Lyn-Z volt az egyetlen, aki meg sem mukkant, csak tátott szájjal nézte a vígjátékba is beillő jelenetet. Tényleg érdekes látványt nyújthattunk.
Barbara végignézett magán, és elborzadva próbálta lesöpörni magáról a szennyeződést, ami persze lehetetlen volt.
Elsőnek Alan tért magához, hebegett vagy ezer bocsánatot, és kiviharzott a mosdóba.
Linn is kapcsolt, hogy valamit tenni kéne, és Barbara blúzát vette kezelésbe, de ő csak legyintett.
-Ugyan, hagyd csak, majd kimosom! Ezt úgysem lehet máshogy eltüntetni. - mondta a mama, majd szigorúan rám nézett.
- Amy, jó lenne, ha te is magadhoz térnél végre! Nem tudom mi olyan vicces benne, hogy szegény barátod fuldoklik.
Szóval még csak nem sejti, hogy az ő beszólása miatt van ez az egész?
Gerard is visszanyerte nyugalmát, és heves székhúzogatás közepette visszaült az asztalhoz.
- Kmhh, elnézést. - köhintett még néhányat, mintha az előbb is valamiféle köhögés kínozta volna. Erre rátett még egy kis torokköszörülést, egy adag szenvedő arckifejezést, és még a nyakát is megfogta, mintha kaparná valami a torkát, további köhécselés kíséretében. Tökéletesen játszotta a kezdődő megfázás szerencsétlen áldozatát. Annyira jól sikerült az alakítása, hogy Barbara, ahelyett, hogy leszidta volna, aggódva ránézett.
- Vigyázz magadra, nehogy a sok fekvéstől tüdőgyulladást kapj!
Sok fekvés, jó vicc!!! Mióta hazajöttünk Gee nem hajlandó még az ágy közelébe menni se napközben! Azt mondja elege van a fekvésből, pedig mindenki mondogatja neki, hogy pihenjen még!
Gerard Barbarára mosolygott, megköszönte a jó tanácsot, és végre befejezte "Hű de kapar a torkom!" című magánszámát.
Mire Alan visszatért közénk Linn már eltakarította a romokat az asztalról, és tiszta terítő is került fel, így folytatódhatott a kedélyes beszélgetés a desszert kíséretében.
- Szóval Gerard, mint említettem, kicsit segíthetnél Alannek, hisz megvannak hozzá a kapcsolataid. - tért vissza a témára Barbara. Úgy látszik a fejébe vette, hogy egyengetni fogja a "lovagom" karrierjét.
Alan már nem vörösödött tovább (talán mert már fizikailag lehetetlen lett volna), csak mindenbe beletörődve hallgatta Barbarát.
- Nos, rendben! Megnézem mit tehetek. - válaszolta Gerard diplomatikusan, és úgy tett, mintha teljes mértékben lekötné a tányérján lévő sütemény elfogyasztása.
Már azt hittem vége a megpróbáltatásoknak, de Barbara csak nem hagyta nyugodni a kedélyeket.
- És mond csak, milyen témákat festesz? - faggatta tovább Alant.
- Embereket. - válaszolt a kérdezett kurtán.
- Tényleg? Ez nagyszerű! Ragaszkodom hozzá, hogy holnap mutass egy képet!
Itt volt az a pillanat, mikor Alan ismét elkezdett vörösödni, pedig azt hittem ez már nem lehetséges! Én sem tudtam, hogy milyen típusú képeket fest, de arckifejezéséből ítélve úgy gondoltam talán jobb lenne nem firtatni.
Ám Barbarát nem abból a fából faragták, aki észreveszi az ilyeneket, így tovább faggatózott.
- Amyt is megfestetted már? - kacsintott cinkosan Alan felé. Most én kezdtem el vörösödni, mert ez a "megfestetted már" elég félreérthető volt.
- Nagyi! - csattantam fel mérgesen.
- Még... nem. - hebegte szegény fiú.
- Akkor, itt az ideje! - tette Barbara a kezét bizalmasan Alan kezére az asztal tetején. - És ha nem túl nagy kérés, esetleg rólam is készíthetnél egy portrét.
- Öhm... nos... az a helyzet, hogy... én... kizárólag... aktokat festek... - hebegte Alan lehajtott fejjel, majd egyenesen felnézett Gerard szemébe, mintha arra kérné, hogy álljon - vagy inkább feküdjön - neki modellt. De talán az "álljon" jelző is megfelelő.
