Mire David előbukkant a fürdőszobából Gee nadrágjában, addigra már a kedélyek is lecsillapodtak. A fiúk tovább folytatták mélyeneszántó eszmecseréjüket Alan képeiről.
Leültem melléjük, na nem azért, mintha annyira érdekelt volna az a sok meztelen pasi (mármint a képeken), hanem, hogy alkalmasint újra akcióba léphessek.
Gerard nézett is egy nagyot, hogy mi a fenének vagyon ott, de én csak szépen mosolyogtam rá, és úgy tettem, mintha marhára érdekelne a társalgásuk.
Váratlanul David szólított meg.
- És neked hogy tetszenek ezek a képek? - mutatta felém az egyik, szerencsére csak félmeztelen pasis festményt.
- Hátőőő... szépek! - mondtam komoly szakértelemmel, és reméltem, hogy nem mutat meg többet.
- A lányomat talán jobb lenne kihagyni ebből. - jegyezte meg Gerard gyorsan.
- Miért? Talán nem szereti a fiúkat? - nevetett David.
- Nem erről van szó, csak...
- Vagy talán nem látott még meztelen pasit?
Éreztem, hogy egyre jobban vörösödök, és ezt Gee is észrevette.
- Amy még csak 15 éves, és...
- Ugyan már Gerard! - intette le David. - Csak azt ne mond, hogy nem volt még fiúja. Ráadásul egyáltalán nem úgy néz ki, mintha csak 15 éves lenne. És hát egy ilyen apa mellett...
Gee kezdett begurulni, és őszintén szólva engem is zavart David stílusa. Úgy beszélt rólam, mintha ott sem lennék, és közben olyan szemeket meresztett rám, hogy egészen zavarba jöttem tőle. Ha nem tudnám, hogy meleg, még azt hinném akar tőlem valamit!
- David, hagyd ezt abba, rendben? - szólt rá Gerard, egyelőre finoman.
David erre feltartotta a kezeit.
- Egy ujjal sem nyúlok hozzá, nyugi!
Pedig ha tudná, mennyire szeretném, ha hozzám nyúlna! De egyre inkább az az érzésem, hogy az összes jó pasi meleg, vagy bunkó. Hát ez van!
Ezek után végre elterelődött rólam a figyelem, és David megbeszélte Alannel a továbbiakat.
Megijedtem, hogy esetleg vége lesz a találkozónak, nekem meg nem sikerült elérnem semmit, ezért megint akcióba lendültem.
Most David inge volt a célpont. Igyekeztem úgy helyezkedni a konyhából hozott üdítőkkel, hogy megbotoljak Alan kiálló lábaiban. Persze simán el tudtam volna kerülni őket, de nekem az volt a célom, hogy felbukjak bennük.
A mutatvány tökéletesen sikerült, így a jéghideg kóla, és az ásványvíz David mellkasán landolt. Persze ebből az adagból nem maradhatott ki Alan és Gerard sem, mert a felrázódott ásványvíz elkezdett forogni a szoba közepén, és össze-vissza spriccelt.
Szóval David inge teljesen átázott, Alan nadrágjából pont középen csöpögött a víz, mintha bepisilt volna, Gee pedig a nadrágszárából rázta ki a vizet.
Mondhatom csodálatosan néztek ki így hárman.
Persze most is megkaptam Gee morcos pillantását, de most legalább szemtanúja volt, hogy megbotlottam, amit hitt is meg nem is.
Alan készségesen lehúzta Davidről a inget, és olyan férfifelsőtest látványa tárult elém, hogy tátva maradt a szám, és csorgott a nyálam.
De Alannek is! Mindent elkövetett, hogy hozzáérhessen David selymes bőréhez.
Gerard elment törölközőkért, és intett nekem, hogy kövessem.
Azt hittem, hogy itt a vég, most úgy le leszek szidva, mint eddig még soha.
- Na ide figyelj Amy! - húzott be egy sarokba, hogy a többiek ne hallják. - Nagyon rendes dolog, amit csinálni akarsz, de ha így folytatod csak elűzöd a vendégeinket.
Értetlenül néztem rá.
- Miről beszélsz?
- Jaj, ne add itt az ártatlant! A vak is láthatja, hogy össze akarod hozni a két srácot!
Csak hebegtem-habogtam. Te jó ég, ez ennyire feltűnő?
- Talán nem jó ötlet?
- De, végül is jó! - mondta Gee tűnődve. - Aranyosak lennének együtt, de nem így kell ez csinálni!
Huh, nagy kő esett le a szívemről.
- Te mit gondolsz, bejön Davidnek Alan?
