade valójában egy remény volt.) És Mexikóban, 2008-ban többszörös bandák által elkövetett támadások voltak az 'emok' ellen – beazonosították őket a szemceruzájuk, frizurájuk és fekete ruháik alapján. "Mexikó volt a legrosszabb eset. Járvánnyá vált," mondja komolyan Way "Összetört a szívem. [Amíg] én elítélem az utálatból kifolyólag elkövetett bűncselekményeket, miért mondtam volna meg valakinek is, hogy hagyja abba azt aki? Az felelőtlen lett volna."
A 'kirándulás' végéig a banda tagok elfáradtak. "A végén már nem volt móka és közel álltunk ahhoz, hogy kilépünk – mint egy egység," mondja Way "Ez több volt annál mint 'Mi kilépünk,' nem pedig 'Én kilépek." Nem vicc." Akkor mi tartotta őket együtt? "A tény, hogy tudtuk hogy több minden volt amit mondanunk kell, és többet kell csinálnunk."
Ez elmondja, hogy egyet a sok élet- megváltoztató dolog közül Way is megcsinált – összeházasodott a basszusgitáros Lindsey 'Lyn-Z' Ballatoval – szintén az út során. 2002ben találkoztak, amikor a My Chemical Romance az előzenekara volt Ballato bandájának, a Mindless Self Indulgencenek, de nem kerültek kapcsolatba amíg a két banda nem játszott együtt a 2007-es Project Revolution turnén. "Amikor rájöttem, hogy vele játszunk, elkezdtem kocogni," mondja Ballato, a Pratt Intézet végzőse. Ajánlkozik Way: "Én elkezdtem diétázni." Mélyen és gyorsan egymásba estek, két és fél hónap után összeházasodtak a backstageben a Coors Ampitheater-nál, Denverben, Colorádóban, egy koncert után, egy interneten- rendelt, a turné reklámcsapatának egyik tagja által szervezett ceremónián. Az azt követő reggelen, mondja Way, "felébredtünk és elmentünk egy Zales bevásárlóközpontba a megfelelő gyűrűkért. Azt hiszem, 100 dollár volt párja." A My Chemical Romance hamarosan befejezte a turnét a lakodalom után, amelyik pontnál "Elrepültem a feleségemmel New Orleansba, mert ott volt egy koncertjük" rázza a fejét Way. "Úgyhogy, turnén voltam vele."
Ezekben a napokban, a pár határozottan szelídebb, együtt élnek az Mt. Washington-i otthonukban, - a meleg, egy emeletes, spanyol- stílusú stukkó házukban fagerendás mennyezettel és csempézett padlókkal fenn a domboknál Los Angelesben. A rajongók alkalmanként kipróbálják a csengőt, de a lakóhely valóságos Fort Knox, riasztókkal felfegyverkezett. Way és Ballato megosztotta otthonukat az ő szerető francia bulldogukkal, Susannel valamint a mosolygós, mókus arcú, egy éves lányukkal Bandittel. "Szeretem a hangzását," mondja Ballato a névről "[egy nap] biztos vagyok benne, hogy szívből fog utálni egy darabig ezért." Way közbevág: "De amikor művészeti iskolába fog járni, imádni fogja."
Ballato – széles szemű, bársonyos hangú, és kedves természetű – segítette Ron English művészt és jelenleg műalkotásokat készít a saját kiállítására ami kora Szeptemberben a Royal/T art gallery-ben lesz, Culver Cityben. A téma: a saját temetése. "Ez a temetésem, de egy nagy buli lesz," mondja megnyugtatóan. Az ünnepség egy nagy felvonulási diorámát tartalmaz az ő emlékében, alapul véve mindkét Dead and New Orleasn jazz temetés mexikó napját. "ahol az emberek csatlakoznak még ha nem is tudják, hogy ki a halott" mondja izgatottan. "Csak táncolni jönnek mert jó a zene."
A szomszédban rendelt stúdiótermében, Way tervezi hogy ő készíti el a következő albumának a borítóját. "Hogy milyen címek vannak a listán? Az legutolsó amit imádtam az a 'Conventional Weapons: We're No Match for Them'. Az elmúlt dalcímekből ítélve olyan mint a 'You Know What They Do to Guys Like Us in Prison' és a 'Honey, This Mirror Isn't Big Enough for the Two of Us' az ember tisztán szereti az olvasott neveket. "A Morriseytől szedtem," magyarázza. "Olyan kevés számunk volt amikor elkezdtük mint banda, hogy még egy 15 perces lemezt se tudtunk csinálni. Szóval megcsináltuk a 'Jack The Ripper' cover-jét." Way szeretné ha az új album borítója az ellentéte lenne a Black Parade ízlésesen tervezettjének. "Ezúttal tiszta betűképek kombinációja lesz" - a betűkészletek az egyik rögeszméje – "és olyan fotók amik egy kicsit piszkosak, polaroid-osak." Mint azok az ostoba Panton szín- skála könyvek amiket korábban vásárolt? "Igazából meg akarom tervezni a 'bibliát' értékesítési célokból. Úgyhogy senki sem tudja elbaszni a promóciós anyagot. Semmi sem rosszabb annál mint egy városban kapható és a label exec vagy támogató rárakja a rossz dolgot a poszteredre. Szeretném azt mondani hogy 'Kék' de nem a kék volt a fejemben." Megmondtam neki, hogy elkezdett egy kicsit őrültnek hangzani. Nevet. "A legapróbb részletek is kurva fontosak. Részletek nélkül semmid se lenne."