Gee szájában megállt a falat, és ismét rátört a titokzatos köhögő kórság. Tökéletesen hiteles fuldoklásba rejtette döbbenetét, ami olyan élethűre sikerült, hogy valóban fuldoklott. Ezt már csak akkor vettük észre, mikor arca érdekes árnyalatokat vett fel, és megpróbálta a saját hátát ütögetni.
Végre leesett, hogy félrenyelt valamit, így ahányan csak voltunk, egyszerre ugrottunk oda hozzá, mielőtt még megfulladna a színjátéknak hitt köhögéstől.
Természetesen Alan volt a legaktívabb, és néhány erőteljes hátbavágás után, amitől Gee majdnem kiköpte a tüdejét, megszabadította a fennakadt ételtől.
Gerard levegő után kapkodva, heves fejbólogatással köszönte meg a segítséget.
Persze Barba azonnal kitapogatta Gee pulzusát, és megfogta a homlokát.
- Nagyon meleg vagy! - kiáltott fel végül, de Gerard erre már nem tudott mit reagálni.
- Tudom! - legyintett megadón, mint akinek már úgyis mindegy.
- Alan, te vagy köztünk az egyetlen egészséges férfi. - na, azért én ezt megkérdőjelezném! - Légyszíves kísérd fel a beteget a hálóba és fektesd le! - intézkedett Barbara.
Alan kőbálvánnyá válna meredt Babarára. Gondolom lelki szemei előtt megjelent, hogyan "fektetné le" Gerardot, majd mint aki álomból ébredt, megragadta Gee karját, hogy segítsen neki felmenni a lépcsőn.
Gee háta rázkódott, de hirtelenjében nem tudtam megállapítani,. hogy a röhögéstől, vagy az elkeseredéstől. Bármennyire is igyekezett távol tartani magától Alant, most Barbara elintézte neki, hogy jó közel kerüljenek egymáshoz. Megsérteni viszont nyilván nem akarta a nőt, mivel örült, hogy úgy-ahogy szent a béke.
Azonnal kapcsoltam. Felálltam, és csatlakoztam a hálószobai menethez. Én fogtam Gee másik karját.
Úgy tűnt Gerardnak valóban szüksége van a támogatásra, de mikor az arcába néztem, láttam, hogy nagyon röhög, attól imbolyog ennyyre.
Alan halálosan komolyan vette a feladatát, és úgy kísérte Gerardot, mint egy testőr. Mikor a háló ajtajába értünk, szigorúan ránéztem, és ebből megértette, hogy semmi keresnivalója nincs odabent. Láttam rajta a csalódottságot, de azért kint maradt, mikor becsukódott mögöttünk az ajtó.

Gerard hassal az ágyra vetette magát, és úgy röhögött a párnába, hogy azt hittem megszakad. Mikor végre csillapodott a nevetése, hanyatt feküdt, és széttárt karokkal a plafonra bámult.
- Csúcs egy nagyanyád van! - mondta még mindig mosolyogva. - Ha tudná miket mondott!
- Igen, ez elég érdekes szitu volt! - nevettem én is.
- Alan még itt van? - nézett az ajtó felé Gee.
Kinéztem, és Alan még mindig ott állt, nem messze az ajtótól. Intettem neki, hogy jöjjön be.
- Ne haragudj ezért az érdekes vacsoráért, nem így terveztem. - szabadkozott neki Gee, és feltápászkodott az ágyról. - Csak tudod Barbara kicsit érdekes személyiség. De azért remélem nincs harag, meg más sem!
Gee pacsizásra emelte a kezét. Alan zavartan nézett rá, végül mosolyogva belecsapott a feltartott jobba.
- Ja, és még mielőtt megkérdeznéd, nem leszek a modelled! - tette hozzá Gerard nevetve.
- Sejtettem. - vigyorgott Alan, és ezzel úgy tűnt túltette magát a Gerard témán.
- És kösz, hogy segítettél a szegény betegen. - mondta még Gerard vigyorogva, és megveregette Alan vállát.
Ahogy egymással szemben álltak most először éreztem úgy, hogy megszűnt a veszély. Alan megértette, hogy számára Gee tiltott gyümölcs, és Gerard is elfogadta őt barátnak.
- A képeidre viszont kíváncsi lennék! Talán tényleg tudok segíteni!
Végül ebben maradtak, és Alan megnyugodva, boldogan távozott este.