Tudom, hogy nem szabadna így gondolnom Gee-re. Ő a legjobb barátunk, ráadásul évek óta egy bandában játszunk, de akkor sem bírom kiverni őt a fejemből. Mintha újra tinédzser lennék, elpirulok ha rám néz, és ez csak rosszabb azóta az éjszaka óta. Nem tudom, miért tette akkor, hiszem ő sosem gondolt rám "úgy", én mindig csak a kis Frankie voltam, a legfiatalabb a bandában, akit akkor szívatnak, amikor csak lehet. És persze ott van neki a barátnője Linzy, az agyontetkózott, drogos csaj, aki mindig csak a rosszba viszi bele őt. De aznap este sikerült meglepnie.

A többiek, a haverok szokás szerint bulizni mentek. A "buli" szó alatt töménytelen alkohol és drog fogyasztását, meg persze a " dugjunk bárkivel " szokást értem. Én, mivel nem sok kedvem volt Gee-t és Linzy-t bámulni, ahogy egymás manduláját vizsgálják egész este, inkább kimaradtam a buliból. Végül is nem olyan rossz ez, sajnálhatom magam idehaza whiskeyt vedelve. Már az ötödik kis pohárkámnál tartottam, plusz megnéztem a sürgősségi osztály negyedik ismétlését is, amikor kopogtattak.

Fogalmam sem volt, ki lehet az hajnali kettő órakor, de azért kibotorkáltam az ajtóhoz és szélesre tártam. Aki az ajtóban állt még jobban meglepett, mintha a szomszéd néni csöngetett volna egy szál bugyiban. Amire csak csak megjegyzem volt már példa, mert állítása szerint alvajáró. Na persze. Ugyanis ő állt az ajtóban. Láttam rajta, hogy sokat ivott és biztos füvezett is, de arra nem tudtam rájönni, hogy miért hagyta ott a bulit, meg persze Linzy-t. Miattam? Még a gondolatra is nevethetnékem lett. De akkor miért van itt?!

Úgy tűnt ő sem nagyon akar megszólalni, ezért hát megkérdeztem. - Miért vagy itt? - ez tűnt most a legértelmesebb kérdésnek, de amikor két perc elteltével sem válaszolt, csak bámult rám, felsóhajtottam és beengedtem. Leült a konyhában és csak nézett ki a fejéből, és így ment ez további öt percen keresztül, amíg én felraktam egy kávét főni. Mikor elé raktam a csészét , és leültem vele szemben végre megszólalt, és én azt kívántam, bárcsak ne tette volna. - Megkértem Linzy kezét - mondta, majd nagyot szürcsölt a kávéjából. Megállt bennem valami, nem tudtam ránézni, de megmozdulni sem. Most kéne jó képet vágnom és gratulálnom?! Egyszerűen összetörtem, úgy éreztem, hogy a szívem millió darabban van.

Már teljesen józannak látszott, és én örültem, hogy sikerült legurítanom azt a whiskeyt. Épp fejjel nem tudtam volna megállni, hogy ne ordítsak Még mindig nem értettem, hogy mit keres itt, ahelyett, hogy ünnepelne az újdonsült menyasszonyával.Talán nemet mondott neki? - reménykedtem. - És? - kérdeztem szűkszavúan, mert tudtam, hogyha többet mondok elárulom a fájdalmamat. Gee megint rám nézett, de nem tudtam mire vélni a szemében a fájdalmat. - Igent mondott - mondta, miközben kiitta a kávéja maradékát. Ekkor felállt és ellépett az asztaltól egyenesen elém.

Felém nyújtotta a kezét, és én megfogtam, mert nem tudtam, mit akarhat. Felhúzott és szorosan megölelt. - Annyira szeretlek - szakadt ki belőle sóhajként a vallomás. Megszólalni sem tudtam, mert rögtön ezután magához rántott és keményen megcsókolt. Nem tudtam mást tenni, visszacsókoltam, és úgy éreztem, hogy egy álomba csöppentem, aztán hirtelen beugrott minden. Nem tehetem ezt, hiszen barátnője, vagyis most már menyasszonya van. De nem is én kezdtem! Ekkor löktem el magamtól a meglepődött srácot. - Azt hittem, ezt akarod Frankie. Mit hittél hm, hogy vak vagyok, és nem veszem észre, hogy, hogyan nézel rám?! - a végén már szinte gúnyosan beszélt, és nálam itt telt be a pohár.

A pofon hangosan csattant az arcán, és el sem hittem, hogy én ütöttem meg, de egy percig sem bántam meg. Ne gondolja, hogy kedve szerint játszhat velem, de ha mindenképpen játékot akar megkapja. Hirtelen mozdulattal kapaszkodtam a nyakába és érintettem össze az ajkainkat újra. Éreztem, hogy megleptem, de most az sem érdekelt, ha esetleg fájdalmat okozok neki. A hálószoba felé húztam, folyamatosan csókolva, miközben ő egy kicsit sem ellenkezett. Talán búcsú lesz ez, ennyit kaphatok tőle, belőle mielőtt elkötelezi magát.

Mire az ágyhoz értünk csak egy alsó volt mind a kettőnkön. Lenyomott az ágyra és egy pillanat múlva már meztelenül feküdtünk. Rendesen akartam csinálni, úgyhogy az éjjeli szekrény fiókjába nyúltam a síkosítóért. Azután minden elmosódott. Gee elég finom volt, ahhoz képest, hogy milyen erővel szorítottam. Amikor már kellőképpen felkészített belém hatolt, és én soha nem voltam olyan boldog, a fájdalom ellenére sem. Dél körül, amikor felkeltem nem volt mellettem, de meg sem lepődtem, valahogy éreztem, hogy el fog menni, mielőtt megbeszélhetnénk bármit is. Egy levelet találtam az asztalon egyetlen szóval: "sajnálom". Hát én is, mert most, hogy nem csak a képzeletemben történtek meg ezek a dolgok, hanem a valóságban is, még nehezebb lesz elengedni.

És itt ülök most szmokingban, és kurva kényelmetlen cipőben, és hallgatom, ahogy a szerelmem a házassági esküt mondja el Linzynek. Soha többet nem említettük azt az éjszakát. Egy ideig még gitároztam velük, de pár hét után ki kellett lépnem. Nem bírtam a fiúk aggódó pillantásait, amit akkor vetettek rám, amikor azt hitték, hogy nem látom. Fájt a boldogsága, mert boldog volt tényleg, azzal a drogos csajjal, és nem velem. Az esküvő után nem akartam ott maradni ünnepelni. Senki sem vette észre a szomorú tekintetem, csakis ő, és tudta, hogy miért nem tudtam örülni velük együtt.

Nem köszöntem el senkitől, mert akkor végig kellett volna hallgatnom az aggódó kérdéseiket, amikre most nem volt szükségem. Elindultam a kijárat felé, de valaki megragadott, és behúzott a legelső szobába. Korom sötét volt odabent, és csak egy puha ajkat éreztem az enyémhez nyomódni.Egy másodpercig tartott, de rögtön tudtam, hogy ki az. Egy búcsú, újra, és én megint ordítani akarok. Szó nélkül otthagyom. Hazafelé tartok, ahol már szép kis kupacban vannak a ruháim. Költözök, el innen New Jersey-ből, még nem tudom, hogy hová, de úgy gondoltam utazgatok pár hétig. Nehéz itt hagyni a bandát, de muszáj elmennem, újra kell kezdenem mindent.