Újra ránéztünk magukra hagyott vendégeinkre. A helyzet változatlan volt, egymás mellett ültek, Alan leplezetlen sóvárgással bámulta Davidet, de ezen kívül nem történt semmi.
Gerard visszasétált hozzájuk a törölközőkkel, majd átadta nekem David ingét, hogy próbáljam meg hordható állapotba hozni.
Ahogy kezembe vette a selymesen puha, méregdrága, márkás inget megcsapott David férfias illata. Egyre jobban sajnáltam, hogy nem saját magamat akarom összehozni vele.
Kicsit átvasaltam az inget, amitől hamar megszáradt, és már vittem is vissza gazdájának. Ahogy átnyújtottam neki, a kezünk összeért egy pillanatra. Zavartan mosolyogtam, ahogy David mélyen a szemembe nézett csodálatos szemeivel.
- Nagyon szépen köszönöm! - mondta búgó hangon. - Tökéletes lett.
És ahogy mosolygott hozzá!!!
- Ez a minimum, ha már így eláztattalak! - válaszoltam szemlesütve, enyhe pírral az arcomon.
Rögtönzött turbékolásunkat Gerard szakította félbe.
- Khmm, elvinnéd a törölközőt? - kérdezte tőlem, és hangjától egyetlen pillanat alatt visszazökkentem a valóságba.
- Öhh, persze! - vettem át tőle az említett tárgyat, és mielőtt még jobban elfolyhattam volna David tengerkék szemeiben, gyorsan elhúztam a csíkot.

Fölmentem a szobámba, már nem tartottam fontosnak a jelenlétemet, bár az igazat megvallva szívesen maradtam volna még David miatt. De így, hogy Gee kezébe vette a dolgot, már nem volt kötelező ott ülnöm velük.
Talán egy óra telhetett el, mikor kopogtak az ajtómon.
Alan lépett be.
- Képzeld, David kiállítja a képeimet! - mesélte boldogan, ahogy lehuppant egy székre.
- Tényleg? Nagyon örülök! - mondtam őszintén.
- És azt is ígérte, hogy összehoz még pár ismerősével, akik segíthetnek nekem. Nagyon boldog vagyok!
Én is az voltam, csak épp nem abból az okból kifolyólag, mint Alan, bár annak is nagyon örültem.
- Gerard... nagyon rendes! - mondta rövid hallgatás után. - Komolyan, ha ő nincs még sokáig az éhező művészek széles körét gazdagítom.
Itt volt az alkalom, hogy akcióba lépjek.
- És David?
- David? Mi van vele?
- Hozzá mit szólsz? Jó pasi, mi?
- Aha... jó pasi! - motyogta Alan ábrándozva. Látszott rajta, hogy lélekben valahol egészen máshol jár. Remélhetőleg épp "Jópasi David"-nél! - De Gerard.... mond csak, elkezdted már puhítani? Tudod, a megállapodásunk!
Egyből lehervadt az ábrándos mosoly az arcomról.
- Hát... jah... - tértem ki az egyenes válasz elöl.
- És?
- Nézd Alan, én nem hiszem, hogy...
- Ne keress kifogásokat Amy! Megígértél valamit! Én pedig azt ígérem meg, hogy ha megkapom azt amiben megállapodtunk, örökre leszállok róla.
- Oké, oké! - adtam meg magam végül. - de... tudod ez nem olyan egyszerű. Idő kell hozzá.
- Rendben, én tudok várni.
Most nagy kő esett le a szívemről.
- Képzeld, - folytatta Alan. - Gerard azt mondta, hogy csinál itt egy kis bulit annak örömére, hogy David kiállítja a képeimet.
Ezen most rendesen tátva maradt a szám, de hamar rájöttem, hogy mire megy ki a játék. Nyilván az akciónkhoz van köze, és ebben a megvilágításban én is jó ötletnek tartottam.
- Tényleg? Hát ez nagyszerű hír! - lelkesedtem én is.
- Tényleg fantasztikus ember az apád. - mondta Alan egészen elérzékenyülve. - Én nem is találok szavakat. Ahogy figyel rám, meg minden.... Te Amy, nem lehet, hogy esetleg...
- Neeeem! - vágtam rá azonnal a fel sem tett kérdésre. - Apa csak Frankiet szereti, meg Linnt. Ezt verd ki a fejedből.
- Hát jó, ha te mondod! - mondta Alan letörten. - Pedig már azt hittem...
- Áá, apa mindenkivel ilyen. Segít ahol tud.
Ezzel aztán le is zártuk a témát. Szerencsére!

A party egy hét múlva volt, és addig nem sokat találkoztam Alannel, mert teljesen lekötötte a kiállítás. Mivel sokat találkozott Daviddel, azt reméltem, hogy a partyra talán már egy párként érkeznek.
Mivel külön jöttek ez az álmom szertefoszlott, de még mindig volt remény, hogy ezen az estén összejönnek.
- Nos Amy, itt a nagy lehetőség! - mondta Gerard a buli előtt órákban. - Most mindent be kell vetni!
- Oké! - mosolyogtam cinkosan, és azon agyaltam, hogy mit kellene tennem. - Csak még nem igazán tudom, hogy mi legyen.
- Áhh, ne agyalj rajta előre. - legyintett Gee. - Az sose jön be. Majd amit hoz az élet. Csak a vizezős trükköket felejtsd el! - könyörgött.
- Oké, oké! - nevettem. - Arról már letettem! Pedig azzal micsoda vetkőző-showt lehetne rendezni!
- Nyugi! Lehet azt máshogy is!!! - kacsintott Gee, és láttam a szemén, hogy már meg is van a terve!