- Hát... nem is tudom, annyira nem ismerem a srácot. De ha továbbra is Keresztelő Szent Jánost játszol akkor nem is fogjuk megtudni soha, mert mindkettő elmenekül.
- Jól van! - sóhajtottam. - Akkor mi legyen?
Kilestünk rejtekhelyünkről, hogy megszemléljük mit csinálnak kettesben a srácok.
Egymás mellett ültek, és Alan szemmel láthatóan igyekezett közelebb kúszni a félmeztelen Davidhez. Hmmm, ez jó jel!
Fogalmam sincs azonban mi üthetett Davidbe, mert nem vette túl jó néven Alan közeledését. Sőt! Rendesen zavarta a srác vizslató tekintete, és megpróbálta magát olyan picire összehúzni, amennyire ez csak lehetséges, meg ahogy Alan közeledett felé, szép lassan araszolt el előle.
Figyeltük őket néhány percig, végül Gerard megszólalt.
- És biztosra veszed, hogy David meleg?
- Miért, nem az? - néztem nagy, csodálkozó szemekkel.
- Én nem tudom, mondom, hogy nem ismerem túlságosan. - vonta meg a vállát.
- De, Alanről rögtön megmondtad, hogy az.
- Mert az egyértelmű volt.
Most én is gondolkodóba estem, de ahogy összeraktam magamba a képet csak az jött ki, hogy David a fiúkat szereti. Amilyen csodálattal nézegette azokat az aktokat!
- Szerintem az! - szögeztem le végül. -Ha meg nem akkor bajban vagyok. - csúszott ki a számon félhangosan, de persze Gee meghallotta.
- Miért vagy bajban? - nézett rá gyanakvó tekintettel.
- Ja... se...semmi. - motyogtam nem túl meggyőzőn, és közben ezerszer elátkoztam magam, hogy elkotyogtam magam.
- Amy! Nem vagy hozzám őszinte! Mi a baj? - Gee megfogott a két vállamnál fogva, és szembefordított magával, mert ugye mondanom sem kell, hogy mindenfelé néztem most, csak rá nem. - Tudok segíteni?
Olyan aranyos, most most is segíteni akar. Pedig ha tudná...
Persze most már kénytelen voltam a szemébe nézni, és ha az ember belenéz egy ilyen szempárba nem tud hazudni.
- Amy, kérlek! Mit csináltál már megint?
Már megint? Ezek szerint ilyen zűrös lennék?
Kínlódtam, dühöngtem, de ahogy Gerard rám nézett nem bírtam tovább.
- Megígértem Alannek azért cserébe, hogy eljátszotta a pasimat megcsókolhat téged. - vallottam be lesütött szemekkel.
Gee csak hápogni tudott. A szája mozgott, de nem jött ki hang a torkán. Aztán mikor kijött azt kívántam, bár megint csak hápogni tudna!
- Amy! Hogy a fenébe tehettél ilyen? Mégis mi vagyok én, talán valami kurva, akit odaadnak bizonyos dolgokért cserébe? Ez... ez nem lehet igaz! A saját lányom elárul! Ez... ez...
Annyira fel volt háborodva, hogy nem találta a szavakat, pedig ez nála ritkán szokott előfordulni! És ami a legrosszabb, a szeméből sütő mérhetetlen fájdalom és düh volt, amiért csalódott bennem.
Annyira szégyelltem magam, mint még soha. Gerardnak teljesen igaza volt, egy hálátlan dög vagyok.
-Épp azért szeretném összehozni őket annyira. Akkor Alant már David érdekelné. - próbáltam menteni magam.
Gerard kicsit lecsillapodott.
- Tudom, hogy iszonyú hülyeséget csináltam - folytattam. - Annyira sajnálom, kérlek ne haragudj! Nem voltam eszemnél!
Gerard kicsit lecsillapodott, én meg bevetettem leghatásosabb fegyverem. A nyakába ugrottam, szorosan hozzá bújtam, így mutattam mennyire szánom-bánom bűneim.
Először csak hagyta, hogy belecsimpaszkodjak, aztán átölelt, és akkor már tudtam, hogy nyert ügyem van. De ettől függetlenül rettenetesen szégyelltem magam.
- Bármit megteszek, csak ne haragudj! Kérlek, kérlek, kérlek!
Gee megsimogatta a hátam, majd finoman eltolt magától, de a szemében már nyoma sem volt a haragnak.
- Jól van! - mondta. - Annak idején én is csináltam érdekes dolgokat. - emlékezett mosolyogva. - Segítek neked, mert most már én is nagyon szeretném, hogy összejöjjenek!