1. rész
2010.07.15. 21:46
Újra elkezdtünk turnézni. Persze örülök neki, de furcsa újból elkezdeni. Lyn-Z még nem állt vissza gitározni az MSI-be, velünk jött Bandit-tel. Frank otthon maradt Jamia-val a gyerekek miatt, Matt állt be helyette. Imádom a kislányomat. Bandit-ért bármit megtennék és már előre rettegek attól, hogy mi lesz ha felnő és itt hagy minket. Most Lyn-Z-vel kézen fogva sétálunk London utcáin. Bandit Mikey-val és Alicia-val, a többiek meg csak punnyadnak a júliusi hőség miatt. Mi gondoltuk körül nézünk. Holnap koncert és eléggé izgulok miatta. London az első állomás és most kell igazán elkápráztatni a rajongóinkat. Ez a turné a nagy visszatérést jelenti. Csak sétálunk és sétálunk. Csak a koncert jár a fejemben. Kicsit talán el is bambultam mert Lindsey megkérdezte: - Minden rendben? - Jah, igen persze, csak kicsit elbambultam. - Izgulsz a koncert miatt? Mert ha igen, nincs mitől tartanod! A rajongóitok imádnak titeket! - Tudom, de ..... - Semmi de! Nyugi!- és megcsókolt. Még kicsit sétálgattunk, majd úgy döntöttünk visszamegyünk a hotelbe mikor... vki elénk esett az egyik kis boltból. Egy lány volt. Barna haja szinte teljesen takarta az arcát és csak feküdt. - Jól vagy?- hajoltam le hozzá. - Aha.... - Biztos? - Ühüm, csak picit elfáradtam.- nevetett és szinte úgy ugrott fel.- Nem könnyű ha egy 4 éves, erőszakos kislánnyal játszol egész nap. Majd kb. 2 mp múlva megint a földön volt, de akkor már egy kislány is volt rajta, aki ha jól vettem ki leakarta bírkózni. Lindsey már épp kerülte volna ki őket, mikor visszarántottam. Egy ismerős arcot véltem felfedezni abba a földön fetrengő, kissé nevetséges lányba. - Abigail?- kérdeztem meglepetten. Válaszul csak nevetést kaptam. - Ismerjük egymást?- kérdeztem ismét. De semmi válasz. -.- - Gerard menjünk már!- rángatta Lyn-Z a karom. - Egy pillanat! Elengedtem Lindsey kezét és lehajoltam. Megpróbáltam leszedni a kiscsajt a nagycsajról, de csak az lett belőle hogy közéjük estem. - P*csába! Végül az a lány állt fel hármunk közül elsőnek. - Te meg mit csinálsz?- kérdezte nevetten. - Veled próbáltam volna kommunikálni.- felálltam és a kislányt is felállítottam, aki szinte azonnal beszaladt a boltba. - Nos, mit szeretnél?- kérdezte. - Lehet összekeverlek vkivel, de... Abigail? - Igen. Ismerjük egymást? - Abigail Jersey-ből? - Ismét igen, de te még mindig nem tom ki vagy! - Gerard Way. Nem emlékszel rám? - Ööö, nem. Bocsi, kéne? - A szomszédotok voltam! Többször is voltál nálunk! - OMG! B*zd meg! B*zd meg! Nem hiszem el! Gerard Arthur Way? - Jaja. - Ááá!- és a nyakamba ugott.- Ezer éve nem láttalak. Vagyis de,de nem élőbe. Hogy... megnőttél!- nézett végig rajtam. Hát igen. Még kislány volt mikor anyukájával néha-néha átjöttek hozzánk a szomszédból. Akkor is majdnem mindig mosolygott. Aranyos volt, de ma már másnak is mondanám, hiszen már felnőtt és hát, ott gömbölyödik ahol kell. :P - Bemutatom Lindsey-t, a feleségemet!- húztam magamhoz Lyn-Z-t.- Abigail, Lyn-Z! Lyn-Z, Abigail, a volt szomszédunk! - Örülök!- mondták szinte egyszerre. - Nekünk mennünk kell! Mégegyszer örültem!- ragadta meg Lindsey a kezem. - Várj! Abigail, találkozzunk! Gyere el az Acropolis Hotelbe, mondjuk 16-kor. Lennt foglak várni és bemutatlak a banda többi tagjának! - Oks, de lehet kicsit késni fogok mert még az uncsi tesóm velem lesz egy darabig... - Nem gond!- mosolyogtam.- De rég láttalak jó lenne kicsit beszélgetni egy régi ismerőssel. Mosolygott és annyira édesen nézett ki. Ha nem lett volna Lyn-Z.... De nem szabad ilyenekre gondolnom. Tereltem a gondolataimat és inkább a feleségemre néztem. - Mehetünk.- jelentettem ki. - Jó lenne.. - durcizott Lindsey. - Addig is szia!- köszöntem. - Sziasztok!
*útközben* - Most miért durcizol?- kérdeztem. - Nem durcizom. - Komolyan! - Nem szimpi nekem ez az Abigail. - Jó csaj! - HOGY?- nézett rám mérgesen. - Úgyértem, hogy kedves, aranyos. Nem tudom, miért nem szimpatikus neked. - Mert olyan kis....... izéke. - Ezt kifejtenéd?- röhögtem. - Mind1, majd talán jobban megismerem. Pár perc múlva már a hotelszoba foteljében döglöttem és Abi-n járt az eszem, hogy szinte semmit sem változott. Vagyis megnőtt, de a természete nem változott. mikor utoljára láttam 13 volt én akkor voltam 20. Fura hogy már 26, nem néz ki annyinak. Be kell vallanom jó csaj lett. Nem azt mondom, hogy összejönnék vele, csak jó csaj volt és kész. Lassan 16 óra lett és lementem. Abi pont akkor lépett be a hotel ajtaján. Ahogy megláttam köpni-nyelni nem tudtam. Egy feketek, rakott miniszoknya volt rajta, egy vörös fűző és egy fekete tűsarkú. A dögös nem kifejezés arra ahogy kinézett. Mintha köszönt volna, de én még mindig csak bámultam ahogy közeledett felém. Már rég nem azt a kislányt láttam benne ami régen volt. - Szia!- köszönt vidáman. - Sz-szi-szia! - Gond van? - N-nincs.- mosolyogtam, mint vmi hülye. - Már tök kíváncsi vok, Mikey milyen! Régebben elég......érdekesen nézett ki. Újságba meg tv-be nem nézett ki rosszul.- harapott huncutul a nyelve hegyére. - H-hát m-már normális fej-feje van!- "Gee, szedd össze magad!" -.- - Vmi nincs rendben veled. Biztos jól vagy? - Jól, tényleg! Gyere!- nyújtottam neki a karom. - Jól van.- belémkarolt és felmentünk. Jókor mentünk, mert Mikey pont az ajtóval szemben lévő székben ült és olvasott. Kinyitottam a szobaajtót, de nem nézett felénk. - MEGLEPETÉS!- kiabáltam, amit pillanatok múlva meg is bántam, mert szegény "picit" megilyedt. - Mi a... Ő ki? - Szia!- köszönt neki Abigail. - Szia! - Nem ismerős?- kérdeztem. - Kicsit, de nem igazán. - Abigail vagyok! Mikey gondolkozott kicsit aztán... - Ó TE JÓ ÉG! Ó TE JÓ ÉG! Abigail Angel? - Aha. Mikey úgy elkezdte szorongatni szerencsétlen lányt, hogy azt hittem összenyomja. Nem tudom, miért örült neki annyira, de jó volt őket nézni.
|