Ahogy a Lorenak kellene, a My Chemical Romance kiemelkedett
a Szeptember 11-i támadások hamvaiból. Ez igaz minden rá alkalmas célra. Az esemény, aminek tisztán szemtanúja lehetett a Jersey-i házából, a Hudson folyó másik oldaláról, meginspirálta Wayt hogy megírja az első dalát, a 'Skylines and Turnstilest'.
Ez később szerepelt a banda debütáló albumán az I Brought You My Bullets, You Brought Me Your Love-on, 2002ben. Ez mégis, a banda romantikus történetének eredete. A My Chemical Romance kezdett egy kétirányú alagsorban lenni Bellevilleben, New Jerseyben, ahol Gerard és Mikey is nevelkedett a szerelő apjukkal és fodrász anyjukkal. (Az utóbbi, akit Way úgy ír le hogy "festett szőke, és hord egy kevés eléggé őrült leopárd mintát ami totálisan rock 'n' roll," akit gyakran el lehet csípni a My Chemical Romance showkon.)
"Basszus, nagyon sötét volt ott. Csak napfény foszlányok voltak; olyanok voltunk Mikeyval mint a vakondok," emlékszik vissza "A szomszédság veszélyes volt – meg van a lehetőséged, hogy használd a fantáziád úgy, hogy ne kelljen kimenned." A szeretettel dédelgetett kreativitásuk Elenától , a nagymamájuktól van, aki köztük élt és porcelán darabokat készített a megfelelő pillanatra várva. Ő adta Gerard első képregényét – egy példányt a Marvel Amerika Kapitányából ajándékba neki egy Super Pickle játékkal a rajzból – nyolc éves korában, amikor az ágyhoz volt kötve mandula betegség miatt. Ráadásul ő ösztökélte Wayt a meghallgatásra, hogy játssza el a főszerepet a negyedik osztályosok Pán Péterében. "Kipróbáltam a lányok ellen és nekem nagyobb szavazatom volt." mondja nevetve. A társadalmi életének a kárára, megkapta a szerepet.
A My Chemical Romance debütáló albuma a 2004-es Three Cheers for Sweet Revenge, témája Elena haláláról szólt – középpontjában a 'Helena' egy viharos, katartikus gyászdal a Way testvérek nagyszerű múzsájáról. "Biztos észrevetted, hogy egy csomó hip-hop művész, a nagymamájának szánja az albumát." mondja. "Amikor elmentünk abban az évben a VMA-ra, alapvetően minden hip-hop művész elmondta hogy mennyire tetszik nekik az album – Jay- Z, Pharell, Mike Jones, Puffy."
A halál mindig is körülvette Wayt. Amikor felnőtt, ki kellett hagynia egy temetést otthon, csak hogy elmenjen egy helyi képregény boltba. De azt mondja, "Az rögzült bennem, hogy a halál tulajdonképpen onnantól kezdve jön, hogy katolikus lettél és egy csomó virrasztásra kell menned." Szoros összefűzésben volt Sopranos- (e)lite olasz közösséggel. "Ez volt, hogy – 'Hallottad, hogy X és Y meghalt?' - szinte minden másnap." Később, az élete még Jersey Shore-osabb lett. "Volt az a bár, a Joey's ami egy guido bár volt. Minden este ökölharcot vívtak – imádták egymást ütni. Totál, kibasszottul igazi. Amikor azt a műsort nézem, olyan mintha visszamennék a gimibe – még sem voltál egy guido vagy egy katona vagy kiégett."
Way az utóbbi kategóriába esett; ő az a fajta gyerek volt, akinek kócos volt a haja és katonasági dzsekit hordott, egy horror-filmes póló felett. "Az a fajta tinédzser Taxi Driver vibrálás," mondja. "Láthatatlan voltam. Ezekkel az öregebb, láncdohányos, metál kölykökkel lógtam. Már benne voltam a heavy metálban" – még mindig hallani a Judas Priest hatást a zenéjében a mai napig - "de rá kellett mozdulnom a punkra." Otthon, a Fender Stratocasterét piszkálná. "Még akkor, volt egy rejtélyes fortélya a dallammal," csodálkozik Mikey. Később, ketten fedezik fel az indie rockot. "Én és a bátyám, egy szupermarketben dolgoztunk, és szó szerint az összes pénzünk Cd-re ment el," mondja Mikey. "Emlékszel amikor úgy kellett megvenned egy kislemezt, hogy 20 dollárt fizettél egy dalért?" Amikor össze tudták kaparni a tőkéket, felugrottak egy PATH vonatra és Manhattan felé vették az irányt egy Blur vagy Weezer vagy Pulp koncertre. "A Smashing Pumpkins koncert a Madison Square Gardenben, élet-megváltoztató volt a számomra," jegyzi meg Gerard. "Néztük őket és azt mondtuk, 'Ez az amit csinálni akarunk.'" 2008, május 9-én a My Chemical Romance elsőként szerepelt a Gardenben.

