Másnap reggel a megbeszéltek szerint megjelent Alan. Előtte persze szóltam Gerardnak, hogy egy napig párt fogunk játszani, még mielőtt teljesen kiakadt volna a látványtól. Persze arról, hogy Alan ezt milyen áron hajlandó velem csinálni, mélyen hallgattam (egyelőre).
Szóval megjött Alan, és Barbara előtt adott egy hatalmas puszit, majd átölelt. Úgy vigyorgott mindehhez, mint a vadalma. El tudom képzelni, hogy közben hol járhatott az esze, gondolom már azt fontolgatta, hogyan fogja megcsókolni Gerardot, merthogy nem az én látványomtól ült ki képére az az álmodozó vigyor, az tuti!
Azt hittem már sosem lesz vége ennek a napnak. Csigalassúsággal teltek a percek, mire végre este lett, és Alan végre a távozás mezejére lépett. Mielőtt becsukhattam volna utána az ajtót, még visszaszólt.
- Na és, mikor kapom meg amit megbeszéltünk?
- Nézd, a dolog kicsit tovább fog tartani mint gondoltam, de légy türelemmel, oké? - feleltem zavartan. - Kérek pár napot.
Láttam rajta, hogy nem nagyon tetszik neki a várakozás, de más választása nem lévén beleegyezően bólintott.
- Ja, és holnap is jövök, megbeszéltük Gerardal, hogy áthozok pár képet megmutatni. Azt mondta elhívja valami barátját, akinek galériája van, hogy megnézze. - mondta még Alan távozóban. - Akkor... holnap!
Na még csak ez hiányzott. Attól tartottam, hogy előbb-utóbb valahogy elszólja magát ez a fiú, és akkor nekem annyi!
Egyetlen megoldást láttam a problémámra, mégpedig azt, hogy Alant gyorsan összehozom valakivel, és akkor talán nem fog majd annyira ragaszkodni Gerard csókjához.
Talán!

Másnap ismét megjelent "lovagom", persze most már puszi és ölelés mentesen.
Csendben üldögéltünk a nappaliban, Gee ismerősére várva. Nem is tudom mi a fenének voltam én is ott, mikor jobb dolgom is lett volna, mint aktképeket nézegetni, (amelyeken természetesen pasik voltak!) de jobbnak tartottam ha Alan mellett vagyok, hátha valami hülyeséget csinál, és akkor közbe kell lépnem. És az volt a legszebb, hogy az egészről én tehettem, úgyhogy nem szidhattam senki mást magamon kívül.
Csöngettek, és egy olyan pasi jött be az ajtón, hogy azt hittem lehidalok. Valami eszméletlen jól nézett ki. Sötét, rövid, össze-vissza álló haja volt, világítóan zöld szemei, az arcán egy icipici borosta, de csak olyan rosszfiús mennyiségben, tökéletes teste, már amit láttatni engedett a fekete bőrdzseki, és tutira nem volt több 18-20 évesnél.
És ahogy mosolygott, áhhh, azt hittem menten elalélok.
- Helló, David vagyok! - mutatkozott be egy 32 fogas mosoly kíséretében, és jól megnézett magának.
Ezek után már nem is akartam lelépni a társaságtól, sőt kifejezetten örültem, hogy ott vagyok velük
Ám hamar rá kellett jönnöm, hogy David hiába tökéletes példánya a hímneműek társaságának, és hiába is epekedek érte oly nagyon, annyi esélyem van nála, mint döglött lónak megnyerni a derbit. Ahogy elnéztem ugyanis a három "fiú" eszmecseréjét a képekről, főleg ahogy David beszélt a férfi aktok idomairól, meg egyéb testrészeiről, rá kellett jönnöm, hogy Ő melegebb a napnál. Olyan pasi, aki a nőket szereti nem intéz szónoklatot a férfi nemiszerv szépségeiről, legalábbis szerintem!
Szóval David elérhetetlen volt számomra, támadt viszont egy kitűnő ötletem. Őt kell összehoznom Alannel! Nem létezik, hogy nem teszik neki, szerintem nincs a földön olyan, akinek nem tetszene. És akkor talán lemond Gerardról.
Csak a megfelelő alkalmat vártam, hogy akcióba léphessek. Az első adandó alkalommal megkérdeztem kérnek-e kávét. A válasz természetesen igen volt, és én jó kislány módjára kiszolgáltam az urakat.
Akkora mázlim volt, hogy David és Alan egymás mellett ültek, bár tisztes távolságban.
Bevittem a kávékat a nappaliba, de valahogy elfelejtettem a tejet. Így mikor megkérdeztem, hogy kérnek e bele, és igent mondtak, rájöttem, hogy a tej lemaradt. Kérlelőn Geere nézem, hogy segítsen már ki egy kicsit, mert én a kávékkal már nem akartam visszamenni a konyhába.
Szerencsére Gerard vette a lapot, elment tejért, én meg, miután ilyen ügyesen elintéztem, hogy a fiúk „kettesben” maradjanak, "véletlenül" David ölébe öntöttem egy adag kávét.
- Jaj, nem haragudj! - sopánkodtam, és úgy tettem, mint aki azt sem tudja most mihez kezdjen.
A forró kávé tökéletesen célba ért David ölében, a legérzékenyebb ponton. Alan, átérezve David kínját, azonnal kerített egy zsebkendőt, és törölgetni kezdte vele a kávéfoltot.
Mire Gerard beért tejjel, már csak azt látta, hogy Alan vadul matat David ölében, amitől David igen érdekes arcokat vág, persze nem az élvezettől, de ez messziről nem nagyon látszott.
Az egész jelenet nem tartott tovább egy-két percnél. Önelégült mosollyal az arcomon figyeltem a fiúk ténykedését, az már viszont nem tetszett, hogy David idegesen húzódott el Alan elől, láthatóan nem nagyon tetszett neki a fiú ténykedése. Nagyon néztem erre. Jó, jó, nem azt vártam, hogy az első pillanatban egymásnak esnek és itt helyben lerendeznek egy kóbor numerát, de azért valamivel kedvesebb is lehetne David a jövendőbeli párjához!:)
No sebaj, ami késik nem múlik!
Gerard, amint összeszedte az állát a földről, csatlakozott a társasághoz, de ő nem kezdte el David nadrágját tisztogatni (az kellett volna még!), hanem jó házigazdához méltón felajánlott egy nadrágot a sajátjai közül szerencsétlenül járt barátjának.
- Amy, mi volt ez? - hívott félre Gee gyanúsan méregetve.
- Se...semmi, csak kiömlött a kávé teljesen véletlenül. - adtam az ártatlant, és igyekeztem nem a szemébe nézni, mert akkor azonnal kiszúrta volna, hogy hazudok.
-Nagyon remélem, hogy igazat beszélsz, mert ha megtudom, hogy szándékos volt...
- Miért akarnám leönteni az egyik barátodat.! - háborogtam. - Sértő még a feltételezés is.
Gee vonásai enyhülni látszottak.
- Jól van, hiszek neked, de... legközelebb jobban figyelj oda.
- Oké! - vigyorogtam szélesen, és közben azon járt az agyam, hogy mi lehetne a következő lépés. Ha ilyen nehezen fog alakulni a dolog lehet, hogy kénytelen leszek felhasználni Gerard teljes ruhatárát a cél érdekében? :)