Az összes hely közül ahová utazott, Waynek van egy gyenge pontja, Japán.
Amellett a tény mellett, hogy Japánnak vannak a legkirályabb irodaszerei a világon, a látogatások az országban átalakítóak voltak Way számára. "Odakinn olyan idegen vagy; tulajdonképpen világosságot kapsz amikor ott járkálsz," mondja. A showkon, "igazán érzed, hogy [a rajongók] megvédik a reményüket, félelmüket, álmukat feléd. Egy dolgot mindig le tudok olvasni róluk, hogy tudod hogy ők tényleg örülnek neked. Japánban, emlékeztetnek rá hogy milyen áldott vagy."
A My Chemical Romance 2005ben turnézott elsőnek Japánban. Ennél a pontnál, Way itt töltötte a legtöbb idejét az úton készült felvételeken a banda DVD-jén, A Life on the Murder Scene-en ami megmutatja a legrosszabb énjét. Egy show után Japánban, Way azt mondja olyan volt hogy: "össze-vissza csúszott és egy segget csinált magából," aztán elhagyta a színpadot, hogy kidobja a taccsot egy szemetesbe. Toro odament a banda menedzseréhez és azt mondta, "Öreg, ő nagyon beteg, Segítsünk neki." Valahogy, Waynek sikerült kezelni ezt. "És ez volt az," mondja.
Eltöltött egy kínzó haza repülő utat tántorogva az alkohol, bogyók és kóla hiányától. Landolás után egyenesen az összezsugorodás felé ment. "Izzadtam, és azt mondta, 'Nem hiszem, hogy kórházba kellene menned. De azt akarom, hogy bemenj egy lemez boltba és megvedd Brian Enotól a Music for Airports-t aztán ülj bele a kocsidba és hallgasd meg. Aztán menj haza és készítsd fel magad, és menj el az AA-re (Alcoholics Anonymous =Anonim Alkoholisták)," mondja Way, aki azóta mindig józan. "És tulajdonképpen a terapeutám rángatott bele Brian Enoba." (Cserébe, a terapeuta kapott egy 'köszönömöt' a Three Cheers for Sweet Revenge megjegyzéseiben.)
Kérdezd meg mióta tiszta, és Way – aki azt állítja, hogy az ivás egy régi emlék – nem tudja megmondani. Ilyen volt a banda legutóbbi látogatása Japánban, a 2009-es Summer Sonic fesztiválon ami egy markánsan különös fellépés volt volt. "Játszottunk párat az új számokból és a reakció elképesztő volt," mondja Mikey. "Azt hiszem, amikor ott voltunk abban a stadiumban, újra meginspirálódtunk [hogy visszamenjünk a stúdióba]."
Miután visszatértek a Summer Sonicról, Way beszélt egy régi barátjával, Geoff Ricklyvel, a Thursday nevű hardcore bandából. "Így kezdte, 'Mihez kezdesz most?' azt feleltem 'Az eszem azt súgja, hogy futnom kellene.' erre azt mondta 'Megértem: Arról beszélsz, hogy el kell menekülnöd magad elöl. Ez már többé nem te vagy; [A My Chemical Romance] azzá a szörnnyé alakult, ami felett nem tudsz uralkodni.'"
Way megfogta a feleségét, kibérelt egy kis bungalót a californiai sivatagban, és csak lazult. Szóval meditált? Olvasott? Beleírta a mély gondolatait a kis Japán füzetébe? "Lindsey és én, nagyon rettenthetetlen, vakmerő, felelőtlen szövegeket írtunk," mondja. Igaz, mostanság csendes, de a rajongók kényelembe helyezhetik magukat ismerve Wayt nem kell megkérdőjelezni a fanyar szellemességét.
"A kedvenceim, a 'Detonator Baby' számban vannak, ami 'megüt egy celebet' vagy 'ráköp egy celebre'. Valószínűleg 'köpés' lesz." szünetet tart hogy elmélkedjen ezen. "Mert megütni nem olyan erőszakos mint leköpni," mondja, megfeledkezve arról a pár vacsorázóról, akik elismerőül sunyi pillantásokat vetnek rá. "Nagyon szeretnék ráköpni egy celebre."